"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

Infaustustól - Az őszinte kereszténység

2013/12/23. - írta: sefatias

Amikor a kereszténység létrejött, az nem egy vallás volt, hanem egy kapcsolat, egy barátság Istennel Jézusnak köszönhetően. A mai kereszténység sok esetben azonban felvett az évszázadok alatt egy hagyományos, vallási formát, amiben az embereknek megmondják, hogyan kell élniük, mit tehetnek, és mit nem. Egy barátság azonban nem így működik. Pláne, ha évszázados emberi találmányokat akarnak ráerőltetni emberekre, ami sokaknak működik és tetszik, másoknak viszont nem. A vezérigém az Istennel való kapcsolatban (kereszténységben, vallásosságban stb.) ez:

“De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk” (Jn 4:23-24, MBT).

A The Message fordítás szerint ez így hangzik: “Istennek az számít, hogy ki vagy, és hogyan élsz. Az imádatotoknak az igazság keresésében kell lefoglalni a lelketeket. Ilyen embereket keres az Atya: akik egyszerűen és őszintén önmaguk előtte az imádatukban. Isten is teljesen önmaga – Lélek. Akik imádják őt, azoknak igazi valójukból, a lelkükből, igazi énjükből kell azt hódolattal tenniük.”

Istent valóban nem érdeklik azok a vallási hagyományok, amelyek rátelepedtek a kereszténység gondolkozására. Neki csak mi számítunk, ezért fölösleges olyan tradíciókat tovább adni az embereknek, amelyek gátolják őket, hogy önmaguk legyenek. Egy barátságban a legnagyobb hiba az, ha az egyik fél képmutató, és nem önmaga akar lenni. Felesleges arra törekednünk, hogy megfeleljünk Istennek – neki ugyanis nem a külsőségek alapján vagyunk elfogadhatók. Az emberek a szemmel látható dolgokra figyelnek, Isten azonban a szíveket nézi.

Sajnos a keresztények egy része nem érti ezt meg. Hajlamosak azt gondolni a másik emberről, hogy ha az átlagostól (main stream) elütő dolgot tesz, akkor már nem is lehet igazi keresztény. Olvastam egyszer egy honlapot, ahol odáig elmentek, hogy aki nem a King James Version (kb. mint a magyar Károli) fordítást használja, az nem is tudhatja az igazságot Istenről. Vannak, akik szerint nem szabad a kezünket sem felemelnünk dicsőítés/éneklés alatt, míg mások szerint nem is vagy újjászületett hívő, ha nem szólsz nyelveken. Van, aki azt mondja, hogy fel kell venned az “ájtatos manó” pózt, amikor Istenhez szólsz: fej lehajt, szem becsuk, kéz összekulcsol. Ezen kívül csak akkor “imádkozhatsz”, ha olyan formulval kezded, mint mondjuk a “Drága mennyei Édesatyám az Úr Jézus Krisztusban”, és azzal fejezed be, hogy “jézusnevébenámen”. De egy beszélgetésnek nincsenek előre megírt forgatókönyvei. Más-más módon kommunikálunk, és miért kellene máshogyan beszélnünk Istennel, mint ami a kommunikációs stílusunk?

Én a magam részéről csoportban nyitott szemmel imádkozom több okból: (1) szeretem figyelni az emberek arcát, amint imádkoznak – a mimika és a gesztusok is kommunikálnak valamit; (2) szeretek végignézni azokon az embereken, akikért imádkozom – ez számomra bensőségesebb. Az imádságok végén soha nem mondom a varázsigét (“jézusnevébenámen”), mert Jézus nevében imádkozni nem három további szó hozzácsatolását jelenti, hanem egészen mást: “Mostantól fogva bármit is kértek aszerint, hogy ki vagyok én, és mit teszek, megadom nektek. (…) Bármit is kértek ezen a módon, megteszem” (Jn 14:14, MSG). Sőt, az imáimat nem is szoktam “ámen”-nel lezárni. Érdekes felismerés lesz, ha a Bibliában leírt imádságokat átolvassuk, és megnézzük, közülük mennyi végződik ámennel.

Olyan jó lenne megtanulni, hogy ne erőltessük rá másokra azt, ami nekünk megfelelő. Neki lehet, hogy teljesen más a személyisége, és teljesen máshogy éli meg a kapcsolatát Istennel. Istennek pedig tényleg nem a szemmel látható külsőségek számítanak, hanem az, hogy az illető őszinte-e a vele való kapcsolatában.

De Isten ezt mondta Sámuelnek: ‘A külső nem minden. (…) Isten az embereket máshogy ítéli meg, mint az emberek. A férfiak és nők a külsőt, az arcot nézik meg, de Isten a szívbe tekint bele’” (1Sám 16:7, MSG).

