"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

"Az én apukám erősebb, okosabb, ügyesebb"

2015/03/20. - írta: sefatias

Ki ne emlékezne arra, mikor gyermekkorunkban a saját önbecsülésünk dédelgetése érdekében, a barátaink előtt a szüleinket magasztaltuk fel. Úgy éreztük, hogy ha sikerül valahogy elhitetnünk a többiekkel, hogy a mi szüleink jobbak, mint az övéké, akkor azáltal mi is jobbak, erősebbek, okosabbak, ügyesebbek leszünk náluk. Az önmeghatározásunkhoz szükségünk volt arra, hogy a saját (nem létező) különleges tulajdonságainkat az őseinkből igazoljuk. Aztán persze ez a korszak elmúlt, és rájöttünk, hogy a magunk lábán kell megállni, és elég nagy butaságra vall, ha valaki a saját minőségét, egy rajta kívül álló személy minőségéből szeretné levezetni. És arra is rájöttünk, hogy bár akkor azt hittük, valójában nem a mi apukánk volt a legerősebb, legokosabb, legügyesebb.

Az elmúlt harminc évben többször is eszembe jutott, hogy miként próbáltam magam jobbá tenni azzal, hogy a szüleimet magasztaltam. Jókat mosolyogtam rajta, mint a gyermekkori tudatlanság egy példáján. Az elmúlt hetekben viszont egyre többször jut eszembe újra. Megdöbbenve vettem észre, hogy a mai ember ugyanazzal az önbizalomhiánnyal küzd, mint a kisgyermekek. Állunk a ránk nehezedő próbák alatt, és rogyadozik a térdünk. Körbe vagyunk véve igazságtalansággal, erőszakkal, elnyomással, a méltóságunk és a jogaink sárbatiprásával. Az egyetlen érzés, ami elhatalmasodik rajtunk az a tehetetlenség érzése. Képtelenek vagyunk megküzdeni a külvilág felől érkező támadásokkal. Kapjuk a pofonokat, és nemhogy visszaadni nem tudjuk, de sok esetben védekezni sem tudunk ellene. Olyan jó lenne azt mondani, hogy: "hagyjatok békén, mert szólok az apukámnak, aki erősebb bárkinél, és aki igazságot tesz, mert ő a legjobb, legerősebb, és pontosan tudja, hogy miként tegyen igazságot az én javamra!" Jó lenne ezt mondani, de ma már tisztában vagyunk azzal, hogy a szüleink ugyanilyen tehetetlen kisemberek, mint mi, és esélyük sincs, hogy fellépjenek az érdekünkben. Viszont így nincs senki, aki nálunk erősebb, okosabb, ügyesebb, és akihez meg tudnánk határozni magunkat. Ám ez csak erősíti bennünk a tehetetlenség, a jelentéktelenség, és a kisemberség érzését.

Ám felnőttként is ugyanolyan szükségünk van valamire, amihez viszonyíthatjuk magunkat. Kell valami, ami anélkül tesz naggyá bennünket, hogy azért bármit is tennünk kéne. Hiábba nőttünk fel, szükségünk van kívülről jövő meghatározásokra, hogy az önbecsülésünk ne szenvedjen csorbát. A legtöbb ember képtelen a saját értékeire tekintve, rajta kívül álló viszonyítási pontoktól függetlenül meghatározni önmagát. Ha nem talál önmagában olyat, aminek a segítségével ez sikerülne, akkor keres külső pontokat. Úgy látom, hogy a társadalom őrült viszonyítási pont keresésbe kezdett, hogy meghatározhassa önmagát, és így jobbá váljon azoknál, akikkel szemben szeretné ezt megtenni. És most érkeztem el oda, hogy miért is jutott mostanában eszembe az, ahogy az apukámat magasztalva védtem önmagam. Mintha a társadalom talajvesztése  egyetlen módon lehetne orvosolható: Keressünk a múltban valamit, ami mások fölé emel minket.

