Az elmúlt hetekben, hónapokban rengeteg cikket, és kiadványt olvastam arról, hogy Krisztus uralkodása mikor kezdődött el, és meddig tart. Jelen post megírására nem az indított, hogy növeljem az erről szóló írások számát, hanem ahogy a blogom céljában is meghatároztam, ez csupán a személyes tanulmányozásom és elmélkedésem írásba foglalása, elsősorban magamnak. Ezen írás nem foglalkozik azzal, hogy más elképzeléseket cáfoljon meg, csupán azon bibliaverseket tanulmányozom át, és kötöm össze, melyek a bibliában Krisztus uralkodásáról szólnak.

Nézzük először azt, hogy mikor kezdődött el Jézus Krisztus uralma. Nem szeretnék most azzal foglalkozni, hogy bizonyos vallások, vagy emberek mit mondanak erről. Túl vagyok már azon, hogy önjelölt tanítók, és próféták szavaira hallgassak Éppen ezért elsősorban azt szeretném tudni, hogy maga Jézus mit mondott ezzel kapcsolatban. Olyan bibliaverseket fogok most megvizsgálni, amelyekben maga Jézus beszél uralmának kezdetéről.

Máté 28:18: „Nekem adatott minden hatalom az égben és a földön” Tehát Jézus a feltámadása után, de még közvetlenül az égbemenetele előtt azt mondta a tanítványainak, hogy minden égi és földi hatalom már az övé. Erről eszembe jutott rengeteg ember, akikkel a munkám során kapcsolatba kerülök. Amikor odajönnek hozzám rengeteg holmival a kezükben, én azt szoktam nekik mondani, hogy mindent tegyetek le ide. Először dühített, mert százból kilencven visszakérdez több dologra, és külön megkérdezi, hogy ezt is? és ezt is? Ilyenkor el szoktam nekik magyarázni, hogy nálam a mindent kifejezés azt jelenti, hogy mindent. Érdekes, hogy ezeknek az embereknek nem jut el az értelmükig a ’minden’ szó jelentése, és mivel bizonytalanok benne, ezért inkább külön rákérdeznek. Ma már nem dühít. El kell fogadnom, hogy a ’minden’ szó jelentését néha el kell magyaráznom másoknak. Nézzük, hogy Jézus mit értett az alatt, amikor azt mondta, hogy már minden égi, és földi hatalom a kezében van. A jelenések könyvéből fogok néhány idézetet megvizsgálni, melyeket maga Jézus mondott személyesen az első század végén élő tanítványainak.

Jelenések 1:5: „Jézus Krisztustól, aki a „hű Tanú”, „az elsőszülött a halottak közül” és „a föld királyainak uralkodója”! Fontos kiemelni az utolsó mondatrészt. Jézus i.sz.96-ban úgy beszél magáról, mint aki már megkapta az uralmat a föld királyai fölött. Néhányan azt mondják, hogy a jelenések könyvében olvasható múlt időben írt mondatokat úgy kell értelmezni, mintha azt a beteljesedése után mondaná Jézus. Mondjuk valamikor 1914 után. Viszont a 4. vers egyértelműen arra utal, hogy ezt az üzenetet, nem a jövő évezredek keresztény gyülekezetei kapják, hanem az akkori, tehát az első század végén KisÁzsiában működő gyülekezetek. Jézus nekik mutatkozott be úgy, hogy a már meglévő rangjára utalt. Azt mondta, hogy már Én vagyok a föld királyainak uralkodója. Tehát nem a jövőben leszek az, hanem már az vagyok.

Jelenések 2:26, 27: „Aki pedig győz, és mindvégig megtartja tetteimet, annak hatalmat adok a nemzetek fölött… ugyanúgy ahogy én is kaptam az Atyámtól” Jézus Krisztus azt ígéri az i.sz. 96 tájékán Tiatirában élő keresztényeknek, hogy ha kitartanak, akkor hatalmat kapnak tőle a nemzetek felett, mint ahogy neki is az Atyja már megadta ezt a hatalmat. Ez is egyértelműen arra utal, hogy Jézus akkor már rendelkezett a nemzetek feletti hatalommal, és nem arra várt, hogy majd egyszer később megkapja.

Jelenések 3:21: „Aki győz, annak meg fogom engedni, hogy leüljön velem a trónomra, ahogy én is győztem, és leültem az én Atyámmal a trónjára.” Egyes elképzelések szerint Krisztus még közel kétezer évet várt, mire megkapta a trónját, amit majd megoszt sok követőjével. Ám itt megint arról olvasunk, hogy Jézus már leült erre a trónra i.sz. 96-ban. Egyben ismét megígéri a tanítványainak, hogy ha hűségesek maradnak, akkor, ők is leülhetnek oda mellé a trónokra.