Kiemelések tőlem.(Sefa)

Az eredeti cikk itt található

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr775705523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.12.23. 14:38:49

Nagyon jól sikerült poszt ez. Igaz már öt éve írta Infa, de szerintem ma pont ugyanúgy aktuális. Sajnos sokan hajlamosak belefásulni bizonyos szokásokba, és az Istenimádatuk nem más, mint formális gyakorlatok ismételgetése

bjanek 2013.12.24. 01:24:57

@sefatias: miközben mélységes egyetértek, látok egy csapdát, abban is ha túlhansúlyozzuk az őszinteség fontosságát. azaz, ha minden esetet, amikor nem azt adom, ami igazából én vagyok - képmutatásnak állítunk be.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.12.24. 09:10:25

@bjanek: ezt kifejthetnéd egy kicsit bővebben

bjanek 2013.12.24. 10:54:07

nem biztos, h sikerülni fog.

vhol írtam egyszer olyasmit, h szerintem az őszinteség az egyik legfontosabb alapja az Istennel való kapcsolatunknak, ill értelmetlen lenne pont neki hazudni, képmutatóskodni, amikor jobban ismer bárkinél... ezt szeretném leszögezni, mert nem ez ellen akartam propagálni.

viszont látok egy olyan szemléletet, amely talán a látszat vallásosság elleni háborgásból táplálkozik és elítél minden olyan megnyilvánulást, ami nem nyíltan őszinte.
szerintem ez a ló másik oldala.

vegyünk egy példát:
tételezzük fel, h van nekem egy barátom kukutyinban és rendkívül jó a kapcsolatom vele és a feleségével is. sokat vagyok náluk, renget mindent együtt csinálunk...
természetemnél fogva sokkal érdeklődőbb, megértőbb vagyok a nőkhöz mint ő és a felesége szívesen beszélget velem (aki mellesleg bomba jól néz ki) és egyre erősebb érzelmi szálak fűznek össze bennünket...
egy nap, amikor a barátom több 100 km-re dolgozik beurgok hozzájuk vmiért
a felesége pedig lenge fürdőköpenyben beinvitál.
képmutatás, ha nem vagyok őszinte és nem mondom h legszívesebben mit tennék vele, és megerőszakolva magamat gyorsan lelépek?

szerintem ugyanez igaz lehet, minden olyan reakcióra/viselkedésre, amit hasonló indítékól nem adok ki magamból/nem teszek.

nem gondolom, h magasztalni kellene azt, aki lebunkóz másokat, az őszinteség zászlaja alatt, azzal indoklova eljárását, h ő nem képmutatóskodik.

azt látom, h a fürdővízzel kimegy a gyerek is. pedig "Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg."
a Biblia pedig megtérésre hív minket, azaz, h változtassam meg a gondolkozás módomat, ami azt jelenti, h lemondok olyan dolog kifelé kommunikálásáról ami alapvetően bennem van. ill aki alapvetően vagyok az adott pillanatban.

ez szerintem igaz kell legyen az Istennel való kapcsolatban is, mégha ott az őszinteségnek nem kell határt szabni.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.12.24. 10:59:18

@bjanek: értem, és szerintem igazad is van. Csakhogy ezen a blogon kevés a kiegyensúlyozott gondolkodású ember. Legtöbben még évek múlva is nyalogatjuk a sebeinket, és az egyik legyűlöltebb dolog a képmutatás. Ezért itt nem hiszem, hogy el kellene várni bárkitől is azt, hogy valódi keresztényként reagáljon minden esetben. Tegnap találtam szent Ágostontól egy jó gondolatot, amit magáról írt, miután kiszabadult a manicheusok szektájából:

"Mint a tudatlan orvosban megcsalódott ember, rendszerint a jó orvosra is vonakodik rábízni magát, ilyen volt az én lelkem állapota is. Hit nélkül nem lehetett meggyógyulnia, de, hogy hamis hitre ne tévedjen, vonakodott az ápolást elfogadni."

bjanek 2013.12.24. 11:08:10

@sefatias: félre ne érts, nekem itt nem lehet és nincs is semmiféle elvárásom másokkal szemben. csupán ugyanúgy, mint a többiek hangot adok a saját szubjektív véleményemnek, amikor feltévedek a blogodra és úgy érzem nem tudok ellenállni a kísértésnek.
remélem ezentúl határozottabb leszek ebben.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.12.24. 11:10:44

