"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

"Mindent Isten dicsőségére tegyetek"

2014/04/21. - írta: sefatias

1572. augusztus 23.  A Szent Bertalan-éji mészárlás

Szerző: Tarján M. Tamás

1572. augusztus 23-án, késő éjszaka indított véres hajtóvadászatot IX. Károly francia király (ur. 1560-1574) és a katolikus párt vezére, Guise herceg a Párizsban összegyűlt hugenották ellen. A Szent Bertalan éjszakáján kezdődő mészárlás a későbbi napokban kiterjedt az ország számos tartományára, és becslések szerint több mint 10 000 áldozatot követelt.

A protestantizmus a 16. század közepére Franciaországban is megjelent, és elsősorban a Genfben élő Kálvin János tanításaiból táplálkozott. A hugenották viszonylag hamar szemben találták magukat az uralkodó szigorával, II. Henrik (ur. 1547-1559) ugyanis egy, az inkvizícióhoz hasonló bíróságot szervezett, mely később rengeteg „eretneket” juttatott máglyára. Bár Henrik halála – 1559-ben – lehetőséget adott a reformáció számára a kibontakozásra, a három évtizedes politikai instabilitás vallási tolerancia helyett véres háborúk sorát eredményezte. Az özvegy Medici Katalin régenssége idején gyermekkirályok – előbb II. Ferenc (ur. 1559-1560), majd IX. Károly – léptek trónra, akiket a nemesi pártok megpróbáltak a befolyásuk alá vonni. Franciaországban ebben az időben a klikkesedés alapja elsősorban a vallási orientáció volt, így a Guise hercegek a katolikus oldalt képviselték, miközben a protestáns oldalt Louis de Condé herceg és Gaspard de Coligny marsall vezették. A két párt versengése együtt járt a katolikusok és hugenották között eszkalálódó konfliktussal, mely egyre agresszívabb formát öltött: az 1560-as amboise-i összeesküvéssel kezdetét vették a véres leszámolások, melyeknek a Medici Katalin által szervezett poissy-i vallási kollokvium sem tudott véget venni.

Az 1562 márciusában, Vassy-ban végrehajtott mészárlás után kirobbant polgárháború, mely évtizedekre lángba borította egész Franciaországot. A következő tíz évben a fegyverek vették át a szót, és bár a királynő kétségbeesetten próbált újabb és újabb szerződéseket tető alá hozni, a politikai vetélkedéssel fűszerezett vallási küzdelem néhány hónap után ismét kiújult. 1570-ben, a hugenották jogait biztosító saint-germaini szerződés megkötése után aztán egy rövid békeállapot következett, amit 1572 augusztusában Valois Margit, és Condé herceg unokaöccsének, Navarrai Henriknek – a későbbi IV. Henrik királynak (ur. 1589-1610) – az összeházasításával próbáltak megszilárdítani. Az esküvő utáni események azonban gyökeresen ellentétes fejleményekhez vezettek.

A Notre-Dame-ban tartott augusztus 18-i fényes szertartást követően a bizalmatlanság napjai következtek, amikor a két klikk vezetői kölcsönösen a másik fél támadásától tartottak. Augusztus 22-én aztán Guise Henrik herceg egyik embere merényletet követett el Gaspard de Coligny ellen, és muskétájával súlyosan megsebesítette a marsallt. A hugenották felháborodottan követelték IX. Károlytól a bűnösök felelősségre vonását, de a 15 esztendős uralkodó végül anyjára és a háttérből uszító Guise-pártra hallgatott, és további vérontásra készült. A herceg sikeresen meggyőzte a királyt, hogy a protestánsok lázadása már csak órák kérdése, és hatalma megtartására egyetlen lehetősége maradt – előbb kell támadni, mint a hugenották.

