"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

A tanulatlanság dicsőítése

2018/11/02. - írta: sefatias

Lehet vitatkozni azzal aki csak hisz? Az elmúlt jó pár év alatt az interneten több felületen futottam bele vitákba olyanokkal, akik hisznek valamiben. Istenben, a kegyelemben, Orbán Viktorban, a pirézekben vagy az ateizmusban. Sokan kérdezték már tőlem, hogy miféle mazochizmus hajt engem, hogy belemegyek ezekbe az általában értelmetlen vitákba. Az igazság az, hogy én általában élvezem ezeket a vitákat, és a legkevésbé sem érdekel annak kimenetele. Az ember érdekel, akivel vitatkozom. Jobban mondva az embertípus.

proud.png

Az egyik embertípus a hívő keresztény, aki fontosnak tartja a tudást, ezért igyekszik minél jobban megismerni a Bibliát. Beiratkozik mindenféle akkreditáció nélküli biblia iskolákba, elvégzi őket, könyveket vásárol mindenféle a közegében híres keresztény íróktól, hogy minél jobban megismerje a Bibliát, és ezáltal Istent. Az így szerzett tudására persze büszke, és igyekszik ezt felhasználva hirdetni az örökkévaló jóhírt, az evangéliumot. Legalább is azt, amiről azt hiszi, hogy az.

A keresztények jelentős részére az jellemző, hogy azt hiszi mindent tud. Természetesen ezt így hangosan nem mondja ki, de tisztában van azzal, hogy Isten vezette el őt az "igazságra". Elhiszi azt, amit a példabeszédek könyvében olvas: "A gonosz emberek nem fogják föl, mi a jó, mindent megértenek azok, akik keresik az Urat." (Példabeszédek 28:5) És bár az igazság birtoklása nem egyenlő a mindent tudással, de azért nincs olyan messze tőle, hogy ne lehetne annak tekinteni. Ugyanis, ha a mindenható Teremtő elvezette őt az igazságra, akkor ott esély sincs tévedni. Ő annyira őszintén keresi az Urat, hogy ő már mindent megértett. Ez a gondolatcsapda oda vezet, hogy az illetőnek semmilyen módon nem lehet elmagyarázni, hogy téved, mert ő csak arra tud gondolni, hogy itt valami sátáni susmus van, mert bár lehet, hogy érzi, hogy valami nem stimmel, semmiféleképpen nem hajlandó engedni abból az igazságból, amit személyesen Istentől kapott. Ha elismerné a tévedését, az azt jelentené, hogy be kellene ismernie, hogy az az igazság, amit eddig annak tekintett, valójában nem Istentől származik, hanem emberi eredete van. Ez viszont romba döntené a saját egójába vetett hitét, ami azon alapul, hogy ő szereti az Urat, őszintén keresi, amiért is az Úr megáldotta őt az igazsággal. Ez a gondolat azt engedi sejtetni, hogy a keresztények ezen csoportja igen komoly önbecsülés és önbizalom hiánnyal küszködik. A kisebbségi komplexusát pedig úgy próbálja elnyomni, hogy a saját különlegességét, az Isten iránta érzett szeretetéből vezeti le, aki viszont azért szereti őt, mert keresi az Urat. Minél kevesebb ismerettel rendelkezik, annál nagyobb a hite abban, hogy Isten megáldja a megfelelő bölcsességgel tudással, és minél inkább hisz ebben, annál biztosabb, hogy nem enged belőle. Ezt nevezik a saját farkába harapó kígyónak. 