A konzervatív értékeket előtérbe helyző ember, a múltban keresi önmagát. Ott keresi azt a pontot, ami kiemelheti a tehetetlenség érzésből. A nacionalizmus lehet az egyik megoldás. Ha sikerülne bebizonyítani, hogy a magyar nép nemesebb, különlegesebb, mint a többi európai nép, ha sikerülne bebizonyítani, hogy a magyarok már évezredekkel ezelőtt Európa lakosai voltak, akkor az olyan szintre emelné a nemzetet, amely az egyén számára is a kiválasztottság, a különlegesség érzését kölcsönzi. Bele kell kapaszkodni a múltba, és onnan felemelkedni, hiszen, ha vissza tudjuk vezetni a magyarságunkat oda, ahol még a magyarságon kívül más nemzet nem létezett, akkor egyértelmű, hogy magasabbrendű vagyok, mint mások. Persze, amikor 35 évvel ezelőtt, a játszótéren a jelen nem lévő apukám mögé bújtam, az valójában semmilyen védelmet nem jelentett, hiszen akkor is egyedül álltam szemben a másikkal, és akkor is egyedül kellet megharcolnom a homokozó sarkáért, amiben játszani szerettem volna. Az én legerősebb apukám semmilyen segítséget nem nyújtott. Azt se tudta, hogy mi történik velem.

Vajon ma milyen hatással van a magyar ember problémáira az, hogy Boszniában 34000 éves székely-magyar rovásírást találtak  Európa legősibb piramisaiban? Vagy az, hogy Dél-Amerikában évezredek óta magyarul beszélő törzsekre találtak? Miben segít, ha tudjuk, hogy a magyar nép ázsiai eredetű? Legyünk őszinték: bármilyen magyarázatot is találunk a magyar nép eredetére, az még nem fogja megváltoztatni a társadalmi viszonyokat Magyarországon. Nem lesz magasabb a minimálbér, és nem lesznek nyitva vásárnap a boltok. Akárhová vezetjük vissza magunkat, akármilyen rajtunk és a korunkon kívül eső vonatkoztatási ponthoz szeretnénk meghatározni önmagunkat, az semmit nem fog segíteni. Hiába indulunk ki a több ezer éves történelemből, az ma már semmit nem jelent. Arról nem is beszélve, hogy hiába azonosul valaki érzelmileg egy több ezer éves történelemmel, még mindig ott van a veszélye annak, hogy a felmenőink között bizony nemcsak magyarok vannak. Sokan belebuktak már a nagy magyarságukba, mikor utánajártak a nagyszüleik nevének.

Ugyanez a probléma fennáll a kereszténység esetében is. A keresztény egyházak mindenféle módon próbálják összekötni magukat az apostoli idők kereszténységével. Az önmeghatározásukhoz szükség van egy szálra, amely összeköti őket a Jézus alapította egyházzal. De ha megnézzük a kereszténység egymásnak ellentmondó, egymással acsarkodó felekezeteit, akkor nehezen tudjuk elképzelni, hogy mindegyik ugyanazon egyház örököse. Ám a keresztényeknek is szükségük van valamiféle vallásos sovinizmusra, mert anélkül képtelen az önmeghatározásra. "Jobb keresztény vagyok mint te, mert én abban hiszek, mint Pál". "Jobb keresztény vagyok, mint te, mert az én egyházam idősebb". Egy keresztény szükségét érzi, hogy valamilyen általa megfelelőnek tartott módon kötődjön a  történelemhez. Enélkül nem tudja meghatározni önmagát.

A nacionalizmus és a vallásos elitizmus (sovinizmus) nagyon párhuzamos. Nem a probléma valódi okával foglalkozik, hanem azelől elbújik a történelembe, és a múltban keresi a megoldást. De ott nincs. A megoldás sosem a múltban van, hanem a jelenben. A társadalom és a kereszténység múltba merülése olyan vakság, ami elfedi azokat az ellentmondásokat, amelyeket okoz. Közben pedig elfeledkeznek arról ami a legfontosabb: Az ember. A kereszténység a maga dogmatikai igazolása közben elfelejtkezik az emberek érdekében végrehajtott jótettekről. A társadalom pedig a nacionalizmusának köszönhetően elfelejtkezik az összetartásról és a valódi problémákról.

