"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

Hogyan alakulnak ki a kérdések?

2016/02/15. - írta: sefatias

Nem vagyok egy meglepődős típus. Elég közönyösen tudok tekinteni mások számára fontos dolgokra. De biztos felkapnám a fejem, és meglepődnék, ha egy társaságban hirtelen hozzám fordulna valaki és ezt kérdezné: Te Sefa! A 4PP tipusú orosz vágathajtógépen hogyan kell a kaparólánc visszafordító dobot kicserélni? Természetesen nem a válaszadás okozna gondot. Elég sok ilyen cserét hajtottam végre. A kérdésfeltevés lepne meg. Ahhoz, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerüljön valakiben, olyan háttér információra, tudásra van szükség, ami nem mindennapi.

12622141_1063765040341124_9070889356539637417_o.jpg

Először is tudnia kell, hogy van ilyen gép. Tudnia kell, hogy ezen a gépen van kaparó. Tudnia kell, hogy a kaparóláncot egy dob fordítja vissza, és tudnia kell, hogy ez a dob bizonyos körülmények között tönkremegy. Szóval biztos vagyok abban, hogy a poszt olvasói között igen csekély valószínűséggel van olyan, akiben ez a kérdés valaha is felmerült. A kérdések sosem csak úgy, minden előzmény nélkül pattannak ki valakinek az agyából. A kérdések felmerülésének mindig van valami oka, és ez az ok rendkívül bonyolult. Még ha valaki tisztában is van minden ténnyel a 4PP működésével kapcsolatban, még akkor sem biztos, hogy felmerül benne a fent feltett kérdés. Kell hozzá az, hogy az agya pörögjön e téma körül, és valóban érdekelje a téma. 

Minden valaha feltett kérdéshez szükség van valamilyen speciális ismeretre, kíváncsiságra, jellemre, kultúrára, nevelésre, tapasztalatra, és bizony speciális körülményekre is. Legyen szó egy receptről, egy gép összerakásáról, egy gyermeknevelési tanácsról, vagy épp egy betegségről. Teljesen mindegy, hogy mi a kérdés, akkor is igényli ezeket a speciális körülményeket, amelyben egyáltalán felmerülhetnek. Tehát minden a saját speciális helyzetében felmerült kérdésre, csakis úgy adható válasz, ha tisztában vagyunk a kérdés felmerülésének körülményeivel. Ezért van az, hogy bizonyos esetekben nem tudunk mihez kezdeni a kérdésekkel. Van, hogy nem is értjük.

 

moneybrokersgyakran_ismetelt_kerdesek1250953581.jpg

 

Tehát vannak ezek a fránya kérdések, amelyek sok esetben nem is azonos módon merülnek fel a különböző emberekben. Ahogy említettem akár a jellem, vagy a nevelés is befolyásoló tényező lehet, ami miatt már az azonos témára irányuló kérdés is, különböző emberekben, ezerféle árnyalatban merül fel. Miközben pedig ezek az emberek megpróbálnak választ kapni a kérdésre, a kapott válasz szintén sokféle lehet, mivel sokféle tényezőtől függ.

Az olyan területeken, mint a teológia, vagy filozófia nem lehet egzakt válaszokat találni. Szerintem még a kérdés sem lehet mindig az. Ez nem matematika, ahol egy pontosan meghatározott rendszerben, pontosan meghatározott, mindig azonos feltételek mellett lehet mindig, mindenhol ugyanazt az eredményt elérni ugyanazokkal a számokkal. Itt nem azonosak a feltételek. Egy bizonyos kérdés, egy bizonyos emberben sosem ugyanúgy jön létre, mint másoknál. És ugyanarra a kérdésre a fent említett okokból kifolyólag sosem fogjuk ugyanazt a választ kapni.

