"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

Hogy is lenne jó?

2012/12/06. - írta: sefatias

Hogyan kell egy gyülekezetet irányítani? Kik legyenek azok, akik pásztorkodnak a nyáj felett? Kiknek kell vezetnie, irányítania egy keresztényekből álló közösséget? A válasz igen egyszerű. Az újszövetséget olvasva bele láthatunk az első századi keresztények gyülekezeti életébe. Egyértelműen látszik, hogy egy adott városban a keresztények rendszeresen összejöttek. Ezeken az alkalmakon együtt imádkoztak, énekeltek, olvasták a szentírást, vagy az apostolok leveleit, vagy éppen előadásokat hallgattak a keresztényi élet minden területéről. Általában valakinek az otthonában tartották meg ezeket az összejöveteleket. Azt is kiolvashatjuk az újszövetségből, hogy azokban a városokban, ahol gyülekezetek működtek a közösség fölé vezetőket neveztek ki. Minden városban voltak véneknek és felvigyázóknak nevezett férfiak (presbiterek, püspökök), akik a gyülekezet vezetői, pásztorai voltak. Általában minden mai egyház egyetért azzal, hogy ezek a férfiak nem voltak egymásnál magasabb rendűek. Tehát nem úgy volt, hogy a presbiterek fölött elnökölt a püspök, vagy egy fizetett lelkipásztor, mint ahogy ez napjainkban a legtöbb egyháznál tapasztalható. Ezek a férfiak tanították, pásztorolták a helyi gyülekezet tagjait.

Hogy ki választotta ki a gyülekezet vezetőit? Ez már eléggé nehéz kérdés. Pál apostol leveleiből kiderül, hogy Timóteusznak, és Titusznak is utasításba adta, hogy a megbízatási területükön nevezzen ki férfiakat erre a feladatra. Annak érdekében, hogy csak arra alkalmas férfiak kerüljenek ilyen pozícióba, Pál leírta azokat a feltételeket amelyeknek, egy vénnek meg kellett felelnie, hogy ebben a tisztségben szolgáljon. Magáról a kinevezés módjáról, és arról, hogy a gyülekezet tagjainak milyen szerepük volt benne sajnos szinte semmit nem ír a Biblia. Annyit tudunk, hogy a kiválasztott férfiakat Timóteusz kézrátétellel helyezte ebbe a tisztségbe. Legalább is az 1Tim 5:22 verse erre utal, de hozzá kell tennem, hogy szerintem ez a vers már jóval a felvigyázói kinevezések után szerepel a levélben, tehát nem feltétlenül kell összefüggést keresnünk a véni kinevezések, és a kézrátétel között. Az is komoly vita tárgya, hogy itt kézrátétel, vagy kézfeltétel a helyes fordítás. Olvastam már mindkettő mellett, és ellen is érveket. Mindenesetre, ha a kézfeltétel a megfelelő fordítás, akkor úgy tűnik, hogy a véneket szavazás útján választották ki, ha pedig kézrátétel, akkor az azt jelenti, hogy egy megbízott személy egymaga döntött ebben a kérdésben. Ebben most nem szeretnék állást foglalni, de ha a kézrátételes megoldást vesszük, akkor felmerül a kérdés, hogy ma kinek van felhatalmazása arra, hogy véneket nevezzen ki? Ki az az ember,vagy szervezet, aki ma Pál apostol szerepében megbízhat másokat az ilyen kinevezések megvalósítására? A Római Katolikus egyház, és Jehova Tanúi is a felülről történő kinevezés mellett teszik le a voksukat, és a kinevezéseket, csak az egyház szentesítheti. Náluk a gyülekezet tagjainak semmilyen beleszólása nincs abba, hogy kik lesznek a gyülekezet vezetői. Az egyházi vezetés nevezi ki őket. A protestáns egyházak a kézfeltételes megoldás hívei, és ezért a gyülekezetek presbitereit a gyülekezet tagjai választják ki maguknak a rendszeres időközönként megtartott választásokon. A fizetett lelkipásztort sem az egyház jelöli ki, hanem a jelentkezők közül a gyülekezet választja ki a számára legszimpatikusabb jelöltet. Ha viszont idővel a gyülekezet nincs megelégedve a lelkipásztorral, akkor nemes egyszerűséggel újat választanak.