Károly és Medici Katalin ezért augusztus 23-án mozgósították Párizsban állomásozó csapataikat, az éj leszállta után pedig egy megbeszélt jelre – a Saint-Germain-l'Auxerrois-templom harangjának szavára – megrohanták a gyanútlan protestánsokat. A mészárlás célja a hugenotta vezérkar lefejezése volt, ezért először Coligny marsallal végeztek – kidobták az ablakán, majd meglincselték –, aztán pedig Navarrai Henrik alvezéreit semmisítették meg. Az akció nem lehetett teljesen sikeres, hiszen a navarrai király nem tartózkodott Párizsban, de ez a gyilkolászókat nem zavarta: a magas beosztású tisztek után tervbe vették az összes protestáns kiirtását, a katonák mellett pedig idővel a felhergelt polgárok is bekapcsolódtak a mészárlásba. Úgy tartják, az őrjöngés közepette maga IX. Károly is pisztollyal lövöldözött a Tuileriák közelében felakasztott holttestekre.

A mészárlás harmadik napján, augusztus 26-án aztán Károly végre a nyilvánosság elé állt, és követelte a vérontás beszüntetését, szavainak azonban vajmi kevés hatása volt. Párizs mellett hamarosan Rouenben, Reimsben, Lyonban és Bordeauxban is hasonló szörnyűségek történtek, az áldozatok száma pedig elérte a 10 000 főt. A polgárháború egy újabb, minden korábbinál embertelenebb szakaszába lépett. Bár ilyen véres eseményekre csak Franciaországban került sor, a katolikus-protestáns ellentétek más országokban is ilyen élesek voltak; ezt mutatták az európai uralkodók reakciói is. Katolikus oldalról mind a pápaság, mind II. Fülöp (ur. 1556-1598) örömmel fogadták a hugenották lemészárlását, miközben I. Erzsébet angol királynő (ur. 1558-1603) és a protestáns uralkodók számos figyelmeztetést küldtek a Valois udvarnak. Franciaország hosszú évekre anarchiába süllyedt, amit csak Navarrai Henrik megkoronázása után, az 1598-ban kiadott nantes-i ediktum segítségével sikerült leküzdeni.

Címkék: vallás
16 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr246056476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kingdom (törölt) · http://kingdome.blog.hu/ 2014.04.24. 20:13:49

Hát igen ... gyümölcséről a fát ...

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2014.04.28. 09:38:20

@aracs: Remek Böjte Csaba-prédikáció, köszi.

@sefatias: A poszt jól foglalja össze a szűk témát, de a tágabb téma ismeretében már nem egyértelmű, mi következik belőle. A francia vallásháborúk után következett a 30 éves háború, több millió halottal.

Martin Luther és Jean Calvin vajon forgott a sírjában, mint a vérengzés két elméleti előkészítője? Mára az összes újításuk megdőlt, vagy legalábbis túlhaladottá, illetve jelentéktelenné vált, felmerül a kérdés: megérte?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.04.28. 13:33:22

@Vértes László: Ismerem elvakultságodat, és fanatizmusodat a Katolikus egyház felé, ezért nem fogok bele, hogy vádbeszédet mondjak azok ellen a katolikus egyházi vezetők, illetve világi emberek ellen, akik ugyanúgy felelősek a vérontásokért, mint azok, akik ugyanezt tették a másik oldalon. Kálvin és Luther csak annyiban felelős amennyiben a Katolikus vezetők, akiknek ugyan vér nem tapad a kezéhez, de jó szemmel nézték, hogy helybenhagyásukkál, mások elvégezték a piszkos munkát. Én veled ellentétben a kereszténységet képviselő egyházakat Európa szégyenének tartom

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2014.04.28. 13:48:28

@sefatias: Gondold végig logikusan: Luther és Calvin saját döntése alapján vált engedetlenné, letérve a szeretet útjáról. Ettől a többiek is letértek a szeretet útjáról, és nagyon rossz vége lett az ügynek.

Kétségtelenül ez a kereszténység legsötétebb mélypontja, viszont ez a mélypont sokkal magasabban volt, mint az alternatív vallások korabeli helyzete, vagy akár a mai helyzetük.

Ha abban a korban kínálkozott volna jobb alternatíva, nyilván áttértek volna, ki akadályozta ebben az embereket? Senki. Azért nem tértek át, mert a többi vallás összehasonlíthatatlanul rosszabb helyzetet és sokkal keményebb erőszakot kínált.