A teológia ugyan megpróbálja rendszerezni az Istenről szerzett információt és kísérletet tesz arra, hogy egy matematikához hasonló tudománnyá tegye, de valljuk be elég sikertelen próbálkozás ez. És miért? Mert az ember Istennel és az élettel kapcsolatos tudása, érdeklődése, válaszai pontosan annyi lehetőséget biztosítanak, ahány ember van. Na és akkor itt jön a probléma. Vannak akik nem tudják elfogadni, ha valakiben olyan kérdések merülnek fel, ami benne sosem. És ha erre a már el se fogadott kérdésre jön valami érthetetlen már már az eretnekség határait súroló válasz, akkor aztán vége mindennek. Már a kérdésfeltevés is kizárja a hagyományos rendszerből az illetőt, hát még a válasz. 

Ilyenkor történik az, hogy a számunkra érthetetlen módon kérdéseket feltevő embert, a számunkra elfogadhatatlan válaszaival áttesszük egy olyan kategóriába, ami után nem érdeklődünk. A kategóriának meg azt a nevet adjuk, hogy Tévtanító.

Pedig csupán annyi történt, hogy ő más alapismerettel, más jellemmel, más érdeklődési kőrrel, más vehemenciával, más körülmények között, más tapasztalatokkal, más kérdéseket tesz fel.

30 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr968391682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sytka 2016.02.15. 11:51:35

Arról nem is beszélve, hogy a tévtanító fogalom (ha maradunk annál, ahogy a Szentírás beszél róluk) egy meglehetősen pejoratív, többnyire a szándékos megtévesztést kimerítő magatartást is jelent. Tehát tévtanító nem az, akinek kérdései vannak, vagy kialakít egyfajta véleményt és azt leírja, megbeszéli, megvitatja másokkal. Ha jól gondolom, a Bibliában a tévtanítók azok, akik tekintéllyel lépnek fel, nem akarnak párbeszédet sem, és szándékosan becsapják, elferdítik az igazságot, ezzel megvezetve másokat. Vajon igaz mindez azokra, akikre ezt a kifejezést ráaggatják? Aki másként lát, másként ért, másként gondol bizonyos dolgokat vagy kérdez, az a szó bibliai értelmében tévtanító?

Van még két más aspektusa is a kérdésnek, amit könnyedén összemosnak egyesek: a tévtanítót azzal a tanítóval, aki szokott tévedni. A kettő nagyon nem ugyanaz.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.02.15. 11:57:51

@Sytka: Ahogy én látom, ezt a kifejezést egy adott teológiai nézettől eltérő véleményt alkotó és azt propagáló emberre használják. Függetlenül attól, hogy mit jelent. Tehát ez azt jelenti, hogy mindenki tévtanító, aki eltér attól, amit a szó használója vall. Magyarán gyakorlatilag mindenki tévtanító, mert mindig lesznek akik nem értenek vele egyet.
Én személy szerint úgy gondolom, hogy az a tévtanító, aki valamilyen érdekből önmagának gyűjt követőket. Tekintéllyel lép fel, ahogy írtad. Függetlenül attól, hogy mit tanít. Ám az az ember, aki jogos kérdéseket vet fel, és arra keres, ha bukdácsolva is, válaszokat, az nem tévtanító, még ha téved is.

2016.02.16. 09:41:22

Jó kérdésfelvetés a kérdések felvetődésének kérdése :).

Egyik kedvenc Nietzsche-idézetem: "Ki az, aki itt kérdéseket intéz hozzánk?"

Általában természetesnek vesszük, hogy a gondolataink, a kérdéseink a "mieink", azaz belőlünk származnak, mi ötlöttük ki őket - pedig ez korántsem egyértelmű. Amennyiben Isten szellem és tudat (is), és mi kapcsolatban állunk vele, akkor bizonyos kérdéseket és gondolatokat kaphatunk is, minden előzetes figyelemfelhívás nélkül, szóval úgy értem, nem kell előttünk valami csodálatos alakban megjelennie, majd azt mondania, ezt én üzenem neked így és így, egyszerűen csak belénk plántál bizonyos gondolatokat, kérdéseket - és nem is feltétlenül érezzük, nem tudjuk határozottan, hogy ez az Ő műve.