@bjanek: :) csak ne állj ellen! :P Ez nem kisértés, hanem minden leírt gondolattal hozzájárulhatsz valakinek a kiegyensúlyozott út felé haladásához

absztinens 2013.12.24. 21:18:13

Én magam is a kiegyensúlyozott és végletek nélküli állítások oldalán állok és többedik cikket olvasva, azt tapasztalom (hála Vértes Laci markáns véleményeinek), hogy Sefa ugyan kitűzött egy célt a bloggal, de ahhoz, hogy ez megvalósuljon (mármint a segítség a JTből kiszakadtaknak talpra állni és tájékozódni), ahhoz egy igen önállóan és széles látókörűen gondolkodó Jehova Tanújára volna szükség. Ez kicsit olyan, mint a Klezmer zene a Magyar Szigeten. Elég ritka. Aki meg mégis ilyen, az megoldja magától is :) Ez arról a mondatáról jutott eszembe, hogy "Csakhogy ezen a blogon kevés a kiegyensúlyozott gondolkodású ember." Ami olvasásánál körbe futott a szám a fejemen. Telitalálatnak éreztem. Szóval tovább gondolva aztán a mondatot, igazat adtam Vértes Lászlónak, hogy a sok kérdés és téma fölvetése közben lehet, hogy nem a segítség lesz a markánsabb egyesek fejében, hanem a káosz. Persze a témák jók és engem inspirálnak és élvezem is gyakran, ha mások szívnak vért, de ha az intoleránsok engem találnak meg, akkor igen képmutatónak kell lennem Isten és ember előtt, hogy ne azt írjam róluk/nekik, amit primer gondolok. Ezért szerintem igen is szükség van egy egészséges kontrollra és nem lehetünk sem emberrel, sem Istennel olyan őszinték, mint amit az ösztöneink diktálnak, hanem igenis kontroll alatt kell a reakcióinkat tartani. Istennek ugyan nem "hazudhatunk", de biztosan tetszeni fog neki az igyekezetünk és a szándékunk, hogy nem "akárhogyan" szólunk hozzá. A mögötte meghúzódó "akarást" a tiszteletet, a küzdelmet biztos többre fogja értékelni, mint az őszintén és spontán kimondott dolgokat. Nem tudom más hogy van vele, de mondtam már olyan dolgot "spontán" ami igaz volt, de anyám azt tanította róla: "Fiam, számolj el tízig mielőtt kinyitod a szád"...Hát ez jutott most spontán eszembe a cikk és a komment olvasása után, de lehet, hogy ha tízig számoltam volna csak egy smileyt írtam volna...döntsétek el melyik tetszett volna jobban :)

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.12.24. 23:11:31

@absztinens: "Ezen a blogon kevés a kiegyensúlyozott gondolkodású ember...." De vajon van olyan ahol több van? Vajon a kereszténységet a kiegyensúlyozott, nyugodt, tiszta gondolkodás jellemzi? Vajon azt az embert aki a kereszténységet jobban meg szeretné ismerni az békés válaszokat kap a kérdéseire, amelyek megtámadhatatlanok, vagy pedig egy káoszt, a rengeteg egymásnak ellentmondó nézet között? Tudnál mutatni olyan keresztény irányzatot, amely messze van a káosztól, és nem lehet neki kényelmetlen kérdéseket feltenni?
Ez a blog nem iránymutzató blog, hanem inkább a kereszténységben található zűrzavar bemutatására szolgáló blog. És mindezt azért, hogy a zűrzavart találó ember ne önmagát tartsa hülyének a zűrzavar miatt, hanem a rendszert, és önmagában könnyebben békére leljen.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.12.24. 23:13:45

Hozzátenném, hogy szerintem ez a poszt nem a személyes bunkóságról szól, hogy én akkor is megmondom a tutit, ha ezért mérgesek lesznek rám, hanem az Istenimádatról, és arról, hogy ne engedjük, hogy vallásos hagyományok, és üres frázisok jellemezzék a hitünket

ORION 2013.12.25. 08:03:54

Nagyon jó cikk!!!Istennél nem pofára mennek a dolgok ,hanem hogy mi van a SZíVben belül!!!Szivből kivánok kellemes karácsonyt mindenkinek!!!

absztinens 2013.12.25. 11:41:09

@sefatias: "De vajon van olyan ahol több van?" Van ahol több, van ahol kevesebb...Ha már fölhoztad, szerintem a hülyeség az uralkodó a világban és tombol a saját vélemény túlértékelése. De ezt nem illik kimondani és a jelenlévő társaság (bárki légyen is itt) mindig kivétel ez alól. Ez szintén a cikkben említett képmutatás gyakorlati megnyilvánulása. Mégis vérig sértődne bárki, aki megkapná a kritikát. Ez a magyarázata, hogy az egyetlen kritikai mondatod miért késztetett ellenállhatatlan vigyorgásra. Ne értsd félre NEM KINEVETTEM. TETSZETT. Az más tészta, hogy a Blogod sosem bunkó. A bunkóság MINDIG SZEMÉLYES. :) :) :)