Jehova Tanúinál a véneket a helyi fiókhivatal nevezi ki a gyülekezet már szolgálatban lévő véneinek, és a körzetfelvigyázónak az ajánlására. Tehát egy kicsit kézfeltevős, és kézrátevős is a kinevezés, mert a vének szavazással döntenek arról, hogy kit emelnek maguk közé, és a fiókhivatal pedig szentesíti az ajánlást egy kinevezéssel. Vajon milyen kérdéseket vet fel ez a megoldás? Az egyik legfontosabb kérdés, hogy mitől függ az, hogy egy férfit ajánl-e a testület vagy sem? Én magam több ilyen megbeszélésen vettem részt és szavaztam valakinek az ajánlása mellet, vagy ellen. Valamint a kapcsolataim révén beleláttam a környező gyülekezetek módszereibe is. Sajnos gyakran találkozhatunk olyan ajánlásokkal, melyeket a vének testületét kettéválasztó véleménykülönbségek ellensúlyozására, vagy éppen megerősítésére használnak fel. Maguk a vének a saját érdekeiket nézik, hogy egy újonnan kinevezett személy merre billentené a vének közötti egyensúlyt. Ez nálam már igen korán, az első általam is ajánlott vénnél jött elő. Két olyan vénnel szolgáltam együtt, akiket a véni hatalom, és a mások élete feletti uralkodás foglalkoztatott elsősorban. A vének megbeszélésén kívül sok mindent nem csináltak. Szinte semmilyen véni, pásztori feladatot nem láttak el. Én akkor fiatal buzgó vén voltam, aki azt hitte, hogy meg tudja váltani a világot. De egyedül nem mentem semmire a két vénnel. Sőt inkább én kaptam a fejemre. Persze ha most is forrófejű vagyok, akkor milyen lehettem 10-12 évvel ezelőtt. Lényeg, hogy az egyik vén ajánlotta az egyik legjobb barátomat vénnek. Azt hogy milyen indokkal, azt le sem írom. A srác még kisegítőszolgának is csücskös volt nem hogy vénnek. Ám a véleménye a gyülekezetben folyó dolgokról ugyanaz volt, mint az enyém. Én kaptam az alkalmon, és bár teljesen alkalmatlannak láttam őt erre a tisztségre, arra gondoltam, hogy ha ki lesz nevezve, akkor majd már ketten leszünk, akik szellemi oldalról közelítik meg a véni feladatokat. A harmadik vén pedig olyan volt, hogy soha nem volt véleménye semmiről. Egy sunyi fickó volt mindig. Lényeg, hogy a haver ki lett nevezve vénnek. Kb. 10 évig volt vén. Ezalatt többször kapott tanácsot, vagy volt szó a leváltásáról, mert a minimumokat sem tudta teljesíteni, nemhogy valami pluszt tegyen hozzá a gyülekezethez. Ezentúl már három semmittevő vén volt a gyülekezetben. A javára szóljon, hogy ezt ő sosem tagadta. Később a vén, aki először ajánlotta őt, bevallotta nekem, hogy már nagyon megbánta. Mi tagadás én is. Ez volt a szent szellem általi kinevezés egyik legjobb példája. És ilyenből van ám még. Lényeg, hogy ebből az esetből is nagyszerűen látszik, hogy az ajánlásoknál gyakran játszanak szerepet „politikai” játékok. Sokat tanultam ebből az esetből. Egyrészt egy életre elveszítettem az egyik legjobb barátomat, másrészt nagy terhet raktam a gyülekezetre, a barátomra, és magamra is, ezzel a rossz döntéssel. Szóval a felülről jövő kinevezésnek az a hátránya, hogy az ajánlásoknál nem a gyülekezet tagjainak érdekét helyezik előtérbe, hanem a Társulat, és a már vénként szolgáló férfiak érdekeit. A gyülekezet tagjainak semmilyen beleszólása nincs az ajánlásokba. Ennek több hátránya is van. Az egyik legfontosabb hátránya az, amiről eddig írtam. Tehát az, hogy a kinevezések elsősorban a vének, és a társulat érdekeit helyezi előtérbe. Ilyenkor előfordul, hogy a testület legnagyobb nevű, legnagyobb tiszteletnek örvendő tagja dönti el az ajánlást, és a többiek nem mernek neki ellent mondani. A legelső ilyen megbeszélésen, amin részt vettem még frissen kinevezett vénként, egy olyan gyülekezetben volt, ahol kb. 10 vén szolgált. Az elnöklő a régió legtiszteletreméltóbb vénje volt. Én jó véleménnyel vagyok róla mind a mai napig. De ekkor egy véni ajánlást ő vitt véghez függetlenül attól, hogy az ajánlott férfi nem volt épp jó passzban sok szempontból, és sokan nem is értettek vele egyet, de nem mertek ellentmondani az elnöklőnek. Én ugyan tettem egy ellenvetést, de hát akkor az egy egércincogással ért fel. A többiek meg hallgattak. A kinevezés megtörtént. De sokakban kétségeket támasztott az eljárás hitelességét illetően.

