"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

Utolsó kommentek:

a századik juh 2018.07.31. 17:01:54

Szega Sefa. Szeretnélek megkérni, hogy amennyiben van még helye ilyen jellegű híreknek a blogodon, megosztanád-e a NAIH levelét, amelyben közlik, hogy vizsgálat indult Jehova Tanúi ellen az adatvédelmi nyilatkozatuk miatt? A blogomon olvashatod.

Bejegyzés: 6

Egy_nick 2018.07.31. 11:23:39

Ha a vallást leszámítjuk, és pusztán a logikát vesszük alapul, akkor a régi Rómában a szülőnek joga volt megölni a gyerekét, mert a gyerek az övé volt. A gyerek az államtól, a közösségtől nem kapott családi pótlékot, és az apja pedig nem kapott nyugdíjat. A mai modern társadalmakban viszont a gyerek nem a szülei kizárólagos tulajdona, hanem csak résztulajdona, mert a társtulajdonos maga az állam, vagy valami nagyobb közösség. Ez azért van így, mivel az állam alkalmazkodik a gyerekekhez: tehát gyermekgondozási segély fizet, családi pótlékot, fenntart gyermekklinikákat, bizonyos szolgáltatásokra a gyerekeknek kedvezményt ad, stb. Ha tehát a szülő csak részben tulajdonos, akkor, ha az állam nem egyezik bele az abortuszba, akkor ez így igazságos, mert társtulajdonosok esetében egy adott állapot megváltoztatását közösen kell akarniuk. Ismétlem: most a vallást kihagytam.

Bejegyzés: Az abortuszról

Discipline 2018.07.31. 10:34:30

@sefatias:
Na, akkor jövök a szokásos, egyensúlyt helyrebillentő beszólásommal: ne felejtsük el megnézni az érem másik oldalát! Van ugyanis egy ugyanilyen veszélyes, de ellentétes előjelű gondolkodási csapda, amit Szabados Ádám nemrég közölt posztjában kronológiai sznobizmusnak nevez. Ez azt jelenti, hogy a saját korunkat kitüntetettnek érezzük, azt gondoljuk, hogy az előző korok minden szempontból rosszabbak voltak a mainál. És így "önmagunkat felmagasztalva", hogy mi már egy jobb korban élünk, a felsőbbrendű helyzetünkből vezetjük le az erkölcsi döntéseink helyességét.

Az oké, hogy ne idealizáljuk a múltat, de ne is démonizáljuk!

"A konzervatív emberek hajlamosak azt hinni, hogy a mai elferdült világ erkölcstelensége valami liberális fertőzés, mert hogy régen nem voltak házasságtörések, paráznaságok."
(Ez kicsit úgy hangzik, mintha azt mondanám, hogy a baloldali emberek hajlamosak emberek százmillióit kiirtani a céljaik érdekében - de én ilyet nem mondok :-P )
Én ismerek konzervatív embereket, de egyik sem gondolja ezt. Így legfeljebb a nagyon zárt, szektás gondolkodású vallási közösségek tagjai vélekednek. De hát ne ők legyenek már a konzervativizmus meghatározó gondolkodóiként beállítva!

Legyen már szabad a szexuális forradalmat, az erkölcsi relativizmust vagy a gender-elméleteket bírálni, és ne az legyen már a válasz, hogy hát a múltban is megvoltak az ezek hatásának tulajdonított jelenségek. Mert értelmes ember nem is állít olyat, hogy a múltban nem voltak ilyen jelenségek. Csak azt, hogy a múltban más volt az ilyen jelenségek megítélése. És hogy ezek megítélésének megváltozása nem feltétlenül jó és szükségszerű dolog. Ez még messze nem a múlt idealizálása...

Bejegyzés: Bezzeg az én időmben...