Ez nem fanatizmus, hanem ésszerű logika. Próbáld meg ésszerű logikával vitatni. Mint párszor leírtam már, én minden alternatívára nyitott voltam, vagyok és maradok. Ha a buddhizmus többet kínálna a kereszténységnél, már rég buddhista lennék. Ez a bátor nyitottság teszi lehetővé, hogy elfogulatlanul írjak a kereszténységről. Te pl. nyitott vagy arra, hogy ha mondjuk, az iszlám számodra vonzóbb a kereszténységnél, akkor muszlimmá válj? Én erre is nyitott vagyok, mindent megvizsgálok, és a jót megtartom.

aracs 2014.04.29. 10:25:37

Igazából soha nem értettem miért emlegetik a régmúlt sérelmeket. Mi ma élők, sem időben sem térben nem lehettünk ott, valójában mi közünk hozzá?
Talán a genetika? Azoknak a leszármazottjai vagyun ?
Nekem az anyai nagyapám családjában volt francia ősöm. Tegyük fel, hogy ő részt vett ebben a mészárlásban.
Most 2014-et írunk, akkor 1572 -t írtak . Közben eltelt 442 év. Ha minden negyed századra veszünk egy generációt, akkor kb. ő a 17. ősöm.
Az első az apám, a második a két nagyapám a harmadik a négy dédapám .......a 17. ősből már van 65 536. Ha ebből egy gyilkos volt, de 65 535 meg nem. Akkor ez mire bizonyíték?
A ma történő eseményekre is vagy van befolyásunk, vagy nincs. Az ember elmegy szavazni és annyi. Az utolsó délszláv háborút megjárt, erőszakkal besorozott katona meséle, hogy annyit tudott tenni, amikor azt a parancsot kapta, hogy lője szét a katolikus templom tornyát, hogy mellélőtt.
A zsidók szokták számonkérni , hogy miért nem feküdtek a katolikus főpapok a vonat elé, hogy ne szállítsák el a zsidókat.
Azután kiderül, hogy azok az ÁVÓ-s tisztek akiket katolikus papok bújtattak éppen olyan kegyetlenül kínozták a megmentőjüket mint a többi ÁVÓ-s.
Ez az ember.
Szerintem ez nem vallás háború volt. Assisi Szent Ferenc idejében is háborúztak a hercegek, csak akkor még nem vallási alapon különültek el. De a hataloméhség akkor is megvolt.

A Bibliában is, amikor a választott nép hű volt Istenhez, akkor ők gyilkolászták a többit, amikor hűtlen lett, akkor őket gyilkolták.

Miről szól a történelem óra?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.04.29. 11:09:03

@aracs: szia! Megpróbálom röviden kifejteni, mert mobilról irok. Azzal, hogy egy egyház múltbéli tetteit Megitéljük. Nem az egyház tagjait, nem embereket itélünk meg, hanem egy rendszert amely Isten nevében dönt tesz dolgokat. Egy ember valóban nem vonható felelősségre az ősei hibái miatt. De egy egyház esetében ez már más kérdés. A mai protestáns és katolikus egyházak nem leszármazottai az 500 évvel ezelőttinek, hanem ugyanaz. Tehát ha egy egyház régi tetteit felelevenitjük, akkor azzal önmagát szembesitjük önmagával. Nem pedig a leszármazottakat őseik tetteivel.
Az ilyen történetek segitenek felismerni, hogy az adott korban az egyház mennyire volt krisztusi,mennyire volt fontos neki pl. a szeretet törvénye. Ez pedig segit felismerni, hogy az adott egyház az adott korban képviselhette-e krisztust. Ebből pedig le lehet vonni a megfelelő következtetéseket

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.04.29. 13:12:14

@aracs: Na géphez kerültem. Tudok többet is írni.

