"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

Anathéma

2013/06/20. - írta: sefatias

Az elmúlt hónapokban több fórumon is védelmembe vettem Jehova Tanúit.  Persze nem a társulatot, és nem is a tanításaikat, hanem a gyülekezet egyszerű tagjait, akiket én a félrevezetés áldozatainak tartok. Ennek ellenére nem tartom jónak azt, hogy valaki az igazság felismerése után bent maradjon a szervezetben. Egy régebbi posztomban már leírtam, hogy miért. (ITT) Én személy szerint azon a véleményen vagyok, hogy az olyan vallásgyakorlat, ami nem őszinte, és amiben nem mondhatod ki azt, amiben valójában hiszel, az káros. Káros az egészségre, és káros a másokkal ápolt kapcsolatra is, hiszen nem az őszinteségen alapul. Természetesen nincs jogom megmondani, hogy ki mihez kezdjen az életével, és hogy kinek merre haladjon az élete az igazság felismerése után. Ha abból indulok ki, amit Jehova Tanúi hisznek, hogy Isten akarata a legelső, és az emberi kapcsolatok nem számítanak, akkor egyértelmű, hogy a saját hitnézetük mondatja ki velem, hogy a hamis vallásból ki kell futni, és aki nem szereti jobban Istent, mint a rokonait, akkor az nem méltó hozzá.

Persze ez a szélsőséges nézet nagyon távol áll tőlem, és szerintem a krisztusi szellemtől is. Bár nem tudom, hogy kiről mi Isten véleménye, de azt tudom, hogy mi a véleménye arról, ha valaki megmásítja az evangéliumot, és azt hirdeti. Sajnos azok, akik az igazság felismerése után továbbra is nevüket adják egy olyan üzenethez, amely emberi életeket nyomorít meg, és hamis, Szentírás ellenes gondolatokon alapul, és ennek hirdetésében aktívan részt vesznek, nem biztos, hogy jól teszik.

Pál sokat küzdött olyan hamis testvérekkel, "akik azért lopakodtak be, hogy kikémleljék a Krisztus Jézussal egységben meglevő szabadságunkat, hogy teljesen rabszolgává tegyenek bennünket" (Galata 2:4) Pál nem hagyta, hogy ezek az emberek, akik a pogány keresztényeket a mózesi törvény rabszolgájává akarták tenni, elérjék céljukat. Ezt mondta: "ezeknek mi nem engedtünk azzal, hogy alávetettük volna magunkat nekik, nem, egy órára sem, azért hogy a jó hír igazsága megmaradjon nálatok." (Galata 2:5) Ezek a hamis tanítók valószínüleg hittek Krisztus áldozatában, de úgy gondolták, hogy a hit önmagában kevés az üdvözüléshez, ezért rá akarták venni a Galáciabeli keresztényeket, hogy önmaguk is próbáljanak tenni valamit a megmentésükért. Ezt mondták: „Szükséges körülmetélni őket, és megparancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét.” (Csel 15: 5) Pál ezek miatt az evangéliumot meghamisító, hamis tanítók, hamis testvérek ellen írta a Galáciabelieknek a levelét.

