A post címében egy két ismeretlenes egyenlet található. Nem voltam túl jó matekból a suliba, úgyhogy nem is próbálom megoldani. És az igazság az, hogy ez az egyenlet nem is matematikai feladvány. Ez az egyenlet rólam szól. És természetesen olyanokról, akik hozzám hasonló helyzetben vannak. A kiindulópont az X, amihez 20-at kell adni, hogy megkapjuk az Y-t. Az egyetlen biztos pont az egyenletben, a 20-as szám. Ez a szám vagyok én, és a húsz éves keresztény szolgálatom, tanulmányozásom. A X az a pont, ahonnan indultam, az Y pedig az ahová érkeztem. Miről is van szó? Húsz év keresztény tevékenység után, hova jutottam? Mi az Y? Mi lett belőlem? Egy hitehagyott? Aki egy hitehagyott blogot ír, vagy más hitehagyott oldalakon kommenttel? Az hogy mi a végeredmény, az persze elsősorban attól függ, hogy mi az X. Mi a kiindulópont, ahonnan kezdjük az egész számolást.

Hogy pontos választ kapjak arra, hogy Én vagy bárki más, aki hasonló cipőben jár, milyen helyzetben van,segítségül hívtam az ’Érveljünk’ könyvet, a 173. oldaltól ezzel a témával foglalkozik. Nézzük először is, hogy mi a hitehagyás fogalma:

Hitehagyás

Meghatározás: A hitehagyás Isten imádatának és a neki végzett szolgálatnak a feladását jelenti, vagy attól való elfordulást, tulajdonképpen Jehova Isten elleni lázadást jelent. Egyes hitehagyottak, bár állítják, hogy ismerik és szolgálják Istent, mégis elvetik a Szavában lefektetett tanításokat vagy követelményeket. Mások kijelentik, hogy hisznek a Bibliában, de elutasítják Jehova szervezetét.

Vajon én feladtam Isten imádatát? Feladtam a neki végzett szolgálatomat? Fellázadtam Jehova Isten ellen? Egy szóval tudok erre válaszolni: NEM! A körülményeim ugyan megváltoztak, de továbbra részt veszek az imádatban. Az ima., és Isten szavának tanulmányozása továbbra is részét alkotja a mindennapjaimnak. Sőt! Azt hiszem az elmúlt néhány hónapban, intenzívebb volt a tanulmányozásom, mint eddig bármikor. Hogyan szolgálom az Istent? Gondolom itt a cikk írója a prédikáló szolgálatra gondol. Mind a mai napig megragadom a lehetőségeket a hitemről való tanúskodásra. És bizony azt hiszem a gyülekezeti óraátlagot simán tartom. És a testvérek szolgálata? Én azt hiszem ez is beletartozik a szolgálatba. Ha azt nézzük, hogy hány kiközösített személlyel folytatok magánbeszélgetéseket, illetve hány testvér ír nekem privát üzeneteket, tesz fel kérdéseket nekem, akkor ezt is kipipálhatom. A szolgálatomat a gyengék, és a kételkedők érdekében ugyanúgy folytatom, mint az elmúlt 20 évben. (Az persze más kérdés, hogy erre én is alaposan rászorulok, a nálam érettebb személyek részéről) Nézzük tovább. Elvetettem az Isten szavában lefektetett tanításokat, követelményeket? NEM! Továbbra is A Bibliában lefektetett alapelvek irányítják az életemet, és sehol sem tudnék jobb útmutatót találni Isten szavánál, a Bibliánál. A benne leírt követelmények mértékadóak, és felülbírálhatatlanok. Hiszek abban, hogy a Biblia Jehova Isten Szava! És Jehova szervezetével hogy állok? Elutasítom? Na ez egy jó kérdés. Itt már bizonytalan vagyok. De ha a Bibliából megmutatja valaki, hogy melyik Jehova szervezete, és erre megcáfolhatatlan bizonyítékot mutat fel, akkor alárendelem magam a bizonyítékoknak. Bár húsz évig Tanú voltam, és ma is annak vallom magam, kételkedek abban, hogy az Őrtorony társulat pontosan azt tenné, amit Jehova elvár tőle. Legalább is mindent összevetve nem tartom jobbnál, más egyházaknál.

