"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

"Ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek?"

2016/10/03. - írta: sefatias

Az előző posztban arról írtam, hogy szerintem ha valaki tudatosan mások jogaiba gázol, az nem érdemli meg, hogy az ő jogait is tiszteletben tartsák. A mai téma jól mutatja a bennem lévő ellentmondásokat, mert keresztényként úgy gondolom, hogy a jót nem lehet, és nem is kell kiérdemelni. Azaz valakivel akkor is jót kell tennünk, ha ő ezzel nem foglalkozik, illetve nem is érdemli meg. Ha Isten is az érdemeink szerint bánna velünk, és pontosan kimatekolná, hogy mennyit érdemlünk, akkor lehet, hogy félre állna a szánk.

nimrod_2010_09_16.jpg

Az egyik kedvenc Jézus idézetem a következő: "Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is?" (Máté 5: 43-47)

Jézus kihangsúlyozza, hogy ha azokkal teszünk jót, azokkal bánunk kedvesen, akik a szeretteink, akkor nem teszünk semmi különöset. Erre bárki képes. Bárki. Még a gonoszok, és az általunk megvetettek is. De valljuk be, erre egy háziállat is képes. Ám szeretni azt aki árt nekünk, jót tenni vele, tiszteletben tartani a jogait annak ellenére, hogy ő ezt nem teszi meg, az már több annál, amire bárki képes. Lukácsnál ez a gondolat még élesebben van megfogalmazva: "Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen hálára számíthattok? Hisz így a bűnösök is tesznek jót. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálát várhattok érte? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanazt visszakapják. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas."

És mitagadás a Biblia az ószövetségben is  gyakran figyelmeztet arra, hogy nem elégedhetünk meg azzal, hogy annyit teszünk, amennyire bárki képes. A Példabeszédek könyve ezt írja: "Ha ellenséged éhes, adj neki kenyeret, hogyha meg szomjas, adjál neki vizet! Így izzó parazsat gyűjtesz a fejére, és majd megfizeti neked az Úr." (25: 21,22) Mózes törvénye kifejezetten felhívja a figyelmünket erre : "Ha ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára bukkansz, hajtsd vissza hozzá. Ha látod, hogy ellenséged szamara a teher alatt összerogyott, ne kerüld ki ellenségedet, hanem segíts neki felállítani."(2Móz 23: 4,5)

Tehát biztosak lehetünk abban, hogy a Biblia arra kér, tégy jót azokkal, akikről úgy gondolod, hogy nem érdemlik meg. Erre több okból is szükség van. Egyrészt attól, hogy nekem nem szimpatikus valaki, vagy valamilyen okból az ellenségemmé vált, még korántsem biztos, hogy nekem van igazam. Lehet, hogy nincs is semmi baj az illetővel, csak valami rosszul értelmezett személyes feszültség van köztünk, ami viszont nincs hatással Isten véleményére az illetőről. Tehát méltó a jóra. Másrészt pedig, mivel Isten úgy fog engem megítélni, ahogy ezt én teszem másokkal, nem árt egy picit elnézőbbnek lenni. Ahogy azt Jézus fentebb meg is jegyezte.

És akkor még nem beszéltünk a kegyelemről. Tudom, hogy sokaknak lúdbőrzik a háta attól, ahogy Jehova Tanúi fordítják ezt a szót, de nekem akkor is tetszik: ki nem érdemelt kedvesség. Benne van az a lényeg, ami a kegyelemre vonatkozik. Nem lehet kiérdemelni. Ami ebben érdekes számomra, hogy a legtöbb hívő, aki a kegyelemben és a hit általi megigazulásban hisz, elvárásokat támaszt mások felé, hogy meg tudja állapítani, hogy méltó-e az illető Isten és az ő kegyelmére. A kegyelemmel kapcsolatban felmerül-e a kérdés bennem, hogy ki lehet-e érdemelni a ki nem érdemelhetőt. A legtöbben azt mondanák, hogy nem, de azonnal hozzátennék, hogy azért valamit csak kell érte tenni, ha mást nem, megbánni a bűnt. Ez olyan mintha a megbánás segítségével ki lehetne érdemelni a ki nem érdemelhetőt. Ám bennem ott motoszkál az a gondolat, hogy a ki nem érdemelhető kegyelemhez megbánásra sincs szükség.