A másik komoly hátránya a felülről jövő kinevezésnek, az az, hogy amikor egy vén már teljesen kárára van a gyülekezetnek, és a markában tartja a többi vént, akik sok szempontból lekötelezettjei neki, akkor szinte esély sincs arra, hogy a gyülekezet fölött hatalmaskodó vént leváltsák a tisztségéből. Ebből adódóan sok gyülekezetben évekig szenvednek, egy gőgös, hatalmaskodó vén, embert, lelkiismeretet gyalázó uralkodása miatt. Erre is van egy példám. Az egyik gyülekezetben egy nagynevű személy volt az elnöklő felvigyázó. Az ajánlásoknál kínosan ügyelt arra, hogy csakis olyanok legyenek ajánlva vénnek, akik valamilyen okból a lekötelezettjei voltak. Ez oda vezetett, hogy senki nem mert neki ellentmondani, mert tudták, hogy tartoznak az elnöklőnek. Kialakult egy olyan vezetés a gyülekezetben, ami teljes mértékben alá volt rendelve az elnöklőnek. Amikor a körzetfelvigyázó meglátogatta a gyülekezetet, akkor mindig minden rendben volt. Az egyik legpéldásabb gyülekezet volt a környéken. A körzetfelvigyázó furcsállta is a dolgot, mert nem volt hozzászokva ahhoz, hogy mindig minden rendben legyen egy gyülekezetben. Magas volt az óraátlag, nem voltak rendszertelenek, tétlenek. Az összejövetelek látogatottsága kitűnő volt. A körzetfelvigyázó néhány látogatás után rájött, hogy itt valami nem stimmel, mert túl szép volt minden. Ezért az egyik látogatásakor elkezdett puhatolózni, hogy miként is mennek a dolgok a gyülekezetben. Szép lassan elkezdett csordogálni az információ, néhányan megnyíltak neki, és elmondták, hogy mi is folyik a gyülekezetben. A nagyhatalmú elnöklőről kiderült, hogy a vének a zsebében voltak, mert annak ellenére ajánlotta őket, hogy vaj volt a fülük mögött. Ezért ezek a vének hálájuk jeléül engedelmeskedtek a főnöknek. A gyülekezettel kapcsolatos papírokat az elnöklő és a titkár rendszeresen meghamísította. A munkajelentéseket maguk gyártották, mindenkinek annyit írtak be amennyi jól esett. Ennek köszönhetően a gyülekezet papíron a legjobb volt, az elnöklő pedig az egyik legjobban megbecsült személy a körzetben, a vének pedig szintén rivaldafényben voltak az elnöklőnek köszönhetően. A körzetfelvigyázói látogatás szombatján a Köf. már felállította a bírói bizottságot, ami másnap meg is tartotta az elnöklő bíróiját. Az elnöklőt kiközösítették. Ezt a sztorit a körzetfelvigyázó mesélte el nekem. Azt mondta, hogy az volt a legkimerítőbb hete a szolgálata során. Tehát ha a gyülekezet nem tud véleményt nyilvánítani, nincs lehetősége beleszólni a fölötte elnöklő személyek kinevezésébe, akkor ennek ilyen és ehhez hasonló esetek lesznek a végeredményei. Arra is több példát láttam, hogy törekvő, szellemi gondolkodású, jó képességű kisegítőszolgákat nem neveztek ki vénnek mindenféle kifogásokra hivatkozva, mert a vének féltékenyek voltak rá, vagy attól féltek, hogy számukra kedvezőtlen irányba billentené a testületben a mérleg nyelvét a szavazásokkor.

Szerény véleményem szerint az eddig általam megvizsgált egyházakban a gyülekezet vezetési módszere Jehova Tanúinál van a legközelebb a szentíráshoz abban a tekintetben, hogy a gyülekezet tagjai közül vannak a vének kinevezve. Nem értek egyet a fizetett pásztorok jelenlétével. Nem látok rá szentírási alapot. A véni, lelkipásztori teendőket pénzért elvégezni nem túl jó dolog. Arról nem is beszélve, hogy megfigyelésem szerint ahol a pásztor egy személyben vezeti a gyülekezetet, ott a gyülekezet arra alkalmas tagjai nem kapják meg a lehetőséget arra, hogy a képességüknek megfelelően részt vegyenek a gyülekezet tanításában, és ezzel hozzájáruljanak a gyülekezet szellemi épüléséhez. Ebből adódóan a gyülekezet tagjai nincsenek megfelelően pásztorolva, és az arra alkalmas férfiak nincsenek kihasználva. Viszont a Jehova Tanúinál hiába megfelelő az elrendezés, ha a rendszer, ami alapján az egész működik, szintén oda vezet, hogy sokszor arra alkalmatlan emberek irányítják a gyülekezeteket, és esély sincs arra, hogy ezen változtassanak. Ebből adódóan megint a nyáj issza meg a levét. Arról nem is beszélve, hogy a gyülekezeti vének jelentős hányada teljesen analfabéta a bibliát illetően, és nincs is igény magasabb képzettségre. Gyakorlatilag a vének nagy százaléka nem tud többet a szentírásról, mint egy frissen megkeresztelt személy. A fizetett lelkipásztoroknak viszont az az előnye, hogy komoly képesítést kapnak a teológiai akadémiákon, egyetemeken. Komoly előnyt jelent, ha egy pásztor képes eredeti héberben, görögben olvasni a Bibliát, illetve ha tényleg van tudása a szentírásról. Sajnos ez Jehova Tanúi véneiről nem nagyon mondható el.

