"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

Mihez viszonyítsuk a kereszténységet?

2014/08/19. - írta: sefatias

Folytatnám az előző posztban elkezdett témát. Vajon Európa társadalmára volt akkora hatással Krisztus tanítása, hogy azt mondhassuk: Igen Európában legalább 1600 éve kereszténység van? Múlt héten arról írtam, hogy Krisztus szerint a keresztények testvérei egymásnak. Meggyőződésem, hogy az Európára jellemző társadalmi osztályok helyzete a közép- és újkorban nem is lehetett volna messzebb a testvériségtől, és ez ma sem változott. Most egy másik jellemzőt fogok megvizsgálni, ami szoros kapcsolatban van a testvériséggel, és amely jellemzőnek Krisztus szerint, a tanítványainak meg kell felelni.

Jézus ezt mondta: „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”

Ezek a szavak elég határozottak. Jézus maga mondja, hogy a tanítványait a közöttük megnyilvánuló szeretetről lehet megismerni. Az előző posztban leírtakat figyelembe véve elmondható, hogy Európa történelmét évszázadokon át a testvériség és a szeretet hatotta át? Elmondható, hogy Európa „keresztény” vezetői mindig is az egymás iránt érzett szeretet alapján hozták meg politikai döntéseiket? A szeretet volt az, ami hozzájárult Európa szegényeinek kizsákmányolásához? A szeretet volt az, aminek a nevében halomra gyilkolták egymást Európa keresztény népei? Kövezzenek meg, de én úgy látom, hogy sem Európa, sem más kisebb európai térségek szellemiségére nem volt jellemző a szeretet.

Az igazság az, hogy fogalmam sincs, mi lehet az oka annak, hogy ennek ellenére sokan sértve érzik magukat, ha arról beszélek, hogy Európára sosem volt jellemző a kereszténység és a krisztusi szellemiség. Nem tudom milyen kicsavart gondolkodás kell ahhoz, hogy Jézus szavait belegyömöszöljük a történelembe. Én azt látom, hogy Krisztus tanítása és Európa történelme nem kompatibilis egymással.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy „nyomokban” nem fedezhető fel, de ha egy csoki csomagolására rá van írva, hogy nyomokban mogyorót tartalmazhat, akkor az nem azt jelenti, hogy az mogyorós csoki.

Nem tudom ki hogy van vele, de számomra a szeretet teljesen más dolgokat foglal magába, mint ami Európa történelmét jellemzi. Maga Jézus mondta: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok.”

Ha végig gondolom, hogy hány millióan haltak meg a keresztények csatározásaiban, ha végig gondolom hány millió embert gyötörtek meg, használtak ki a történelmünk során, akkor valahogy nem találom meg a „keresztény” Európa önfeláldozását, ami abban is kifejezésre juthat, hogy akár az életünket is odaadjuk a másikért. Jézus kifejezetten azt mondta, hogy az ő barátságát elnyerhetjük azzal, ha életünket adjuk testvéreinkért. Ebbe nekem nem fér bele, hogy akkor leszünk igazi keresztények, ha megöljük, kihasználjuk egymást.

Hacsak nem azzal a kicsavart logikával, ami Dosztojevszkij nagy inkvizítoráé, aki inkább kivégeztette a megjelent Krisztust, teljesen tudatában lévén azzal, hogy ki ő, mert megbontaná azt a rendszert, amit az egyház az ő nevében létrehozott. Erről írt Bakunyin is az Isten és az Állam című művében. Érdekesen hangzik az a felvetés, hogy Európa „keresztény” politikai és vallási vezetői még az üdvösségükről is lemondtak, azaz feláldozták az örök életüket testvéreikért, mivel Európát csakis a keresztény alapelvek nélkül lehet irányítani, a békét pedig csakis kemény kézzel, elnyomással lehet fenntartani. Ezen logika alapján hálásaknak kell lennünk azon keresztény vezetőinknek, akik önfeláldozó módón vállalták az elnyomó, a kizsákmányoló, a gyilkos és a tolvaj szerepét, csakhogy keresztény testvéreik lelki üdve biztonságban legyen.

„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”

Az emberi logika megbukik Jézus szavain. Annak a társadalomnak, mely kereszténynek szeretné nevezni magát, nincs más választása, minthogy azon igyekezzék, hogy önfeláldozó szeretetben testvérei iránt kövesse mesterét. Addig, amíg ez nem jellemző egy társadalomra, addig, amíg csak kifogásokat gyártunk, amíg egy velejéig gonosz, elvetemült gyilkoshoz határozzuk meg a kereszténységünket, addig ne mondjuk magunkra illetve egy társadalomra, hogy keresztény.