2016.02.16. 09:45:25

Egyébként a kérdések kialakulásának, felvetődésének FOLYAMATA is érdekes. Nem tudom, nálad hogy volt ez Sefatias, de szerintem az is már egy fejlődés eredménye, ha egyáltalán KONKRÉT kérdések kialakulnak bennünk, azaz tudjuk, mik a legfontosabb témák, területek, amikkel foglalkozni érdemes, és ezeket miként célozzuk meg, azaz hogyan kérdezzünk rájuk - mit is tartalmazzon a kérdés.

Érdekelne, nálad hogy is volt, van ez.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.02.16. 10:50:52

@Ludvig Laura: >>Amennyiben Isten szellem és tudat (is), és mi kapcsolatban állunk vele, akkor bizonyos kérdéseket és gondolatokat kaphatunk is, minden előzetes figyelemfelhívás nélkül, <<

Mivel erősen deista beállítottságú vagyok, ezért nem gondolom, hogy a kérdéseink felülről irányítottak lennének. Ebben az esetben is előjön a materializmusom. Szerintem a kérdéseink eredete bennünk vannak. A sajátos tudásunk, sajátos tapasztalatunk, sajátos körülményeink, sajátos jellemünk kellenek a generálásukhoz. Számomra az istentől irányítottság magában hordozza a személyválogatás és az igazságtalanság gondolatát.

Azzal egyetértek, hogy "az is már egy fejlődés eredménye, ha egyáltalán KONKRÉT kérdések kialakulnak bennünk". Épp azért alakulhatnak ki más embereknél másképp , illetve ezért nem alakul ki mindenkinél ugyanaz a kérdés, mert mindenki más tapasztalattal, tudással, jellemmel, környezettel, kultúrával, neveléssel, habitussal rendelkezik, és ettől függő a fejlődése

2016.02.16. 12:08:38

"Számomra az istentől irányítottság magában hordozza a személyválogatás és az igazságtalanság gondolatát."

Én nem irányítottságra gondoltam - hanem inkább egyfajta sugalmazásra. Az egy jó hasonlat, hogy "elülteti" bennünk a kérdést, a gondolatot, és a mi dolgunk, hogy mit kezdünk velük. Nem úgy értettem, hogy az ember teljes belső világa irányított lenne, hanem kapunk bizonyos magvakat, amiket felnevelhetünk, gondozhatunk.

Egyébként ez miért lenne igazságtalan?
Szerintem ilyen magvakat MINDENKI kap, csak nem mindenki veszi észre, figyel oda ezekre. Isten nem egyes kitüntetett emberekhez szól, intéz kérdéseket hozzá, hanem mindenkihez.
Isten kérdésfelvetése lehet például egy élethelyzet is, vagy egy találkozás, egy olvasmányélmény, ilyesmi.

Amit mondasz, az azt sugallja, hogy Istentől el vagyunk választva, nincs köztünk "folytonosság", ami lehetetlen. Különben Isten sem megítélni, sem megismerni nem tudna minket vagy kapcsolatba lépni velünk.
Szerinted Isten hogyan érintkezik velünk, ha a belső világunk teljesen független tőle, és ahogy írod, minden gondolatunk és kérdésünk csakis tőlünk származik?

Még Nietzsche is, aki köztudottan nem hagyományos elképzeléssel rendelkezett Istenről, ő is rátapintott valami lényegesre a fenti idézetben.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.02.16. 12:20:42

@Ludvig Laura: Ha mindenki kapna ilyen magvakat, és nekünk kell belőle valamit összehozni, akkor ez azt jelentené, hogy Az istennel és az élettel kapcsolatos kérdésekben az évezredek alatt, apró mozaikokból kellene összerakni egy képet. Mintha egy folyamatos évezredeken át tartó fejlődés eredményeként jutnánk el egy előre meghatározott célig. Ám ez esetben valamiféle önmegváltásról beszélünk, aminek következtében a világ fokozatosan, az apró mozaikoknak köszönhetően javul.
Nekem szimpatikus ez a gondolat, de nem látom ezt a javulást. Bár sok tekintetben "jobban élünk mint négy éve", más területeken évszázadokat eshetünk, esünk vissza. Nem látom, hogy az emberiség sorsa jobbra fordulna.
A megváltás nekem azért szimpatikus, mert az elesettség és a reménytelenség állapotából felsőbb erőnek köszönhetően menekülünk meg.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.02.16. 12:53:09