Jelen esetben csakis olyan gyülekezetet látok megfelelőnek, ahol a gyülekezetet nem egy fizetett réteg vezeti, hanem egy önkéntes alapon működő több vénből álló testület, akiknek a kinevezésében a gyülekezet tagjai is részt vesznek, és dönthetnek arról, hogy ki legyen, illetve ki ne legyen vén. Ha Jehova Tanúi gyülekezeteiben ez megvalósulna, akkor kisebb esély lenne arra, hogy valaki hatalmaskodni kezd a gyülekezet fölött, illetve, ha mégis megtenné ezt, akkor a gyülekezet tagjainak a következő választáson lehetősége lenne leváltani az ilyet. Persze ez sem feltétlenül jó megoldás, mert mindenhol meg lehetne találni valamilyen módon a kiskapukat, de egy demokratikus elven működő gyülekezetnél, ahol titkos szavazással választanák meg a véneket, ennek az esélye nagyon kicsi lenne. A gyülekezet megérzi, hogy ki az, aki szereti őt, és törődik vele. És biztos nem szavaznának olyan emberre, akiről tudják, hogy csak a maga pogácsáját sütögeti

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr294951194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

infaustus · http://infaustus.wordpress.com 2012.12.07. 13:51:24

"Jelen esetben csakis olyan gyülekezetet látok megfelelőnek, ahol a gyülekezetet nem egy fizetett réteg vezeti, hanem egy önkéntes alapon működő több vénből álló testület, akiknek a kinevezésében a gyülekezet tagjai is részt vesznek, és dönthetnek arról, hogy ki legyen, illetve ki ne legyen vén."

Jó gondolat, biblikus elv. Sok felekezet van, akik JT-hez hasonlóan rosszul csinálják. A fizetett vezetőknél én is jobbnak tartom azt, amikor valaki normális foglalkozása mellett hivatásból vezet, nem pedig azért, mert ez a fizetett szakmája.

A kinevezéssel kapcsolatban egyetlen megjegyzés: szerintem nem a gyülekezet VÁLASZTJA ki a vezetőket, mintha parlamenti választás lenne, vagy valamiféle szavazás. Inkább úgy értelmezem, hogy a vezetés a jellemmel és a munkával kapcsolatos. Így a gyülekezet figyeli a szolgálókat, és FELISMERI, hogy kik azok, akik vezetői jellemmel rendelkeznek, és odaszántan végzik a munkában való előljárást. Az ilyeneket pedig a közösség együttesen ELISMERI. De a kinevezés előzménye minden esetben az Istentől jövő ELHÍVÁS és a szolgálatra való FELKÉSZÍTÉS.

Consuelo 2012.12.07. 14:37:14

Megint sokat gondolkodtam, hogy reagáljak-e? Mert hitem szerint abszolút jó nem létezik. Pl. ha vezetsz és valakit beengedsz udvariasságból magad elé, az neki jó, de a mögötted lévőnek lehet, hogy nem, mert pl. nagyon siet.

Azt gondolom, hogy a közösségek, nagyjából „egy rúgóra járnak”. Legyen az vallás szervezet, felekezet, munkahely, önsegítő csoport, egy tanfolyam. Becsöppensz valahová, és az a nyitó ismerkedési kérdés, hogy te mennyi ideje vagy az igazságban, mikor hívott el az Úr, mikor találkoztál a szent szellemmel, hány éve vagy a pályán, mióta vagy száraz, hányadik kurzust járod már?

Az adott helyzetben lévő „régiek” olykor azt gondolhatják, mit akarsz te, hiszen kezdő vagy, és ők akik annyi mindent megtapasztaltak jobban tudják. Ami esetenként lehet, hogy így is van. DE, nem minden esetben. Önmagukban az adott helyen eltöltött évek, „gyümölcsök” nélkül vajmi kevesek.

Egy idézet jut az eszembe(nem tudom szó szerint, de kb. ez a lényege) van aki azt mondja ismeri a gnózist, de nem ismeri, aki pedig ismeri nem beszél róla. Valahogy így! Akinek hiteles és példaértékű az élete az önmagáért beszél, nem kellenek hozzá „önhozsannák”. Az ilyen szellem gyümölcsit termő személyek lehetnek hitelesek.