6. Ienin 2018.07.29. 21:33:12

@Belzebubo: Nem tudom én a fiatalokra mindig felnéztem. Irigylem őket, hogy láthatják azt mi lesz a jövőben, amikor én már nem élek. Egy fiatal sokkal jobban alkalmazkodik, tanul, mert az én és a szüleim tapasztalataimat is beépíti a saját gondolkodásába, plusz hozzárakja a sajátjait. Gyorsabban fog az agya. Igaz nem olyan tapasztalt, de nagyon gyorsan megtanulja amit kell és átveszi a pozitív dolgokat. Legalábbis az én gyerekeimnél, unokáimnál így volt, másról nem tudok nyilatkozni. Minden ember más.

Bejegyzés: Bezzeg az én időmben...

6. Ienin 2018.07.29. 21:24:48

@sefatias: Én 60 éves vagyok, de pillanatok alatt elsajátítom az új dolgokat. Mindig előre tekintek elmúlt eszmékkel nem foglalkozom. A kereszténység is egy elavult dolog. Abban az időben volt szükség rá amikor az emberek még éheztek, szenvedtek, és kellett valami ami reményt adott nekik. A görög, egyiptomi vagy római istenek is mentek a levesbe, ugy a kereszténység, iszlám és buddhizmus is eltűnik a süllyesztőben. Csak egy múló rosszullét lesz a vallás. A történelem bebizonyította már ezerszer, hogy ami ma még elfogadott, a jövőben megváltozik, eltűnik. Tehát a múlttal nem nagyon érdemes foglalkozni, mert az folyamatosan változik. 1956 gyerekkoromban még ellenforradalom volt, most meg már forradalom. Mindig ahogy éppen az uralkodó férgek gondolják. A vallás és a politika csak egy átverés, arra szolgál hogy bizonyos kapzsi tetű emberek uralkodjanak a hiszékeny buták felett. Természetesen mindegyik vallásban vannak pozitív dolgok( ne lopj, ne hazudj, na csalj satöbbi) de ezeknek az elveknek a betartásához nem kell semmilyen valláshoz tartozni, elég ha a magam erkölcsi megfontolásaiból betartom azokat.

Bejegyzés: Bezzeg az én időmben...

Belzebubo 2018.07.29. 20:41:46

Szerintem ez már nagyon belemagyarázós. Nem mint eszme, hanem a SAJÁT fiatalkori liberalizmusom? Ha nem mint eszme, akkor legfeljebb annyi, hogy fiatalon bevállalósabb voltam, mint most. Én a 68-as években voltam fiatal, azok az eszmék hatottak rám, és úgy is maradtam. Úgyhogy ezek a mostani fiatalok .... áhhh, hol vannak, az akkoriakhoz képest ....... :-))))))))))))

Bejegyzés: Bezzeg az én időmben...

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2018.07.29. 20:35:18

de akkor mire vonatkozik az amit jézus is mondott hogy az utolsó időkben gonoszabbak lesznek az emberek?

pl szodoma és gomora is azért kapták az ítéletet, mert egyre gonoszabbak lettek. tehát ott abban a helyzetben igaz volt, hogy az előző generáció jobb volt.

vagy ott az özönvíz ügye...

Bejegyzés: Bezzeg az én időmben...

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2018.07.29. 19:13:06

@6. Ienin: Ebben az esetben érdemes odafigyelni a megfogalmazásra. Nem a liberalizmusról, mint eszméről van szó, hanem az ember SAJÁT fiatalkori liberalizmusáról. Ami azt jelenti, hogy az ember fiatalon sokkal liberálisabb, mint a vele egy időben élő idősebbek. Aztán mikor visszagondol a fiatalkorára, akkor "a történelmi tényekről lefejtik a negatívumokat és csak olyan tényezőkre hívják fel a figyelmet, amelyet pozitívumnak tartanak." És utána ez alapján ítéli meg a saját időskorában élő fiatalokat, aki épp a saját liberalizmusukat élik

Bejegyzés: Bezzeg az én időmben...

midnightcoder2 2018.07.29. 16:52:24

@Belzebubo: Ha nincs az a kis affér a németekkel és az zsidókkal, Hitlerre sem emlékezne senki.

Bejegyzés: Bezzeg az én időmben...