Szóval az egyházak mindegyike meg van győződva a saját isteni kiválasztásáról. Hirdetik, hogy ők Jézus Krisztus egyháza, és vezetőik pedig Krisztus által kinevezett személyek. Nincs eezel másképp a Katolikus egyház, illetve pl Jehova Tanúi. Igen ám de ezek az állítások meg is maradnak az állítás szintjén, mivel semmilyen bizonyítható illetve dokumentálható visszajelzés nem jön Krisztustól. Ezért az egyszeri Biblia olvasó keresztény abban a szorult helyzetben van, hogy

1. Fenntartás nélkül elfogadja az egyházak állításait

2. Rászorulva a Szentírásra a gyümölcsei alapján megpróbálja kiszűrni azokat az egyházakat, amelyek nincsenek összhangban azzal

Én és a hozzámhasonlók a második pont szerint járunk el, és az egyházak gyümölcsiet(döntéseit, teológiáját, történelmét, tetteit) figyelembevéve határozzuk meg, hogy hova szeretnénk járni, vagy tartozni.
Sok egyház elhasal ezeken a próbákon.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.04.29. 13:30:14

@aracs: Még azt hozzátenném, hogy a katolikus egyház is a történelemből eredezteti a saját elhívását, ami ugye létjogosultságot ad annak a nézetnek, hogy mások is ezt tegyék

aracs 2014.04.30. 19:52:07

Érdekes dolgokat vetsz fel, de nem mindent értek, ezért lenne néhány kérdésem.
Talán maradjunk a Szent Bertalan, éjszakájánál. Te az Egyházat hibáztatod ezekért a véres eseményekért. De ezt mivel támasztod alá, hogy ez mögött az egész Egyház áll, és nem egy világi uralkodó, aki történetesen katolikusnak vallja magát?
Nehéz feltételezni, hogy 1572-ben a pápa kiad egy dokumentumot, hogy írtsátok a protestánsokat! Lehet, hogy volt ilyen, nem tudom.De ha nem volt ilyen, akkor mi alapján beszélhetünk az EGÉSZ Egyházról ?

Azt írod:" Az ilyen történetek segitenek felismerni, hogy az adott korban az egyház mennyire volt krisztusi,mennyire volt fontos neki pl. a szeretet törvénye."

Gondolod, hogy egy egész kort jellemez ez a vérengzés? Semmi mást nem csináltak a katolikusok világszerte?
Nem tanítottak, betegeket nem ápoltak, árvákat nem neveltek.... csak gyilkoltak?

Ezen az alapon Szent Pál tanítása elfogadható? Az ő életének is volt egy olyan szakasza amikor Böjte atya szerint terorista volt:)

"A mai protestáns és katolikus egyházak nem leszármazottai az 500 évvel ezelőttinek, hanem ugyanaz."

Szent Bertalan éjszakájából ez következik ? Van folytonosság?

Érdekes ugyanebben az időben élt Néri Szent Fülöp,(1515- 1595) aki árva gyerekekről gondoskodott. Azután Don Bosco ugyanezt csinálta és most itt van Böjte Csaba ... Tehát itt van folytonosság.

Akkor ezt a kort nem lehetne róla elnevezni? Vagy az árva gyerekekről?

"az egyházak gyümölcsiet(döntéseit, teológiáját, történelmét, tetteit) figyelembevéve határozzuk meg, hogy hova szeretnénk járni, vagy tartozni."

Ezt helyeselni tudom, csak annyit tennék hozzá, hogy a tárgyilagos mérlegelésnél talán nem csak a rodhat gyümölcsöket kell észrevenni, hanem az egészséges termést is.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.04.30. 19:57:54

@aracs: :) ne aggódj látom én az egészséges gyümölcsöket is, különben nem ajánlanék katolikus oldalakat olvasásra, illetve nem buzdítanák másokat katolikus könyvek olvasására.

Talán ismered azt a mondást: bűnösök között cinkos aki hallgat. Meg tudnád mondani, hogy az egyházad és a vezetése mit tett annak érdekében, hogy a keresztények békében éljenek egymással abban az időben?

kingdom (törölt) · http://kingdome.blog.hu/ 2014.05.03. 17:22:28

@sefatias: "2. Rászorulva a Szentírásra a gyümölcsei alapján megpróbálja kiszűrni azokat az egyházakat, amelyek nincsenek összhangban azzal"

Én ebben hiszek Sefa,nem is lehetne másképpen.Csak ebben a szellemben vagyok képes majd megállni az Úr előtt,és nem azzal,hogy vajon a megfelelő felekezethez tartozom-e.