Amikor ez az embertípus olyannal találkozik, aki látványosan képzettebb nála egy olyan területen, amelyről ő azt gondolja, hogy isteni bölcsességgel rendelkezik, akkor ezt az ellentmondást több Bibliából származó idézettel próbálja meg feloldani, illetve a saját egóját menteni. Az egyik ilyen híresen erre használt idézet a korintusi első levélben található, az első fejezetben: "A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje.Hiszen az Írás így szól: Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom. Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az e világi tudás szószólója? Nem megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság? "

A hívő keresztény tudja, hogy a tudását holmi világi bölcsességgel nem lehet megcáfolni. Benne, az üdvözülők isteni ereje képezi a tudást, és ezért biztosan jobban ismeri az élet eredetéről szóló evolúciós tanokat, mint egy evolúcionista biológus, akiről úgy gondolja, hogy egy Sátán által megvakított balga, aki korlátoltsága miatt nem képes megérteni őt, aki isteni bölcsességgel rendelkezik. 

Ha viszont egy olyannal találkozik, aki szintén kereszténynek vallja magát és egy másik keresztény állásból próbálja meggyőzni arról, hogy téved, akkor a fenti stratégia kiegészül azzal, hogy a vitapartnerét nem csupán Istentől távol lévő balgának tekinti, hanem hamis tanítónak és kizárja őt a kereszténységből. Ezzel ismét talált egy indokot, hogy ne kelljen odafigyelnie az érvekre, hiszen ettől a ponttól számára egyértelmű, hogy Sátánnal van dolga, aki valamilyen fortéllyal megpróbálja őt félre vezetni. 

Emberünk észre sem veszi, hogy elitista, és különbnek, bölcsebbnek, okosabbnak érzi magát mindenkinél. És amikor visszaemlékszik a vitáira, amelyekben nála okosabb, felkészültebb emberek próbáltak neki jóindulatúan segíteni, akkor eszébe jutnak az őt megnyugtató biblia idézetek, mint a : "Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek. Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek...akik mindig csak tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem jutnak." (2Tim 3:1-7) Önmagát és a barátait azzal nyugtatja, hogy kár olyan sokat tanulni, mert az úgyse vezet sehova. Bőven elég, ha a bölcsesség és a tudás a Szentlélek segítségével árad ki rá, mert azt a tudást nem tudja senki megcáfolni. Amögött Isten van. Így viszont emberünk buta marad, és észre sem veszi, hogy a butasága az az eszköz, amivel mások azon a szinten tartják, amelyben oly könnyű őt irányítani. Sok esetben ezek az emberek rendkívül szerencsétlenek a magánéletükben, amit nem tudnak orvosolni, mivel nem hallgatnak azokra, akiknek az a szakterületük, vagy tapasztalatot szereztek benne. A problémáikat sátánra fogják, mindig kívül helyezik azok okait önmagukon. Emiatt nem ismerik fel, hogy min kellene változtatniuk, és újra és újra beleesnek ugyanazokba a hibákba, amit újra és újra elodáznak azzal, hogy nem ismerik fel a valós okokat.

A vallás és a politika már régóta alkalmazza az emberek butaságban tartását arra, hogy könnyen irányíthatóvá tegye őket.

Engem, aki hiszek a transzcendensben, és hiszek abban hogy ez az élet nem céltalan, komolyan foglalkoztat az a kérdés, hogy azok az emberek, akik az életüket nem használják fel arra, hogy fejlődjenek, tanuljanak, érettebbek, okosabbak legyenek, azok hogyan fognak elszámolni a tálentumjaikkal?

"Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. "

Szóval, hogy válaszoljak az eredeti kérdésre: Lehet vitatkozni azzal aki csak hisz? Igen lehet, de számítani kell arra, hogy csak időpocsékolás. Oda se figyel az érvekre

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr6414340031

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sitites 2018.11.03. 10:53:42

Szia :)
Csak eljutottál Te is idáig:)
Hogy időpazarlás... kivéve, ha rengeteg felesleges időd van, és az ilyen viták a szórakozást szolgálják:))
Segíteni csak annak lehet - mondták már itt százan... -, aki szeretné, ha segítenének neki, azaz beismeri önmaga előtt, hogy segítségre szorul.
Egyéb esetekben a ráerőszakolás csak megerősíti a másik fél "hitét".
(Persze a dolog ennél bonyolultabb; gyakran a "segíteni akaró" fél is valamilyen önigazolásban, vagy játszmában élvezkedik, csak másfélében.)
Viszont nagyon is érdemes odafigyelni időnként (sosem árt felkészülni, amennyire csak lehet...) : éppen mert könnyen irányíthatóak, egy-egy politikai eseményben túlságosan is fontos a szerepük. De ezt Te is tudod:))