De, esendőek vagyunk, mindannyian, nem vagyunk tökéletesek. Szerintem csak a szeretettől vezérelve lehet „vezetni” vezetve lenni. Régen a tanúknál volt egy kérdés, arra az esetre amikor tanácstalan vagy: mit tenne Jézus most? S, most nem arra akarok utalni, hogy a hamisságot vagy bűnt, el kell nézni, de szeretettel és irgalommal kell viseltetni mások iránt. S, mennyire nehéz lehet ez, a szabályok tengerében?

Te, az önkéntes munkát találod megoldásnak. Én, pont nem! Vagyis csak a terheket nagyon elosztva. Ha önkéntes vagy, (Aero Saulus írt a blogjában az elvárásokról, melyeknek szinte lehetetlen megfelelni) valami rovására fog menni, ha mindenhol helyt akarsz állni, mint családfenntartó, mint szerető férj, apa, s meg akarsz felellni a gyülekezetben rád rótt feladatokkal, szerintem abba csak belepusztulni lehet (és valami sérülni fog). Isten a jókedvű adakozót szereti, és nem azt aki görnyed a terhek alatt.

Számomra nagyon is elképzelhető egy (szó szerint egy, amit anyagilag ki tud egy gyülekezet termelni) „pásztor” akinek ez a főállása, hogy gondozza a nyájat. Ez a megélhetése (akár a családja jóléte is múlhat ettől), s ha nem jól teljesít lehet azt mondani, köszönjük szépen az eddig végzett munkálkodásod, de a nyájnak ez nem volt elég, további sok szerencsét. S, majd jön valaki aki a gyülekezet rendelkezésére áll, és kezeli a problémákat.

Nem gondolom, hogy sérülhet bárhol is az önkéntes szolgálat „lelket kilehelő hajszájában” az, hogy első a családról való gondoskodás. Valamint az, hogy hiába nyeri meg valaki az egész világot, ha a lelkében kárt vall.

Lehet mások nem így érzik, csak a személyes tapasztalatimból indultam ki.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2012.12.07. 14:54:29

@infaustus: Egyetértek veled. Szándékosan nem úgy fogalmaztam, hogy a gyülekezet választja ki a vezetőit, hanem úgy hogy részt vesz a kiválasztásban. Nem hiszek abban, hogy a mai világban ki lehet alakítani egy tökéletes rendszert. De azt hiszem van lehetőség a hibákat, rossz döntéseket as lehető legkisebbre redukálni. Szerintem egy gyülekezet vezetésénél több dolognak is találkoznia kell.

1,Kell egy ember aki elhívást érez erre a feladatra. De ez önmagában kevés. A gőgös ember is elhívást érez az uralkodásra.
2, Kell, hogy képessége, tudása is legyen hozzá. De önmagában ez is kevés.
3, Kell, hogy a gyülekezet bizalmát élvezze az illető
4, Kell, hogy Isten helyeslésével is találkozzon az ő kinevezése.
Tehát minimum négy dolog kell ahhoz, hogy valaki egy keresztény közösség vénje, presbitere legyen.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2012.12.07. 15:00:39

@Consuelo: Az igazság az, hogy a fizetett lelkipásztori tevékenységet nem látom önmagában rossznak. De ahhoz, hogy egy gyülekezet eltartson egy embert, vagy épp a családját is, ahhoz többszáz főre van szükség. Mint egy katolikus, református, evangélikus, vagy baptista közösség esetében. Igen ám, de egy ekkora közösség szerintem meg már egy ember számára nem irányítható, és személytelenné teszi a gyülekezeti életet. Én nem nagy gyülekezetekben látom a jó megoldást, hanem kis csoportokban. A mi gyülekezetünk addig volt kellemes légkörű, míg át nem léptük a 30-40 fős létszámot. utána jöttek a bajok. Én olyan csoportban, vagy csoportok laza szövetségében gondolkodom, mint régen a könyvtanulmányozás volt. Nem tartom jó megoldásnak az adománygyűjtést. Ahol adományt gyűjtenek, ott már szervezetre van szükség. Pénztárosra, és valakire aki kezeli az egészet, aztán ugyanoda lukadunk ki ahonnan kezdtük. De ha egy baráti alapon összejövő keresztény csoport találkozik heti rendszerességgel, csupán a Bibliát tanulmányozni, akkor semmi szükség pénzre, és fizetett lelkipásztorra

