"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

A barlanghasonlat

2013/10/04. - írta: sefatias

Azt hiszem most olyan merész dologra vállalkozom, ami sokaknak nem fog tetszeni. Egyrészt, mert unalmas, másrészt pedig a sokak által gyűlölt filozófiához nyúlok. Platon egyik művéből, az Államból szeretnék egy rövid részletet posztolni. Lehet, hogy egy kicsit vontatott, talán a mai ember számára unalmas, de ez a rész amit barlanghasonlat néven emlegetnek nagyon ráillik a mi helyzetünkre. Platon írásának a végét nem másoltam be, mert ő egészen más célból írta ezt a könyvet. De az hogy levezeti, az pont  ráillik a mai politika, a szekták és a belőlük kiábrándult egyének viszonyára. Ha mást nem érdekességnek jó. De azt hiszem a történet közel 2500 év után is tanulságos. Egy beszélgetést olvashattok melyben Szókratész (Sz) tanítja Glaukónt(G). A fontosabb részeket aláhúztam

SZ. Hasonlítsd a természetünket – abból a szempontból, hogy részesült-e nevelésben vagy sem – a következő helyzethez. Képzeld el, hogy emberek egy barlangszerű, föld alatti lakóhelyen – amelynek a világosság felé nyíló, és a barlang egész szélességében elhúzódó bejárata van – gyermekkoruktól fogva lábukon és nyakukon meg vannak kötözve, úgyhogy egy helyben kell maradniuk, csak előre nézhetnek, fejüket a kötelékek miatt nem forgathatják. Hátuk mögött felülről és messziről tűz fénye világít, a tűz és a lekötözött emberek között pedig lent út vezet, amelynek mentén alacsony fal húzódik, mint ahogy a bábjátékosok előtt a közönség felé néző emelvény szokott állni, amely fölött a bábjaikat mutogatják.

G. Értem.

SZ. Aztán képzeld el, hogy az alacsony fal mellett mindenféle tárgyakat, emberszobrokat, kőből, fából és más egyéb anyagból készült állatalakokat hordoznak fel és alá, amelyek az alacsony fal fölött kilátszanak. A tárgyakat hordozó emberek némelyike – ahogy ez már lenni szokott – beszélget, másikuk meg hallgat.

G. Különös egy kép, és különösek a rabok is.

SZ. Éppen olyanok, mint mi. Mert először is: gondolod-e, hogy ezek az emberek önmagukból és egymásból valaha is láttak bármi egyebet, mint azokat az árnyékokat, amelyeket a tűz a barlangnak velük szemben lévő falára vetített?

G. Hogy is láthattak volna bármi egyebet, amikor a fejüket egész életükön át mozdulatlanul kénytelenek tartani?

SZ. És mit láttak vajon a fel és alá hordozott tárgyakból? Nem ugyanezt?

G. Dehogynem.

SZ. És ha beszélni tudnának egymással, nem gondolod-e, hogy azt tartanák valóságnak, amit látnak?

G. Feltétlenül.

SZ. Hát még ha a börtön szembeeső fala visszhangot is adna! Ha a fel és alá járó emberek valamelyike megszólalna, gondolhatnának-e másra, mint hogy az előttük elhaladó árnyék beszél?

G. Zeuszra is, nem gondolhatnának.

SZ. És egyáltalában ezek az emberek aligha gondolhatnák azt, hogy az igazság valami egyéb, mint ama mesterséges dolgoknak az árnyéka.

G. Semmiképpen se gondolhatnának mást.

SZ. Képzeld most el, milyen volna a bilincsekből való felszabadulásuk, és az értelmetlenségből való meggyógyulásuk! Ugye természetszerűleg valahogy így történne a dolog. Valamelyiküket feloldanák és kényszerítenék rá, hogy hirtelen álljon föl, fordítsa el jobbra és balra a fejét, járjon és nézzen fel a tűz felé. Mindezen mozdulatok közben fájdalmat érezne, és a ragyogó fény miatt nem volna képes ránézni azokra a tárgyakra, amelyeknek az árnyékát azelőtt látta. Mit gondolsz, mit felelne az ilyen ember, ha valaki azt mondaná neki, hogy korábban csak üres semmiségeket látott, most azonban, mivel közelebb van a létezőhöz és mivel ama dolgok felé fordult, amelyek nagyobb mértékben léteznek, sokkal helyesebben lát? És ha az úton elhaladó tárgyakra rámutatva arra kényszerítené, hogy feleljen arra a kérdésre, hogy mi az? Nem gondolod, hogy zavarban volna, és azt gondolná, hogy a korábban látott dolgok sokkal igazabbak voltak, mint azok, amelyeket most mutatnak neki?