A levél első része igen keményen hangzik: "Csodálkozom, hogy Attól, aki Krisztus ki nem érdemelt kedvességével elhívott benneteket, ilyen gyorsan átpártoltok egy másfajta jó hírhez.  De az nem egy másik; csak vannak egyesek, akik nyugtalanságot okoznak nektek, és ki akarják forgatni a Krisztusról szóló jó hírt" (Galata 1:6,7)  Ezek a hamis testvérek a hamis üzenetükkel nyugtalanságot, zavart okoztak az őszinte testvéreknek. A tekintélyüket felhasználva olyan dolgot követeltek meg a hívőktől, amire korábban senki, még Pál sem kérte őket. Nagyon jellemző az evangéliumot meghamisító hamis testvérekre, hogy a követeléseiket általában a saját tekintélyükre, és nem a Bibliára hivatkozva hozzák fel. Azt hiszik, mert ők valamilyen pozicióban vannak, akkor engedelmességet követelhetnek a testvéreiktől. Ám Pál határozottan kikelt ezek ellen, és ezt mondta: "De még ha mi vagy egy angyal az égből hirdetne is nektek jó hírként valamit azon túl, amit mi jó hírként hirdettünk nektek, átkozott legyen!" (Galata 1:8) Kemény szavak ezek.Ez az "átkozott legyen" (anathéma) kifejezés az ószövetségben az isteni átokra vonatkozik. Tehát az evangéliumot meghamisító hamis tanitóra Pál apostol isteni átkot kért. Hogy üzenetének hangsúlyt adjon mégegyszer megismétli: "Amint a fentiekben mondtuk, most ismét mondom: akárki is az, aki nektek jó hírként hirdet valamit azon túl, amit elfogadtatok, átkozott legyen!" (Galata 1:9)

Ezek után érdemes megfontolni,hogy amikor hirdetünk vagy tanítunk valamit az összhangban van-e az evangéliummal. Ugyanis, ha kiegészítjük, hozzáteszünk, akkor az anathémát, azaz az isteni átkot vonhatjuk a fejünkre. Tedd fel magadnak a kérdést: Amit teszel az egy emberi csoport érdekeit, vagy Krisztusét szolgálja? Amit hirdetsz, az a tiszta evangélium, vagy annak egy megmásított formája? Amit képviselsz, az Krisztus, vagy egy szervezet?

"ezeknek mi nem engedtünk azzal, hogy alávetettük volna magunkat nekik, nem, egy órára sem, azért hogy a jó hír igazsága megmaradjon nálatok." (Galata 2:5)

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr215370150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aranyosi 2013.06.21. 20:52:45

Egyet értek az írással. Én is meg kérdeztem a véneket, hogy amit év tizedeken keresztül hirdettünk /nem múlik el a nemzedék/ vajon Isten áldása volt a prédikáláson vagy emberi okoskodás. És erre építették fel az emberek a hitüket, egy hamis tanításra. Valóban átkozott volt a hír amit vittek. Angyalok nem támogatnak hamis próféciát.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.06.21. 21:27:14

@világítótest: Mikozben Isten Királyságáról prédikáltunk, alig esett szó a megváltásról. Miközben-ahogy az a következő posztból kiderül- azon van a legnagyobb hangsúly

karecsi 2013.06.22. 15:32:33

Mivelhogy a vének nem akartak válaszolni a kérdéseimre mert azt mondták, hogy nekem akármit mondanak úgysem fogadom el. És,hogy miért mondták ezt, azért mert a vezetés ezt diktálja. Ezért rögtön rávágtam, hogy emberek szava szerint járnak el, és nem Isten szava szerint. Én pedig mondtam, hogy akkor többet nincs mit beszélnünk és, hogy többet nincs miért a kapcsolatot sem tartani. Ez volt ezelőtt két héttel,azóta biztos kijelentették, hogy többet nem vagyok kereszteletlen hirnők stb.

ORION 2013.06.22. 17:42:44

@karecsi: Szét csaptál A torony vénei között .

bjanek 2013.06.22. 22:48:15

teljesen jogos gondolatok, számomra még idekívánkozik a Gal 1:10 is e megjegyzésed után:
"Ha abból indulok ki, amit Jehova Tanúi hisznek, hogy Isten akarata a legelső, és az emberi kapcsolatok nem számítanak, akkor egyértelmű, hogy a saját hitnézetük mondatja ki velem, hogy a hamis vallásból ki kell futni, és aki nem szereti jobban Istent, mint a rokonait, akkor az nem méltó hozzá."

"Mertmost embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék."

