"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

A vallástalanság teológiája

2013/09/20. - írta: sefatias

Vallás/vallástalanság. Nem szeretem ezt a szót, hogy vallás. Sőt azt hiszem alapvetően vallásellenes gondolkodású ember vagyok. A vallás alatt, most a szervezett, bejegyzett egyházat értem, amely hivatalos kereteket biztosít az Istenimádatnak. A kereszténység általában egyetért azzal, hogy a az Isten imádatot, csak közösségben lehet gyakorolni. Az újszövetség tele van olyan gondolatokkal, amelyek a gyülekezetekbe szerveződést támogatják, és a kereszténységet városonkénti gyülekezetekben látja. Tehát elmondhatjuk, hogy a kereszténység egy közösségápolást első helyre tévő egyház.Ennek van Írás szerinti alapja, ennek van teológiája.

Ám nem kevés ember van aki bizonyos okokból nem találja helyét a szervezett egyházak keretei között. Sokan úgy gondolják, hogy ha valaki nem tartozik egy közösséghez sem, nem látogatja az Istentiszteleteket, akkor ezzel olyan hibát követ el, ami megkérdőjelezi a kereszténységét is. De vajon az az ember a hibás aki nem talál magának megfelelő közösséget? Meglehet. De nem biztos. És az sem biztos, hogy hibáztatni kell érte. Ezt a posztot azért írom, hogy bizonyítsam, igenis van olyan,hogy valaki úgy imádja az Istent, hogy nem tud közösségbe járni. Van a vallástalanságnak teológiája.

Több olyan bibliai szereplő eszembe jutott, akik hosszabb rövidebb időre elszakadtak az Isten imádók közösségétől, és idegenben, más vallású emberek között kellett megállniuk a hitükben anélkül, hogy beszélgetni tudtak volna bárkivel is.

Az első ilyen ember aki eszembe jut Jákob volt.Izsák és Rebeka azt szerették volna, ha Jákob olyan feleséget választ, aki nem olyan, mint a kánaánita bálványimádó nők. Ezért elküldték Rebeka rokonaihoz. Ám Lábán és a családja már nem volt Isten imádója. Bálványokat használtak Tehát az alatt az idő alatt míg Jákob Lábánt szolgálta nem olvasunk arról, hogy Jákob bármilyen támogatást is kapott volna olyan emberektől, akik Jehovát szolgálták. Az alatt a 14 év alatt, míg a feleségeiért szolgált senki sem volt mellette. Még a feleségei se, hiszen Rákhel magával vitte apja bálványait, mikor vissza akartak térni Kánaánba Izsákhoz. Tehát Jákob legalább 14 évig nem volt isten imádó emberek közösségében.

A másik aki eszembe jut Mózes. Ő mikor gyilkossága után elmenekült Midián földjére, egy bálványimádó közösség papjának a családjába nősült be. Negyven évig volt távol a népétől, miközben Istenimádatával egyedül maradt. A beszámoló nem ír arról, hogy Mózes felesége támogatta volna őt az imádatban. De ha igen, akkor is csak ketten voltak ez alatt a negyven év alatt, és semmilyen közösséget nem tudtak ápolni másokkal.

Ott van még Naomi is, aki az Izraelben bekövetkezett éhínség miatt Moábba költözött a családjával. Legalább tíz évig voltak távol Izraeltől, és mégis meg tudták őrizni hűségüket Isten felé.

Van még néhány példa amelyben az Isten imádó emberek egy időre egyedül maradtak. Jób, József és Mária, Dániel stb. Mindez bizonyítja, hogy lehetnek olyan törések, különleges események az életünkben, ami miatt talán évekig képtelenek vagyunk egy közösségbe járni. Ez az időszak nem egy elpazarolt része az életünknek, Ha jól megfigyeljük a történeteket, akkor kiderül, hogy ezek a bibliai szereplők, bár nem ápoltak közösséget más személyekkel az imádatban, mégis megőrizték a hitüket, és újra képesek voltak a közösségápolásra. Sőt! Azt is elmondhatjuk, hogy ez a közösségtől való távolmaradás sok tekintetben a hasznukra is vált. Jobbá, hasznosabbá tudták tenni magukat a magányban eltöltött tapasztalataik miatt.

Közülünk is sokan nem találják a helyüket, nem találják a megfelelő közösséget, amelyben tanulhatnának, fejlődhetnének. Ám ez nem akadálya az Istennel ápolt kapcsolatnak.  Isten sok mindenre megtanít minket, Vagy így, vagy úgy. Engedjük neki.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr455524574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aracs 2013.09.20. 12:44:37

Azt értem és el is fogadom, az ember közösség nélkül is tarthatja a kapcsolatot Istennel. Csak néha úgy van, hogy a közösségnek van szüksége azokra az emberekre, akik gazdagíthatják. Ez valahogy úgy van mint az átlagéletkor, ha mind nyolcvanévesek, akkor az átlag is nyolcvan. Ha bemegy néhány tizenéves, akkor a nyolcvanasak is megfiatalodnak:)

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.09.20. 13:44:47

@kabóca777: félreértés ne essék, nem az mellett kampányolok, hogy nincs szükség gyülekezetre, keresztény társaságra, hanem , hogy bizony előfordulhat olyan törés az ember életében, hogy egy időre híján van ennek. Sajnos vannak akik az ilyeneket megkritizálják, leírják. De a bibliai példák is igazolják, hogy ez a helyzet önmagában nem rontja meg az Istennel ápolt kapcsolatot

Johnny Joker · http://jehovatanui.blog.hu/ 2013.09.21. 09:03:15

A vallás akkor keletkezett, amikor az első csaló találkozott az első ostobával. - Voltaire

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.09.22. 18:58:46

@Johnny Joker: Szerintem pedig azért létezik a vallás, mert az emberbe bele van teremtve az Istenimádat, és a közösség és annak szolgálata iránti vágy. Te is ugyanazt csinálod, mint egy vallásos ember. Ha végignézed az életedet, akkor megtalálod benne a mások szolgálatában való feloldódást, az önfeláldozást, amivel inkább lemondasz a saját jövődről, a lehetőségeidről, és egy célra fókuszálsz vallásos buzgalommal, és önfeláldozással.
Tesókám! Te vallásos vagy!