G. De igen.

SZ. Ha pedig arra kényszerítenék, hogy nézzen bele a fénybe, akkor megfájdulna a szeme, és hogy elmeneküljön, azokhoz a dolgokhoz fordulna vissza, amelyeknek a nézésére képes, és a most mutatott tárgyaknál világosabbaknak tartaná őket.

G. Így tenne.

SZ. Ha aztán innen valaki erőszakkal továbbvonszolná fölfelé a göröngyös és meredek úton, és nem engedné el, amíg csak ki nem húzta a napfényre, vajon nem szenvedne-e emiatt, és nem méltatlankodna-e hurcoltatása közben? És amikor a napfényre érne, vajon tudna-e a fénytől elárasztott szemével valamit is látni abból, amit most, mint igazi világot mutatnak be neki?

G. Aligha tudna, legalább is nem azonnal.

SZ. Gondolom, előbb szoknia kellene hozzá, ha a fenti dolgokat látni akarja. Először a legkönnyebben az árnyképeket tudná szemlélni, aztán az embereknek és minden egyébnek a vízben tükröződő képmását, és csak utoljára magukat a dolgokat. Aztán továbbhaladva az égitesteket és az égboltot is sokkal könnyebben tudná éjjel szemlélni, ha a csillagok és a Hold fényére tekintene fel, mint ha nappal nézné a Napot és a napfényt.

G. Így van.

SZ. Végül aztán meg tudná pillantani a Napot is – de nem a víz tükrében, és nem valami más helyen lévő hasonmását, hanem őt magát, a maga valóságában, a maga helyén –, és szemügyre tudná venni, hogy milyen.

G. Az biztos.

SZ. Akkor aztán arra a következtetésre jutna, hogy a Nap hozza létre az évszakokat és az éveket, ő intéz mindent a látható térben, és mindannak, amit látunk, valamiképpen ő az oka.

G. Egészen bizonyos, hogy az előbbiek után erre a gondolatra kell jutnia.

SZ. Ha pedig visszaemlékezik korábbi lakóhelyére, ottani bölcsességére és ottani rabtársaira, nem gondolod-e, hogy e változás miatt boldognak fogja tartani magát, amazokat pedig szerencsétlennek?

G. De igen.

SZ. És ha az akkori életükben voltak is bizonyos kitüntetések, dicséretek és tiszteletajándékok, amelyeket annak adtak, aki az előtte elvonuló árnyképeket a legélesebben tudta felismerni, és aki a legjobban tudott emlékezni arra, hogy melyek szoktak előbb, melyek később, és melyek egyszerre elhaladni, továbbá aki mindennek alapján a legbiztosabban meg tudta jósolni, hogy mi fog következni – gondolod-e, hogy ő ezekre még mindig vágyakozik, és hogy az ottani világban kitüntetetteket és hatalommal rendelkezőket irigyli? Nem inkább Homérosszal érezne-e, és nem szeretné-e inkább „napszámban … túrni másnak a földjét, egy nyomorultét”, és inkább akármit elszenvedni, mint ama révület világában élni?

G. Én bizony azt hiszem, hogy mindent inkább vállalna, semhogy úgy kelljen élnie.

SZ. Aztán gondold meg a következőt is. Ha ez az ember megint lemenne ugyanarra a helyre és ott leülne, nem lenne-e a szeme tele a sötétséggel, így hirtelen a napfényről jövet?

G. De bizony.

SZ. Ha pedig megint azoknak az árnyképeknek a megfejtésében kellene vetélkednie amaz örök rabokkal, miközben homályosan látna mindaddig, amíg csak a szeme újból nem alkalmazkodna – márpedig az az idő, amíg hozzászokna, aligha lenne rövid --, nem lenne-e nevetség tárgya, és nem mondanák-e róla, hogy fölmenetele volt az oka annak, hogy megromlott szemmel jött vissza, tehát nem érdemes még csak megpróbálni sem a fölmenetelt? Aztán ha megkísérelné a többieket föloldozni és fölvezetni, és valamiképpen kézre keríthetnék és megölhetnék, nem ölnék-e meg?