Ezek alapján viszont az előző posztomhoz képest ellentétes következtetésekre jutottam. Azt így fejeztem be: "Tehát ha Jézus szavait figyelembe vesszük ("Úgy bánjatok másokkal, ahogyan ti is szeretnétek, hogy bánjanak veletek"), akkor ez azt jelenti, hogy az emberi jogokat sárba tipró emberek azt szeretnék, ha az ő emberi jogaikat is sárba tipornák."

Most pedig arra a következtetésre jutottam, hogy az ilyen emberrel is úgy kell bánnom, ahogyan szeretném, hogy velem bánjanak.

Címkék: jogok szeretet bűn
25 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr5811762991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csaba Tarró 2016.10.03. 17:15:59

@Sefatias: Nem akarok kötekedni, csak egy rövid megjegyzés a "Kegyelem" és a "Ki nem éedemelt kedvesség"-kapcsán.

Ki nem érdemelt kedvesség az, amikor egy idős néninek átadod a helyed a buszon.

A kegyelem pedig az, amikor eltekintenek a jogos bűntetésed végrehajtásától. ( Nem kapjuk meg, amit (a bűneink miatt) érdemelnénk.
.
No ezért a hidegrázás, Jehova Tanúi okoskosdásaitól. Pont, hogy eltorzítják a kegyelem lényegét.

Az irgalom, egy következő fogalom. Melynek keretében meg azt kapjuk meg, amit nem érdemelünk meg. ( Pl. Az ellenségünk vizet ád, ha szomjazunk).

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.03. 17:17:24

@Csaba Tarró: Nyugodtan kötekedhetsz. Hogyan írnád le a kegyelmet?

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2016.10.05. 10:51:57

Jézus látszólag nem szerette a farizeusokat, folyton gyepálta őket, bűnnel, kárhozattal, meg nem bocsátással fenyegette őket, és nem is bocsátott meg nekik, csak a kereszten, bár még ez sem biztos, mert inkább a tudatlan népnek bocsátott meg, és nem a tudatos vezetőknek. Nekik (bosszúállóan?) meghagyta a bűnüket. Továbbá elszárasztott egy fügefát, legyilkolt egy kondát. Ennek alapján Jézus általad idézett tanítását nem vehetjük szélsőségesen szó szerint, mert akkor – formális logika szerint – arra kellene jutnunk, hogy Jézus nem volt a saját elveinek megfelelő keresztény példakép, hanem bort ivott, és vizet prédikált.

Ennél célszerűbb a kontextust is figyelembe venni. Jézus NEM tanítja minden ellenség válogatás és feltétel nélküli szeretetét, hanem a keresztényi lelkület terjesztésének módszereként mutatja be, hogy egy-egy nagylelkű gesztussal magunk mellé állíthatunk néhány „ellenséget", aki ettől kezdve már a barátunk és szövetségesünk. Vagyis nem arról van szó, hogy aki megfontoltan üldöz, hosszú távon ragaszkodik a belünk kitaposásához, és az ártó szándékán nem változtat, bármit is teszünk, azt kötelező a mindennapi gesztusok szintjén szeretnünk. Ez egy ultra szélsőséges értelmezés, és mint látjuk, Jézus maga sem felelne meg egy ilyen elvárásnak.

A keresztény ember feladata pedagógiai eszközként gesztusokat tenni, célhoz kötötten alkalmazni a módszert, de közben nem feltálalni magát a farkasoknak. A cél, hogy a farkasból legyen bárány, a feladatunk ezt elősegíteni.

Discipline 2016.10.05. 10:53:29

@sefatias:
Szerintem a Csabának itt igaza van. A kegyelem pontosan azt jelenti, amit írt, és nem hiszem, hogy teológiailag más értelmet kellene neki keresni.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.05. 10:55:18

@Vértes László: igen szerintem igazad van. Nem lehetünk a levágatásra önként ballagó bárányok. Pedig a biblia kifejezetten ezt propagálja

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.05. 11:00:34

@Discipline: : A kegyelem valóban azt jelenti. Ezt nem is cáfoltam. Ám azzal nem értek egyet, hogy a ki nem érdemelt kedvesség eltorzítaná az értelmét

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.05. 11:01:06

@Vértes László: "Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. 7Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját. 8Erőszakos ítélettel végeztek vele."