Belzebubo 2018.07.29. 16:50:13

@midnightcoder2: Az öreg is elég nagy köpönyegforgató és hatalommániás volt. Ha nincs véletlenül az a kis affér a németekkel, ma már senki nem emlékezne rá. Sefastias: én is zárójelbe tettem. Egyébként magamról tudom, az idő megszépíti a múltat, a fiatalkorára a nagy többség szívesen emlékszik, neki az a norma. Még a katonásemlékek is megszépültek, pedig anno utáltam minden percét

Bejegyzés: Bezzeg az én időmben...

midnightcoder2 2018.07.29. 16:02:39

@Belzebubo: Állítólag Sir Winston Churchill mondott anno még olyat, hogy aki fiatalon nem liberális, annak nincs szíve, aki pedig felnőttként nem konzervatív, annak nincs esze. És nem mondom, hogy nem volt valami igaza.

A topic témájához: egy dolog hogy valami van vagy nincs, és egy másik hogy az adott dolog a médiának köszönhetően normává válik. Ma elég sok olyan erő van a médiában, a politikában ami aktívan rombolja a társadalmat és a trasht teszi mintává. Lásd különféle valóságshowk. Ebben pedig a haszonszerzés mellett aktívan belejátszik némi társadalomménökösködés is.

Bejegyzés: Bezzeg az én időmben...

6. Ienin 2018.07.29. 15:48:15

Ez hülyeség. Én ezt nem érzem magamon, hogy fiatalon liberális idősen meg konzervatív lennék. Szerintem az emberi tulajdonságok nem változnak. Aki fiatalon szeret szabad lenni, idősen is. Aki fiatalon szociálisan érzékeny, az idősen is. Aki fiatalon konzervagyú( begyepesedett múltimádó), az idősen se lesz az újdonságokra fogékony, az új dolgokat kipróbáló. Ezek emberi tulajdonságok, amik egyrészt a neveltetésből, másrészt született adottságok. Orbánctetű sem változott semmit, aki jó emberismerő, az látta már 1990-ben is, hogy egy begyepesedett agyú, beképzelt, önző féreg, annyi köze volt a liberalizmushoz, mint egy földigilisztának. Ő csak annak mondta magát, de azt láthattuk az elmúlt években is, hogy ő mindig azt ugatja, amit a választói és a környezete elvár tőle úgy nyúlik mint a takony. Legutóbb is pillanatok alatt illiberálisból kereszténnyé ugatta magát, mert az európai néppárt ezt várta ep tőle. Aztán hazajött és folytatta tovább fasiszta ténykedését.

Bejegyzés: Bezzeg az én időmben...

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2018.07.29. 13:35:51

@Belzebubo: A poszt nem orbán viktorról szól, de szólhatna róla is. Csupán azokról, akik mindig a múlttal példálóznak

Bejegyzés: Bezzeg az én időmben...

Belzebubo 2018.07.29. 13:27:04

Nem igazán tudok egyetérteni azzal, hogy az ember fiatalon liberális, idősebb korában konzervativ lesz. (Hagyjuk a kézenfekvő példát: OV nem volt liberális, csak máz volt rajta, és most sem konzervativ, hanem egy elvtelen kleptokrata) Szerintem általában az alapelveit nem változtatja az emberek többsége, sőt sokszor mereven ragaszkodik hozzá, a "megvilágosodás" csak nagyon keveseknél történik és ha nagyon megkapargatjuk, többnyire kiderül, hogy valamilyen közvetlen, vagy közvetett haszon miatt történik. Szent Pál annyira kivétel, hogy azóta is emlegetik. Idősebb korban legfeljebb óvatosabbá válik az ember, jobban kerüli a konfliktusokat, nem nyilvánít (olyan élesen) véleményt

Bejegyzés: Bezzeg az én időmben...