G. Föltétlenül.

SZ. Ezt a hasonlatot, kedves Glaukón, teljes egészében a fentebb mondottakra kell alkalmazni: a látás számára megjelenő világot hasonlítsd a börtönbeli lakáshoz, a tűz fényét a Nap tulajdonságához, és ha a fölmenetelt és a fönt lévő dolgok szemléletét a léleknek az intelligibilis világba való fölemelkedésével veszed egyenlőnek, nem jársz messze az én felfogásomtól – ha már egyszer azt kívánod hallani. Bár isten tudja, igaz-e. Én mindenesetre így képzelem: a megismerhető dolgok között a végső a Jó ideája – de ezt csak nehezen lehet meglátni; ám ha egyszer megpillantottuk, azt kell róla tartanunk, hogy mindnyájunk számára minden jónak és szépnek az oka, amely a látható világban a fényt és ennek urát szüli, az intelligibilis világban pedig ő maga biztosítja nekünk annak uraként az igazságot és az észt; és ezt az ideát meg kell látnia annak, aki a magán- és a közéletben okosan akar cselekedni.

G. Osztozom a nézetedben, már amennyire hozzá tudok szólni.

 

Címkék: filozófia platon
16 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr95550915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bjanek 2013.10.04. 22:44:16

nem rossz, bár én nem lettem volna olyan bólogató János, mint Glaukón :-)
ez amolyan bányászoknak való verzió :p én a mátrixra szavazok

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.10.05. 04:25:46

@bjanek: :) Hát igen...nem minden János bólogat ilyen hevesen :) :P A mátrix nekem is jobban bejön, csak azt nehezen posztoltam volna. Egyébként a görög filozófusok beszélgetései irányított beszélgetések voltak. A kérdezőnek(Glaukón)az volt a feladata, hogy segítsen a filozófusnak az érvelésben. Dehát nem is azért raktam ki ezt, mert akkora nagy durranás, hanem mert híven leírja azt a helyzetet, amely a szekták és áldozataik kapcsolatát írja le

bjanek 2013.10.05. 11:03:38

arra tökéletes, h egy másik oldalról közelítsd meg az előző posztot :-D

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.10.05. 11:06:56

@bjanek: valóban. Az előző poszt amúgy is elég kényes.

bjanek 2013.10.05. 14:46:31

ha már úgyis itt vagyunk a barlangban, belőlem is kikívánkozik régóta egy gondolat,
ami miatt veszélyesnek tartom az “ébredés-nem mozdulás” párost.
bár igaz lehet, más egyházakra és pártokra, stb de akik Jehova Tanúiként felismerik megvezetett voltukat azokra mindenképp:

“a nép, amely sötétségben ült, nagy fényt látott, és azoknak, akik a halál térségében és árnyékában ülnek, fény támadott.”

úgy tűnik a B szerint innen 2 irányt vehet az ember élete:
“ Ez pedig az ítélet, hogy a fény eljött a világba, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a fényt, mert a műveik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki romlott dolgokat cselekszik, gyűlöli a fényt és nem jön ki a fényre, hogy napfényre ne kerüljenek tettei, aki azonban a való(igaz)ságot teszi, kimegy a fényre, hogy nyilvánvalókká legyenek a tettei, hogy Istenben tette őket,”

kinek kevesebb kinek többszöri megvilágításra van szüksége, de hogy kijön-e a fényre azt az dönti el, h szereti-e a fényt, az egyenességben járást vagy sem. sajnos a halogatás , a többszöri megalkuvás idővel megtompítja az ember lelkiismeretét és egyre erősebben köti ehhez a nem kívánatos állapothoz.

“Vigyázzatok testvéreim, hogy valamelyikőtökben valamikor rossz szív ne legyen, olyan, mely elpártol az élő Istentől. Ellenkezőleg, minden egyes napon bátorítsátok egymást, amíg csak "mát" mondanak, hogy közületek senkit meg ne keményítsen a vétek tévelyítő [hatalma].”

“Annakokáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus.”