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2018.11.03. 15:18:14

@Sitites: Már régen eljutottam ide, csak nem írtam róla. :)

Igen a buta ember a legfontosabb a mai politikában az egész világon. Most van szükség rájuk igazán. Szaporodnak is

dr.ahalan 2018.11.05. 23:57:26

Ez egy jó blog, véletlenül dobta fel az oldal. Én ugyan más ügyben, de mégis ugyanabban járatom a klaviatúrámat, de követném a blogot, és néha hozzá is szólnék. :)
A butaság mellett én szót ejtenék a lustaságról is, a magyar ember drogjáról. Az olvasás fárasztja, cél a vasárnapi lapos hús, vagy nyeles hús. Muzsika TV, ingyenes újság, ennyi a pap szerint is elég a boldogsághoz. Kék az ég, zöld a fű, tiszta a lelkiismeret. Mi kell még?
És a migráncsok se jönnek! :)))
És tényleg szaporodnak boldogan a maguk kis világában.

dr.ahalan 2018.11.05. 23:59:07

Kétszer küldte el, bocsi! Az egyiket kitörölnéd? Fizetek érte egy kakasnyalókát! :)))

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2018.11.06. 05:11:56

@dr.ahalan: :) megtörtént. Örülök, hogy tetszik

Jakab.gipsz 2018.11.06. 11:50:48

@sefatias:

Ezt állítod "Engem, aki hiszek a transzcendensben, és hiszek abban hogy ez az élet nem céltalan," ez idáig rendben is lenne.

Ezek szerint nem vagy ateista?

Vagy csak egy önmagát kifejezni nem tudó, hívő vagy, aki nem tud olvasnia a szentírások sorai között. (Tóra, ó szövetség, Újszövetség, Mózes könyvei, Homérosz, Taoizmus, Konfúciusz, Buddha), stb.

Ki vagy ? Definiáld önmagad! Aztán nézz le másokat.

Önmagáról senki sem tud hazudni, még egy "Isten sem".

Te hol állsz, és amit tudsz kitől tudod. Csak kíváncsi vagyok ezért kérdezem mert érdekel.

Jakab.gipsz 2018.11.06. 12:03:39

@dr.ahalan: Rólad tudom ki vagy !

Egy beteges lelkű hazudozó vagy.

Mond miért hazudozol a magyarokról, rasszista vagy?

Vagy csak a sárga irigység gyötör, mert rabszolga vagy .

Tudnod kell, rabszolga az aki soha sem válhat azzá aki lehetne, (Nietzsche szerint) például: magyar ember. És ez nem vicc. Gondold át.

LucretiaBorgia 2018.11.06. 16:17:09

Szia ! Az írás elgondolkodtató...
Kicsit keveredik az istenhit és a politikai vakság. Azért azzal óvatosan bánnék, hogy ab ovo lebutázzam, lustázzam a hívő embereket, még akkor is, ha nem vagyok a szó szoros értelmében hívő, tehát személyesen nem érint a megállapítás.. Azt is hozzátenném, hogy a bármiféle istenhit mögött sokszor egyfajta lelki éhség áll, megmagyarázva látni a megmagyarázhatatlant. Kicsit leegyszerűsítő lenne azt mondani, hogy ha mindenki képzett és tájékozott lenne, nem lennének keresztény hívők, vagy fordítva.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2018.11.06. 18:25:10

@Jakab.gipsz: Miért lennék ateista? Soha életemben nem voltam az. Önmagát kereszténynek valló, a keresztény értékrendet fontosnak tartó, aszerint élő hétköznapi dolgozó vagyok.