@Ludvig Laura: Nehéz dolog ez az Isten megismerés. Én úgy látom, hogy ez a folyamat, amiben Istent szeretnénk megismerni, valójában nem haladunk előre, csak állunk benne, mint egy pocsolyában. csupán a pocsolya lesz egyre nagyobb, és átláthatatlanabb. De közben viszont mi magunk fejlődünk

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.02.16. 20:54:50

@Ludvig Laura: :) nekem az a néhány megválaszolt kérdésem, még több kérdést generál

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2016.02.19. 08:30:18

@sefatias: „A teológia ugyan megpróbálja rendszerezni az Istenről szerzett információt és kísérletet tesz arra, hogy egy matematikához hasonló tudománnyá tegye, de valljuk be elég sikertelen próbálkozás ez. És miért? Mert az ember Istennel és az élettel kapcsolatos tudása, érdeklődése, válaszai pontosan annyi lehetőséget biztosítanak, ahány ember van. Na és akkor itt jön a probléma."

- Ez egy jó gondolat, köszönöm. Orvosi hasonlat jut eszembe: képzeljük el, hogy kifejlesztettük a DNS-alapú terápiát. Az orvos elemzi a DNS-edet, maghatároz egy kifejezetten neked szóló kezelést, és alkalmazza, te meg hipp-hopp meggyógyulsz. Lelkesülten elkezded magyarázni mindenkinek, hogy ez és ez a gyógymód, ami általánosan érvényes. TÉVEDÉS! Az a konkrét gyógymód csak rád érvényes, mert rád készült. Nem terjesztheted egyetemes igénnyel, mert sokaknak ártani fogsz vele.

Nos, így értjük félre Istent. Ő tudja, hogy konkrétan neked, nekem mi lesz jó, mert mindannyiunkat konkrétan, belülről ismer. Ebből azonban tévedés általános rendszereket levezetni. Pl. teológia formájában. Némileg túlzok, de nem is annyira. A teológia általános, tudományos következetetéseket szeretne egyéni, testre szabott terápiák alapján levonni. Nem fog sikerülni, még káros is lehet.

A Messiás világosan megmondta, hogy szeresd Istent teljes mindeneddel, valamint szeresd embertársadat, mint önmagadat. Meg ott a tíz parancsolat, az is elég világos. A többi a testünkre-lelkünkre van szabva, nem lesz belőle általános rendszer vagy tanítható-tanulható tantárgy. A dogmatikusok ezt még nem láthatták be, mert nem hallottak DNS-re szabott gyógymódról. Mi viszont hallottunk, ezért beláthatjuk.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2016.02.19. 08:42:33

@sefatias: Kiegészítés a fentihez. Amikor Jézus látszólag ellentmondásosan tanít, akkor a különböző embertípusokhoz szól. Nyilván nem a mazochistának mondja, hogy szúrd ki, vágd le, mert az képes, és tényleg kiszúrja, levágja magának. (Sok önsanyargató „szent" ezt erősen félreértette.) A szúrd ki - vágd le tanítás az élvhajhásznak szól, akinek ez hasznos önfékező tanítás.

Amikor meg azt tanítja, hogy a ne sajnáld a drága olajat az emberfiától, akkor nem a pompakedvelőhöz beszél, aki eleve nem sajnálja, hanem az aszkétához, aki mindenkitől elvenné a kényelmet, és a képmutató értelmiségihez, aki mástól elprédikálná, hogy neki több jusson.

Általánosan érvényes, hogy Jézus a jellem vadhajtásait, szélsőségeit regulázza, de nem az impotencia szintjéig. Impotensek nem tudnak Isten országa felé haladni a földön. Mivel a szélsőségek embertípusonként változnak, és ami az egyik típusnak használ, az a másiknak árt, ebből sem lesz konkrét általános teológia.