Discipline 2018.07.24. 11:48:26

Szerintem nagy részben az ember jelleme határozza meg, hogy milyen elveket követ, milyen világnézetet alakít ki. Jó esetben legalábbis. Aki úgy érzi, hogy szüksége van arra a szabadságra, hogy mindenben önállóan döntsön és képes vállalni a felelősséget a hibáiért is, az liberális beállítottságú lesz, aki pedig úgy érzi, hogy szüksége van biztos pontokra, olyan kapaszkodókra, amik abban segítenek, hogy ne kelljen mindent a saját hibájából megtanulnia, az inkább konzervatív lesz. Persze ez az ideális eset, a gyakorlatban viszont sokszor nem ilyen tiszta a kép. Például van, aki képes lenne önálló döntéseket hozni, amik segítenék a fejlődését, valamilyen okból mégsem mer. De manapság inkább a másik oldal torzulása terjed és okoz problémát: az, hogy sokan követelik maguknak a szabadságot, de a velejáró felelősséget már nem tudják vállalni. Vagy mert nem is képesek rá, vagy mert a dolognak ezt a részét egyszerűen leszarják.
És sajnos a mai világban nagyon sok minden arrafelé mutat, hogy nem is kell vállalnod a felelősséget. Már a gazdasági és politikai rendszer alapjaiban is benne van ez: ha csődbe viszel egy céget, emberek ezreit megkárosítva, akkor nem visznek el adósrabszolgának, nem kell életed végéig azért dolgoznod, hogy megtérítsd az okozott kárt. Egyszerűen röhögve elsétálhatsz. Ha rossz politikával kárt okozol az országnak, mi a legrosszabb ami történhet veled? Az, hogy legközelebb nem választanak újra. És mi a következmény? Az, hogy röhögve elsétálhatsz, és a kapcsolataidat felhasználva beülhetsz egy jól fizető állásba. És mindez a szabályos, rendszerszerű működésből adódik, és nem is beszéltünk még a kiskapukról, a korrupcióról, a hatolmmal való visszaélésról, és hasonlókról. Szóval, gondolom érthető, hova akarok kilyukadni: ha a rendszer alapjaiban benne van a felelősség elkenésének lehetősége, akkor mit várunk? Nem csoda, ha a köznapi életbe is átszivárog ez a mentalitás.
Én elsősorban azért vagyok szkeptikus a szabadság minél nagyobb kiterjesztésével, mert azt látom, hogy nincs biztosítva a szabadsághoz kapcsolódó felelősségvállalás.

Egyébként meg, visszatérve a poszt témájára, ez a vita már rég nem arról szól, hogy mindenki "oda dugja a dolgait, ahová akarja". Az ugyanis lassan már csak egy elenyésző kisebbség, aki elvi okokból helyteleníti mondjuk a homoszexualitást. A többségnek talán vannak még ellenérzései, de ők megfelelő kommunikációval meggyőzhetők lennének. Viszont ugyanez a többség értetlenül áll a gender-téma és a nemi identitás kérdése előtt. Ha csak arról lenne szó, hogy egy még a homoszexuálisoknál is elenyészőbb kisebbség számára tegyük lehetővé, hogy az identitásukat úgy éljék meg, ahogy akarják, akkor nem hiszem, hogy elvi alapon sokan tiltakoznának ez ellen. De ez a téma egyre inkább átfogó társadalmi változások erőltetésével van összekapcsolva, ez pedig érthető módon ellenállást szül. Én azt látom, hogy a progresszív ideológia, bár még mindig liberális elvekre hivatkozik, egyre inkább távolodik a liberalizmustól, és agresszív, kizárólagosságra törekvő ideológiává válik. A befolyásolás nem kevés eszközét felhasználva egyébként. Ez a frontvonal már inkább a konzervativizmus-liberalizmus és a progresszió között húzódik, egyre inkább egy táborba terelve az egyébként más kérdésekben egymás ellen küzdő konzervatívokat és liberálisokat. Ami végül is nem rossz dolog.

Bejegyzés: Tényleg önrendelkezés a nemi irányultság meghatározása?