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.06.22. 23:23:54

@bjanek: Nem szeretek ilyen határozott lenni, mert sajnálom nagyon azokat, akik az igazsággal tisztában vannak, és mégis kénytelenek bent sinylődni, de én is úgy látom(ahogy a fent idézett régebbi posztomban is írtam), hogy aki bent marad, az sok felesleges szívfájdalomnak teszi ki magát, és még a tetteit sem tudja összhangba hozni a hitével. Ez pedig komoly törést okozhat az emberben. Az más kérdés, hogy a szervezet elhagyása is komoly érzelmi problémákat okoz a rokonok miatt. A kérdés az, hogy Isten mit gondol, és, hogy szerinte mit kell tenni. Sajnos sok tanúnak az Isten akaratának cselekvése csak addig van az első helyen, amíg rá nem jön, hogy becsapták. Aztán utána már nem is olyan fontos.

bjanek 2013.06.23. 00:03:50

@sefatias: a halogatással az a gond, h ha az ember nem hagy fel a rosszal és nem teszi a jót azonnal, minden pillanattal nehezebb és fájdalmasabb lehet a váltás.
sőt egy idő után megcsontosodhat a bűnben. nem véletlen a figyelmeztetés:

"Ezért, amint a szent szellem mondja: Ma, ha az ő hangjára figyeltek,ne keményítsétek meg szíveteket,...
Vigyázzatok, testvérek, nehogy bármelyikőtökben is hitetlen, gonosz szív fejlődjön ki valaha azáltal, hogy eltávolodik az élő Istentől;hanem ezentúl is buzdítsátok egymást minden napon, amíg az „mának” nevezhető, nehogy bármelyikőtök is megkeményedjen a bűn megtévesztő hatalma által."

Virago_1000 2013.06.24. 20:54:16

@karecsi: "mert azt mondták, hogy nekem akármit mondanak úgysem fogadom el."
- nekem is mondtak ilyet, teljesen vilagos, hogy ervek, gondolatok hianyaban.

Johnny Joker · http://jehovatanui.blog.hu/ 2013.06.26. 00:18:41

Raymond Franz - Lelkiismereti válság, utolsó fejezet, részlet:

“Miután hozzásegítettek, hogy eljuthassunk jelenlegi szellemi erőnlétünkre, hirtelen okosabbakká leszünk, mint korábbi támogatóink, és elhagyjuk a rólunk anyaként gondoskodó szervezet felvilágosító vezetését?” - Az Őrtorony, 1952. február 1. 80. o.

A Tanúkat állandóan arra figyelmeztetik, hogy legyenek alázatosak, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindent, ami a szervezettől jön, úgy kell fogadniuk, mint ami valamiféle feljebbvaló bölcsességtől származik. Az a tény, hogy az átlagos Tanúk csak homályos elképzelésekkel rendelkeznek arról, hogy a vezetőség hogyan is hozza meg döntéseit, csak még inkább fokozza az őket körülvevő ezoterikus bölcsességet. Mert ez, ahogy nekik mondják, „az egyetlen szervezet a földön, amely megérti ‘Isten mélységes dolgait’.”

Ezek közül a Tanúk közül csak kevesen néztek valaha is szembe azokkal a problémákkal, amelyekkel ez a könyv foglalkozik, és azzal a lelkiismereti próbatétellel, amit okoztak. Hajlok arra a gondolatra, hogy sokan, talán a Tanúk többsége, jobban szeretnék, ha sosem kellene ilyen problémákkal szembenézniük. Néhányan bizalmasan megvallották nekem, hogy élvezik barátaik társaságát a szervezeten belül, és nem szeretnék, ha valami megzavarná ezeket a barátságokat. Én is élveztem az én barátaim társaságát, és én sem örültem volna, ha tönkremennek ezek a kapcsolatok. Szerettem, és még most is szeretem azokat az embereket, akikkel életem nagy részét töltöttem. De azt is éreztem, hogy az igazsággal és becsülettel, a méltányossággal és igazságossággal, a szeretettel és könyörülettel kapcsolatos kérdések fontosabbak, mint azok a barátságok, és az öröm, melyet okoztak.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy szerintem bárkinek is keresnie a nehézségeket, vagy erőltetnie a konfrontációt, amikor erre nincs feltétlen szükség. Teljes szívemből együtt tudok érezni azokkal, akiknek a teljes családjuk Jehova Tanúiból áll, és akik tökéletesen tisztában vannak azzal, mennyire tönkretenné a családi kapcsolataikat, ha fiukkal, lányukkal, testvéreikkel, apjukkal vagy anyjukkal „hitehagyottakként”, mint Isten által elutasított, szellemileg tisztátalan személyekkel kellene bánniuk. Sohasem bátorítottam senkit sem arra, hogy ilyen helyzetet idézzen elő, és a saját helyzetemben is igyekeztem meggátolni, hogy megtörténjen.