Discipline 2016.10.05. 11:12:24

@Vértes László:
Annyiban vitatkoznék, hogy Jézus igenis minden ellenség válogatás és feltétel nélküli szeretetét tanítja. Csak ott szokott félresiklani a dolog, hogy ebből a szeretetből milyen cselekvés kell hogy fakadjon. Akkor szeretjük-e ha hagyjuk, hogy továbbra is bűnös, ártó magatartást folytasson, és közben kedvesen mosolygunk is rá, vagy akkor, ha próbáljuk leállítani az ártó magatartást, és próbáljuk értésére adni, hogy ez nem jó, sem neki, sem másoknak. És ha a második, akkor ebben vannak valahol határok? Ha az ártó magatartást csak úgy tudjuk leállítani, hogy a "páciens" belehal, akkor végül is szerettük őt?

A szeretet mint gesztus, ahogy írod, néhány esetben hatékony lehet, pedagógiai módszerként is, de ez azért nem minden helyzetben alkalmazható. De ha jól sejtem, a szeretet alapvetően nem erről szól. Úgy gondolom, a szeretet alapvetően nem kifelé, hanem befelé irányul. Azzal, hogy szeretem a másik embert, nem a másiknak teszek jót, hanem magamnak, én változom ezáltal jó irányba, és ez a változás azután, jó esetben, kifelé is hat.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.05. 11:15:29

@Vértes László: @Discipline: Erre én is akartam reagálni. Ha a szeretet gesztus, eszköz egy célért, akkor az azt jelenti, hogy irányított, átgondolt. Tehát nem szeretet. A szeretet nem gesztus, hanem zsigerből jövő érzés, ami a jellem részét alkotja

Discipline 2016.10.05. 11:25:30

@sefatias:
"azzal nem értek egyet, hogy a ki nem érdemelt kedvesség eltorzítaná az értelmét"
Hogy ne torzítaná? A "ki nem érdemelt" rész rendben van, de a "kedvesség"-nek semmi köze a kegyelemhez. Teljesen más fogalom. A kedvesség együtt járhat a kegyelemmel, de nem része magának a kegyelemnek. Ha mondjuk azt mondom, hogy a szorgalom az rendszeres példamutatás, akkor jogosan azt fogják mondani, hogy ez egy hülyeség. Pedig aki szorgalmas, az általában rendszeres és példamutató. De a szorgalom fogalma mégsem ezt takarja.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.05. 11:27:15

@Discipline: "a szorgalom az rendszeres példamutatás, " torzítja a szorgalom fogalmát?

Discipline 2016.10.05. 11:29:23

@sefatias:
"A szeretet nem gesztus, hanem zsigerből jövő érzés, ami a jellem részét alkotja"
Na, ez megérne egy külön posztot, hogy a szeretet érzés-e vagy mi a csoda. Itt viszont különválik a fogalom köznapi és teológiai értelmezése, nem úgy mint a kegyelemnél.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.05. 11:32:12

@Discipline: Én nem tartom jó fordításnak a ki nem érdemelt kedvességet. De nem értek egyet az ellene való kirohanással. Szerintem nem torzítja, hanem kiegészítí. A kegyelem, egy ki nem érdemelt kedvesség

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.05. 11:34:04

@Discipline: "a szeretet érzés-e vagy mi a csoda."

Én kifejezetten utálom az agape használatát. A agape egy érzés nélküli , ésszel irányított szeretet. olyan, amiről a Laci beszélt. De ez nem érzés, és adott esetben nem is őszinte

Discipline 2016.10.05. 11:39:00

@sefatias:
"torzítja a szorgalom fogalmát?"
Akkor először azt tisztázzuk, mit értünk "torzításon"! :)
A magam részéről azt értettem alatta, hogy az alapvető jelentést ugyan nem változtatja meg, de felesleges és/vagy értelemzavaró konnotációt ad hozzá. Értelemzavarón azt értem, hogy bár az alapvető jelentést nem módosítja, a fogalom értelmezési keretét, hangulati tartalmát, stb. megváltoztatja.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.05. 11:44:44

@Discipline: Szerintem nem változtatja meg. Számomra ez olyan, mintha a kegyelem részhalmaza lenne a ki nem érdemelt kedvességnek, mint ahogy az alma részhalmaza a gyümölcsnek. Ha azt mondom az almára, hogy gyümölcs, vagy növény, vagy élőlény, attól még nem torzítom el az alma szó jelentését. Ám ha következetesen nem vagyok hajlandó az alma szót használni, hanem folyamatosan a gyümölcs kifejezéssel élek, akkor hibát követek el, főleg, ha ezt megtiltom másoknak is. De a hiba nem a jelentés torzítása, hanem az, hogy agymosást hajtok végre

