"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

Társadalom és a kereszténység

2013/07/31. - írta: sefatias

Egyre jobban érdekel a társadalom, a kultúra, és a kereszténység kapcsolata.  Vajon el kell- egymástól ezeket különíteni? Isten törvényei szerint élni, lehetséges úgy, hogy kizárjuk a társadalmat, a kultúrát és a hagyományokat?  Hogy mire is gondolok? Egy keresztény mindig egy időben, egy helyen próbál meg keresztényként élni. Ám egy másik keresztény, egy másik időben, egy másik helyen ugyanúgy kereszténynek számít? Mi befolyásolja az ember Isten előtti állapotát? Számít az, hogy hol, és hogy mikor élünk?

Tegyük fel, hogy egy keresztény fiatal 1963-ban igyekszik Isten törvényeit szeretve, Krisztus megváltásában hitet gyakorolva keresztényként élni. A világban tombol a Beatlemánia. A fiatalok rajonganak a négy liverpooli srác zenéjéért. A lányok sikoltoznak, és ájuldoznak a koncertjeiken. Zenéjük fülbemászó, és emberek milliói hallgatják minden nap a rádiókban. Mi történik, ha egy keresztény fiatalnak megtetszik ez a zene, és szeretne vásárolni egy nagylemezt a zenekartól? Mi több, arra gondol, hogy elmenne egyszer egy koncertjükre. Persze nem az első sorba, hanem csak valahol hátul meghúzódva végignézni élőben a világ legnépszerűbb zenészeit, akik a legkülönösebb technikákat alkalmazva, egy teljesen újfajta zenét játszanak. Vajon akkor, 1963-ban egy londoni fiatal keresztény milyen megítélést kapott a gyülekezetétől, és a lelkipásztorától egy ilyen cselekedetért?  Mit szóltak a szülei, ha a lemezjátszón John Lennon, Paul McCartney harsogta hangosan az épp aktuális slágert? Jó lenne valakit személyesen meghallgatni, aki mindezt átélte fiatalként. Hány fiatal vívott elkeseredett harcot a szüleivel, és a társadalommal, mert ez volt az a zene, amely megérintette őt? És vajon hányan lehetnek olyanok, akiknek azt mondták, hogy akinek ehhez a zenéhez bármi köze van, az nem nevezhető kereszténynek? De azóta eltelt 50 év. A Beatles slágerei beépültek az európai, és az amerikai kultúrába. A zenéjük ma még mindig mindennapos a rádiókban. De milyen megítélésben részesül ma az a keresztény, aki szeretné az autóban, vagy otthon a Beatles legvadabb számait hallgatni? Mit szólnának a szülei, és a gyülekezete? Mi van akkor, ha valakit ma érint meg az a zene? Vajon ma, egy teljesen más korban ugyanaz a zene milyen hatással van egy keresztény identitására?

Vajon ha 50 évvel ezelőtt a kereszténység összeegyeztethetetlen volt bizonyos zenei stílusokkal, és ezért keresztényeket megfosztottak a gyülekezet nyújtotta szeretettől, akkor ma ugyanaz a zenei stílus milyen hatással van a keresztény és a gyülekezet kapcsolatára? A másik kérdés, ami szerintem még fontosabb, hogy Isten miként tekinti ezt a helyzetet? Hogyan tekintette azt a húsz éves lányt, aki 1963-ban Beatlest hallgatott, és hogyan tekinti ma azt a 70 éves nénit, aki még mindig azt hallgatja? Más a kor, más a társadalom, de ugyanaz a zene, ugyanaz nő, ugyanaz az Isten.  A világ változik (1kor 7:31), de az Isten nem (Jakab 1:17).

A kérdésem a következő: ha Isten nem változik, akkor miként ítéli meg ezt a helyzetet? Hogyan tekint a fiatal lányra 1963-ban, és hogyan tekint a már megöregedett nénire ugyanazért 2013-ban?  A környezet, a kultúra, a hagyomány, a divat, hatással van-e arra, hogy a Teremtő miképpen tekint egy emberre?  De ugyanaz a helyzet az ékszerek viselésével. Az ókorban a zsidóknál természetes dolog volt, hogy a férfiak fülbevalót hordtak. Sem a közösség, sem Isten nem ítélte meg negatívan ezt. (2Mózes 21:6, 32:2) De mi a helyzet ma? Mi történne, ha egy keresztény férfi fülbevalót szeretne hordani?  Tegyük fel, hogy egy lelkipásztor, vagy a közösség más elismert férfi tagja dönt úgy, hogy egy ékszert helyez a fülébe. Ha az Istennek 3000 évvel ezelőtt semmilyen kifogása nem volt a férfiak fülbevalója ellen, sőt a törvényében egy kis helyet is biztosított neki, akkor ma hogyan tekinti ugyan az az Isten, akinél nincs változásnak még árnyéka sem, ugyanazt a tettet?