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2012.12.07. 15:13:26

Bemásolom ide Ambrosios egyik kommentjét, amit egy másik postnál írt, mert ide is illik:

ambrosios 2012.12.03. 16:24:11
@sefatias: Az a baj, hogy az eset egyáltalán nem egyedi. Nagyon sok gyülekezet életébe láthattam bele mélyen. Szinte nem találkoztam olyannal, ahol egy adott vén ne a hatalmának erősítését helyezte volna előtérben mások érdekeivel szemben. Sokszor láttam az ennek érdekében megnyilvánul patronálást, tehát azt, amikor a vén holdudvart gyűjt maga köré a befolyásolható és törekvő személyekből. Ezzel egyfajta kölcsönös függőséget alakítanak ki. Az adott személyek tudják, hogy előmenetelük és kiváltáságaik, gyülekezeti megítélésük erősen függ az adott vén személyétől. Az adott vén meg tudja, hogy az ő "nyaló" tetteik fogják őt támogatni.
Több esetben ez a vén nem is a koordinátor és valójában a gyülekezet értelmesebb része nagyon rossz véleménnyel van róla. Csak a többi vén megtűri ezt kényelmi okokból, mert az ő érdekeiket is ez szolgálja. Függetlenül attól, hogy az adott személy a koordinátor vagy sem, hagyják az személyiségét kiteljesedni és a terrort fenntartani. Csak eközben ez egy komoly bomlasztó erő és nem csak a szervezet, de a Biblia szava iránti tiszteletlenséget és kételyt is gerjeszt. Ugyanez a baj ezzel, mint az évszázadokon át a Biblia nevében tevékenykedő egyházakkal. A tetteiket az emberek összekapcsolják a Bibliával, mintha az kérte volna őket az inkvizícióra. Nehezen látják be, hogy ez nem így van, sokan ezért fordulnak el a szervezet után Istentől is.
A kapható segítség nem valós, nem a lényegre koncentrál és minden tanács mögött és az ügyek kezelése mögött nem a személy és Isten közötti kapcsolat helyreállítása áll, hanem a szervezet tisztán tartása. Ha nem így lenne, akkor a kétkedők nem az utcán találnák magukat néhány kellemetlen kérdés után. (Az más dolog, hogy a hazugságot nehéz védeni). Akkor ha valaki megírná a társulatnak névvel, címmel, hogy miket olvasott "hitehagyott" oldalakon, nem egy bírói bizottság előtt találná magát.

ambrosios 2012.12.07. 15:32:03

@sefatias: Köszönöm az idézetet, kivonatosan ide is le akartam írni :)

Sajnos ezek a szavak részemről nem légből kapott dolgok, hanem részben személyesen megélt, részben mások által nyíltan feltárt problémákról van szó.
Volt olyan gyülekezet, ahol egy adott vén már évtizedes múltra tekint vissza, holott a kezdetektől fogva olyan mentalitást mutatott ki, amely önmagában alkalmatlanná teszi arra, hogy "pásztor"-nak lehessen nevezni. Közben a susmorgás hiába szivárog fel a vének felé vagy hiába látják nyíltan, inkább belekényelmesednek a helyzetbe. Egyedül akkor van gondjuk, ha valakinek a komoly konfliktusait kell egyszer kezelni egy ilyen helyzetben, de ilyenkor tanú legyen a talpán, aki végigcsinálja a menetet. Ugyanis először nagyon sok körben fog belefutni abba, hogy vénről vénre járhat, és mindegyik a másikhoz irányítja vagy nem foglalkozik kellő súllyal a problémával.
Holott sok esetben az adott vén emelvényre történő kiállásából sugárzik, hogy ez az ember nem lehet Isten őszinte szolgája, és ott helyben elvakítja a saját maga által vélt dicsőség fénye. Jól írtátok, hogy a gyülekezet értelmes tagja pontosan tisztában vannak ezzel.

Egyébként szerintem egyszerűen túl sok a követelmény egy vénnel szemben. Mi mint olyan személyek, akik tudjuk mivel jár JT-nek lenni, jól láthatjuk azt is, hogy olyan nem létezik, hogy valaki egyszerre jó vén, úttörő, apa, pásztor, előadó és a többi, holott előszeretettel mutogatnak ilyen személyeket a kongresszusokon. A feladatoknak sokkal inkább meg kellene oszlania, hogy egy vén jó vén tudjon lenni. Ki merem jelenteni, hogy ha egy családos vén tisztességesen eleget akar tenni a feladatainak, akkor nemhogy az úttörőszolgálat, de a gyülekezeti óraátlag teljesítése is komoly kihívás.
Képzeljünk el egy vént egy jó 8 órás állásban, ahol mondjuk a munkája a munkába járással elviszi a 8-18 közötti idejét. Egy este családi tanulmányozást tart, legalább egy este pásztori munkát végez, felkészül a programjaira, és emellett el megy 1 este a szolgálatba és hétvégén. Itt még nagyon messze vagyunk az úttörő szolgálat idejétől. Az olyan extrém példákat most hagyjuk ki, ahol a család nagyobb vagyont örökölt, az adott vén újságot hord hajnal 3-tól délelőttig és a világi rokonok/szülők támogatásával éldegélnek.
Azt gondolom, hogy egy 80-100 fős gyülekezet kiszolgálása minimum 1 főállású pásztort igényelne.

