A Bibliát olvasva az ember mindig rábukkan olyan történetekre, amelyek segítenek neki abban, hogy Isten hatalmát, másokkal való viszonyát felismerje. Számomra ma az a kérdés, hogy ezek a történetek valóban megtörténtek-e, illetve ha megtörténtek, akkor úgy történtek-e meg, ahogy azok le vannak írva. Ugyanis gyakran belefutok abba, hogy egy történet egyáltalán nem tűnik valószerűnek, vagy pedig ellentmond a Biblia más részein megtalálható hitigazságoknak. Ilyenkor komolyan elgondolkodom azon, hogy miként kezeljem a történetet. Egy kitalált sztori, aminek ugyan valóság alapja nincs, de fontos dolgokra hívja fel a figyelmet? Vagy pedig egy olyan, ami ugyan ellentmond sok más tényezőnek, de talán új, fontos tényezőkre hívja fel a figyelmet? Őszintén bevallom, hogy néha komoly dilemmáim vannak.

Tegnap a bibliakörünkön felmerült egy ilyen történet. Aki felhozta, nem a bevezetőben említett szempontok miatt tette ezt, hanem egy teljesen más dolgot akart bizonyítani vele, viszont én egyből rákaptam a sztorira, hiszen a testvér olyan oldalról világította meg a történetet, ami nekem még nem jutott eszembe.

A történet mindenki előtt ismert. Arról az esetről van szó, mikor Mózes és Áron a fáraó előtt állnak, hogy engedélyt kérjenek Izrael elvonulására Egyiptomból. A fáraó csodajelet kér, ami bizonyítaná, hogy Mózesék valóban a Mindenható Isten, Izrael istene nevében járnak el. A történet így szól:

„Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Ha a fáraó felszólít benneteket, hogy mutassatok csodajelet, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat és dobd a fáraó elé, az majd kígyóvá változik.” Mózes és Áron a fáraó elé járultak, és úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Áron a fáraó és szolgái elé dobta a botját, s az kígyóvá változott. Erre a fáraó hívatta a tudósokat és varázslókat, s az egyiptomi varázslók ugyanazt a jelet mutatták tudományukkal. Mind ledobták botjukat, s azok kígyóvá változtak. Áron botja azonban elnyelte a botjaikat.”

A történet legfőbb mondanivalója az, hogy az emberek bármilyen tudományos szintre is jussanak el, bármilyen mértékben is legyenek képesek „felnőni” Istenig, ezt valójában sosem érhetik el. Még ha képesek lennénk is olyanra, mint a Teremtő, Ő akkor is nagyobb és hatalmasabb dolgokra képes, és ezzel mindig is bizonyítani tudja felsőbbrendűségét, hatalmasabb voltát az emberiségnél. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Áron, Mózestől kapott botja, ami kígyóvá válva felfalta az egyiptomi papok kígyóvá vált botjait.

De hol is van a történetben az a pont, ami miatt azt mondom, hogy itt valami nem stimmel? Ott, amikor Egyiptom tudósai, varázslói eldobják a botjaikat, és azok kígyóvá változnak. Ugyanis ez jelenlegi Istenről szerzett ismereteim alapján nem történhetett meg. Egy fából faragott, vagy bármilyen fémből öntött bot élőlénnyé változtatása elvenné Istentől a Teremtő és az Életadó címeket. Sőt! Egyiptom bölcsei nagyobb dolgot hajtottak volna végre ezzel, mint Isten a teremtésnél. Ugyanis a „föld porából” teremtés mindenki számára azt jelenti, hogy Isten a föld alkotóelemeiből, a már meglévő anyagokból létrehozott egy élőlényt. De nem egy élettelen fadarabból. Az ember nem Gepetto bácsi Pinokkiója, akit fából faragtak. Az ember a természetből származik, isteni közreműködéssel. Egy élettelen bot, élő lénnyé változása azt jelenti, hogy aki erre képes, az teremtő hatalommal rendelkezik. Életet tud adni az élettelenből, Ez nem egyszerű feltámasztás, hanem ennél sokkal több. Hiszen a feltámasztásnál csupán egy működésképtelen, de kész testet kell újra beindítani. De egy bot kígyóvá változtatása egy kígyó egész szervrendszerének létrehozását kívánja, méghozzá egy pillanat alatt.

Tehát a kérdéseim a következők: Megtörténhetett így ebben a formában a történet? Egyiptom varázslói képesek voltak egy fadarabot egy élő kígyóvá változtatni? Ha igen, akkor ez azt jelenti, hogy az Isten ellen lázadó hatalmaknak van képességük a teremtéshez? Vagy pedig a történet valójában nem történt meg, és így a történetet nem lehet szó szerint értelmezni? Magyarán valójában a varázslók nem is tudtak kígyóvá változtatni semmit, csupán ügyes bűvész trükkel operáltak. Ami viszont azt jelentené, hogy a Bibliaíró, a történet megértéséhez szükséges, fontos részleteket hagyott ki. Például azt, hogy nem is változtak kígyóvá az egyiptomi botok.

De a történet egyértelműen fogalmaz: A varázslók eldobták a botokat, azok kígyóvá váltak, és Mózes kígyója felfalta őket. Tehát a történet vagy önmagának, vagy pedig az Istenről eddig szerzett ismereteinknek mond ellent.

Ez alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az ószövetség, leírt történelem előtti történeteit, nem kell szó szerint értelmezni. Ebben az esetben előfordulhat, hogy az említett eset nem történt meg, vagy ha igen, akkor sem a Bibliában leírt módon. Tehát nem az a fontos, ami le van írva, hanem az az üzenet, amit a történet tovább szeretne adni: „az emberek bármilyen tudományos szintre is jussanak el, bármilyen mértékben is legyenek képesek „felnőni” Istenig, ezt valójában sosem érhetik el. Még ha képesek lennénk is olyanra, mint a Teremtő, Ő akkor is nagyobb és hatalmasabb dolgokra képes, és ezzel mindig is bizonyítani tudja felsőbbrendűségét, hatalmasabb voltát az emberiségnél”