A kereszténység egy kicsiny, de annál tragikusabb sorsú csoportjáról emlékezek meg ebben a posztban. Azokról a házasságon kívül rekedt férfiakról és nőkről, akik egy sajátos egyházi szabályozás miatt nem élhetnek házasságban, hanem halálukig, de ha addig nem is, nagyon hosszú ideig tartózkodniuk kell minden szerelmi és szexuális viszonytól. Ők azok, akik, egyszer megházasodtak, ám a rossz házasságból kimenekültek, viszont nem házasságtörés volt a válás alapja.
Ebben az esetben az elvált felek addig nem házasodhatnak újra, amíg valamelyik fél rá nem szánja magát hogy a paráznaság bűnébe esve könnyítsen mindkettejük terhén. Ismerek több ilyen esetet. Egy évekig tartó szenvedéssel teli, elkapkodott, rossz házasságot valamelyik fél a törvény előtt felbontott, hogy kimeneküljön a szenvedésből. Így egy új, szintén szenvedésekkel teli helyzettel néznek szembe. A válás után, a keresztény kamaszkor szenvedései, és egy félelmetes bezárt ajtóval való szembenézés kilátástalansága következik. Azok az egyházak, amelyek ilyen esetben tiltják az újra házasodást, azok bűnnek tekintik az önkielégítést is. Így ezek a felnőtt emberek folyamatos kielégítetlen szexuális vággyal küzdenek, vagy ha kínjukban könnyítenek magukon, akkor pedig jön a szégyen és az önmarcangolás.
A sikertelen házasság bélyege, a folyamatos nemi vágy, a bűntudat, és az ebből a helyzetből kilábalás reménytelensége, nem kicsit lehet nyomasztó az embernek. És ezen az sem változtat, ha az illető elhiteti magával, hogy a helyzetében történő kitartás Isten helyeslésével találkozik.
A legtöbb esetben egy idő után valamelyik fél nem bírja tovább, és felvállalva a bűn és az ezzel járó bűnösséget, lelkiismeret furdalást, kárhoztatást véget vet ennek az állapotnak egy "bűnös" kapcsolattal. De ismerek olyan fiatalokat, akik az elkapkodott házasságnak véget vetve, évek óta egyedül élnek, annak minden kihívásával együtt. Így éveket pazarolnak el az életükből, és keserednek bele a kapcsolat és a kielégülés hiányába.
Ezekkel az emberekkel azt szeretnék elhitetni, hogy megalázott, keserű helyzetük, ha nem is példás, de még megfelelő Isten előtt. És bár szenvedésük nem ér véget, az örökkévalóságban ez nem fog számítani, amikor hűségükért, kitartásukért megkapják a boldogság jutalmát.
Én elpazarolt életnek tartom ezt. Feleslegesen kidobott éveknek. Ezek az emberek nem hősök, hanem áldozatok. Áldozatai egy olyan vallási rendszernek, amely isteni hatalommal bírónak állítja be magát, és kényszeríti bele a követőit olyan nézetek elfogadásába, amelyeknek más alternatíváit bűnnek tekinti, illetve sok esetben meg sem mutatja. Így a házasságon kívül rekedt személyt egy életre belekényszeríti egy olyan helyzetbe, amelynek egyáltalán nincs pozitívuma.
Természetesen mondhatná erre valaki, hogy ez a helyzet írás szerinti, és összhangban van Jézus parancsával. Mint ahogy az ilyen egyházak képviselői mondják is. De a valóság az, hogy bizony vannak más alternatívák, és Jézus szavainak vannak más értelmezései is, amelyek több tudást, kutatást igényelnek, mint amennyit egy képzetlen fundamentalista egyházi vezető magáénak tudhat.