Sitites 2016.02.19. 14:15:16

@Vértes László: ... én még a tízparancsolatot sem említeném... Nem csak Jézus ellentmondásai nem azok, aminek látszanak, hanem mindannyiunk életének "ellentmondásai"... Amikor meg kell hozni egy döntést, választani kell egy lépést, egy irányt... Látszólag ott van a "jó és rossz" választása, pedig ez nem igaz. Tudom, hogy nagyon sok ember (és nagyon sok keresztény) ezt mismásolásnak, a dolgok összezavarásának, a felelősség elkenésének nevezi... és megbotránkozik azon, ha olyat hall, hogy egy bibliai törvény által szó szerint rossznak nevezett cselekvésre mi azt mondjuk, hogy jó, és fordítva. Gyakran nincs jó, csak két rossz, ami közül lehet választani, sőt ennél jóval cifrább variánsok is :))
Erről beszél Szt Ágoston, amikor azt mondja, szeress, és tégy, amit akarsz!

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2016.02.19. 19:00:51

@Sitites: „nagyon sok ember (és nagyon sok keresztény) ezt mismásolásnak, a dolgok összezavarásának, a felelősség elkenésének nevezi"

- Én is annak nevezem. Ami világos, azt ne homályosítsuk.

Sitites 2016.02.19. 19:28:18

@Sitites: kíváncsi voltam, hogy a szavaid mögött a szokásos piszkálódás van-e :))))

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2016.02.20. 08:59:59

@Sitites: Lehet, hogy az van. De mi a szokásos piszkálódás? Az ésszerűséget nevezed annak?

Jézus többféle személyiségnek adott többféle tanítást. Ebből nem következik, hogy egyféle személyiség azt kezd vele, amit akar. Nem kezd azt, mert egy konkrét személyiségre egy konkrét tanítás vonatkozik. Rád is.

Sitites 2016.02.20. 09:46:07

@Vértes László: Figyelmetlenül olvasol:) Nem azt szeretnéd megérteni, amit a másik gondol, hanem kiragadsz valamit, ami Neked fontos és kötözködés meg ellenkezés közben észre sem veszed, ha nincs ellentmondás. Így érzem, amikor olvaslak... és nem vagyok egyedül.
Ennek semmi köze az ésszerűséghez, utóbbi csak jó keresztényhez illő szavakkal dobálózás:)
Nem csoda, hogy sokan, sok blogon, fórumon, egyéb közösségi tereken nem szeretnek beszélgetni. Nem azért, mert nincs mondanivalójuk, vagy nem érdekes a téma, hanem mert a beszélgetés alapvető szabályai sem mennek igen sok embernek. És azért is, mert sok embernek nincs lehetősége másutt játszmázni. Élőben már a második mondatnál faképnél hagyják, írásban viszont sokkal könnyebb... hiszen mindenre bármit rá lehet fogni.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.02.20. 09:52:39

@Sitites: "észre sem veszed, ha nincs ellentmondás."
Tényleg ezt csinálja. :)

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2016.02.20. 10:28:01

@Sitites: @sefatias: A játszmázás nem szerencsés, kerüljük.

Annyit bátorkodtam fentebb írni, hogy Isten egyénre szabott, földi jóléthez és örök boldogsághoz vezető utat kínál mindenkinek, nekem is, nektek is. Ebből legfeljebb személyiségtípusok szintjéig lehet általánosítani. Ami jó „A" személyiségtípusnak, az nem feltétlenül jó „B" személyiségtípusnak. Azonban a testre szabott üdvösséghez vezető út mindenkinél egy konkrét út, nem az ellenkezője, és nem is százféle opció. Ahogy egy DNS-re szabott terápia is „csak" egy emberre érvényes, de őrá aztán tényleg és igazán, azaz nem fakultatív.

Az általánosan érvényes tanítás pedig, hogy szeresd Istent teljes mindeneddel, és szeresd embertársadat, mint önmagadat.

Discipline 2016.02.23. 16:12:12

Hű, Sefa, nagyon jókat írsz mostanában! Sajnos az utóbbi időben nem értem rá elmerülni a részletekben.