Számíthatunk-e arra, hogy hitehagyottak támadnak a keresztény gyülekezetben?

1Tim 4:1: „ Az ihletett kijelentés azonban határozottan megmondja, hogy a későbbi időszakokban némelyek elpártolnak a hittől, félrevezető ihletett kijelentésekre és démonok tanításaira fordítva figyelmet.” 2Tessz 2:3: „Senki, semmilyen módon ne vezessen titeket tévútra, mert nem fog [Jehova napja] eljönni, csak ha előbb eljön a hitehagyás, és kinyilatkozik a törvénytelenség embere, a pusztulás fia.” Kik is a hitehagyottak? Akik elpártolnak a hittől, , félrevezető ihletett kijelentésekre és démonok tanításaira hallgatnak.

Jelen pillanatban semmilyen szervezettel, vallással nem ápolok közvetlen kapcsolatot. Járok összejövetelre, és tanulmányozom a kiadványokat, de elsősorban a Bibliát. Azt hiszem csak azokat a tantételeket hagytam el Jehova tanúi hitnézetei közül, amelynek semmi bibliai alapját nem találtam. Tehát nem hallgatok megkérdőjelezhető forrásokból jövő információkra.

A hitehagyottak néhány jellemvonása: Megpróbálnak követőkre szert tenni, és ezáltal szektás szakadásokat idéznek elő

Csel 20:30: „közületek is támadnak majd férfiak, akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat.” 2Pét 2:1, 3: „közöttetek is lesznek hamis tanítók. Ugyanezek romboló szektákat fognak bevezetni csendesen, és megtagadják még a tulajdonosukat is, aki megvette őket . . . Mohóságból ki is fognak zsákmányolni benneteket elferdített szavakkal.”

Kíváncsi lennék, hogy az amiben hiszek, vagy amit írok, az kiforgatott, vagy romboló-e. Szerintem nem. Még akkor sem, ha néhányan esetleg megdöbbenek rajta. De az nem az én hibám, ha valaki általam szembesül először azzal, hogy nem minden úgy van, ahogy addig gondolta. És hogy magam után vonom e a tanítványokat? Egyáltalán nincs ilyen célom. semmi értelmét nem látom egy új gyülekezet, vagy vallás alapításának. ráadásul teljesen alkalmatlan vagyok erre. Ráadásul kizsákmányolni ? Dehogyis!

Talán azt állítják, hogy hisznek Krisztusban, de nem veszik komolyan a követőire bízott prédikáló- és tanítómunkát

Luk 6:46: „Miért hívtok hát így: »Uram! Uram!«, és nem cselekszitek, amit mondok?” Máté 28:19, 20: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket . . . , és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek.” Máté 24:14: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég.” Ahogy korábban említettem, minden lehetőséget megragadok, hogy Istenről beszéljek. Talán azt állítják, hogy Istent szolgálják, azonban elutasítják képviselőit, a látható szervezetét Júd 8, 11: „ezek az álmokba merülők is hasonlóképpen beszennyezik a testet, semmibe veszik a felsőbbséget, és becsmérlően beszélnek a dicsőségesekről. Jaj nekik, mert . . . Kórah lázadó beszédében vesztek el.” 4Móz 16:1–3, 11, 19–21: „Kórah . . . felkelt . . . és még kétszázötven ember Izrael fiai közül, a közösség fejedelmei . . . Összegyűltek hát Mózes és Áron ellen, és ezt mondták nekik: »Elegünk van belőletek, mert az egész közösségből mindenki szent, és Jehova közöttük van. Miért emelitek hát magatokat Jehova gyülekezete fölé?« [Mózes ezt mondta:] »te és egész közösséged, mely összegyűlik, Jehova ellen van. Mert mi Áron, hogy ellene zúgolódtok?« Amikor Kórah egybegyűjtötte az egész közösséget ellenük a találkozás sátrának bejáratához, megjelent Jehova dicsősége az egész közösségnek. Jehova ekkor szólt Mózeshez és Áronhoz, ezt mondva: »Váljatok külön ettől a közösségtől, hogy kiirthassam őket egy szempillantás alatt!«”