Az ilyen házasságon kívül rekedt emberek szenvedéseiért Jézus következő szavainak fundamentalista értelmezése a felelős:
"Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör." (Máté 5:32)
Ezt megspékelik Pál szavaival:
"A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság...a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek." (Galata 5: 19-21)
A problémát a házasságtörés és a paráznaság szavak szűk értelmezése okozza. Azok az egyházak, amelyek szabályozásukkal, írás értelmezésükkel a házasságon kívüli állapotba kényszerítik a követőiket, nem igazán foglalkoznak azzal, hogy segítsenek megérteni ezen szavak jelentését. Általában mindkettő jelentését egyszerűen lebutítják a szexre. Ez azért jó nekik, mert így nem kell sokat gondolkodni.
Ám én azt mondom azoknak, akik nem élvezik igazán a házasságon kívül rekedtségük állapotát, hogy egy kis olvasással, gondolkodással éveket spórolhatnak meg az életükből. A paráznaság és házasságtörés fogalmak nem csak a szexet foglalják magukban. És így Jézus szavainak szigorúsága már nem is tűnik olyan borzasztónak.
Ha ilyen helyzetben vagy, akkor én azt ajánlom, hogy adj magadnak egy lehetőséget, és vizsgáld felül az egyházad álláspontját ebben a kérdésben. És lehet, hogy nem kell évekig szenvedned feleslegesen.
Mint említettem, a paráznaság és házasságtörés szavak nem CSAK azt jelentik, amit eddig neked mondtak. Sokkal több belefér ezekbe. Ez a poszt nem elég arra, hogy ezt kifejtsem, de korábbi írásaim, illetve sok más írás, és egy kis gondolkodás segíthet.
Hogy mit is jelent a paráznaság valójában, arról itt írtam: PARÁZNASÁG A BIBLIÁBAN
Arról pedig, hogy mi számít házasságtörésnek, ebben a cikksorozatban írtam:
Olvasd el ezeket a posztokat! Természetesen ezeket nem Isten ihlette, hanem a saját agymenéseim, amelyeket egy elég alapos kutatás és sok gondolkodás előzött meg. Nem is kell elfogadni. Ám mielőtt (vagy miután) évekig belekényszerülsz a fent kitárgyalt helyzetbe, érdemes átgondolni, amit írtam, vagy amit mások írtak. Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy Isten azt akarja, hogy ezentúl szerelem, szex és gyermekek nélkül éld le az életed. Ezt lehet, hogy a saját egyházi vezetőid akarják csak, ők is azért, mert elfogultak a saját elképzeléseiket illetően, és még nem élték át azt, amit te.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2017.04.16. 00:03:49
Azaz egy nő sokkkkkkal könnyebben elvan egyedül mint egy férfi. De egy férfinak lehet(ne) több felesége.
Más kérdés persze hogy a mi (ál)kereszténységgel átitatott (ál)keresztény kultúránk tiltja a többnejűséget. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a társadalmunk csurig van paráznasággal...
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2017.04.16. 05:13:46
létszámfeletti 2017.04.16. 14:18:27
Pár évtizede, szűk évszázada még az volt a "trend", hogy a nőknek nincsenek is vágyaik. Szexualitásuk a gyerekszülésre korlátozódik. Ezzel emelték őket kétes értékű piedesztálra. Ma is van (nő is!) aki ezt hirdeti... aztán vagy hazudik, vagy nem.
Ez volt tehát az elvárás, ebből maradt meg az a szűk látókörű vélemény, hogy nekik "sokkkkkkal" könnyebb. Azt pedig, hogy másoknak milyen könnyű, nekem bezzeg milyen nehéz, és milyen hős is vagyok én, meg mennyivel több is jár(na) nekem, nem taglalom tovább, mert nem érdemes. Elterjedtebb, mint a nitrogén a légkörben.
Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2017.05.08. 18:32:56
Ez nem tükrözi a valós helyzetet. A házasságon kívül kerülő emberek nagy többsége sok száz ponton nem hallgatott az egyházra, és abszolút nem is érdekli, mint mond az egyház.