"Tehát minden a saját speciális helyzetében felmerült kérdésre, csakis úgy adható válasz, ha tisztában vagyunk a kérdés felmerülésének körülményeivel"
Itt az a kérdés vetődhet fel, hogy léteznek-e egyáltalán helyzettől független, általános emberi kérdések, melyek mindenkiben, vagy legalábbis az emberek többségében ugyanúgy felmerülnek. Én is inkább arra hajlok, hogy nem. Esetleg bizonyos esetekben a "speciális helyzet" mégis olyan hasonló lehet az emberek többsége számára, hogy az már alapot ad valamiféle általános érvényű kérdésfeltevéshez.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.02.23. 16:18:12

@Discipline: :) pedig elmerülhetnél. Abból mindig valami jó sül ki. :)

Biztos vagyok abban, hogy merülhetnek fel ugyanazok a kérdések. De a kérdések háttere, és épp ebből adódóan a választ befogadó közeg teljesen más lehet. Ezek olyan kérdésfeltevések, melyek feltevői ha százalékban fejeznénk ki, akkor talán 50 %-ban sem értelmileg, hanem inkább érzelmileg kötődnek a kérdésükhöz, és az általuk elfogadható válaszhoz. Szerintem piszkosul sok szempontja van annak, hogy ki milyen válasszal tud azonosulni

Discipline 2016.02.23. 16:36:14

@sefatias:
Oké, igyekszem majd a merüléssel! :)

Amikor általános, ugyanúgy felmerülő kérdésekről beszélek, akkor a kérdések nagyjából azonos hátterét is feltételezem. Mert hiába egyezik meg szó szerint két kérdés, ha a két kérdésfeltevő eltérő hátérismeretekkel, más előfeltevésekkel teszi fel a kérdést. Akkor igazából két eltérő kérdésről van szó, a szószerinti egyezés ellenére is. Ebben az értelemben vetettem fel, hogy létezik-e egyáltalán általános kérdés, ami azt feltételezné, hogy az ilyen kérdést nagyjából azonos élethelyzetben, nagyjából azonos előfeltevéssekkel teszik fel az emberek.

Discipline 2016.02.23. 16:53:59

@sefatias:
Az is egy fontos szempont szerintem, hogy az igazán fontos kérdéseket egzisztenciális válsághelyzetek szülik. Az ilyen kérdésekre muszáj választ kapnia az embernek, mert enélkül nem tudna normálisan tovább élni. Egzisztenciális válsághelyzet nélkül is lehet kérdéseket feltenni, de úgy igazából nincs súlya, inkább csak intellektuális játszadozás a kérdésfeltevés. Válsághelyzetben viszont nem feltétlenül az igazságot, hanem inkább a megnyugtató választ keresi az ember.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2016.02.23. 16:58:14

@Discipline: Pont ez volt ami miatt ezt, meg egy régebbi posztot megírtam: "az igazán fontos kérdéseket egzisztenciális válsághelyzetek szülik. "

Épp ezért a kérdéseket csak azok érthetik meg, akik hasonló válsághelyzetet éltek át, és csak az tudja, az adott válasz helyességét megítélni, aki pontosan átérzi a kérdésfeltevő érzelmeit. Bizonyos tragédiákra mindenki másképp reagál, és minden tragédia más.
Bár azzal nem értek egyet, hogy "nem feltétlenül az igazságot, hanem inkább a megnyugtató választ keresi az ember." Ugyanis sok esetben pont az igazságérzet miatt vetődnek fel kérdések, és ilyenkor nagyon fontos a válasz igazságtartalma

Discipline 2016.02.23. 17:15:43

@sefatias:
"sok esetben pont az igazságérzet miatt vetődnek fel kérdések, és ilyenkor nagyon fontos a válasz igazságtartalma"
Ez is helyzetfüggő. Nyilván van ilyen is, de én inkább azt látom, hogy az ember könnyebben fogad el olyan válaszokat, ami nem ütközik nagyon az énképével. A hárítás, az önigazolás nagyon erős (és természetes) mechanizmusok. Ezért én igen nagyra becsülöm azt, aki képes kitörni ebből a körből, és valóban az igazság megismerésére törekszik, önmagával kapcsolatban is.