Néhány nappal ezelőtt egy postban leirtam azt, hogy mire jutottam a szent szellem voltával kapcsolatban. Ez a véleményem nem változott meg, viszont a birtokomban van egy könyv, amely Jehova Tanúi közül is nagyon keveseknek van meg, ráadásul az Őrtorony könyvtárból is kihagyták valamiért. A címe: SZENT SZELLEM - az eljövendő új rend mögötti erő! Bár az egész könyv a szent szellemmel foglalkozik, az erő melletti bizonyítékok csupán ennyit alkotnak a könyvben.

Erő, nem pedig személy

Nagyon találó és sokat mondó az a szó, melyet Isten írott Igéjében, a Szent Iratokban megfelelőnek találtak az Istenből kiáramló láthatatlan, tevékeny erő megnevezésére. A Szentírás bevezető részében ru’ahh-nak nevezik. Az első bibliai könyv legkorábbi görög fordítása pneu’ma kifejezéssel adja vissza. Mivel a héber ru’ahh szó a cselekvés és a mozgás fogalmát is magában foglalja, az angol fordítók a „széllökés, lélegzet, fuvallat, szélvihar, szél, tevékeny erő” valamint „szellem” szavakkal fordították. Így tehát a szövegkörnyezet, amelyben ez a héber szó megtalálható, segít meghatározni, hogy a „szellem” szóval vagy más kifejezésekkel kell-e fordítani a héber kifejezést.

Például a Szentírás második versében fordul elő első ízben a ru’ahh szó. Hogyan kell ezt más nyelvre fordítani? Nos, a népszerű angol nyelvű bibliafordítás, a King James Authorized Version (Jakab Király Jóváhagyott Fordítás) az 1. Mózes :1, 2-őt így fordítja: „ Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld pedig lakatlak és üres volt;és sötétség volt a mélység színe felett. És az Isten szelleme lebegett a vizek felületén”. Viszont a Chicagói Egyetem által 1939-ben kiadott An American Translation (Egy Amerikai Fordítás)ezt adja vissza: „ Amikor Isten teremteni kezdte az egeket és a földet, a föld lakatlan pusztaság volt; sötétség borította el a mélységet és viharos szél söpört végig a vizek felszínén.” Itt a „szellem” szó helyett a „szél” kifejezést használják és az „Isten szelleme” kifejezést „viharos szél” kifejezéssel helyettesítik. Az Egy Amerikai Fordítás tehát azt mutatja, hogy a ru’ahh szó valami láthatatlan és mozgásban vagy működésben levő dolgot jelent.

Szem előtt tartva, hogy a ru’ahh kifejezés egy működésben levő láthatatlan erőt jelent a Szentiratok Újvilág Fordítása az 1. Mózes 1:1,2-őt az alábbiak szerint fordítja: „Kezdetben teremtette Isten az egeket és a földet. Ekkor a föld alaktalan és puszta volt, és sötétség volt a vízből álló mélység színén. És Isten tevékeny ereje mozgott ide-oda a vizek felülete feltett.” Ez a fordítás, akárcsak az Egy Amerikai Fordítás, világossá teszi, hogy semmiféle „Szellem”-nek nevezett személy nem mozgott láthatatlanul a vizek fölött, amelyek az egész földgolyót beborították. Ehelyett Isten személytelen tevékeny ereje mozgott ide-oda a vizek megvilágítatlan felülete felett.

Hogy milyen megnyilvánulása volt láthatatlan, tevékeny erejének, nem tudjuk; az eredeti feljegyzésben nem részletezik. Az azonban biztos, hogy Isten tevékeny ereje nem mozgott céltalanul ide-oda, pozitív hatás nélkül. Valószínűleg arra szolgált, hogy eltávolítson minden kozmikus porfelhőt, amely körülvette a földet és gátolta a naptól jövő fényt abban, hogy eljusson a vízből álló mélység felszínéig az egész földgolyón. ( Lásd az 1 Mózes 8: 1-et, ahol a ru’ahh szót nem ’szellem’-nek hanem „szél”-nek fordítják.)

Mindenesetre mivel Isten tevékeny ereje egy meg nem állapított időtartamon át ide-oda mozgott a vízből álló mélység felszíne felett, ez az isteni parancs következett: „Azután látta Isten, hogy jó a világosság és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől. És Isten a világosságot nap[pal]-nak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el. És lett este és lett reggel, első nap” ( 1 Mózes 1: 3-5)Isten szentségével összhangban tehát, az ő tevékeny ereje vagy szelleme jó irányban, jó cél érdekében működött. „Szent szellemnek bizonyult. Általa folytatta Isten a céljai megvalósítását ősszüleink javára a földön, hogy láthassanak a nappal világosságánál.

Tevékeny erejének legelső megemlítésétől kezdve Isten mindig az ember javára használta fel ezt az erőt. E tény értékelése a szent szellem mennyei Forrásához vezet minket. A szelem évezredeken át történő működésének bibliai feljegyzése elárulja, hogy Isten mindig szent módon használta fel szellemét. Ez az erő Isten igazságos céljait szolgálta. Sohasem szabad szembekerülnünk a Mindenható Isten eme láthatatlan tevékeny erejével. Ugyanazt kell éreznünk, mint a bibliaíró, aki azt mondta: „Taníts embem a te akaratodat cselekedni, mert te vagy az én Istenem. A te szellemed jó, az vezessen engem az egyenesség földjén”- 143. Zsoltár 10.