Szabad akarat. A kereszténység dogmáinak egyik alapja. Az ember szabad akaratából dönt. Az ember szabadon dönthet Isten mellett, vagy Isten ellen. Ahogy Mózesnél is olvashatjuk: „Eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is… válaszd hát az életet, hogy élhess” (5Mózes 30: 1-20). Az édenkerti bűn esetében szintén az ember szabad akarata kerül előtérbe, hiszen Ádám és Éva szabad akaratukból döntött Isten ellenében. A keresztények jelentős része hisz abban, hogy egyszer Isten megítéli a világot és az ítéletének az emberek szabad akaratból meghozott döntése lesz az alapja.

Ezek alapján a döntéseinket az Istentől kapott szabad akarattal való élés, vagy visszaélés határozza meg. Ezért vagyunk felelősségre vonhatóak a döntéseinkért. Ám szerintem ez a kérdés nem ilyen egyszerű. A szabad akarat, és a szabad választási, döntési lehetőség sokkal többet kíván meg annál, mint ami általában az adott helyzetben lehetőségként szerepel az egyén életében. Mózes szavai valóban a szabad akaratból meghozott döntésre ösztönöznek, és szabad választási lehetőséget ad az egyénnek. „Eléd adtam az életet és a halált. Válaszd az életet.” Ám ha megkapirgáljuk ennek a lehetőségnek a felszínét, akkor szerintem pont a választási lehetőség bizonyítja azt, hogy a döntéshozó nincs a szabad akaratának birtokában, és a választási lehetőségek igen szűkek.

Anélkül, hogy Isten indítékait megkérdőjelezném, illetve gonoszságot tulajdonítsak neki, egy hasonló szituációt szeretnék bemutatni. Valakit egy sötét utcán két tagbaszakadt fickó, fegyverrel a kezében megállít, és ezt mondja neki: pénzt vagy életet! Az áldozat, szabad akaratát felhasználva szabadon dönthet, vagy a pénzét adja oda a rablóknak, vagy az életét, ami után úgyis elveszik a pénzét, de akkor már ő sem él. Nevezhetjük ezt szabad akaratból hozott döntésnek, amiben az áldozat szabadon választ a lehetőségei közül? Látszólag igen, hiszen szabadon választ, szabad akaratából. De szerintem nem! Az áldozat lehetőségeit, lelkiismeretlen egyének leszűkítik kettőre, és a választási lehetőségei csupán a rossz és a kevésbé rossz között vannak. Szabad akaratból és szabad választási lehetőségekkel élve valószínűleg az áldozat kibővítené a választási lehetőségeit. Ha igazán szabadon, valóban választhatna, akkor arra van szükség, hogy a létező összes választási lehetőség közül, minden következmény nélkül, azt válassza, amihez épp kedve van. Ám abban a pillanatban, hogy a választási lehetőségeinek számát korlátozzák, és az egyik választási lehetőség rendkívül káros következményekkel jár, akkor nehéz ezt szabadon meghozott döntésnek nevezni. Tehát, ha az áldozat szabadon úgy dönt, hogy inkább odaadja az összes nála lévő pénzt, akkor ez nem szabad, hanem kényszer hatására meghozott döntés. Olyannyira, hogy a bűnözőket, ha elkapják, minden esetben elítélné a jog. Ha az áldozat valóban a szabad akaratából, a választási lehetőségeket felelősségteljesen mérlegelve hozta meg a döntést, akkor a két tagbaszakadt fickót nem lehetne elítélni, hiszen egyszerű ajándékozásról lenne szó.

Ha őszinték akarunk lenni, Mózesnél hasonló helyzetet olvasunk. „Válaszd az életet, amit én irányítok, vagy meghalsz!” A döntés, amit az egyénnek kell meghoznia látszólag szabad, hiszen ő dönthet, ahogy akar. Ám a választási lehetőségeit nem ő szabta meg, hanem nála nagyobb hatalommal rendelkező személy, és figyelembe kell vennie, hogy a két választási lehetőség közül az egyik az életébe kerülhet. Magyarán: Isten nem ad szabad akaratot, és nem ad választási lehetőségeket. Isten, hatalmánál fogva csak diktál! Ebben még nincs is semmi rossz, hiszen, ha elolvassuk az 5Mózes 30. fejezetét, akkor Isten nem a rossz, és a még rosszabb közötti választásra ösztönöz, hanem a jó és a rossz közöttire, de a feltételeket ő szabja meg. Így viszont nem beszélhetünk szabad akaratról, mivel az akaratunkat bizonyos kényszer hatására, alá kell rendelnünk, egy nálunk hatalmasabb személy akaratának.

Most nézzük meg, hogy a bűnbeesésnél szerepet játszott-e a szabad akarat? Látszólag igen. És a keresztényeknek szükségük is van arra, hogy a szabad akaratból történő bűnbeesést erőltessék, hiszen az emberiség felelősségre vonása csakis abban az esetben jogos, ha az első emberpár szabad akaratából döntött a bűn mellett. Ám a bűnbeesésről szóló beszámoló komoly kérdéseket vet fel a szabad akarattal kapcsolatban. Bár sokan érvelnek a szabad akaratból hozott bűnös döntés mellett, ezt én több okból is vitatom.