Mi lenne, ha a történelmet a helyén hagynánk? Mi lenne, ha a másokkal ápolt kapcsolatunk nem egymás történelmétől függne, hanem attól, amit a jelenben tapasztalunk? Vajon jobb ember az, aki a vérvonalát tisztán vissza tudja vezetni Attiláig, a hunok királyáig? Vajon jobb ember, az aki igazolni tudja, hogy dogmatikai nézete megegyezik Pál apostoléval?

Nem a származásunk, nem dogmatikánk tesz minket jóvá, hanem a magaviseletünk, tetteink, gondolkodásunk, amely a jelenben mérhető és tapasztalható. Minden történelem után nyúlás anakronizmus. Igazolhatatlan és ellentmondásos. A jelen tapasztalható, felhasználható. Senki nem lesz jobb ember, jobb keresztény azzal, ha valamilyen értéktelen szállal köti magát a múlthoz.

21 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr237286529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

karalabe4 · http://eletazortoronyutan.blogspot.com/ 2015.03.20. 16:54:51

Múlt szálai soha nem értéktelenek, a ma legtöbb problémája az identitászavarból jön. Ettől függetlenül nem értem, hogy miért helyezne az bárkit is a másik fölé, ha beazonosítaná a saját múltját. A valódi "kiválasztottság"-tudat soha nem felsőbbrendűségi érzéssel jár, hanem felelősséggel, melyet csak erős emberek bírnak el.
Az általad körülírt sovinizmus (akár vallásos, akár nemzeti köntösben jelenik meg) csak a gyenge és ostoba emberek mentsvára, akik ezzel akarják igazolni saját erőszakosságukat, illetve takarni mulasztásaikat vagyis tehetetlenségüket ...lásd lejjebb.
Szerintem minden nép, minden ember 'ki van választva' valamire, "csak" azt kell megtalálnia, hogy mire. Akik ennek tudatában vannak, azok nem lenézik a másikat, hanem felemelik.

"Állunk a ránk nehezedő próbák alatt, és rogyadozik a térdünk. Körbe vagyunk véve igazságtalansággal, erőszakkal, elnyomással, a méltóságunk és a jogaink sárbatiprásával. Az egyetlen érzés, ami elhatalmasodik rajtunk az a tehetetlenség érzése."
Ezt nevezik tanult tehetetlenségnek. Ahogyan beletanultunk, úgy ki is tanulhatunk belőle. Kérdés: mit teszünk ezért?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.03.20. 17:01:53

@karalabe4: Erről a tanult tehetetlenségről írhatnál bővebben. Érdekelne

karalabe4 · http://eletazortoronyutan.blogspot.com/ 2015.03.20. 17:52:36

@sefatias:
Rendben, írok hamarosan a szektás helyzetekre alkalmazva. Addig is ajánlom Bagdy Emőke írásait, és beszédeit. Ez a részlet pl a Pszichofittnessz c. könyvjéből van:
„A segítő, veszélyt jelző szorongástól jellegzetesen különbözik a tüneti szorongás . Ilyenkor a veszélysejtő aggodalom és a - szinte mindenre kiterjedő - félelem bénító hatású. Nem mobilizál, hanem debilizál. Olyan állapot, amelynek „nem ismerjük” az okát, nem tudunk róla igazán számot adni, mivel függ össze, miből ered, mikor támad ellenünk. A tehetetlen bizonytalanság és a krónikus aggodalom jellemzi leginkább ezt az állapotot, ez pedig....rontja alkalmazkodó képességünket.”

