Az egyik kedvenc idézetem Jézustól az, hogy "Az igazság szabaddá tesz". Arról az igazságról beszélt, amit ma sok egymásnak ellentmondó hitnézetben hívő keresztény is magáénak érez. Ez az az igazság, amit sok keresztény az élete legfontosabb részének tart. A baj már csak az, hogy az, amit a keresztények igazságnak tartanak, az sokszor tévedés, hazugság, és minden esetben képlékeny. Márpedig az igazság nem lehet sem tévedés, sem hazugság, és főleg nem lehet képlékeny.

Az esetek nagy többségében (illetve talán mondhatnám azt is, hogy 100 százalékában), azok az emberek, akik büszkén állítják, hogy az igazság birtokosai, csupán annak köszönhetik a magabiztosságukat, hogy a tudásuk korlátozott. Tehát amit tudnak, az szűk keretek között mozog, nem ismernek azon kívül mást, és így a saját korlátozott tudásuk keretei között, azt hiszik, hogy az a maximum. Talán a legjobban az a párbeszéd domborítja ki ezt, ami néhány hete lefolyt itt a blogon, melyben az önmagát kereszténynek valló vitapartnerem egyszerre állította azt, hogy ismeri az igazságot, és, hogy nem ismeri a bibliát. Tehát elismerte, hogy a tudása szűk keretek közé van szorítva, de azt viszont határozottan állítja, hogy az igazságot ismeri. 

Ez egy jellemző tünet a kereszténység berkein belül. Teljesen természetes. De ha azt mondanám nekik, hogy megbuktam fizikából, és nem is olvasok fizikával foglalkozó könyveket, de ennek ellenére minden fizikai igazsággal tisztában vagyok, akkor megvetően kinevetnének, hiszen ebben az esetben teljesen nyilvánvaló lenne, hogy hülyeségeket beszélek.

Szóval mi is az az igazság, amit az emberek magukénak hisznek? Az a korlátozott tudás, amivel rendelkeznek. Mint a geocentrikus világkép. Az ókori görögöktől kezdve az emberiség a középkorig azt tartotta igazságnak, hogy a világegyetem a föld körül forog. Erre a tudásra építették a tudományt, ebből vezettek le teológiai és filozófiai gondolatokat, dogmákat. Aztán rájöttek, hogy a föld kering a nap körül, és a naprendszer is kering valami körül és az a valami is kering, és így tovább. És lehetne sorolni a rengeteg témát, amiben az épp aktuális és megdönthetetlennek hitt igazság, a tudomány előrehaladásának köszönhetően folyamatosan változott.

Azt kijelenteni, hogy az igazság a birtokunkban van, azt jelenti, hogy teljesen tisztában vagyunk minden ismerettel, birtokában vagyunk minden tudásnak, és már semmi és senki nincs, aki újat tudna mondani. Bár ez utóbbit biztosan kevesen mernék állítani magukról. Mivel az igazság koronként változik, illetve a vallások által hitt igazság is sokszínű, gyakran egymásnak ellentmondó, azért ez nem lehet az az igazság, amiről Jézus beszélt, illetve nem lehet a nagybetűs igazság. Az abszolút igazság nem változik, nem képlékeny. Az csak van. Az egy semmilyen oldalról nem támadható stabil pont. Ezzel szemben a vallások igazságai elég könnyen támadhatóak.

Mivel az igazság birtoklása, és a mindentudás a birtokló számára nem ugyanaz a dolog, ezért az igazságot egy megfoghatatlan és megfogalmazhatatlan dolognak tekintik, ami nem tudástól függ, hanem az Isten előtti állapottól. És mivel az illető meg van győződve a saját helyeselt állapotáról, ezért mint Istennel szoros kapcsolatot ápoló személy az igazság birtokosának tekinti magát, még akkor is, ha valójában fogalma sincs arról, hogy mi is az az igazság. És ebben az esetben a szó, hogy igazság, el is veszíti a  jelentését, és így a jelentőségét is. A keresztény számára már nem az igazság fontos és az amit jelent, hanem az az állapot, amiről úgy gondolja, hogy az igazság birtoklásához vezet. Így történhet meg, hogy valaki egy jelentéktelennek nevezhető tudással is büszkén, magabiztosan állítsa, hogy ő az igazság birtokosa.

Vajon lehet segíteni az ebben az állapotban élő embernek? Érdemes beszélgetni vele a tévedéseiről? Erről majd a következő posztban