Tehát Isten, az emberek megítélésénél milyen súllyal tekint az adott korra, szokásokra, kultúrára, társadalomra?  Hozhat-e Isten két teljesen ugyanolyan helyzetben, két különböző döntést, csupán azért, mert más korban, vagy más kultúrában történt?  Igazságos volna-e 1963-ban kivetni a gyülekezetből valakit, mert ragaszkodik a kedvenc zenéjéhez, és 50 év múlva simán elnézni ugyanazt? Igazságos volna-e háromezer évvel ezelőtt normálisnak tekinteni egy fülbevalós férfit, majd napjainkban világiasnak, keresztényietlennek tekinteni?

Az ezekhez hasonló kérdések tömkelegét tudnám még felvetni, de az alapja mindnek ugyanaz. Befolyásolja-e Istent az emberek megítélésében az, hogy mely korban, milyen kultúrában, milyen társadalomban, és milyen hagyományok között él? Mert ha igen, akkor hol van az a határ, ahol ez még igazságosnak nevezhető?  Ha meg nem, akkor engedhetjük-e azt, hogy emberek, embereket bélyegezzenek meg, vessenek ki gyülekezetekből, csupán azért, mert más az ízlésük, más szokásokat gyakoroltak, más hagyományok között nőttek fel? Magyarán, bűn-e, ha valaki követi a társadalmat az divatban, zenében, és más dolgokban? És ha igen, akkor miért?

Isten elvárásai függenek az éppen aktuális társadalmi rendszertől?  Az ő véleménye egy adott személyről függ attól, hogy a társadalom, épp akkor milyen megítélésben részesíti őt? Vagy Isten emberekről alkotott véleménye felette áll az emberi társadalomnak, és a kor szokásaitól, elvárásaitól függetlenül ítélkezik az egyénen? De ha ez így van, akkor ismét felmerül a kérdés, hogy hol van az a határ, amit a társadalom, vagy a vallásos közösségek átlépnek, amikor valakit egy szokásért, tettért diszkriminálnak?

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr905435793

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

karalabe4 · http://eletazortoronyutan.blogspot.com/ 2013.08.01. 13:55:58

Az emberek tetteit soha nem lehet elválasztani az adott kortól és kultúrától. Megítélésük pedig nem tartozik másra, mint Istenre.

Úgy hiszem, sok gondolati galibát okoz, amikor embereket és az emberek tetteit vagy azok másokra gyakorolt hatásait kell megítélni. A másik embert senkinek sincs joga megítélni (nos, ha mégis megteszi, akkor abból az ítélkezőnek lesz baja...), míg az emberek viselkedése által teremtett helyzeteket, pedig szükséges megítélni, sőt ennek hiánya Isten Szelleme vezetésének figyelmenkívülhagyásának egyik bizonyítéka.

Legjobb, ha az isteni alapelveket csak magunkra alkalmazzuk, a másikra meg ráhagyjuk, hogy rendezze a saját dolgát.
Ettől függetlenül minden csoportnak (így vallásos csoportnak is) jogában áll kizárni azokat a tagokat, melyek nem illeszkednek bele a normáikba. Ez még nem feltétlenül diszkrimináció. Pl: egy munkahelyről is kirúgják a lógósokat, vagy a tolvajokat.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.08.01. 17:19:53

@karalabe4: teljesen egyetértek, de valahogy csak meg kell oldani, hogy a keresztények közösséget ápoljanak egymással, támogatják egymást azon az úton amit választottak, de közben meg mégse ítélgessék el/meg egymást olyanért ami konkrétan nem szerepel a Bibliában, vagy aminek pontos jelentéstartalmát nem ismerjük. Szóval a vallásos közösségeknek van joga Isten nevében normákat megállapítani?

karalabe4 · http://eletazortoronyutan.blogspot.com/ 2013.08.01. 17:52:04

@sefatias:
Szerintem - ez az én véleményem -, Isten nevében senkinek sincs joga normákat állítani. A saját nevében megteheti, de máséban nem, főleg nem Istenében.
Ezért van az, hogy a vallásvezetők nem vállalnak felelősséget, mivel nem a maguk nevében járnak el, vagyis más tollával ékeskednek, magyarul csalnak.

