Sorozatomban, olyan történeteket hozok nyilvánosságra, amelyek vénekkel történtek meg. Azért tartom fontosnak ezek nyilvánosságra hozatalát, hogy egyrészt kimondjam végre, hogy a leváltásom után, ami ezekhez képest egy bagatell ügy volt, mások milyen tettekkel, szokásokkal szolgálhattak, szolgálhatnak vénként. Ezek a dolgok akkor nagyon szúrták a szememet, mivel egyértelmű bizonyítékai voltak annak, hogy a leváltásomban a szent szellem semmilyen szerepet nem játszott.

Szeretném nektek bemutatni Érdekes testvért (a nevet direkt nem írom le, de ha kell, tanúskodok az ügyében) Érdekes testvér az igazságban született, és már évek óta vénként szolgál. Ugyanazon a munkahelyen dolgozunk, ezért a történetben szereplő információk vagy saját tapasztalatok, vagy első kézből származnak. Egy nagyon jó barátom, aki szintén itt dolgozik, és járt Érdekes testvérnél többször is, mikor nála járt, a lakásában, és az udvarában rengeteg olyan anyagot, látott, ami a munkahelyünkről származik. Az ott látott értékes anyagok árát a barátom, a saját tapasztalataim, és a közvetlen munkatársaink elmondása alapján, akár többszázezer forintra is lehetne becsülni. Hogy milyen módon kerültek oda azok az anyagok, annak igen érdekes története van.

Mivel Érdekes testvér Jehova tanúja és ráadásul vén is, ezért tisztában van azzal, hogy a lopás bűn, és ezért néhány kivételtől eltekintve, ezeket ő nem lopta. Amit mégis, azt a saját bevallása szerint azonnal megbánta, és imában bocsánatért fordult Jehovához. De az anyagok jelentős része nem az ő, hanem mások tisztességtelensége révén jutottak el hozzá. Úgy is lehetne mondani, hogy ő csak vétlen áldozata annak, hogy a mások által ellopott holmik végül az ő tulajdonában kötöttek ki. Mi is történt? Amikor Érdekes testvérnek szüksége volt valamilyen eszközre, szerszámra, anyagra otthon, akkor odament a főnökéhez (aki szintén testvér), és kért tőle. A főnöke bement a raktárba kihozta az anyagot, és Érdekes testvér kezébe adta, aki ezek után nyugodt lelkiismerettel hazavitte. De miért volt nyugodt a lelkiismerete? Ez igen egyszerű. Ugyanis az anyag eltulajdonításában nem magát, hanem a főnökét tekintette vétkesnek (aki egyben a véntársa is). Szerinte ebben az esetben nem ő volt, aki magát a bűnt elkövette, hanem a főnöke, hiszen ő volt az, aki jogtalanul kijutatta a raktárból az éppen szükséges dolgot. Az hogy végül azt a valamit ő használta fel otthon, azt valószínűleg úgy tekintette, mint egy utcán talált gazdátlan dolgot, amit kár lenne ott hagyni.

Viszont Érdekes testvér néha gondban volt, amikor nem a főnökétől kapott dologra volt szüksége. Számára ez komoly lelkiismereti problémát jelentett, hiszen lopni bűn. De nem véletlenül találtam neki ezt a fantázia nevet. Érdekes testvér ebben az esetben is meg tudta oldani, hogy a számára szükséges anyag hazakerüljön. Erre két módszert alkalmazott. Az egyik az volt, főleg nagy, és súlyos tárgyak esetében, hogy megbeszélte egy üzemi autó sofőrjével, hogy szállítsa haza neki. Tehát a lopást nem ő követte el, hanem a sofőr, hiszen ő vitte ki a rendészek által védett kapun a szajrét. Ha pedig kisebb méretű dolgokról volt szó, Érdekes testvér akkor is kínosan ügyelt arra, hogy nehogy szégyent hozzon Jehovára, hiszen számára, mint Jehova kinevezett szolgája számára rendkívül fontos volt az, hogy nehogy folt essék a szervezet, illetve a mindenható Isten hírnevén. Ezért a kisebb méretű dolgok esetében megkérte kollégáit, hogy ők vigyék ki a kapun a cuccot. Tehát a lopást ebben az esetben sem ő követte el, hanem a munkatársai. Ő nem tehet arról, hogy a munkatársa a kapun kívül lopott szajrét juttatott a tulajdonába.

Egyszer az én raktáramban is lebukott. Mivel pontosan tudtam, hogy egy bizonyos dologból hány darab van készleten, feltűnt, hogy amikor bejött, akkor egy darab hiányzott. Kérdeztem tőle, hogy hol van? Zavartan, kissé furcsán kikerülte a választ. De mivel biztos voltam a dolgomban, kissé határozottabban követeltem tőle, mire kiderült, hogy nála van. Felelősségre vontam, hogy nem gondolja, hogy ez lopás? Erre elkezdett hangosabban beszélni velem, hogy mit képzelek én magamról, meg hogy kapjak már a fejemhez, hogy merek ilyet állítani, hogy ő lop? Mert ő azt nem akarta haza vinni, hanem ott akarta használni a munkahelyén. Tehát ő úgy gondolta, hogy egy raktárból engedély, és aláírás nélkül elhozni valamit, az nem lopás. Persze az előző történetben, meg pont a főnökét tartotta tolvajnak, mivel a raktárból ő hozta ki a cuccot.

És még egy érdekes sztori Érdekes testvérrel. A téli időszakra a munkahelyünkön védőitalként valódi csipkebogyó szörpöt szoktak adni. Tele van vitaminnal, és finom is. Egyszer Érdekes testvérnek köszönhetően a csipkebogyó szörp hasznosságának egy másik oldalát is megismerhettem. Érdekes testvér furcsa módon közölte a munkatársaival, hogy mennyire fontos a csipkebogyó szörp által bevitt vitamin a szervezetnek, és hogy mennyi haszna van. Egy nagy pohár csipkebogyó szörppel a jobb kezében kiállt a műhely közepére, a bal könyökét az ágyékához szorította, és ökölbe szorított kézzel félreérthetetlenül jelezte, hogy az alkarja most azt a szervét szemlélteti, ami amúgy akkor az alsónadrágjában volt. És felkiáltott: „Igyatok sok csipkebogyó szörpöt, mert akkor így fel fog állni a far….tok, és az asszony otthon meg fog becsülni titeket.” Én ott ültem mikor ez történt, elgondolkoztam, hogy engem leváltottak egy túl bizalmas beszélgetés miatt, amiben igazából nem volt semmi helytelen, csak épp megkérdőjelezte a józanságomat, de azóta elismerték, hogy hibás döntés volt. Itt pedig egy felvigyázó rengeteg lopott holmival a házában, lengeti az alkarját, jelezve, hogy otthon milyen szokott lenni a f...ka a csipkebogyó szörptől.

Vajon ez a „szellem által” kinevezett vén, mennyivel volt józanabb, mint én?