Egyébként ebben a cikkben már érintettem a témát, különösen a coping-technikák alcímnél:
eletazortoronyutan.blogspot.hu/2012/04/megkuzdesi-mechanizmusok-es-szemelyiseg.html

Majd írok róla kissé hétköznapibb nyelvezetben is, mivel ez egy főiskolai beadandóm volt anno.
Ez a videó is tájékoztató jellegű:
www.youtube.com/watch?v=x1gvlTzU1SI

A dolog lényege, hogy a tanult tehetetlenség mögött olyan múltbéli tapasztalatok lehetnek, melyekhez bizonyos esetekben vissza kell nyúlni, ha meg akarunk a tehetetlenségünktől szabadulni.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2015.03.20. 18:53:48

@sefatias: Ha nem egy anarchizmussal kacérkodó ember írta volna ezt a posztot, egész jó volna. Így hiteltelen.

A konzervativizmust könnyű félreérteni, és sok gyepes konzervatív is rossz példát mutat. „A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása." (Gustav Mahler)

A kereszténység kicsit sem nacionalista, éppen a judaista nacionalizmussal szemben fogalmazta meg magát. A nacionalizmus a francia forradalom találmánya, azóta pusztít a világban.

Amúgy egyetlen embernek sem árt, ha van múltja, büszkesége, identitása, kultúrája, vannak ősei. Nem ebből van a baj, hanem ha acsarkodó szépségverseny alakul ki. Miért alakulna?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.03.20. 18:56:33

@Vértes László: "Ha nem egy anarchizmussal kacérkodó ember írta volna ezt a posztot, egész jó volna. Így hiteltelen."

Miért?

"A kereszténység kicsit sem nacionalista"

Mit értesz kereszténység alatt? Jézus követőit, vagy a történelem keresztény egyházait?

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2015.03.20. 19:09:26

@sefatias: „Mit értesz kereszténység alatt?"

Jézus követését a legjobb képességünk szerint. A történelem keresztény egyházait sem lehet nacionalizmuson csípni, mivel nem voltak azok. Fontold meg, hogy a protestálásig egész Európa egyetlen keresztény birodalom volt, akkor szakadt kétfelé.

De utána is csak kétfelé volt, egészen a francia forradalomig, pontosabban Napóleonig, aki a nacionalista államokat létrehozta, illetve elindította azokat a nacionalista mozgalmakat, amelyek az I. és II. világháborúhoz vezettek.

Döbbenetes belegondolni, hogy az Európai Unió nem mai vívmány, hanem egy 200 évvel ezelőttig tartó vívmány, amely mára ismét helyreállt. Az Unió nem csak jövője Európának, hanem a keresztény múltjának folytatása is.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.03.20. 19:16:37

@Vértes László: idézet a Wikiből:"Habár a korai keresztényszocialista pártok egészen az 1920-as évek elejéig jobbközép pártoknak számítottak, már a kezdetektől fokozatosan radikalizálódtak és mindig egy kicsit jobbra tolódtak. A Keresztény Községi Pártot (vezetői Wolff Károly és Csilléry András) már egyértelműen radikális jobboldali pártként tartották számon, és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnöke, Prohászka Ottokár is pártja radikális jobbszárnyát vezette. Ez a radikalizmus elsősorban az egyre erősödő antiszemitizmusban nyilvánult meg. Prohászka, a numerus clausus és a zsidótörvények elkötelezett támogatója írta 1893-ban"

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2015.03.20. 19:34:33

@sefatias: Azért hiteltelen, amiért egy fénnyel táplálkozó részéről hiteltelen, ha a népek konyhájáról ír ismertetőt. Ez így egy irreality show.

Prohászka számomra vállalhatatlan figura, és ha olvassuk/hallgatjuk, feltűnik, hogy maga sem tudja, miről beszél, csak vagdalkozik. Az antiszemitizmus szót egy osztrák politikus találta fel 1850 körül, és már akkor sem volt értelme, ma meg pláne nincs. Amiről Prohászka valójában beszélni akarhatott, az a keletről érkező kazár származású judaisták világforradalmi hevülete, ettől akarhatta óvni Magyarországot. Még ezt figyelembe véve sem tartom vállalhatónak. Ám ha belegondolsz, a nacionalizmus nem szerepel konkrétan az általad idézett részben, ezt te olvasod bele. A kommunista hatalomátvétellel szembehelyezkedni nem automatikusan nacionalizmus, érdemes egy kicsit árnyaltabban gondolkodni az irányzatok tartalmáról.