Hogy lenéznék másokat? Nem jellemző. Kivéve, ha az illető valóban megérdemli.

Hogy nem tudom kifejezni önmagam? Szerintem a blogom pont az ellenkezőjéről tesz bizonyságot. Szerintem inkább a te vételeddel van probléma, mert úgy tűnik, hogy eddig csak apró információ szilánkokból értékelted a nagy egészet, ami én vagyok, anélkül, hogy különösebb erőfeszítést tettél volna a megismerésemre

"Te hol állsz, és amit tudsz kitől tudod."

Nem állok az ég világon sehol. kb 25 évnyi aktív kereszténységgel, és több száz elolvasott könyvvel a hátam mögött képviselem azt, amit jónak tartok

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2018.11.06. 18:28:19

@LucretiaBorgia: Szia! A posztban igyekeztem elkerülni az általánosítást azzal, hogy ilyen kifejezéseket használok: "a keresztények ezen csoportja " Nem gondolom, hogy minden keresztény ilyen. Én magam is az vagyok, és elég sok ismerősöm.

Jakab.gipsz 2018.11.07. 08:41:24

@sefatias: Most melóznom kell, hamarosan jelentkezem.

Azért mert, érdemi beszélgetést csak "olvasott" tájékozott emberrel lehet lefolytatni.

A magam részéről inkább a "passzív keresztény" gondolkodók közé sorolnám magamat, "harcos keresztényé" csak az ateisták goromba pofátlansága, kényszerít.

Discipline 2018.11.09. 09:53:43

@sefatias: @Jakab.gipsz:
Én is olvastam jópár ilyen vitát, főként olyanokat, ahol hívők ateistákkal vitatkoznak. Néha bele is szóltam ezekbe, főleg olyankor, amikor alapvető tévedéssel vagy bosszantóan hibás érveléssel találkoztam bármelyik oldalon. És őszintén szólva, a hívő oldalról jóval gyakrabban lehet ilyenekkel találkozni. Az ilyen vitákat nagy szenvedéllyel folytató ateisták nagyon gyakran hitüket vesztett, valamilyen vallási közösségben csalódott, egykori keresztények, akik általában meglehetősen jó bibliaismerettel, teológiai tudással rendelkeznek. A hívők viszont elég gyakran igen hiányos tudással rendelkeznek a hitükön kívül eső területeken, így persze egyenlőtlen feltételekkel, de annál nagyobb lelkesedéssel vitatkoznak. :)
Különböző keresztény felekezetekhez tartozók közötti vitákat nem szívesen olvasok, de néhány ilyenhez is volt már szerencsém. És hát itt is ugyanolyan elszántsággal csépelték egymást, mint az "istentagadó" ateistákat.
Az egymás érveire oda nem figyelés igencsak jellemző, de azért legyünk őszinték, ez elég általános emberi hiba, nem csak a hívők között fordul elő. A hívőknek inkább az az egyedi sajátosságuk, hogy még ha oda is figyelnek az érvekre, csak azért teszik, hogy minél hatékonyabban tudják azokat cáfolni. Ugyanis a hitrendszerüknek egyetlen elemét sem hagyják meginogni, a gondolati építményükön ejtett bármilyen rés védelme érdekében akár a legirracionálisabb érvelést is hajlandók magukévá tenni és felhasználni.

@LucretiaBorgia:
"Azt is hozzátenném, hogy a bármiféle istenhit mögött sokszor egyfajta lelki éhség áll, megmagyarázva látni a megmagyarázhatatlant."
Ezzel teljesen egyetértek. Az ember éhezik a magyarázatokra, és még az is érthető, hogy ha talál elfogadható magyarázatot, ahhoz minden áron ragaszkodni próbál. De ha ez ütközik a valósággal, akkor nekünk kell hátrébb lépni és átgondolni a dolgokat, nem pedig vakon nekimenni és megerőszakolni a valóságot. Ez a poszt is elsősorban erről szól.