A keresztény identitásunkat nem azoktól kell függővé tenni, akik nem keresztények. Nem az Irakban ártatlan embereket mészároló elvetemült gyilkosokhoz kell hasonlítani magunkat és domborodó mellkassal dicsérni magunkat, hogy bezzeg mi mekkora keresztények vagyunk. Nem! Nekünk Krisztushoz kell viszonyítani a kereszténységünket. Maga Krisztus kérte ezt:

„Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám.” (Máté 10:38)

Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (János 8: 12)

„Mert erre vagytok hivatva, hiszen Krisztus is szenvedett értünk, példát adva nektek, hogy kövessétek nyomdokait.” (1Péter 2. 21)

Krisztus maga figyelmeztet, hogy a kereszténység meghatározása nem az, hogy mennyire vagyok jobb egy istentelen, gonosztól, hanem az, hogy mennyire hasonlítok Krisztusra.

Persze pont ez az, ami miatt a „keresztény” Európáról szóló posztjaim kiütötték a biztosítékot. Mivel úgy tűnik számukra, hogy én tökéletességet várok el ahhoz, hogy valaki, vagy egy társadalom kereszténynek vallja magát. Ez egyáltalán nem így van. Nem tökéletességet várok el, hanem igyekezetet. De én Európa történelmében még az igyekezetet sem látom Krisztus követésére.

„Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a Lélek egységét.” (Efézus 4:3)

„Ezért arra törekedjünk, ami a békességre és kölcsönös épülésünkre szolgál.” (Róma 14: 19)

„Törekedjetek a szeretetre,” (1Kor 14:1)

Tehát nem az a kérdés, hogy valaki sikeresen megvalósította az igazi kereszténységet, hanem az, hogy törekedett-e rá? Én nem igazán látom a nyomait, hogy Európa törekedett volna egy békés, egységes, testvéri szereteten alapuló keresztény társadalomra. Ez önmagában nem baj, hiszen Ázsia sem törekedett rá, mégsem írok róluk. Európa kereszténységével az a baj, hogy mindenáron rá akarnak húzni egy olyan ruhát, ami nem rá való. Azt hiszem ez elsősorban azoknak megfelelő stratégia, akik az Európa történelmében található kereszténységhez szeretnék mérni a kereszténységüket, és nem Krisztushoz.

De ez önbecsapás! Ha etalonként olyan súly vagy hosszmértéket használnánk, ami korántsem felel meg az eredetinek, tehát ha az egy kilós etalon, már csak 990 gramm, vagy az egy méteres etalon már csak 98 centi, akkor előbb utóbb súlyos károkat okozunk magunknak. Nem véletlen, hogy például az etalonnak számító súlymértékeket különleges körülmények között őrzik, és ahhoz viszonyítják a közforgalomban lévő mérlegeket, amiket időnként hitelesíteni kell.

Tehát a kereszténységet, a kereszténység alapítójának elvárásaihoz kell viszonyítani. Minden más viszonyítás önbecsapás.

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr666616139

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csaba Tarró 2014.08.19. 18:07:41

@Sefatias: Azt mondhatjuk, hogy 1600 éve hallanak Európában a keresztyénségről. Ki többet, ki kevesebbet. Sokan akik vízkeresztségben részesűltek, azt gondolják, hogy ettől már keresztyének. Európában a keresztyének annyit értek el, hogy több mint ezer éve szól az evangélium, s volt aki valóban keresztyén lett, a többség azonban nem. Ellent is mondana a Bibliának, hiszen a keskeny utat nem a többség találja meg.
Egy földrész ebben a világban nem nevezhető bibliai értelemben tetszik-e ez a képzett theológusoknak, vagy sem.
Mondhatnánk pl. hogy Európa keresztyénibb, mint Japán, mert több a valós keresztyén, mint ott. (Hála Isten kegyelméért!)
Arról viszont egyáltalán nem vagyok meggyőzve, hogy a keresztyénség jellemformálásban Európa társadalmaiban, Japánt megszégyenítő sikert aratva, krisztusi Európát hozott volna létre...

Csaba Tarró 2014.08.19. 20:26:50

@Sefatias: Köszönöm a linkeket, elolvastam a postokat.
Továbbra is egyet értünk abban, hogy bibliai értelemben nincs keresztyén földrész, vagy ország.
Ami igazán aggasztó, hogy a látható egyházban is megkérdőjelezhetővé válik a bibliai keresztyénség fogalma, a látható egyház kárára.
Amikor Isten látható egyházában együtt növekszik a búza és a konkoly, ez elfogadható bibliai tény!
Arra viszont nem találok bibliai kinyilatkoztatást, hogy a konkoly átvegye a látható egyház fölött az írányítást, hacsak nem a vég idejének végén tartunk, ahol elhangzik a parancs: ''Fussatok ki belőle én népem...''

