"Élő rendőrkordon vette körbe Szenn Pétert, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspökét, Huszár Pált, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnökét, és Gér Andrást, az egyház zsinati tanácsosát, hogy ép bőrrel hagyhassák el az Országház épületét." Gér András így számol be erről: „A tüntetők tovább pocskondiáztak, lökdösődtek és gúnyos megjegyzéseket tettek ránk. Szenn Péter püspök úr bocskait viselt, ez különösen irritált néhány tüntetőt, akik többször is megköpdöstek minket." (eredeti cikk itt)

Nem szeretném védelmembe venni, azokat, akik pocskondiázásban, és mások leköpésében látják a szabad vélemény nyilvánítás lehetőségeit. Én magam sem érzem, hogy ez jó megoldás lenne.

De...

Azért foglaljuk össze mi is történt. Az éppen megalakuló országgyűlés meghívta az alakuló ülésére ezt a három egyházi vezetőt. A "vendéglátók" célja egyértelműen az volt ezzel, hogy az erre kapható emberekben fenntartsa azt a látszatot, hogy Orbán Viktor ismét Isten kegyelméből lett Magyarország miniszterelnöke. Az egyházi vezetők pedig valamilyen okból úgy gondolták, hogy asszisztálnak ehhez a képhez, és megjelenésükkel hivatalosan is támogatták ezt az elképzelést. Annak a kormánynak a megalakulásához mutattak jó arcot, amely az elmúlt 30 év magyarországi politikájában a legpofátlanabbul vállalja fel a szimoniát, a nepotizmust, a korrupciót és az elitizmust. 

Ez négy olyan kifejezés, amely évszázadokon keresztül mérgezte a kereszténységet, hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy a kereszténységnek és a történelmének szörnyű folt lett a hírnevén. Ez a három egyházi férfi felvállalta, hogy megjelenésével áldását adja arra a kormányra, amely az elmúlt években egyre több magyar állampolgárt tekint ellenségnek, dehumanizálva őket, és ösztönöz százezreket az országból való elmenekülésre. Úgy gondolták, hogy az a közbeszéd, ami az elmúlt években a kormány képviselőinek, hangadóinak köszönhetően jellemzi országunkat megfelelő annak az Istennek, akit elképzelésük szerint ők képviselnek. 

Aztán az a kormány, amely nem mert megjelenni a nyilvánosság előtt, kiküldte az emberek közé ezeket az egyházi vezetőket, akik szembetalálkoztak azzal a néppel, amely évek óta szenvedő alanya annak a közbeszédnek, amelyben pocskondiázzák, leköpdösik, és más módokon alázzák őket (Lásd Bayer Zsolt és Németh Szilárd beszédeit)

A kérdésem a következő Szenn Péterhez, Huszár Pálhoz, és Gér Andráshoz: Mi keresnivalójuk volt az egyik legnegatívabb megítélésű kormány megalakuló ülésén?

Vajon nem jutott eszükbe Keresztelő János példája, aki nem volt hajlandó szóba állni az akkori uralkodóval, annak Isten törvényeit megtaposó életmódja miatt? Nem rémlett fel nekik Jézus, akit a halála előtti napon egyik politikai vezetőtől, a másikig hurcoltak, de ő  nem volt hajlandó szóba állni velük, még a saját védelme érdekében sem?

Nem gondoltak arra, hogy ha ott megjelennek, és azonosulnak azzal a bűnnel, ami a kormány körbe lengi, akkor azzal magukra vonják azok haragját, akik azokat a bűnöket elítélik?

"Amikor az okos bajt lát, elrejtőzik, a balgák továbbmennek, aztán kárát vallják. " mondja a Példabeszédek 27:12. Egy okos ember előre látta volna, hogy a korrupt politikai rendszerhez történő odadörgölőzés nem hozhat jót. Egy balga ember viszont ezzel nem számol és tovább megy, és csodálkozik, hogy kárát vallja a balgaságának.

Ezt tudom mondani erről az esetről.