Krisztus által vázolt mérce számomra sokkal nagyobb és biztosabb támpont már amit amit a 'fáról és gyümölcséről' tanított mint a vallási hovatartozás,persze ésszerű keretek között.

Számomra sokat segített ebben magának az eklézsiának a megértése,már amit a szó valójában jelent...'kihívottak közössége',...nem mondja,hogy hova még csak gyenge utalásként sem,de azt igen,hogy kibe. Az igazi eklézsia mindenkor emberekből állt,soha sem egy intézményt takart...ennyinek ma is elégnek kellene lennie.

Egy kedves lánytól nem rég kaptam egy jó videó linket a témában,nagyon elgondolkoztatott.Továbbgondolásra elküldöm:

www.ted.com/talks/seth_godin_on_the_tribes_we_lead

A magyar felirat bekacsolható.

aracs 2014.05.05. 11:38:26

@sefatias: Tudod azon gondolkodtam, hogy emberek-e az egyházi vezetők vagy ürlények?

Luther protestálása mibe ment át? Zavargásokba, ahol a halottak száma 50 000-100 000 között vagy fölött vagy mennyi volt.
Úgy elképzelem a jelenetet. Megérkezik Rómába a jelentés az első gyümölcsökről, kifosztott templomok, sebesültek, halottak minden felé... Erre a pápa és a bíborosok felsóhajtanak, Istenem csak béke legyen! Reális a kép?
Nekem úgy tűnik, hogy még a Biblia is különbséget tesz az egyéni és a hatalmi bűnök között, Nézzük Dávid páldáját. Ahhoz, hogy a király veje legyen száz filiszteus előbőrét kell elvinnie Saulhoz. Ő kétszáz embert legyilkol.
Ez a kétszáz férfi valakinek a fia, apja, férje....
Itt már megjelenik a próféta, megfedi Dávidot? Kétszáz emberi élet a hatalomért....
Jézus kivel kerül rokonságba? Dávid leszármazotja.
Ha ő nem kifogásolja a rokonságot, akkor én mit kifogásoljak az egyházi vezetőimön, még csak nem is rokonaim.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.05.05. 13:40:56

@aracs: nem hiszem, hogy van értelme veled a katolikus egyház hibáiról beszélni. Megszoktam már, hogy szentnek, és hibátlannak tartod, és hogy minden rosszról csakis a protestánsok tehetnek