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.08.19. 20:37:35

@Csaba Tarró: >>Ami igazán aggasztó, hogy a látható egyházban is megkérdőjelezhetővé válik a bibliai keresztyénség fogalma, a látható egyház kárára.<<

Én is úgy gondolom, hogy ha rossz példához viszonyítjuk a kereszténységünket, akkor az ahhoz vezethet, hogy biztonságban érezzük magunkat, hiszen jobb keresztények vagyunk, mint egy hindu, vagy egy muszlim terrorista. Mivel úgy látom, hogy a kereszténység megfogalmazásában komoly zavar van, ezért is irok erről. Ebben a témában egyébként pont a búza és a konkoly példázatát akarom felhasználni

Csaba Tarró 2014.08.19. 21:02:03

Mivel a perfekcionízmust régi tévtannak tartom, számomra a keresztyénség viszonyítási alapja, hogy hogyan állunk a kegyelem és a bűn kérdéséhez.
Mert ugyan nem vagyunk hibátlanok
(bűntől mentesek) de a kegyelemmel a keresztyén ember nem élhet vissza.
Sokan vetettek már fel dogmákat a keresztyénségük igazolására, de a többségűket maga az ige cáfolja meg.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2014.08.22. 13:10:09

@Sytka: "Ámen."
@sefatias:

Kedves Sefa! Jó, hogy felmelegíted ezt a témát, érdemes következetesen végiggondolni.

A posztban két különböző tesztet alkalmazol arra, hogy ki a keresztény: azzal indítasz, hogy a jézusi testvériség és szeretet dönti el, ki keresztény, és e szerint "Európára sosem volt jellemző a kereszténység és a krisztusi szellemiség". Majd azzal folytatod, hogy "nem az a kérdés, hogy valaki sikeresen megvalósította az igazi kereszténységet, hanem az, hogy törekedett-e rá?" Talán elkerülte a figyelmedet, hogy ez már másféle teszt, és érdemes lenne vizsgálni, Európa mikor mennyire igyekezett követni Jézust. Röviden elintézed ennyivel: "Én nem igazán látom a nyomait, hogy Európa törekedett volna egy békés, egységes, testvéri szereteten alapuló keresztény társadalomra." Ez már vitatható, hiszen számos keresztényi szellemű uralkodó számos intézkedését, valamint sok-sok egyházi és világi személy életét/tetteit említhetnénk meg a kép teljessége érdekében. Valószínűleg te sem állítod, hogy egyetlen kereszténységre törekvő ember sem akadt volna Európában az évszázadok során, legfeljebb az arányokon alkudozhatunk, és hogy ebből mi következik Európa egészére nézve. Te azt állítod, hogy Európa lényegében még csak nem is törekedett a kereszténységre.

Nézzük, mennyire veszed komolyan ezen állításodat.

Idén július 1-i posztodban, 6 hete még így fogalmaztál: "kb. 50 év alatt több tízmillió embert mészároltak le spanyol keresztény katonák dél és közép Amerikában".

Ha Európa lényegében nem volt keresztény, még csak nem is törekedett a kereszténységre, ha Spanyolország Európában van, és ha a spanyolok európaiak, akkor hogy kerültek saját szavaid szerint "spanyol keresztény katonák" Dél- és Közép-Amerikába?

Európában még nem voltak keresztények, de az óceánon átkelve azzá lényegültek? Milyen tesztet alkalmazol ebben az esetben, ami lehetővé teszi, hogy az óhazában még ne legyenek keresztények, ám az Újvilágban már azok legyenek?

Nem tartanál következetesebbnek egy olyan rendszert, amely szerint az Európában élő emberek az évszázadok során jelentős részben kereszténységre törekedtek, jobb-rosszabb, koronként változó eredménnyel, és a kereszténység ebből adódóan meghatározta az európai civilizáció arculatát? Európa sosem volt egyöntetűen keresztény, de kellően kereszténynek nevezhető ahhoz, hogy a XV. századi spanyol és portugál hódítókat keresztény kultúrkörből/háttérből származóknak mondjuk, hozzátéve, hogy súlyosan megsértették a kereszténység alapelveit, hatalmas kárt okoztak a kereszténység megítélése szempontjából, és a tetteik szégyent hoztak arra a kereszténységre, amely nem volt a sajátjuk, hiszen a legkevésbé sem igyekeztek követni.