Ha így lenne, akkor nem látnánk olyat, hogy ugyan úttörő volt, de a felnőtt gyerekei elhagyják az igazságot. Vagy azt, hogy a gyülekezeti teendőit kiválóan végzi, csak éppen a gyereki egyszer látják egy héten, mikor velük megy a szolgálatba. Én speciel az általános úttörő szolgálatot nem is engedélyezném olyan vénnek, akinek családról kell gondoskodnia kiskorú gyermekek mellett, mert tudom, hogy akkor meg a gyülekezeti teendői rovására fog menni.

Bár lehet, hogy Sefa megcáfol, hogy neki volt olyan, hogy minden jól ment egyszerre, csak Jehova ereje kellett hozzá :)

Consuelo 2012.12.07. 15:36:47

@sefatias:

Értem érvelésed. A kis közösségek pl. biblia tanulmányozás 15-20 fő között voltak anno amikor még jártam. Az mondhatni, családias baráti volt. Szerintem egy „pásztornak” el kell tudni vinnie egy 100 fős gyülekezetet, ha vannak mellette nem túl leterhelt önkéntes segítők. Valahogy én így érzem.

ambrosios 2012.12.07. 15:41:55

Ez a KÖF-ös dolog meg kétélű fegyver. Egyrészt naná, hogy nagy baj, hogy ilyen kozmetikázások történnek. Másrészt meg elvárás, hiszen magam is hallottam az irányelvet több KÖF részéről, hogy igenis be kell hajtani a munkajelentéseket. Így nem egyszer fordult elő, hogy adott vén telefonon beszélt rá valakit, hogy az elmúlt 5 havi le nem adott munkajelentései helyett berajzolhasson neki minden hónapra 1-2 órát.

Miért kellene, hogy egy adott gyülekezet papírforma szerint működjön? Mi van, ha egy gyülekezetben több család körülményei jelentősen megváltozik, és emiatt esik az óraátlag egy órát? Senki sem tehet róla, az adott személyek éppen úgy nem, mint a vének, mégis egy negatív vélemény alakul ki belőle. Ilyenkor jövet a kozmetika, néha automatikusan, hiszen biztos vagyok benne, hogy nem egyedi jelenség, amikor egy kisegítőszolga vagy vén, illetve ezen tisztség várományosa csak azért hozzáír néhány órát a valós teljesítményéhez, hogy ez ne gátolja az előrelépését. Ha más nem a lelkiismerete megnyugtatása végett szabadidejében kézzel ír tanúskodó leveleket, ami amúgy ott található a számítógépén és egy sokkal szebb formában ki tudna belőle nyomtatni 25-öt 2 perc alatt.

A titkos szavazást jó ötletnek tartanám. A vének testülete javasolhat, de csatolni kellene hozzá a titkos szavazatok tartalmazó dobozkát. Nyilvánvaló lehetne a fiókhivatal előtt, hogy egy egyébként ajánlott vén 20%-kos támogatottságot élvez csak a gyülekezetben. Igaz a módszer kivitelezése nem volna egyszerű, és ehhez még jön az, hogy ez nem is teokratikus, legalábbis a társulat szerint tuti nem.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2012.12.07. 15:42:06

@ambrosios: :DDD hogy megcáfollak-e? Eszemben sincs. Sosem voltam olyan vén, aki mindig minden jól csinált. Bár nem tartom magam rossz vénnek, de erről a volt gyülekezetem tagjait, vagy néhány engem ismerő de már itt kommentelő személyt kellene megkérdezni.(öndicséret büdös.Példab. 27:2) Szerintem egy 100 fős gyülekezet már túl van azon a létszámon, amit megfelelően lehet vezetni. Én 10-15 fős csoportokat látok megfelelőnek arra, hogy jól menjenek a dolgok. A Jehova Tanúi között divatos kötelező tevékenységeket meg nem is tartom jónak. Tehát azok ki is esnek. (pl úttörőzés, szervezett prédikálás szervezeti felelősségek, heti többszöri összejövetel, stb)

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2012.12.07. 15:44:02

@Consuelo: Igazad van abban, hogy egy fizetett lelkipásztor 4-7 tanításban, pásztorlásban részt vevő presbiterrel meg tudná oldani a gyülekezet irányítását, de eddig nem láttam ilyet jól működni. Bár nem bánnám, ha valaki mutatna ilyet, mert azért biztos van

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2012.12.07. 15:47:17

@ambrosios: >>Igaz a módszer kivitelezése nem volna egyszerű, és ehhez még jön az, hogy ez nem is teokratikus, legalábbis a társulat szerint tuti nem. <<

Én már nem gondolkodok a társulatban. Az evangélium hirdetést meg nem közösségi, hanem személyes felelősségnek tarto, aminek a végzésével egyedül Jézus felé tartozunk elszámolással. Olyan hogy munkajelentés, nálam már ki is van húzva