A keresztényeknek nem kell megoldani, hogy közösséget ápoljanak egymással és támogassák egymást, mivel ezt úgyis megteszik, hiszen attól keresztények. Maga Krisztus szerkeszti egybe a dolgokat, és rendezi el, hogy a megfelelő időben és helyen legyen mindenki (Efezus 1:10). Ehhez azt kell tudnunk, hogy nekünk személy szerint milyen feladatunk van. Ennek fontos tudatában lennünk, mert nem bábok vagyunk, hanem fiak és munkatársak. Akkor vagyunk boldogok, amikor ezt a munkát felismerhetjük és megérthetjük a saját életünkben (ez még akkor is így van, ha hibázunk, hiszen akkor is fel lettünk használva valamire).

Azok az emberi erőfeszítések, melyek arra irányulnak, hogy a másikat akarja irányítgatni, ráadásul Isten/Krisztus nevében, és nem a saját feladatának betöltésére irányul - nem csupán feleslegesek, fárasztóak, sőt még istentelenségek is. Mivel a másik ember életére senkinek sincsen teljes rálátása, ezért az eféle tettek csak szívfájdalmat, boldogtalanságot, a legjobb esetben is színlelt "műkereszténységet" eredményeznek.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.08.01. 20:55:45

@karalabe4: Csak azt tudom mondani megint, hogy egyetértek veled. Viszont állandóan ott van előttem a közösségalapú kereszténység, ami a Bibliában van. Városonként gyülekezetek, a gyülekezetekben vének. Ezt nem lehet megkerülni. Inkább valamilyen egészséges önállóság, ami vegyül egy egészséges gyülekezettel ápolt kapcsolattal. De meddig, illetve mikor egészséges?

karalabe4 · http://eletazortoronyutan.blogspot.com/ 2013.08.01. 22:31:23

@sefatias:
Mint sok minden dolog az első század óta, a keresztény gyülekezetek is fejlődtek (elvileg). A közösségalapúság egyáltalán nem jelenti azt, hogy van egy "igaz" közösség, míg az összes többi téved.

Már az első században is az emberek sokféle háttérből kerültek ki, melyek mind hozzáadtak a közösséghez. Hát akkor ma milyen sokféleség létezik! Vajon az önmagukat "keresztényeknek" vallók tudják ezt kezelni? Valóban képesek javukra fordítani más kulturális háttérből származó emberek meglátásait? Vagy azokét, akik a többségtől eltérő tapasztalatokon mentek át, melyeknek "nem lett volna szabad megtörténniük" a keresztény nézetek szerint? Ha valóban követnék azt a példát, amit Jézus adott, akkor most sok dolog másképp lenne. A keresztényeknek - bármilyen közösségben is legyenek - a világ világosságának kellene lenniük.
Tehát nem a "helyes" közösösséget kell keresni, hanem az ember tegye ott a dolgát, ahol van, ahová helyeztetett, és legyen annak a közösségnek - mely gyakorlatilag bármilyen lehet: formális csoport de informális is -, az áldására.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.08.02. 04:33:50

@karalabe4: Én nem a helyes közösséget kertesem, hanem a közösség helyes működésének módját. Az első az biztosan nem létezik. A másodikat meg nem találom

karalabe4 · http://eletazortoronyutan.blogspot.com/ 2013.08.02. 09:49:08

@sefatias:
A közösséget Krisztus működteti. Ha te nem találod a helyes működésének módját, akkor ezt a működtetést akadályozza valami a te életedben. Ezt kell kideríteni, hogy mi az, és akkor látni fogod a nagyobb képet.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.08.02. 10:01:01

@karalabe4: ilyen tanácsot már hallottam.

-Azért nem gyógyultál meg, mert nem elég erős a hited
-azért nem mennek a dolgaid, mert nincs rajtad isten áldása
-azért nem találod a gyülekezet helyes működésének módját, mert ezt a működést akadályozza valami az életedben

Meddig kell még magamban keresnem a probléma gyökerét? Szerintem ez óriási hiba. Szerintem a probléma nem bennem van, hanem valahol máshol. Megint oda jutunk, hogy ha állandóan magamban kell keresnem a hibát, akkor hagyom az egészet a fenébe,és élem az életemet amig meg nem halok. Nehogy már én legyek a hibás azért, mert a sok mocsok v allásvezető az évszázadok alatt meghamisitotta jézus gondolatait!

karalabe4 · http://eletazortoronyutan.blogspot.com/ 2013.08.02. 10:25:56

@sefatias:
Azt nem mondtam, hogy te vagy a hibás. Ezt te mondtad.