A nacionalizmus alatt a kóros identitásmániát célszerű érteni, ma pl. a katalánok, baszkok és a skótok ilyenek. Szabadon használhatják a nyelvüket, parlamentjük van, autonómiát élveznek, és mégis folyton el akarnak szakadni, mert... csak. Na, ez a nacionalizmus, ami a francia forradalom terméke. Ha '48-ban megkapjuk a skótok/katalánok mai jogainak a felét, elmarad a forradalom, és Petőfi nyugdíjas költőként hal meg, mint Arany, Széchenyi pedig még négy folyót megszabályoz, és modernizálja az egész országot.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.03.20. 19:49:04

@Vértes László: Az, hogy Prohászka számodra mi az nem jelent semmit. Hiteles történelmi alaknak tartja az egyház is és az állam is.

Ezt a hiteltelen részt még mindig nem értem

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2015.03.20. 20:01:21

@sefatias: A protestig többé-kevésbé volt eszük az embereknek, onnantól kezdve egyre kevesebb.

Robespierre és Napóleon után szinte mindenki megbolondult Európában. Én ezért óvakodnék hiteles történelmi alaknak nevezni bárkit az utóbbi 200 évben. Különösen a kereszténységgel kapcsolatos fogalmak keveredtek keresztbe-kasul.

Pl. miféle hülyének támadhatott az a gondolata, hogy a judaizmus és a kereszténység két ellentétes dolog? Ez akkora méretes baromság, mint hogy a protestánsok keresztényellenesek. Nem tudnak azok lenni, mivel maguk is keresztények. A keresztények meg nem tudnak antiszemiták lenni, mivel bizonyos értelemben a judaizmus folytatóinak tartják magukat.

Ennek ellenére vidáman úgy tettek a felek, mintha a fogalmi lehetetlenség nem csak lehetséges, hanem politikailag üdvös is lenne. Teljes agyfogyatkozás, jó, hogy elmúlt.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2015.03.20. 20:03:42

@sefatias: "Ezt a hiteltelen részt még mindig nem értem"

A teljes agyfogyatkozás egyik epizódjaként feltalálták az anarchizmust, ami a politikai fénnyel táplálkozás. Ezzel kacérkodol te. No comment.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.03.20. 20:04:01

@Vértes László: Számomra a kereszténység és a nacionalizmus két egymást kizáró fogalom. Ennek ellenére a két jobboldali parlamenti párt tele van teológusokkal. Pedig fasizálódik rendesen mindkettő.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2015.03.20. 20:21:09

@sefatias: „a két jobboldali parlamenti párt tele van teológusokkal. Pedig fasizálódik rendesen mindkettő"

Ismét rád jött a Gizike-gőzeke roham.

Mit jelent fasizálódni? Oké, hogy intuitív alapon szeretünk ezzel dobálózni, de érti-e valaki, hogy mit beszél?

Pl.: Hitler egyszerre volt rasszista, birodalomépítő, katonai és kommunikációs gonosz-zseni, szekuláris és babonás, plusz vegetáriánus. Ilyesmit jelentene fasizálódni? Vagy Mussolinihoz való hasonulást értünk alatta? Az a gond, hogy Mussoliniról alig tudunk valamit. Szóval, mit jelent szerinted fasizálódni?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.03.20. 20:25:26