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.10.05. 15:01:45

@bjanek: Tesa! beidéznéd az utalásokat is, hogy tudjuk melyik bibliaversről van szó?

bjanek 2013.10.05. 16:12:38

Mt 4,16 vida
Jn 3,19-21 vida
Héb 3,12-13 csia
Eféz. 5,14 károly

névtelenül 2013.10.11. 22:43:20

Most olvastam el. Engem megérintett. Szerintem fantasztikus gondolatmenet. És legalább annyira fantasztikus felismerni a párhuzamot. Gratula.
Ezen fogok gondolkodni napokig. A szektás életérzést ennyire jól még senki sem tálalta.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.10.12. 07:58:19

@névtelenül: :) örülök, hogy tetszett. A filozófiával történő barátkozásom eredménye(ez is)

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.10.12. 08:30:33

Nekem ezek a gondolatok voltak különösen szimpatikusak:

>>Ha pedig visszaemlékezik korábbi lakóhelyére, ottani bölcsességére és ottani rabtársaira, nem gondolod-e, hogy e változás miatt boldognak fogja tartani magát, amazokat pedig szerencsétlennek?<<

>>És ha az akkori életükben voltak is bizonyos kitüntetések, dicséretek és tiszteletajándékok, amelyeket annak adtak, aki az előtte elvonuló árnyképeket a legélesebben tudta felismerni, és aki a legjobban tudott emlékezni arra, hogy melyek szoktak előbb, melyek később, és melyek egyszerre elhaladni, továbbá aki mindennek alapján a legbiztosabban meg tudta jósolni, hogy mi fog következni – gondolod-e, hogy ő ezekre még mindig vágyakozik, és hogy az ottani világban kitüntetetteket és hatalommal rendelkezőket irigyli? <<

Nem sajnálok semmilyen különleges kiváltságot, amiben ott volt részem, és nem is vágyom rá, hogy újra részem legyen benne. Természetesen megtiszteltetés volt az egész északdunántúl, és budapest gyülekezeteiben előadásokat tartani hónapról hónapra, vagy nagy dolog volt több ezer ember előtt előadást tartani egy stadionban, vagy a kong.-teremben, de ennek már semmilyen ereje nincs. Egy kellemes emlék, de ennyi. A mai életem, mégha komoly töréseim is voltak a váltás miatt sokkal jobb annál, hogy mégegyszer igába hajtsam a fejem, és újra a "barlangban" éljek

kingdom (törölt) · http://kingdome.blog.hu/ 2013.10.12. 12:13:37

@sefatias:@névtelenül:@bjanek:
Egy jó 4-hónappal ezelőtt találkoztam magam is Platon Barlang hasonlatával a Youtube-n rajzfilmecske formájában néztem meg feliratosan.

Engem is megfogtak azon mondanivalói a hasonlatnak amit ti magatok is kiemeltetek,...mostanában pedig azon részén elmélkedem,hogy vajon,nekünk akiknek megadatott a felismerés és a valóság látása,vajon mi magunk is felelősek vagyunk-e a még bent lévő'megkötözött'volt testvéreinkért?

...Minden áron?...Mindenki irányában?...Akkor is ha ezért ők támadásba lendülnének és jelképesen az életemre is törnének?
Ezeken agyalgatok mostanában,szóval van-e értelme egy nagyon határozott tetterős missziónknak irányukban ismerve a lehetséges reakciókat?...Platon szerint igen,..ti hogy vagytok ezzel?

Amúgy itt van rajzfilmben felirattal:

www.youtube.com/watch?v=sPzJBfHkpZY

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.10.12. 12:20:44

@kingdom: Szerintem van értelme, de csak addig a pontig, mig a tevékenységünkkel való kapcsolatuk önkéntes. Nem hiszem, hogy személyes "támadás" esetén elérnénk azt a célt amit várnánk. Az erőszakos ébresztés nem biztos, hogy jó hatást vált ki. Bár, ha valaki magától ébred, az se sokkal jobb

kingdom (törölt) · http://kingdome.blog.hu/ 2013.10.12. 12:41:24

@sefatias:
"Bár, ha valaki magától ébred, az se sokkal jobb"
Ez a másik része a dolognak.:)

-----------
Most eszembe jut az is,hogy ők maguk is felkeresnek emberek a hazugságaikkal,reggel délben este,ünnepnapokon,hétvégéken...ha kell hanem,...sőt visszamennek a legcsekélyebb érdeklődésre is...