Természetesen azért nem te vagy a felelős, hogy a vallásvezetők meghamisították Isten Szavát.
Azok a tanácsok, amiket adnak azért használhatatlanok, mert hiteltelen emberektől származik, akik a maguk életében nem korrigálták a kényes területeket. Ha te sem teszed ezt, mert már eleged van abból, hogy mindig magadba kell nézned - ami érthető, hiszen a vallásvezetőkkel eddig sem jutottál sokra -, akkor te mégis miben különbözől azoktól, akiket kritizálsz?

A bűntudat és a szégyenérzet az, ami akadályozhatja az embert abban, hogy magába nézzen. Mégegyszer hagsúlyozom: NEM MAGUNKBAN KELL KERESNI A HIBÁT! Ez nem hiba, egyszerűen csak ez van. Ezt úgy is nevezik, hogy ÉLET. Ha valamit nem ért az ember, azt szeretné megérteni. Miért ha otthon elromlik egy háztartási géped, akkor arra is ezt mondod, hogy 'hagyod a fenébe az egészet', már megint engem cseszeget ez a dolog? A te géped, a te érdeked, hogy megjavítsd, vagy tanulj meg nélküle élni.

Ezt én így tapasztatam az életemben, de az is lehet, hogy te máshogy. Mindenkinek más útjai vannak, melyekért a tanulópénzt neki magának kell megfizetnie. Én eleget fizettem a Tanúknál ahhoz, hogy megértsem az önvádaskodás semmire nem vezet, de az sem, ha az életem gondjaiért másokat teszek felelőssé. Ezek a gondolatok mind a Tanú ideológiából származnak, amiből csak egyénileg tudunk kilépni.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.08.02. 14:08:15

@karalabe4: meglátásom szerint az, hogy mi a helyes módja a keresztényi közösség ápolásnak az nem belső, hanem külső probléma. Ez olyan mint a gyümölcsfa metszés. Nem mindenki tudja hogyan kell gyümölcsfát metszeni, de bárki megtanulhatja. De ne magában keresse az okot, hanem tanulja meg, hogy mi a módja. A kérdés az, hogy kitől. Ez van a keresztény közösség gyakorlásának módjával is. Egyszerűen csak meg kell tanulni. A kérdés már csak az, hogy kitől.

karalabe4 · http://eletazortoronyutan.blogspot.com/ 2013.08.02. 14:40:33

@sefatias:
Hmm?....ha javasolhatom, ne az Őrtornyot válaszd legközelebb....

Érdekes megközelítés. És te akarod metszegetni a keresztény közösséget, ha jól értem? Nem tudtam, hogy személyesen Jézus Krisztushoz van szerencsém...

Egyébként neked hogy esett, amikor ezt veled csinálták mások?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.08.02. 15:06:28

@karalabe4: izéé... szerintem valahol lecsúsztál a témáról. Milyen megközelítés? Milyen Jézus? Milyen "hogy esett"?

karalabe4 · http://eletazortoronyutan.blogspot.com/ 2013.08.02. 15:29:55

@sefatias: Nem azt írtad, hogy a keresztény közösség gyakorlásának helyes módját akarod megtanulni, amit gyümölcsfametszéshez hasonlítottál?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.08.02. 15:53:55

@karalabe4: de. ezért nem értem a reagálásodat. mi a baj ezzel?

reboot (törölt) 2013.08.03. 17:42:53

meredek dolgot feszegetsz tesókám :) de jó ez így :)

valóban nem változik az isten?

az ember változott a környezete miatt, az isten követelményei, elvárásai változtak az emberrel szemben

dávidnak háreme volt, a többiek be kellett hogy érjék 1 db nővel, én meg hűséges vagyok a feleségemhez :)

isten nem változik? oké ... de akkor milyen az isten? olyan mint dávid idejében? olyan mint az első században? melyik sztori a mérvadó?

jöhetne már egy új kinyilatkoztatás, egy új próféta, mert kezd a homályba veszni a dolog, a kérdések meg szaporodnak :)