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2012.12.07. 16:10:58

@ambrosios: >>Volt olyan gyülekezet, ahol egy adott vén már évtizedes múltra tekint vissza, holott a kezdetektől fogva olyan mentalitást mutatott ki, amely önmagában alkalmatlanná teszi arra, hogy "pásztor"-nak lehessen nevezni. Közben a susmorgás hiába szivárog fel a vének felé<<

Szerintem vének tömegei szolgálnak úgy, hogy már rég le kellett volna őket váltani. Sokuk bűnöket is követnek el. Ám mégis az újonnan ajánlásra kerülő fiatalokkal sokkal kritikusabbak, mint magukkal

Virago_1000 2012.12.08. 00:20:40

@sefatias:
"Arról nem is beszélve, hogy a gyülekezeti vének jelentős hányada teljesen analfabéta a bibliát illetően, és nincs is igény magasabb képzettségre. "

Teny. nem mintha engem dicsoitene, csak megemlitem, hogy bar csak 3 eve voltam alameritett es jobban ismertem a bibliat mint az elnoklo. Kopni-nyelni nem tudott, 1-2 kerdesemre.

"fizetett lelkipásztoroknak viszont az az előnye, hogy komoly képesítést kapnak a teológiai akadémiákon, egyetemeken"
- Szerintem ez elengedhetetlen, es ami szinten az, nem csak teologiai kepesitest, hanem pszichologiai, jogi kepesitest is kapnak, ami szinten nagyon fontos. Hiszen elvegre pasztorok, tehat az emberekkel banniuk tudniuk kell, ami a jt venekrol nemigen mondhato el. De hogy is varhatnank el toluk, mikor sokuknak erettsegije sincs.

Sefa, gondoltal-e arra, hogy mivan, ha a "ven" szo szo szerint ertendo.

Szerintem az elso szazadban a gyulekezet presbiterei valoban az idosebb ferfiak voltak.
Koztuk nem volt semmilyen szervezeti elrendezes, sem semmilyen "vezeto testulet" Jeruzsalemben, ahova jelentett Pal, es ahonnan utasitasokat kapott.
Az adomanyokat pedig a szegenyek es a raszorulok megsegitesere gyujtottek, kizarolag.
A gyulekezeti alkalmak maganhazaknal tortentek, es evessel-ivassal voltak egybekotve. (Volt aki tulzasba vitte, erre is talalhato utalas a Bibliaban.)
Ilyenkor fogyasztottak kenyeret es bort is, nem csak evente egyszer. Pal meg is parancsolta, hogy egeszen Jezus eljoveteleig tegyek ezt az o emlekezetere.

Virago_1000 2012.12.08. 00:37:21

@sefatias: "Én nem nagy gyülekezetekben látom a jó megoldást, hanem kis csoportokban."

Hatarozottan allithatom, a kis csoportos tanulmanyozasokon ereztem magam mindig legjobban, es ott is tanultam legtobbet. Ahogy nott es egyre monumentalisabb lett, ugy tunt el a szeretet. (Regen a konresszus az erdoben - es aztan stadionokban)
De mar stadiont berelni sincs penz, meg ember aki megtoltene.

Van egy olyan erzesem, hogy nem csak en erzek igy a kiscsoportos tanulmanyozasokkal kapcsolatban.
Gondolj bele: vajon miert torolte el az ortorony tarsulat a kiscsoportos konyvtanulmanyozast?

Az evangeliumhirdetesrol: a hazalast surgosen be kene szuntetni (Jezus meg is tiltotta) , es csak azoknak "kellene" menni, aki elhivast erez magaban. A tobbit pedig Istenre bizni. De mivel az ortorony egy ceg, amely az agressziv marketing eszkozeivel tud csak terjeszkedni, mert Isten aldasa nincs rajta, ezert kell hazalni mint valami ugynok, es a papiroalapu jelentesekkel lelkiismeret furdalast kelteni a tagokban, hogy ha nem "dolgozik" eleget a ceg erdekeben.

Arrol nem is beszelve, hogy az evangeliumot grafikonokka es excel tablakka silanyitani, majd ezalapjan megitelni a gyulekezet allapotat (korzetfelvigyazoi latogataskor) tobb mint ocsmany.

Jo hogy irsz ilyenekrol is, mert en csak mezei tanu voltam, es a kulisszak moge sosem lattam be, mint ahogy a gyulekezeti tagok tobbsege.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2012.12.08. 00:42:22

@Virago_1000: >>Az evangeliumhirdetesrol: a hazalast surgosen be kene szuntetni (Jezus meg is tiltotta) , es csak azoknak "kellene" menni, aki elhivast erez magaban. A tobbit pedig Istenre bizni<<

igazad van. nem rossz ez a módszer, csak már mindenki utálja, mert olyan zavaró