Az ő eszközeik kellőképpen tolakodóak,egyesek szerint 'agresszív'.
Nem azt mondom,hogy hasonló rámenősség kell,vagy tolakodás...,de határozottság úgy hiszem igen úgy,hogy kárt sem kéne tenni,a túl gyors ébresztéssel...

egy nagy dilemmám még hogy lehet építeni úgy,hogy végül ők maguk bontsanak,ne mi...mutatni valami igazabbat jobbat,hogy ők tegyenek végül lépéseket...ők maguk oldozzák el magukat valahogy:)

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.10.12. 12:44:42

@kingdom: Egyetértek. Határozottságra szükség van, és ahogy a Máté 6:33-ról szóló posztomban írtam, az igazságról beszélni kötelességünk. Ha nem is olyan rámenősen, mint ahogy korábban csináltuk, de magunkban tartani szerintem nem helyes

bjanek 2013.10.12. 21:19:31

@kingdom: nekem 2 dolog jut eszembe hirtelen.
az egyik, h a Szent Szellem vezetése nélkül nem fog sikerülni a segítségnyújtás. minden helyzet annyira egyedi, h bizonyos értelemben nincs rá recept. én azt látom, h Jézus másként közelítette meg Pilátust, másként a samáriai asszonyt, Nikodémuszt, Zákeust, ...
nem sablonosan nyomta. pl Pilátust az, h nem kezdett el védekezni, vádaskodni szavak nélkül megdöbbentette.

a másik, h ne mondjak ellent magamnak, a recept a következő :)
mindig a segítségnyújtás vezessen, a szeretet, a kedvesség ne hagyjanak el. természetesen az igazságban való határozottság szintén fontos, de nem mindegy hogyan tesszük ezt.
"A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek."

azt látom, h Sátánnak is és Istennek is vannak módszerei a saját oldalára állításra.
az egyiket harag, indulat, düh, becsmérlés, megfélemlítés, erőszak, féligazságok, hazugság, megtévesztés jellemez, míg a másikon ezeknek az ellenkezőjét látom.