@Vértes László: Fasizmus: "A fasizmus a radikális, tekintélyuralmi nacionalizmusnak a 20. század első felében Európa egy sor országában megjelent formája. A fasiszták az adott nemzet totalitárius állammá történő egységesítésére törekedtek a nemzeti közösség tömegeinek mozgósítása révén, az élcsapat szerepét betöltő pártra támaszkodva. A fasizmus ellenséges a liberális demokráciával, a szocializmussal, a kommunizmussal szemben. A fasiszta mozgalmak közös vonásai az állam fontosságának messzemenő hangsúlyozása, az erős vezető iránti rajongás, a nacionalizmus legszélsőségesebb formái, a saját etnikum felsőbbrendűségébe vetett hit, valamint a militarizmus. A fasizmus a politikai erőszak, a háború és a gyarmatosítás eszközeivel keresi a nemzeti megújulást és álláspontja szerint a felsőbbrendű népeknek, „fajoknak” életteret kell szerezniük a gyengébbekkel és alsóbbrendűekkel szemben."

Hát valami ilyesmit

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2015.03.20. 21:44:00

@sefatias: Egy ellentmondás: a fasizmus nem ellenséges a szocializmussal szemben, nem véletlenül nevezte magát nemzeti szocializmusnak. A szocializmus gondolatait nemzeti keretben képzelte megvalósítani. Egy másik ellentmondás: a fasizmus nem áll egyedül a totalitárius gondolattal, e tekintetben nem ellenzi a kommunizmust és a fasizmust, hiszen ezek is totalitáriusak. Tovább, kimaradt a definícióból a keresztényellenesség, a fasizmus ugyanis keresztényellenesen szekuláris is volt. A koncentrációs táborok első foglyai a keresztények voltak, a keresztény áldozatok száma minden szakértő szerint eléri, egyes szakértők szerint meg is haladja a zsidó áldozatok számát. Szintén hiányzik az a néhány apróság, hogy a „náci" fajnemesítő eugenikát francia előzmények után Amerikában dolgozták ki, hogy Hitler megvalósította a Keynes által kidolgozott New Dealt, és hogy numerus clausus az amerikai elit egyetemeken is volt az 1930-as években. Ha nem szelektálunk elfogultan a történelmi adatok között, akkor a kép több, mint zavarba ejtő.

Na, már most: ha fasizálódást látsz valahol, az a fentiek fényében mit jelent? Gyanúm szerint semmit, egyfajta zavaros indulatbeszéd a részedről. Miben tudna a mai magyar közélet hasonlítani arra a 20. századi helyzetre, amelyben két totalitárius birodalom felosztja egymás között a világot, és félig nyíltan, félig titkosan kiirtja az ellenségnek vélt csoportokat? Az égvilágon semmiben.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.03.21. 04:01:47

@Vértes László: Nem tudom, hogy érdemes-e ebbe belemenni. Eltérő alapokról látjuk a dolgot. A fasizmus és a nemzeti szocializmus nem ugyanaz. A nemzeti szocializmusnak pedig semmi köze a szocializmushoz. Olvass egy kicsit a hosszú kések éjszakájáról. A nemzeti szocialista párt azért kapta a nevét, mert németországban a kommunista/szocialista pártok nagy hagyománnyal rendelkeztek és óriási népszerűségnek örvendtek. Hitler hatalomra jutása után egy évvel megölette pártjának valóban szocialista tagjait, ugyanis a célja teljesen más volt mint a szocializmus.
thinkingandrioting.blogger.hu/2014/06/14/a-fasizmus-lenyegerol
A kommunizmus és a fasizmus párhuzamba állítása elég nagy baki. Először is Kommunizmus sehol nem létezett az elmúlt 150 évben. A sztálini rendszer ami magyarországon is megvalósult nem kommunizmus volt. Példa arra, hogy ez mekkora baromság, és hogy magyarország vezetői is óriási tudatlanságról tesznek bizonyságot a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Senkinek nem jut eszébe, hogy a "kommunizmus" áldozatainak 40-50 százaléka kommunista volt. Pedig már ennek a ténynek elgondolkodtatónak kéne lenni. A 301-es parcella kommunista emberek nyugvóhelye. Rajk László Kommunista volt, pedig az ő 1956-os újratemetése, és a temetésen kialakult tüntetés alapozta meg a kommunisták által kirobbantott 56-os eseményeket, melynek később kivégzett főszereplői (Nagy Imre, Maléter Pál stb) Az utcákon meghalt, és később kivégzett emberek jelentős része kommunista volt. Namost akkor az a kérdés merül fel, hogy milyen rendszer az, aminek az áldozatai kommunisták? Ugyanis sokmindennek lehet nevezni de kommunistának nem. Sztálin rendszerét ma többféleképp is hívják, de ami a legjobban ráillik, az a "nemzeti szocializmus". A mai történészek Hitler és Sztálin rendszerét összehasonlítva ugyanazokat a jellemzőket találják. Nem véletlen, hogy Sztálin a 30-as években betíltja a nemzeti szocializmus szót oroszországban, ugyanis már akkor sokan rájöttek, hogy Sztálin rendszere valójában egy nacionalista, nemzeti alapokon nyugvó rendszer, amit a NSDAP -vel együtt csak a nevében szocialista. Valójában egy kizsákmányoló, a tömeget erőszakkal, terrorral elnyomó rendszer. És ehhez a kommunizmusnak semmi köze.