Discipline 2018.07.23. 14:37:35

@sefatias:
Igazad van, csak egy baj van ezzel: magadból indulsz ki. Te egy makacs ember vagy, a döntéseidet nem nagyon lehet befolyásolni. És eléggé érett és felelősségteljes vagy ahhoz, hogy vállald a döntéseidért a felelősséget, akár jók, akár rosszak a következmények. De nem mindenki ilyen, sőt azt mondanám, hogy a többség nem ilyen. A többség könnyen befolyásolható, a felelősséget pedig előszeretettel másra keni. Én például nem vagyok könnyen befolyásolható (szeretem legalábbis ezt hinni), viszont bevallom, nem rajongok a felelősségvállalásért. Szívesen veszem, ha más vállalja helyettem a felelősséget, akkor is, ha ezzel nekem kevesebb beleszólásom lesz a dolgokba. És azt mondom, nekem bizony jót tett volna, ha bizonyos dolgokban nem hagynak annyira szabadon, hanem terelgetnek, sőt rugdalnak bizonyos irányokba. Utólag hálás lennék egy kicsit több kényszerítésért és korlátozásért. Nem vagyunk egyformák.

Szóval úgy gondolom, hogy míg egyik oldalról jó az az alapelv, hogy hagyjunk mindenkit a saját hibájából tanulni, másik oldalról viszont ezzel sok szenvedést és elrontott életeket okozhatunk. Van akinek jót tesz a saját hibából megtanult lecke, van aki meg belerokkan.

Ráadásul az, hogy ne vegyük ki az egyén kezéből a döntés lehetőségét, a gyakorlatban legtöbbször nehezen megvalósítható. Mert a történelem nagyrészt arról szól, hogy mindig jött valaki azzal, hogy "tudom én mi a jó nektek, azt is jobban tudom mit hogyan csináljatok, bízzátok csak rám, én a felelősséget is vállalom". Ezzel nagyon jól lehet irányítani az embereket, de aztán ha balul üt ki a dolog, a felelősséget már a legritkább esetben vállalták. De végül is kettőn áll a vásár, az emberek is igénylik, hogy mindig legyen valaki, aki megmondja a tutit, meg akit lehet hibáztatni.

A befolyásolás meg külön téma lehetne, annyi formájával lehet találkozni. Ha minden formáját elítéled, akkor tényleg nehéz dolgod van társadalmi reformerként... :-)))
Ja, és akkor remélem elítéled a marketinget is, mert az is a befolyásolás egyik mintapéldája :)

Bejegyzés: Tényleg önrendelkezés a nemi irányultság meghatározása?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2018.07.22. 11:24:36

@Discipline: Így nincs értelme vitatkozni. Gyakorlatilag teljesen egyetértek. miközben olvastalak saját magamra gondoltam. Fiatalon, éretlenül hoztam egy döntést és tagja lettem egy egyháznak, aminek igen komolyan odaszenteltem magam. Emiatt majd húsz évet eltöltöttem egy olyan igazság szolgálatában, amiről már tudom, hogy semmi köze az igazsághoz. De ezt a döntésemet senki sem tudta akkor megváltoztatni. Ennek köszönhetően sok kárt és hátrányt elszenvedtem, de tudnék pozitívumokat is írni. Namost, ha hozzám hasonlóan hagynánk mindenkit a saját döntésével élni, és hagyni, hogy maga jöjjön rá arra, hogy másképp is dönthetett volna, akkor azzal nem vesszük a felelősséget magunkra. Bár lehet, hogy jó lett volna, ha valaki akkor felnyitja a szemem, de nem hiszem, hogy sikerrel járt volna a próbálkozó. Szóval a nemi identitás körüli hercehurca is szerintem ez a kategória. Hagyni kell az embert, hogy oda dugja a dolgait, ahová akarja, aztán majd rájön, hogy valójában mi is az ami neki jó. De ha a társadalom mélyen elítéli azt, aki az általánostól eltérően szeretné megélni a szerelmet, akkor azzal kiveszi az egyén kezéből a személyes döntés lehetőségét.