Először is: Az első bűn elkövetője Éva volt. Ám valljuk be, hogy Évának eszébe sem volt bűnt elkövetni. Fel sem merült benne, hogy olyat tegyen, amivel megszomoríthatná Istent. A bűn oka tehát nem Évában keresendő, hanem Éván kívül. És ha őszinték akarunk lenni, akkor a Biblia nem is nagyon forszírozza Éva bűnösségét. Pál ezt mondja Éváról: „az asszonyt alaposan félrevezették, és törvényszegésbe esett.” Éva bűnbeesése egy szándékos félrevezetésnek köszönhető. Egyszerűen becsapták. A naivitására építettek, kihasználták, és olyan dologra vették rá, amit magától nem követett volna el. Ám mégis felelősségre vonták, és büntetést kapott: fájdalommal szüli a gyermekeit, és epekedni fog a férje után.

Másodszor: Ádám bűne már más kérdés. Róla azt mondja Pál: „egy ember által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek”. Tehát a Biblia az első bűnt, és annak minden következményét Ádám nyakába varrja. A kérdés az, hogy Ádám vajon szabad akaratából, a lehetséges következményeket figyelembe véve döntött a bűn mellett? A helyzet az, hogy ahogy Évának sem, úgy Ádámnak sem volt szándékában a bűn elkövetése. Ez nem egy előre eltervezett lázadás volt. Míg Éva esetében egyértelműen félrevezetés volt a botlás oka, Ádám esetében nehéz meghatározni, hogy mi vezetett a felesége tettében való osztozáshoz. Látszólag tudatos döntés következménye, de valljuk be ez egyáltalán nem biztos.

Ahogy Éva esetében, úgy Ádám esetében is elmondhatjuk, hogy olyan helyzetbe kerültek, amire nem voltak felkészülve, és nem is találkoztak hasonlóval. Teljesen új körülményekkel, érzésekkel kellett szembenézniük. Ádám vonzódása Évához, a neki megfelelni akarás, a vele történő „egy testté válás”, olyan érzéseket, félelmeket, vágyakat kelthetett benne, amely érzésekkel még nem találkozott, és amelyeket épp ezért nem is tudott kezelni. A váratlan helyzet Ádámnál olyan befolyásoltságot eredményezhetett, amely megfosztotta őt a szabad akaratból történő, szabad választás lehetőségétől. Éva elvesztésének lehetősége, az ettől való félelem, bekorlátozta a választási lehetőségeket. És valljuk be a szeretett férfi, vagy nő elvesztésének lehetősége ma is sokszor készteti megalkuvásra az embert. Egy dolog biztos: Ádám nem volt abban a helyzetben, hogy a létező összes választási lehetőséget figyelembe véve hozzon döntést szabad akaratából. Ádám is megkapta a maga büntetését: gyötrelmes fáradozással, verejtékkel fog dolgozni, és bizonytalan lesz munkája gyümölcse.

Az igazi az lett volna, ha Isten a kísértés pillanatában odaáll, és segít nekik számba venni a lehetőségeket, hiszen egyikük sem volt az ész használatának olyan magaslataiban, ami segített volna nekik a döntésben. Hogy miből gondolom ezt? Amikor figyelmeztették őket, hogy arról a fáról nem ehetnek a fenyegetés így hangzott: „De ami a jó és rossz tudásának a fáját illeti, arról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz.” Tehát ha Ádám tudatosan vétkezett, akkor sem vehetett figyelembe minden lehetőséget, hiszen Isten parancsa szerint a tettéért neki kell learatni a következményt. Ezzel szemben ez nem így történt. Ádám a bűne után nem halt meg. Olyan büntetést kapott, amiről szó sem volt. Isten nem azt mondta neki, hogy: „Amely napon eszel a fáról, olyan változásokat fogok előidézni a testedben, ami következtében lassan megöregszel és meghalsz, majd ezt minden utódod örökölni fogja” Nem. A történetből egyértelműen kiderül, hogy Ádám nem volt tisztában a lehetőségeivel. Ebből a szempontból Madách, Az ember tragédiája című műve lenne viszonylag jó megoldás. Ha Isten megmutatta volna Ádámnak és Évának, hogy mi vár a leszármazottaikra a bűn elkövetése esetén, akkor lehetne azt mondani, hogy Ádám valóban felelős döntést hozott, szabad akaratából, és ismerve a lehetőségeit. De ezt nem mondhatjuk el.

Az előzőeket figyelembe véve, és tovább görgetve a történetet, azt is kétségbe vonom, hogy a történelem során, volt olyan ember, aki rendelkezett a szabad akarattal. Úgy gondolom, hogy a legtöbb ember nem vonható felelősségre a tetteiért. Ugyanis mindig találunk olyan okot, ami predesztinálja az egyént egy bizonyos cselekvésre. De ez egy másik történet, és egy másik poszt.

A lényeg, hogy a vegytiszta szabad akarat, csak mint fogalom létezik, a gyakorlatban nem találkozunk vele. Nem azt mondom, hogy léteznie kell, hanem azt, hogy nem lehet vele operálni. Nem építhetünk teológiát a szabad akaratra. És emiatt nem építhetünk a szabad akaratra épülő felelősségre sem.