Efézus 1:20-21: „amellyel a Krisztus esetében munkálkodott, mikor feltámasztotta őt a halottak közül, és jobbjához ültette az égi helyeken, sokkal feljebb minden kormányzatnál, hatalomnál, erőnél, felsőbbségnél és minden névnél, amit említenek, nemcsak ebben a világrendszerben, hanem az eljövendőben is.” Azt hiszem, az előző négy vers után ehhez már semmilyen kommentárt nem kell fűzni. Teljesen egyértelmű.

Mire juthatunk e versek áttanulmányozása után? Nem arra, hogy Jézus Krisztus a halála után, de még a mennybemenetele előtt megkapta Királyságot a nemzetek felett? Nem az tűnik ki Jézus szavaiból, hogy ő már király, mikor János apostolnak átadja az üzeneteket az első század végén? Én levontam a saját következtetéseimet.

De akkor mire utal a Héberekhez 10: 12, 13? „Ez az ember viszont egy áldozatot ajánlott fel a bűnökért mindenkorra, és leült az Isten jobbjához, és attól fogva vár, míg oda nem helyezik ellenségeit zsámolyul a lábának.” Mire vár Jézus, miután leült Isten jobbjához? Érdemes elolvasni a Zsoltárok 110. fejezetét, ahonnan ezt a verset idézték. Ez a fejezet arról szól, hogy ez a várás nem egy tétlen ücsörgés. Hanem egy tevékenység, amelynek a végét várja Jézus bizonyos okokból. De mire is vár pontosan? Azt mondja, hogy arra, hogy az ellenségeit a lába alá vessék. Azaz legyőzött, megalázott helyzetbe kerüljenek. De kik Jézus ellenségei? Talán a nemzetek? A királyok? Ők is. Bár ahogy korábban olvastuk, felettük már hatalmat kapott Jézus, de ezzel a hatalommal nem élt egyből. Nézzük, mit mond erről Pál.

1Korintusz 15:23-26: „De ki-ki a maga rendjében: Krisztus a zsenge, ezt követően azok, akik Krisztuséi, a jelenléte idején. Azután a vég, amikor átadja a királyságot Istenének és Atyjának, miután semmivé tett minden kormányzatot és minden hatalmat és erőt. Mert addig kell királyként uralkodnia, míg lába alá nem vet minden ellenséget az Isten. Mint utolsó ellenség semmisül meg a halál.”

Ha a két verset átvizsgáljuk, akkor egy párhuzamot találhatunk benne.

„vár, míg oda nem helyezik ellenségeit zsámolyul a lábának.”

„addig kell királyként uralkodnia, míg lába alá nem vet minden ellenséget az Isten”

Tehát nem akkor kezdi az uralmát, amikor az ellenségei a lába alá lesznek vetve, hanem akkor fejezi be! És arra vár, hogy ez megtörténjen.

Az eddig áttanulmányozott verseket összefoglalva arra jutottam, hogy Jézus a feltámadása után minden hatalmat megkapott. Megkapta a királyságot, és így uralma alá került minden, ami az égben, és a földön van.De vajon meddig kell neki uralkodnia? Addig, amíg Jehova összes ellensége meg nem semmisül. 1Korintusz 15: 28: „Mikor pedig minden alávettetett neki, akkor maga a Fiú is aláveti magát Annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenkinek.”

Tehát összefoglalva. Krisztus uralkodása i.sz. 33-ban a feltámadása után kezdődött, amikor Jehova jobbjára ült tevékeny királyként, és várt arra, míg minden ellenségét Jehova a lábai alá nem veti. És miután ez megtörtént, akkor Jézus mindent visszaad Atyjának. Egyes nézetek szerint, a feltámadása után csak a gyülekezet felett kapta meg a hatalmat, viszont a királyi hatalomra még közel kétezer évet kellett várnia. De nézzünk meg egy már megvizsgált verset, egy kicsit továbbolvasva: Efézus 1:20-22: „amellyel a Krisztus esetében munkálkodott, mikor feltámasztotta őt a halottak közül, és jobbjához ültette az égi helyeken, sokkal feljebb minden kormányzatnál, hatalomnál, erőnél, felsőbbségnél és minden névnél, amit említenek, nemcsak ebben a világrendszerben, hanem az eljövendőben is. Ezenkívül mindent a lába alá vetett, és minden felett való fővé tette őt a gyülekezetnek” E versek szerint, aki abban hisz, hogy Krisztus i.sz. 33-ban hatalmat kapott a gyülekezet felett, annak abban is hinnie kell, hogy minden más felett is, mivel a gyülekezet feletti hatalom, csak mellékesen van megemlítve azután, hogy Jézus mindenek feletti hatalmáról beszél.