De a szervezetben uralkodó légkör miatt egyre nehezebbé vált, hogy ezt elkerüljük, anélkül, hogy a lelkiismeretünket beszennyeznénk, hogy ‘szerepet játszanánk’, hogy úgy tegyünk, mintha elhinnénk, amit nem hiszünk el, amiről valójában tudjuk, hogy Isten Szavának elferdítése, és hogy keresztényietlen gyümölcsöket hoz, és ártalmas eredményeket szül.

Számos Tanút ismerek, akik megpróbáltak csendesen visszahúzódni, és olyanokat is, akik, bizonyos értelemben, „rejtőzködtek,” akik addig is elmentek, hogy az ország más területére költözzenek, és tartózkodási helyüket eltitkolták (a szervezet elől), hogy a zaklatást elkerüljék. Egymás után sorolhatnám azokat az eseteket, amikor, annak ellenére, hogy az illetők mindent megtettek a konfrontáció elkerülésére, a vének felkutatták őket, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy valamiféle nyilatkozatot csikarjaknak ki belőlük az álláspontjukat illetően – nem Istennel, Krisztussal vagy a Bibliával – hanem a „szervezettel” kapcsolatban. Ha ezek az emberek elbuktak ezeken a „lojalitási próbákon”, melyet egyértelmű ultimátumként tártak elébük, szinte mindig kiközösítették őket, elvágva őket ezzel a barátaiktól és családjuktól, ha azok is a szervezet tagjai voltak.

Johnny Joker · http://jehovatanui.blog.hu/ 2013.06.26. 00:22:37

Ha nem sikerül elkerülni a nem kívánt konfrontációt, akkor úgy gondolom, vigaszt meríthetünk abból a tudatból, hogy a család szenvedéseinek és szívfájdalmának az oka csak az egyik oldalon keresendő. Ez teljes mértékben annak a szervezeti eljárásmódnak köszönhető, amely elvárja a tagjaitól, hogy jelentsék a véneknek, ha bármiféle ellenvéleményt hallanak, még akkor is, ha ez a családtagjaiktól származik, és amely eljárásmódot még azzal is nyomatékosítanak, hogy kiközösítéssel fenyegetnek mindenkit, aki nem hajlandó a kiközösített vagy elkülönült személyeket úgy kezelni, mintha Isten elvetette volna őket, függetlenül attól, hogy milyen őszintének és odaadónak is ismerik őket. Az a vallásos intolerancia tehát, amely szétválasztó erőként és a családi egység és szeretet lerombolójaként működik, csupán egyoldalú. Jézus azt mondta, hogy a tanítványai lesznek azok, akiket majd átadnak a vallásos testületeknek, hogy megítéljék őket, nem pedig azt, hogy ők maguk fognak másokat átadni ilyen testületeknek. Figyelmeztetett bennünket, hogy azokat, akik hűségesen ragaszkodnak a tanításaihoz, kiszolgáltatják majd „még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is,” nem pedig azt, hogy ők lesznek azok, akik másokat kiszolgáltatnak.6 Ahogy Jézus idejében, úgy ma is ez a szétválasztó erő egy oldalról, egy forrásból jön, egy olyan forrásból, mely a lelkiismereten alapuló egyet nem értést egyenlővé teszi a hűtlenséggel. Ez a forrás az, amely a széthullott családokért, a tönkrement barátságokért és az ezekkel járó érzelmi sérülésekért és szenvedésekért végső soron felelős.