Hogy a mai politikai elit fasizálódik az lehet személyes véleményem. De Orbán Viktor 15-i beszéde nem sok választási lehetőséget kínál. Erősen nacionalista, és fő gondolata ez: "csak az erősek maradnak fent!"

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2015.03.21. 19:24:17

@sefatias: „Namost akkor az a kérdés merül fel, hogy milyen rendszer az, aminek az áldozatai kommunisták?"

Bizonyára a vörös khmerek áldozatai is jelentős részben vörös khmerek voltak... A többi pár millió áldozatot nyilván vigasztalja ez a tény. Pláne hogy nem is kommunizmus volt, hanem khmer nemzeti szocializmus, ami nem is volt szocializmus, csak khmer nemzeti izé, stb., stb. Mint nálunk március 15. Na, ettől bizonyára megnyugszik khmer túlélők lelke. Nem beszéllek le semmiféle meggyőződésedről, mindössze arra hívom fel a figyelmedet, hogy aki szeretne jót tenni a világgal, az gyűjtsön viszonylag elfogulatlanul adatokat.

Discipline 2015.03.25. 18:19:29

Nem értek egyet azzal, hogy a történelemtől elszakadva kellene a jelenben élni. Sőt, minél inkább újra kellene fűzni a múlthoz kötődő szálakat, amiket az elmúlt évtizedekben elég brutálisan elszaggattak. Az embernek úgyis elég nehéz megküzdenie a világba vetettség egzisztenciális alapélményével, ha nincsenek kapaszkodók, akkor szinte lehetetlen. Ilyen kapaszkodó lehet a múlt, a hagyomány. Ahogy a gyereket segíti a tudat, hogy a szülei mögötte állnak, még akkor is, ha fizikailag éppen nincsenek jelen, az embernek is szüksége van arra tudatra, hogy voltak elődei, akik már megküzdöttek a világgal, és akik lehetővé tették, hogy egyáltalán megszülethessen.
És igen, a gyerek, ha erősebb akar lenni, akkor erős apukát fantáziál magának, ugyanez működik nemzeti szinten is. De ha van egy erős, egészséges kötődés a múlthoz, és így erős az identitástudat, akkor nincs szükség ilyen kompenzációs mechanizmusokra.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.03.28. 18:35:51

@Discipline: Bocs, hogy ilyen későn válaszolok, de napokig nem tudtam ide kerülni, most meg majdnem elfelejtettem.

Nem gondolom azt, hogy el kell szakadni a történelemtől. Csupán a súlypontokat kell áthelyezni.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.03.28. 18:36:25

@Discipline: Ezt írtam: "Mi lenne, ha a történelmet a helyén hagynánk? Mi lenne, ha a másokkal ápolt kapcsolatunk nem egymás történelmétől függne, hanem attól, amit a jelenben tapasztalunk? "