Ez a megközelítés egységes mércét alkalmaz, és szerintem ésszerű világlátást eredményez. Ha így fogalmazunk, akkor tudjuk, mi mikor merre hány méter.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.08.22. 14:52:09

@Vértes László: >>Ez már vitatható, hiszen számos keresztényi szellemű uralkodó számos intézkedését, valamint sok-sok egyházi és világi személy életét/tetteit említhetnénk meg a kép teljessége érdekében. <<

Szívesen olvasnék róluk

>>Európában még nem voltak keresztények, de az óceánon átkelve azzá lényegültek?<<

Ebben igazad van. Én is rájöttem, hogy a szóhasználatom kétértelmű. Ezért ebben a posztban már idézőjelbe tettem a "keresztény" kifejezést, mikor ironikusan, arra méltatlan emberekre használom. Lehet, hogy végigmegyek a posztokon, és mindehol idézőjelbe teszem.

>>Európa sosem volt egyöntetűen keresztény, de kellően kereszténynek nevezhető ahhoz, hogy a XV. századi spanyol és portugál hódítókat keresztény kultúrkörből/háttérből származóknak mondjuk, hozzátéve, hogy súlyosan megsértették a kereszténység alapelveit, hatalmas kárt okoztak a kereszténység megítélése szempontjából, és a tetteik szégyent hoztak arra a kereszténységre, amely nem volt a sajátjuk, hiszen a legkevésbé sem igyekeztek követni.<<

Ezzel a megfogalmazással egyetértek. Las Casas is hasonlót mondott. De már te is úgy kezded a mondatot hogy: "Európa sosem volt egyöntetűen keresztény" Tehát akkor igazam van, viszont a viszonyítási alapunk más. A poszt arról szól, hogy szerintem a kereszténységet a kereszténység alapítójának elvárásai szerint kell meghatározni. Ezzel szemben te mindig a másik oldalhoz képest határozod meg. Nincs olyan, hogy valaki kicsit keresztény, van aki közepesen, és van aki nagyon, vagy olyan mintha keresztény lenne. Keresztény van és slussz passz

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2014.08.22. 15:51:38

@sefatias: "Nincs olyan, hogy valaki kicsit keresztény, van aki közepesen, és van aki nagyon, vagy olyan mintha keresztény lenne."

Igyekezzünk olyan szabályokat alkotni, amelyek tértől és időtől függetlenül mindenkire egyformán érvényesek. Ezt Kant mondta, nem én.

Ha ilyen szabályokat keresünk arra, hogy ki keresztény, akkor azoknak igaznak kell lenniük a hinduistákra, buddhistákra, kommunistákra, stb. Te korrektnek tartanál egy olyan szabályrendszert, amely szerint a törökök sosem voltak muszlimok, kivéve amikor hódítottak, és csúnya dolgokat műveltek? Szerintem ez nem korrekt szabályrendszer.

Korrekt lenne azt mondani, hogy a törökök sosem voltak testületileg muszlimok, de a kultúrájuk arculatát meghatározta az iszlám, amióta csak érintkezésbe kerültek vele? Amikor külföldön hódítottak, és erőszakcselekményeket követtek el, akkor eltértek az iszlám elveitől? Na, ez fogas kérdés. De hogy Jézus elveitől eltértek, az biztos (ahogy az is, hogy ez nem zavarta őket, sem az utókort).

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2014.08.22. 17:37:25

@sefatias: "Szívesen olvasnék róluk"

Íme a magyar szentek és boldogok listája:
hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_szentek_%C3%A9s_boldogok_list%C3%A1ja

Ez egy lényegesen hosszabb lista a katolikus szentekről és boldogokról: hu.wikipedia.org/wiki/Katolikus_szentek_%C3%A9s_boldogok_list%C3%A1ja_n%C3%A9v_szerint

Ezek az emberek mind-mind igyekeztek keresztények lenni, és a környezetükre is komoly hatást gyakoroltak.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.08.22. 20:12:40

@Vértes László: Sajnos nem vagyok képben a hinduizmussal és a többi vallással, igy a muszlimmal is.. Nem tudom, hogy ugyanaz a szabályrendszer vonatkozhatna-e rájuk, de nem is érdekel. A saját gondjaikat oldják meg ők.
Ez a poszt pont arról szól, hogy a saját kereszténységünket nem egy muszlimhoz, egy hinduhoz, vagy egy ateistához kell mérnünk. Elég hülyén adná ki magát, ha a saját szakmámban(vájár) való jártasságomat, szakértelmemet egy mosónőéhez mérném