Amúgy, Jézus a szamaritánus asszonynak nem mondja egy szóval sem, hogy elfogadható az életmódja. Ironikusan hívja fel a figyelmét arra, hogy mennyire nincs rendben az élete. Az asszony ettől lesz jobb helyzetben, és nem holmi álságos megértéssel.
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2017.05.08. 19:22:24
Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2017.05.09. 08:19:11
Képzeljük el ezt orvossal: a beteg kedve szerint rombolja magát, az orvos meg szolgáltató módon helyesli ezt. Cigizni tetszik? Nyugodtan, az a helyes, Hippokratész is nagy dohányos volt. Borozni is tetszik, pár litert/nap? Az a jó, Hippokratész a piások nagy barátja volt... Nála jobban senki nem értette meg a féktelen élet szépségét, a lényeg, hogy momentán jó legyen. Rákkal, meg infarktussal riogatni?! Pfúj, micsoda otromba, szeretetlen viselkedés. Keserű tablettát felírni? A jó Hippokratész biztosan nem tett volna ilyen durvaságot... Érdekes, a betegek elfogadják, hogy a diagnózist az orvos állítja fel, és a receptet is ő írja. A kétszáz kilós ember nem igényli, hogy a családorvos megdicsérje őt, hogy milyen egészségesen él. Akinek egy veséje működik, nem várja el, hogy az urológus makkegészségesnek nevezze, nehogy stigmatizált legyen, és megharagudjon a medicinára mint olyanra.
Nem ésszerűtlen elvárni, hogy az egyház a hívek hormonális döntéseit magasztalja fel, és nyilvánítsa hivatalosan is helyesnek? Jó lesz ez a „hívő”-nek, a maga földi életében?
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2017.05.09. 08:47:44
Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2017.05.09. 09:38:46
Viszont ez önmegoldó helyzet, hiszen aki ilyen kevéssé belátó, és ennyire biztos a dolgában, annak teljesen mindegy, miről mit mond az egyház. Számára ez nem érdemi szempont, azaz megsérteni sem lehet vele – hiszen biztos a dolgában, nem?
Fejében a pecsétes papír, hogy megy egyenesen a mennyországba, és jöhet neki még akár Jézus is, személyesen, bármilyen tanítással, nem fog meginogni. Nos, a jó hír, hogy az ilyen ember nem sérthető meg, ahogy a kemény vidiát sem tudja megsérteni a neki ellenálló krumpli. A kemény vidia átfúrja a krumplit, nyilván a mennybe is befúrja majd magát. :)
Példa:
1. Ha engem sért a szocialisták retorikája, miközben a legkevésbé nem vagyok szocialista, és deklaráltan nem is leszek, akkor miért gondolnák át a szocialisták a maguk retorikáját? Miattam nincs értelme, sőt feltehető a kérdés, hogy vajon a retorikával van-e valójában gondom, vagy azzal az értékrenddel, ami a szocialista retorika alapja. Gond, ha a szocik nem akarnak bevágódni az ellenfeleiknél? Szerintem nem, mert úgysem lehet.
2. Tegyük fel, azt mondom, hogy lennék én szocialista, csak a szocik fogadják be az uzsorahitelezőket. Engem a durva elutasításuk tart vissza, pedig a lelkem mélyén olyan igazságosan szoci uzsorázó vagyok, hogy csak na... Ne mondják már, hogy sok az a havi 40% kamat, amikor a belső mércém szerint tökéletesen igazságos. Közbenjárnál az érdekemben a szociknál, hogy legyenek belátóbbak az uzsorakamatra? Ugye, nem tennél ilyet? Felismernéd bennem a báránybőrben bégető farkast.
3. Tegyük fel, tényleg és őszintén szocialista akarok lenni, mert AHA-élményem volt. Akkor mi gondom lesz a szoci retorikával? Kb. semmi. Én akarok alkalmazkodni, és nem másokat akarok a magam képére alakítani.
Most alkalmazd ezeket a pontokat a kereszténységre.