Kik ma Isten képviselői? Mivel tudják bizonyítani? Kitől kapták a kinevezésüket? És én ráadásul azt hiszem senki fölé nem emelem magam. Tehát igazából nem tudom, hogy ki az akinek az elutasításától függ a hitehagyottságom. Ha valaki megmutatja a kinevezését Istentől, azonnal alárendelem magam neki.

Nemcsak az igaz hitet adják fel, hanem ’verik’ is korábbi hívőtársaikat; nyilvános kritizálással és más módszerekkel gátolják tevékenységüket; az ilyen hitehagyottak magatartása bomlasztó, nem építő

Máté 24:45–51: „Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái fölé, hogy megadja nekik eledelüket a kellő időben? . . . De ha az a gonosz rabszolga azt mondaná valamikor is a szívében: »Késik az én uram«, és verni kezdené rabszolgatársait, és enne, inna a megrögzött részegesekkel, akkor olyan napon jön meg annak a rabszolgának az ura, amelyen nem várja, és olyan órában, amelyet nem tud, és megbünteti őt a legnagyobb szigorral, és a képmutatók közé jelöli ki a részét.” 2Tim 2:16–18: „Kerüld azonban az üres beszédeket, melyek sértik azt, ami szent; mert egyre messzebbre mennek majd az istentelenségben, és szavuk úgy fog terjedni, akár az üszök. Ezek közül való Himéneusz és Filétusz. Ezek az emberek eltértek az igazságtól, azt mondva, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyek hitét.”

Verem korábbi hívőtársaimat? Mivel? Hogyan okozok nekik szenvedést? Az hogy olyan dolgokat írok, vagy mondok, amik megfelelnek az igazságnak, az verésnek számít? Cáfolja meg valaki például ’a megbotránkozás’ címet viselő postjaimat. Azt persze tudom, hiszen átéltem, hogy az igazsággal való szembesülés fájdalmas, de azt nem én okozom, hanem az aki korábban ezt eltagadta. Tehát ha fáj is, az akkor sem az én hibám. (prédikátor 1:18)

Üdvözölhetik-e a hűséges keresztények a hitehagyottakat, vagy olvashatják-e az irodalmukat?

2Ján 9, 10: „ Aki előretolakszik, és nem marad meg a Krisztus tanításában, annál egynél sincs ott Isten . . . Ha valaki elmegy hozzátok, és nem ezt a tanítást viszi, soha ne fogadjátok az otthonotokba, s ne is köszönjetek neki soha.” Róma 16:17, 18: „Buzdítalak pedig titeket, testvérek, hogy tartsátok a szemeteket azokon, akik meghasonlásokat támasztanak, és botránkozásra adnak alkalmakat, ellentétben azzal a tanítással, amelyet tanultatok, és kerüljétek őket . . . mézesmázoskodással meg hízelkedő beszéddel tévútra vezetik az álnokság nélküliek szívét.”

A 2jános 9,10 versénél érdemes megvizsgálni az előzményeket. A 7. versben egyértelműen megfogalmazza János hogy kire gondolt: ’aki nem vallja Jézus Krisztus testben való eljövetelét’. Hát én vallom. Soha nem fogom azt mondani, hogy Krisztus nem jött el testben. Tehát üdvözölhetsz. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy a szavaim mennyire mézesmázosak, hízelkedőek. Hogy botránkozást okozhatnak az lehet. de csak annak, aki eddig nem volt tisztában az igazsággal. Maradt még két alcím. Azok már nem illenek ide teljesen, és a lényegüket, már kitárgyaltam. Ami ebből kiderült, hogy nem vagyok hitehagyott. Tehát a Y-t azonosítottuk. Már csak az X-et kell.