Olyan területre tévedtek a gondolataim, amelyben nem vagyok jártas. Ezért elnézést kérek mindazoktól, akik igen. Ez pedig a jog. Méghozzá az emberi jog. A Emberi Jogokat nem a Biblia alapján fogalmazták meg, de van köze a kettőnek egymáshoz. A kérdés számomra az, hogy az embernek van e joga Istennel szemben? Keresztény körökben az az általánosan elfogadott nézet, hogy az ember még attól is tartózkodjon, hogy az „égre emelje a szemét”, nem hogy még a jogaira apellálva követelésekkel álljon elő Istennel szemben. Ezt egy korábbi posztomban így fogalmaztam meg:

„Az igazán keresztény ember elsősorban mindenben engedelmes.(1kor 2:9, 1Péter 1:2, 14) Engedelmeskedik gyülekezeti elöljáróinak, és aláveti magát nekik (Zsidók 13:17). Engedelmeskedik a világi hatalmaknak (Róma 13:1) Ha pofon csapják, akkor kér még egyet, Ha jogtalanul elveszik valamijét, még ad is hozzá ráadást (Máté 5:38-42). Az igaz keresztény bűnös. És mint ilyen, a bűne miatt még az Istenhez is alig mer imádkozni, ha imádkozik, akkor is a bűnbocsánat a legfontosabb számára. (Lukács 18:13) Méltatlan arra, hogy Krisztus betérjen hozzá (Máté:8: 8), ha csinál is valamit, akkor is csupán egy semmirekellő, méltatlan szolga, aki csak azt tette meg, amit tennie kellett. (Lukács 17:10) Az igaz keresztény nem gondolkodik, mert az önálló gondolkodás Isten elleni lázadás (Példabeszédek 3:5) És mivel nem gondolkodik, viszont engedelmes, ezért a Zsidók 13:17 szellemében, engedi, hogy vallási elöljárói irányítsák az életét.”

Őszintén bevallom, hogy egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy a fenti bibliaversek sulykolásával olyan keresztényeket „hozzunk létre” akik megfelelnek a fenti elvárásoknak. És bár az idézeteket a Bibliából szedtem össze, meggyőződésem, hogy a Biblia, mint egész, sem támogatja bizonyos vallások egyéniség és jellemromboló munkáját, amikor a híveket a fenti idézetek kihangsúlyozásával próbálja befolyásolni.

Úgy gondolom, hogy az embernek igenis van joga, amelyre apellálhat, amikor Istennel vitája van. Mert igenis lehetnek vele vitáink. Nem egy esetet olvastam a Bibliában, amikor valaki vitába szállt Istennel. Bár hozzátenném, hogy a legtöbb esetben az embernek nem Istennel, hanem a vallások által készített istenképpel van vitája. De ezekben az esetekben is olyan jogokra apellálhatunk, amelyeket Istentől kaptunk. Lehetnek jogaink? Szerintem minden bizonnyal. Minden állás, minden hatalom felelősséggel jár. Így Isten felettünk lévő hatalma is felelősséggel jár, illetve a nekünk adott jogokkal. Az, hogy az alárendelteknek jogaik vannak a föléjük rendeltekkel szemben kitűnik a Biblia különböző Istentől kapott törvényeiből is

Az ember hatalmat kapott a föld felett, és biztosak lehetünk abban, hogy ezzel a hatalommal felelősség is jár. „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.” Később erről a hatalomról ezt írja a Biblia: „A föld megrontói meg pusztuljanak!” (Jel 11:18)

A férj hatalmat kapott a felesége fölött: „Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak” de máshol ezt olvassuk: „ti férjek, megértően éljetek együtt az asszonyokkal mint a gyengébb nemmel; adjátok meg nekik a tiszteletet…, hogy az imádságnak ne legyen bennetek akadálya.”

Az ember a háziállata fölött is uralkodik. a hatalma pedig felelősséggel jár: „Gondját viseli az igaz a jószágnak” vagy „Hat napon át végezd munkádat, a hetedik napon szünetelj, hogy ökröd és szamarad is pihenjen” és még sorolhatnánk a törvénynek azon részeit, amely a felelősségteljes állattartásra ösztönöznek, kihangsúlyozva ezzel az állatok jogait az emberrel szemben.

Ezen az alapelven elindulva kijelenthetjük, hogy Isten saját törvényei határozzák meg azokat a jogainkat, amelyekre apellálva kérdéseket tehetünk fel neki. És én úgy érzem, hogy a jogaink sokkal erősebbek, sokkal többre hatalmaznak fel, mint amennyit meg merünk magunknak engedni. Az istennel ápolt kapcsolatunkban több bátorságra van szükségünk, mint amennyit általában megengedünk magunknak, vagy amennyit az egyházak engednek meg az embereknek. Itt még egyszer kihangsúlyoznám, hogy ezt a jogot nem kiharcoltuk, hanem Istentől kaptuk, csak valamilyen elferdült teológiai gondolkodás miatt nem merünk élni vele. Úgy érezzük (vagy éreztetik velünk), hogy Istennek beszélni a sérelmeinkről, a csalódásainkról, a kétségeinkről - melyek azért merülnek fel, mert nem mindig van összhangban a hit a gyakorlattal – bűn, vagy hithiány. Pedig ez nem így van.

Egyre inkább azon a véleményen vagyok, hogy az Isten nem tekinti lázadásnak, ha nem nyugszunk bele a helyzetünkbe, hanem keressük, kutatjuk a válaszokat, amelyeket ő nem íratott le sehol. Ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell, hogy mondjam: A Biblia nem tartalmaz számtalan olyan égetően fontos információt, amire ma, egy gondolkodó kereszténynek szüksége van. Igenis van az igazságnak olyan szelete, ami túl van a Biblián. De ezt megtalálni csakis akkor lehet, ha az ember tisztában van az Istentől kapott jogaival, és nem fél az ő jobb megismerése érdekében új területekre merészkedni. A gondolkodás határai ismeretlenek. A Biblia viszont korlátolt. Ahhoz hogy az ember megnyugtató válaszokat kapjon, fontos kérdésekre, bátran ki kell lépni a vallásos istenfélelem határain. Azért emeltem ki a vallásos istenfélelmet, mert az ember saját istenfélelme mindig más, mint az, amit a vallások diktálnak.

Nagyon sok megválaszolatlan kérdés kering az éterben. Ezen kérdések jelentős részét sokan nem is értik. De Istennek kötelessége válaszolni rájuk, nekünk pedig jogunk van ahhoz, hogy a válaszokat megkapjuk. persze nem mindenki jut el oda, hogy egyáltalán felismerje ezeket a kérdéseket, és meggyőződésem, hogy az én szintemnél is van feljebb, azaz mások olyan kérdésekre keresnek válaszokat, aminek még a megfogalmazásához sem értem el.

Ha nem ismerjük fel a jogainkat, akkor sosem leszünk olyan bátrak, hogy kérdéseket tegyünk fel. Ha nem vagyunk bátrak a jogaink ismeretében akkor nem lesz erőnk, hogy kutassunk a válaszok után. Ha nem vagyunk tisztában a jogainkkal, akkor a válaszokat sem fogjuk megkapni soha. Ha pedig nem kapunk válaszokat, akkor nem fogjuk tudni, hogy merre menjünk.