KenceFince 2014.05.20. 11:34:28

"A Szent Bertalan-éji vérengzés a világtörténelem egyik leggyalázatosabb tömegmészárlása volt, azonban nem a katolikus Egyház képviselői rendezték meg, nem is a katolikus tömegek vallási gyűlölete robbantotta ki, hanem királyi, illetve királynői parancsra történt. Még megrendezőjének, Medici Katalinnak a vallási fanatizmusát se bizonyítja, mert hiszen Medici Katalin még katolikus is csak az anyakönyvben volt, nem pedig a valóságban.
Például éppen akkor, mikor a tömegmészárlást megrendezte, adta férjhez Margit lányát – francia katolikusok felháborodása ellenére! – egyenesen a hugenották vezéréhez, Bourbon Henrikhez, mégpedig a pápai diszpenzáció [felmentés] elnyerése nélkül. A fiát pedig előtte minden áron az angliai Erzsébettel akarta összeházasítani, s mikor Erzsébet a vallási különbségre hivatkozott, cinikusan azt felelte neki, hogy majd „térítse át” (már ti. Erzsébet az ő fiát).
Annyira nem volt katolikus ez a Medici Katalin, hogy a párizsi pápai nuncius két évvel a Szent Bertalan-éji vérengzés előtt, 1570 októberében, ezt a kijelentést tette róla Alava spanyol követ előtt: „Medici Katalin még Istenben sem hisz, de nem hisz Istenben azok közül senki, akik az ő vagy fia környezetét alkotják.” (Baumgarten: Vor der Bartholomäusnacht [A Szent Bertalan-éj előtt], Strassburg, 1883., 33. o.)
Ezzel aztán a Szent Bertalan-éj a katolikus Egyház szempontjából el is van intézve, sőt egyenesen katolikusellenes protestáns rágalomhadjárat egyik leggyalázatosabb példájának bizonyul. A Szent Bertalan-éji tömeggyilkosság egyedül Medici Katalin műve, s nemcsak nem katolikus vallási fanatizmusból történt, hanem előidézője még Istenben se hitt komolyan, s előtte és utána is még többször nagyon is jóban volt a hugenottákkal. A felekezeti propaganda a tömeggyilkosság méreteit is eltúlozta, mert 30, 50, sőt 100 ezer áldozatról beszélt, azonban a párizsi városháza fennmaradt iratai az áldozatok eltemetésének költségeiről világosan bizonyítják, hogy összesen 1100 holttestet temettek el, s azok se voltak mind hugenották. (Cimber és Danjou: Archives curieuses de l’ Histoire de France, I. ser. VII., 533. o.)
Ha pedig protestáns részről ellenvetésül azt hozzák fel, hogy a francia katolikusok féktelen protestánsgyűlölete nélkül Medici Katalin nem tudta volna megvalósítani ezt a példátlan protestánsmészárlást, azt feleljük, hogy ez nem igaz, ámde a francia katolikusokat a hugenották részéről ellenük állandóan izzó példátlan gyűlölet és kihívások tették oly elkeseredettekké.
A hugenották részéről akkor már hosszú évek óta mindennaposak voltak az ereklyék, templomok, sőt az Oltáriszentség meggyalázásai, de a katolikusok tömeges legyilkolásai is. Mire a Szent Bertalan-éjre került a sor, arra már például Montgomery marsall egyedül Orthezben 3000 katolikust gyilkoltatott le, a Szent Bertalan-éjt öt évvel megelőzően pedig már volt Nimesben egy Szent Mihály-éj (Michelade) 1567. szeptember 29-én, mikor hugenotta kéztől pusztult el 400 katolikus. Pedig a kis Nimesben 400 áldozat nagyobb gyűlölet jele, mint Párizsban 1100, s Párizsban az 1100 már csak visszafizetés volt Nimesért.
Igaz az is, hogy az Evangélium még a visszafizetést is tiltja, ámde ilyen magaslatra csak egyének tudnak felemelkedni, nem tömegek, s a megbocsátást és az ellenségszeretetet csak a magánéletben lehet és kell gyakorolni, de nem a közügyek intézésében. Ha azok, akik visszafizetni akarnak, előbb gyóntatójukat kérdeznék meg, ha tőle kérnének tanácsot, nem helyeslést kapnának feltétlenül. Még a közügyek intézői is csak akkor, ha a visszatorlás törvényes eszközökkel történnék.
Az orthezi tömeggyilkosság és a nimesi Michelade valóban protestáns vallási fanatizmusból történt, s hogy ennek ellenére még a katolikusok se tudnak róluk, újabb bizonyítéka annak, milyen gyámoltalan az a „kisded nyáj”, melynek Jézus mondja az Evangéliumban (Lk 12,32) az ő követőit és hogy mennyire nem ért ez az önreklámhoz és az öndicsőítéshez. Ez csak némán elpusztulni tud, s nincs, aki haláláért bosszút lihegjen és így újabb gyűlölet és újabb viszályok magvát hintse el Ádám szerencsétlen ivadékai között. A Szent Bertalan-éji véres visszatorlás se történt volna meg Medici Katalin ateizmusa nélkül."

(Pezenhoffer Antal)

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.05.20. 13:12:20

@KenceFince: Köszönöm, hogy bemásoltad ezt ide. Jó látni, hogy a másik oldalról hogyan tekintik ezt a történetet. Szerencsére tisztában vagyok azzal, hogy egy történés minden esetben magyarázható ezerféleképpen. Ez azt jelenti, hogy én személy szerint mindkét oldal magyarázatát hiteltelennek tartom. Ez az esemény egy keresztény országban, egy keresztény Európában nem történhetett volna meg. Ez azt jelenti, hogy sem akkor, sem most nem tekinthető kereszténynek a társadalom. Csupán egyes tagjai