Sok Tanú, noha mélységes aggodalommal tölti el az, amit tapasztal, mégsem tud megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy anélkül szolgálja Istent, hogy kapcsolatban lenne valamely hatalmas szervezettel, élvezné azokat az előnyöket, melyeket a nagysága, és a számokban levő ereje nyújt. Igaz, Jehova Tanúi sok más szervezethez képest kicsinek számítanak, de széles körben elterjedtek. Látható felépítésük nem olyan impresszív, mint a Vatikáné, vagy más nagy vallásoké, ettől függetlenül, gyorsan terjeszkedő nemzetközi főhivataluk, mely ma már Brooklyn jókora részét magáénak tudhatja, a fiókhivatalok sokféle létesítményei, melyek közül némelyiken hatalmas nyomda működik, és amelyeket sokmillió dolláros költségen építettek vagy vásároltak meg, és amelyekben dolgozók százai tevékenykednek (Brooklynban körülbelül háromezren), a hatalmas kongresszusi termek és a sok ezer királyságterem (egyik-másik megépítése több, mint negyedmillió dollárba került), elegendőek ahhoz, hogy lenyűgözzönek egy átlagembert. Minden egyes megszerzett ingatlant, vagy ezek bővítését úgy üdvözlik, mint ami Isten áldását jelzi, és a szervezet szellemi jólétének és sikerének bizonyítéka. Mindezeken felül, az a tanítás, hogy ők képezik kizárólagosan az egyetlen népet földön, akivel Isten kapcsolatban áll, és hogy az a vezetés, amelyet a Vezető Testület nyújt nekik, egy Isten által kinevezett “csatornából” származik, az összetartozás és a különlegesség érzését kelti bennük. Az a nézet, hogy mindenki mást csak “világinak” tekintenek, szintén hozzájárul a szoros összetartozás érzéséhez.

Mindezek miatt, úgy gondolom, az átlagos Tanúnak éppolyan nehéz elképzelni, hogy ezek nélkül a dolgok nélkül szolgálja Istent, nint ahogy az első századi zsidóknak is nehéz volt elképzelniük az ilyen szolgálatot azok nélkül a vallási elrendezések nélkül, amelyekhez szokva voltak. A templom lenyűgöző épületei és udvarai Jeruzsélemben, odaadó munkások, léviták és papok százaiból és ezreiből álló hatalmas személyzettel, és az az állításuk, hogy kizárólagosan ők alkotják Isten választott népét, és mindenki más tisztátalannak tekintendő, élesen különbözött a kor keresztényeitől, akik egyszerű otthonokban találkoztak, nem volt különálló papi vagy lévita-osztályuk, és akik alázatosan elismerték, hogy ‘minden nemzetben elfogadható Isten előtt, aki féli őt és igazságosságot cselekszik.’

...

Mindez éles ellentétben áll az apostoli írásokkal, amelyek nem ismertek ilyen osztályok szerinti szétválasztást és ehelyett inkább azt az egyenlőséget hangsúlyozzák, amellyel a keresztények Isten előtt állnak, ahogyan Pál kijelentette, hogy Krisztusban 'nincs különbség zsidó és görög, rabszolga és szabad között'. (Róma 10:12; Galátzia 3:28; Kolosszé 3:11) Azokat a szószerinti faji és gazdasági különbségeket az Őrtorony tanításban szellemi faji és szellemi alárendeltségi vagy szolgasági megkülönböztetéssel helyettesítik. Ezt úgy érik el, hogy "felülírják" a keresztény elrendezést az Ószövetségi körülményekkel és elrendezésekkel, bizonyos értelemben "visszatekerve az időt" a kereszténység előtti időkre ezzel semlegesítve a Krisztus által hozott radikális változást.

Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2013.06.26. 05:47:25

Történelmi munka a teljes "Lelkiismereti válság" újra fordítása!
Köszönöm!