Az emberi természet szerintem sem megváltoztatható. Jó példa erre, hogy a szemétláda típusú ember, a megtérése után ugyanolyan szemétláda marad. És a tömeg befolyásolása az egyetlen fegyver a változásra. Csakhogy én elítélem a befolyásolást, még akkor is, ha az én véleményemhez szeretnék közelíteni a tömeget. Ezért sem hiszek a forradalomban sem. Valami más megoldás kell. Lassú, de biztos

Bejegyzés: Tényleg önrendelkezés a nemi irányultság meghatározása?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2018.07.18. 17:12:52

@Máshonnan hajótörött: Hát igen. Az emberbe beleverik azt, hogy az önmagaddal törődés önzés, és büszkeség. Meg kell tanulni szeretned magad, és bizony az értékrendet gyökeresen meg kell változtatni

Bejegyzés: Ne hagyd, hogy örökké áldozat legyél!

Máshonnan hajótörött 2018.07.17. 19:22:01

A legnehezebb kívülmaradni bármiféle rendszeren, mert valamikor lemondtunk a saját életünk irányításáról és az évek alatt teljesen leszoktattak arról, hogy önmagunk döntsünk a saját életünket érintő dolgokban. Nem feltétlen ide tartozik a téma, de egyszer hallgattam egy interjút egy olyan szervezettel, akik elrabolt, vagy kamu munkaajánlattal átvert és prostitúcióra kényszerített magyar lányokat szabadítanak ki külföldről. Évekig tart, mire kinyomozzák a hollétüket, így sok idő eltelik, ami teljesen átkondícionálja a személyiségüket arra, hogy teljes kontroll alatt csak utasításokat hajtsanak végre. Ezek a lányok a hazahozataluk után egy átmeneti felszabadult örömöt élnek át, majd nem sokkal később kiderül, hogy az olyan egyszerű döntéshelyzetekben mint pl, ha két ételből is választhatnak, melyiket ennék szívesebben, nem tudnak dönteni! Ha szabadulásuk után egy ideig segítő szándékkal nem kontollálják őket olyan alapvető dolgokban, pl hogy mit húzzanak fel, mikor mit csináljanak stb.. akkor igen nagy a valószínűsége, hogy saját önszántukból visszaszöknek a fogvatartójukhoz. Hozzájuk hasonlóan a tizenéve börtönbüntetését töltő személyek is rettegni kezdenek a külvilágtól, ha a kiszabott büntetésük ideje hamarosan lejár. Valahogy a szekta tagok világképe is hasonló. A legnagyobb pokol közepén is elhisszük azt, hogy ez még semmi, a külső világ még ettől is csúnyább és félelmetesebb. Amiben vagyunk az igaz hogy pokoli szar, de legalább ismerjük.. A szektákból szabadult embereknek szerintem legnehezebb feladata a saját szempontú mérlegelés megtanulása és a saját döntéshozatal. A szektákban soha nem élt személyek alapvető mérlegelése ez: "Mi a legjobb nekem és/vagy a családomnak, közvetlen környezetnek, stb? Egy bármilyen szektába beillszkedett tagok így mérlegelnek: "Mi a legtöbb jó, a legtöbb ember számára XY tanítás szerint, és vajon hogyan tudok hatással lenni minél több emberre, hogy kedve legyen követni azt a filozófiát/vallást amit én követek?" A szekta otthagyása csak a fizikai kötelékek elvágása, de az éntudatot, mint különálló személyként való létezés fogalmát valahogy egy nagyon nehezen visszaszerezhető dolognak tartom. Már évek óta kiszabadult állapotomban is szinte csak azt keresem kinek lehetek a hasznára, hogyan tudnék másokat szolgálni (pl önkéntes szervezetekben) és bár tudom, hogy jogom van a saját szükségleteimhez, saját magam számára örömet okozó tevékenységekhez, mégis sokszor önző dolognak tartom megtenni azt amikhez kedvem van.

Bejegyzés: Ne hagyd, hogy örökké áldozat legyél!