Discipline 2016.10.05. 11:47:08

@sefatias:
"Szerintem nem torzítja, hanem kiegészíti."
Szerintem a fentiekből is kiderül, hogy én itt a "kiegészítést" is "torzítás"-ként értelmeztem, ezzel tehát le is zárhatjuk ezt a témát :))

A szeretet témáját viszont nem lehet ilyen könnyen lezárni. Ha érzés, akkor annak nem vagyunk ura, legalábbis teljes egészében biztosan nem. És felelősök vagyunk-e olyasmiért, amit irányíthatunk teljes mértékben?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.05. 11:48:38

@Discipline: zárjuk. :)

A felelősség kérdése nagyon piszkálja a csőröm. Egyre inkább arra hajlok, hogy még Istennek sincs joga felelősségre vonni minket

Discipline 2016.10.05. 12:02:08

@sefatias:
Azér' ez elég kemény, hogy "Istennek nincs joga", nem? :)
Vagy mondjuk inkább, hogy vicces?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.05. 12:05:15

@Discipline: inkább kemény. Egyre inkább úgy érzem, hogy az emberek egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy amit tesznek, ahogy élnek, az jó vagy rossz. Épp ezért egy esetleges felelősségre vonás nem lenne helyénvaló. Sőt! bizonyos esetekben a szándékos bűnökért sem gondolom, hogy felelősségre lehetne vonni valakit

Discipline 2016.10.05. 12:53:02

@sefatias:
Nos, Isten az egyetlen valóban szuverén létező. A világ Őáltala és Őbenne van. Ebben a dimenzióban jogról beszélni értelmetlen.

Amit a felelősségre vonásról írsz, azzal végül is egyetértek. Nem is gondolom, hogy szó lehet az általános keresztény elképzelések szerinti felelősségre vonásról. Abban viszont biztos vagyok, hogy a tetteink következményeivel szembe kell néznünk, mind fizikai, mind lelki síkon.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.05. 13:54:13

@Discipline: Hogy szembe kell néznünk önmagunkkal, az szerintem is meg fog valósulni. Egy tanulási folyamat része. Aztán jöhet a kegyelem :)

Discipline 2016.10.05. 14:13:10

De a többszörös kitérő után térjünk már vissza a poszt lényegéhez!
Szerintem teljesen igazad van, két kiegészítésem lenne csak:
- megbánás: a megbánással nem lehet kiérdemelni semmit. A megbánással esélyt lehet teremteni a változásra. Megbánás nélkül nincs valódi változás, de a megbánással még nem változik semmi, csak a változás esélye teremtődik meg. Hasonlóan, mint ahogy a szeretetről is írtam, a megbánásnak igazából befelé van jelentősége. Befelé kell hogy irányuljon, belső változást kell előidéznie. Nem szerencsés a megbánást bárminek a feltételéül állítani sem, mert nem lehet megbizonyosodni az őszinteségéről, esetleg csak közvetetten, ha az általa előidézett változást látjuk.
- Szerintem ennek a posztodnak a végkövetkeztetése nem áll szemben az előzőével. A jézusi parancs megáll az emberi jogokkal szemben is. Ha például én tömeggyilkosságot követnék el, akkor nem szeretném, hogy úgy bánjanak velem, ahogy Breivikkel bánnak. Akkor nem gondolnám, hogy bármihez is jogom van. És tuti, hogy Jézus sem arra utalt ezzel, hogy a tömeggyilkosoknak még kényelmesebb körülményeket kell biztosítanunk.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.10.05. 14:20:50

@Discipline: én sem gondolom, hogy ez szemben állna az előzővel. Inkább a két ellentétes pólusból indulva keresem azt a pontot, ahol mindkettő teljesül

Discipline 2016.10.05. 14:21:25

Ja, és ha jól tudom, Breivik sem így gondolta. Biztos volt benne, hogy a tette után a helyszínen lelövik. De mivel nem így lett, hát kihasználja az "emberi jogizmus" fonákságait. A jelenleg rendelkezésére álló eszközökkel tovább küzd a rendszer ellen.