sajnos az igazságoz is lehet ördögi módon képviselni egy helyzetben

névtelenül 2013.10.12. 22:28:59

@kingdom: Ezek a kérdések messzebb mutatnak, mint ez a téma. Akármerre járok, embereket látok, akik az élet megannyi területén követik el ugyanazt a hibát, mint amit a tanúk is. Ez a hiba, ha szabad annak neveznem, a rossz helyzetfelismerés hibája. Amit a tanúk megélnek, jó vagy rossz, mind az ő személyes "hibás" helyzetfelismerő képességükön alapszik.
Persze mi a rossz? Meg ki tudja azt megállapítani? Hát, ez jogos. Mégis, azért van egy tágabb értelemben vett norma, - én hiszem -, de a tanúk még ennél a "tágabbnál" is tágabbra, azaz messzebbre mennének, és az egyetlen, ami megállíthatná őket, tudniillik a saját józan paraszti eszük, na pont az nem teszi azt meg.
Azért lassítsunk. Én nem mondom, hogy erről nagymértékben ők maguk tehetnének. Olyan világba születtünk és olyan vágyakkal, ahol a kettő, tehát a világ és a vágy, örök ellenségek. A világ reális, a vágy szárnyalna. A világ véges, a vágy végtelen. Mi emberek vagyunk, és a világ nem alkalmas arra, hogy a benne élő ember a vágyainak megfelelően élhessen, harmóniában magával. Ez az ellentét, tehát a belénk plántált öröklét tudat kontra a temetkezési vállalkozó irodája, ami mellett minden nap elgurulunk hazafelé menet, egészen furcsa lelkiállapotokat szül, kinél mennyi idő alatt. A tanú nem rossz. Csak kicsit sietne. Szeretné már itt, a Földön biztosnak tudni a legfőbb vágyat. Persze ezt ésszel nem lehet, de a tanú annyira akarja már, - és még rá is tesznek a gyülekezetben egy-két lapáttal - szóval annyira felfokozott állapotba került, hogy észre sem veszi. Észre sem veszi a Biblia legfontosabb mondatát, amit már sokszor idéztem, és amin olyan sokan átszaladnak: "Hiszed-e ezt?" (Márta?)
A tanú TUDNI akarja "ezt", és elfelejti, vagy sohasem tudta, hogy nem tudni kell, hanem hinni. És igen, vannak, akiknek ez nem megy.
Én nem hiszem, hogy elérhető lenne az a harmonikus lelkiállapot ebben a földi létben, amiről egyes Jehova tanúi tudni vélik, hogy nekik már meg van. Azért az ember alapjában véve bűnös. Mi ide azért kerültünk, mert megbüntettek minket. Halálomig egészen biztosan tart is ez a büntetés, és hogy azután mi lesz, azt én még nem tudom, bár van aki már azt is tudja. Minden ember vívódik itt, ki az egészségét félti, ki gyógyulni akar, ki a pénzét félti, ki pénzt akar. És van, aki a boldogságát félti, de olyan is, aki épp boldogtalan. Ez az élet itt bünti. Ezt el kell fogadni. Itt nem jár a nyugalom.
A tanúk ennek elébe mennének. Ez emberi hiba, de érthető. Sajnos képesek a vágyaik miatt elhitetni magukkal, hogy a fekete az fehér. És az agy képes ám erre. Ezért nem lehet normálisan beszélni velük. Nem azzal van a baj, amit mi mondanánk nekik, hanem azzal, hogy a vágyaik beteljesülésének érzetét vennénk el tőlük. Pont azt, ami miatt még saját magukat is képesek voltak becsapni. Soha nem adják oda. Inkább maradnak önbecsapott, önáltató lelkiállapotban, mintsem odaadják a "hamis" de meglévő bizonyságukat.
Az Őrtorony Társulat azt mondja, hogy az üdvözül, aki Jehova tanúja, vagy aki még egyáltalán nem találkozhatott az evangéliummal. Krisztus viszont azt mondta, kerüljük azokat, akik majd azt fogják mondani magukról, hogy Krisztus, azaz hogy ott az üdvösség.
Hát nem tudom. Jehova tanújával nem lehet normálisan beszélgetni, mert nem azt a szabályrendszert használják, amit az átlag emberek. Ez olyan, mint amikor sokszor próbálok olaszokkal egy dologról "árnyaltan" beszélgetni, holott konyhanyelven ismerem a nyelvet. Hiszen tudjuk, mennyire fontos a hangsúly, a mimika, de én ezt "magyar" szabályok szerint csinálom, tehát nemhogy nem tudok árnyalni, de ha sokáig folytatom, még ki is röhögnek. Egyszerűen nem ismerem a "szabályaikat", vagy elbeszélek mellettük, vagy érthetetlenséget mondok. Épp így az önbecsapott ember, hiába a logika, ha az ő szabályrendszerükben az vagy nem logikus, vagy eleve marhaság. Azt is mondhatnám, hogy borul minden, amit eddig a társalgásról hittem.
Olyan elképesztő válaszokat képesek adni, amiről egészséges ember azt gondolná, hogy mi van, ez nem hallotta a kérdést? A saját válaszaikat sem hallják, sőt semmit sem hallanak abból amit mi mondunk, de abból sem, amit ők maguk mondanak. El vannak varázsolva. Nincs mit tenni. Totális zárlat. Engem nem képezte ki arra, hogy ezt kezelni tudjam. Van, hogy annyira kézenfekvő a hiba az elméletükben, hogy sírhatnék, de tizenkettedjére sem hatol el a tudatába, hanem elvarázsolt mivoltánál fogva tizenharmadjára idéz a libraryból, én meg ott állok, és nem tudok nem gondolni azokra a szituációkra, amiket a 18hónapos fiammal szoktam megélni.
Az emberek, az ember piszkosul tud hinni valamiben. Ilyenek vagyunk. Képesek vagyunk ölni, halni azért, amiben hiszünk. De könnyebb hinni, és nehezebb felülvizsgálni a hitet.
Amíg valaki nem jut el az érettségnek arra a fokára, ahol képes igényesen, és tárgyilagosan szembe nézni saját magával, az életével, és képes levonni a megfelelő konzekvenciát, addig azzal az emberrel lehetetlen érdemi vitát folytatni, azután viszont szükségtelen.
Nem kellünk mi.