Néhány hónapja megvettem Spinoza, Teológiai-Politikai Tanulmány című könyvét. Akkor csak néhány fejezetet olvastam el belőle, amit felhasználtam a mózesi könyvek szerzőségéről szóló posztomban. Most viszont nekiálltam a könyv teljes elolvasásának. Azt hiszem olyan gondolkodású teológust találtam a személyében, aki hasonlóképpen tekinti a világot, Istent és a teológiát, mint én. Persze nem mindenben értek vele egyet, de olyan embert még nem találtam, akire ez igaz lenne, úgyhogy ez nem jelent semmit. Spinóza racionalizmusa letisztít minden babonát, misztikát a Bibliáról, amivel a teológusok felruházzák azt. Sőt, amellett érvel, hogy a Biblia íróira is hatással volt koruk babonája, amit beleszőttek a Bibliában található történetekbe. Számomra elfogadhaó érvekkel bizonyítja, hogy sok Bibliai történet túl lett misztifikálva. Nem csoda, hogy a könyve megjelenése után sokan ateizmussal vádolták. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet.

Spinoza (1632-1677)     

Bemásoltam egy részletet a könyvből, hogy aki nem ismeri Spinozát, megismerje, hogy miként tekintett kora teológusaira, akik a dogmákat jobban szerették, mint Istent és az embereket.

"Mindenki hangoztatja ugyan, hogy a szentírás isten igéje, amely megtanítja az embereket az igaz boldogságra vagy az üdvösség útjára. A valóság azonban egészen mást mutat. Hiszen a nagy tömegnek, mint látszik, a legkisebb gondja, hogy a szentírás tanításai szerint éljen. Sőt azt látjuk, hogy valamennyien saját kigondolásaikat Isten igéjeként árulgatják, s nincs más törekvésük, mint az, hogy a vallás ürügye alatt a többieket a véleményük elfogadására kényszerítsék.

Azt látjuk, mondom, hogy a teológusok többnyire azon fáradoztak, hogyan tudnák kiagyalásaikat és ötleteiket csűréssel csavarással kihozni a szentírásból s támogatni isteni tekintéllyel, s hogy sohasem járnak el kevesebb aggályoskodással és nagyobb merészséggel, mint amikor a szentírást, vagyis a szentlélek szellemét értelmezik. Ha pedig ilyenkor mégis nyugtalanítja őket valami, ez nem az attól való félelem, hogy a szentléleknek tévesen tulajdonítanak valamit és letérnek az üdvösség útjáról, hanem az, hogy mások valami tévedést bizonyítanak rájuk s így saját tekintélyük megdől, s mások megvetik őket. Mert ha az emberek őszinte meggyőződéssel mondanák azt, amit a szentírásról szavakkal bizonyítanak, akkor egészen más életmódjuk volna; lelküket nem zaklatná fel annyi egyenetlenség, nem gyűlölködnének annyira, nem hatalmaskodnék el rajtuk ez a vak és meggondolatlan szenvedély, hogy a szentírást értelmezzék, és új dolgokat gondoljanak ki a vallásban, hanem ellenkezőleg, semmit sem mernének a szentírás tanításaként elfogadni, amit a lehető legvilágosabban nem lehet kiolvasni belőle.

Végül pedig azok a szentségtörők, akik nem riadtak vissza attól, hogy sok helyen meghamisítsák a szentírást, nagyon is óvakodtak volna ekkora gaztettől, és szentségtörő kezüket távol tartották volna tőle. De a becsvágy és a gazság odáig juttatták a dolgot, hogy a vallás nem annyira a szentlélek tanításainak való engedelmességben van, mint inkább emberek kitalálásainak védelmében, sőt hogy a vallás lényege nem a szeretet, hanem az emberek közötti egyenetlenség szítása és a legelkeseredettebb gyűlölet terjesztése, amelyet az isteni buzgalom és a lángoló odaadás álnevével lepleznek. Hozzájárul e bajokhoz a babona, amely arra tanítja az embereket, hogy megvessék az észt és a természetet, s csak csodálják és tiszteljék, ami ellenkezik ezzel a kettővel. Nem csoda, hogy az emberek, hogy még jobban csodálják és tiszteljék a szentírást, ezt olyanképpen igyekszenek magyarázni, hogy úgy lássék, mintha ezekkel, t.i. az ésszel és a természettel a lehető legnagyobb mértékben ellenkeznék. Ezért arról álmodoznak, hogy a szent iratokban mélységes titkok rejlenek, s ezeknek, azaz a képtelenségeknek kifürkészésén fáradoznak, ügyet sem vetve a többire, a hasznos dolgokra. S mindazt, amit így esztelenségükben kitalálnak, a szentléleknek tulajdonítják, s a legnagyobb erővel és szenvedélyességgel igyekszenek megvédeni. Mert ez már az ember természete, hogy amit puszta értelemmel felfog, egyedül az értelemmel és ésszel védelmezi, amit ellenben lelki indulatai alapján hisz, ezekkel védelmezi is.

Hogy azonban kitaláljunk ebből a zavarból, és megszabadítsuk szellemünket a teológusok előítéleteitől, s ne fogadjunk el vaktában isteni tanításoknak az emberek kitalálásait, az írásmagyarázat igaz módszeréről kell beszélnünk és ezt kell kifejtenünk."