Biztos vagyok abban, hogy Jehova Tanúi közül sokan hiszik azt, hogy a már ellenzéki gondolkodású volt testvéreiket, akik már elhagyták az egyházat, csupán a bosszú hajtja. Azt hiszik, hogy azért támadjuk volt egyházunkat, hogy az elkövetett bűneink miatti lelkiismeret furdalást ne érezzük, hanem, ráfogjuk másokra. Bár aki rendszeresen olvassa a blogjainkat, az számtalan bizonyítékot találhatott arra, hogy a hitehagyottak nagy része nem bűnei miatt kiközösített személy, hanem olyan Istenhívő keresztény, aki nem kívánt tovább egy olyan egyházhoz tartozni, amely a hamis prófétálás, hamis tanítás, és a képmutatás bűneiben vétkes.

Mindhárom bűnről rengeteg írást lehet olvasni az interneten. Ám engem nem a hamis prófétálás, és a hamis tanítás zavar. Hogy őszinte legyek engem ez a két bűn a legkevésbé sem érdekel. Elsősorban azért, mert ezt a bűnt az összes egyház elkövette, elköveti. Minden egyháznak vannak hamis tanításai. És minden egyházban előfordult idő előtti várakozás az Isteni ítéletre. Én ezektől mind a mai napig ellennék Jehova tanúi gyülekezetében. Az elmúlt félévben több egyház kiadványait olvastam, és mentem el hozzájuk. Bár nem vagyok egy nagy teológus, addig már eljutottam, hogy azért a bálványimádást, meg más ehhez hasonló hibákat észreveszek. Éppen ezért a véleményem az, hogy soha nem fogok olyan közösséget találni, amelyik pontosan megfelel az eddig Bibliából szerzett ismereteimnek. Ez azt jelenti, hogy ha vallásos közösséghez szeretnék tartozni, akkor mindenféleképpen kompromisszumokat kell kötnöm. De akkor ennyi erővel vissza is mehetnék Jehova tanúihoz? Bizony vissza. Kétlem, hogy bármelyik egyháznál kevesebb kompromisszumra lenne szükségem, mint a tanúknál. Sőt! Vannak dolgok, amik miatt csakis hozzájuk mennék vissza. De mégsem teszem, mert egy dologgal képtelen vagyok azonosulni. Egy olyan kirívó, durva hiba van ott, amit nem tudok kezelni. Ez pedig nem más, mint a képmutatás.

A képmutatás teljesen átszövi Jehova Tanúi egyházát. Gyakorlatilag enélkül nem is lehet érvényesülni a gyülekezetekben. Az egész egyház, az alapjaitól kezdve át van itatva a képmutatással. Az egyház önmagában az emberekkel, és a világgal ápolt kapcsolatában is képmutató. Olyan dolgokat vár el másoktól, amit maga sem valósít meg, és olyan dolgokat gyakorol, ami miatt másokat elítél. Az őrtorony társulat számtalan estben ítélt el egyházakat olyan tettekért, amit ő maga is gyakorol. A 90-es években rengeteg egyházakat gyalázó cikk jelent meg az Őrtoronyban és az Ébredjetekben, mert, hogy az egyházi vezetők pedofíliával vádolhatók. A kiadványok kárörvendően írtak arról, hogy a katolikus egyház dollármilliókat fizet ki kártérítésként az áldozatoknak. És miközben ez megjelent nyomtatásban, már akkor kb. tíz éve fizettek ők is a pedofil vének áldozatainak dollármilliókat rendszeresen, peren kívüli megegyezésekben. Napjainkban pedig az egyik legnagyobb pedofilbotrány van kibontakozóban Amerikában: az Őrtorony Társulat a pedofilokat védő irányelvei miatt áll a több millió dolláros kártérítés (a tanúk önkéntes adományaiból történő) megfizetése és a legfelsőbb bíróság előtt.

Számtalan példa bizonyítja, hogy az egyház hazugsággal, és az igazság eltitkolásával akar egy olyan képet festeni magáról, amely nem felel meg a valóságnak. Szentként Isteni áldásban részesülőként jelenik meg az emberek előtt, miközben az egyházban homoszexualitást, pedofíliát, és más gazdasági bűncselekményeket követnek el. (Máté 23:25-28)Most egy másik témának szeretném szentelni az írásomat, amely szintén egyértelműen az egyházban jelenlévő képmutatást mutatja be.

Az 1989-ben megjelent könyv, amely a Jelenések könyvéhez fűz magyarázatokat, elítélően szól azokról az egyházakról, amelyek kereskedelmi tevékenységet folytatnak az egyház tagjainak adományait felhasználva. Ezt a tevékenységet a könyv úgy írja le, mint ami miatt az egyházak (elsősorban a katolikus) méltók arra, hogy a jelenések 18. fejezetében lévő ítéletet kapják meg. Sőt a könyv kihangsúlyozza, hogy minden olyan ember, aki részét alkotja az elítélt egyházaknak, ugyanazt a büntetést (halált) fogja kapni, mint a hamis vallás. Nézzük milyen bűnökben tartotta vétkesnek a nyolcvanas évek közepén Jehova Tanúi hű és értelmes rabszolgája a katolikus egyházat: Íme, néhány bekezdés „a Jelenések nagyszerű csúcspontja közel” című könyvből:

„Belekeveredett-e Jézus valaha is kétes üzleti vállalkozásokba? Nem. Még csak saját háza sem volt, hiszen ’nem volt hová lehajtania a fejét’! Egyszer ezt tanácsolta egy gazdag, ifjú elöljárónak: „adj el mindent, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz az egekben; és jöjj, légy a követőm!” Ez kitűnő tanács volt, melyet ha az ifjú megfogadott volna, nem nyomasztották volna többé üzleti gondok (Lukács 9:58; 18:22). Ezzel szemben a babiloni vallás gyakran gyanús kapcsolatokat ápol az üzleti világgal. Például 1987-ben az Albany Times Union című lap beszámolt róla, hogy Miami (Florida állam) katolikus érsekségének pénzügyi adminisztrátora elismerte, hogy az egyháznak részvényei vannak olyan vállalatokban, melyek atomfegyvereket, korhatáros filmeket és cigarettát gyártanak”

„Meggazdagodtak a föld utazó kereskedői”

„1929 és a második világháború kitörése között [Bernadino] Nogara [a Vatikán pénzügyi adminisztrátora] vatikáni ügynököket küldött az olasz gazdasági élet különféle területeire. A vatikáni tőkét főként villamos erőművekbe, telekommunikációba, a bankvilágba, kisebb vasúttársaságokba, valamint mezőgazdasági gépek, cement és műszálas textíliák gyártásába fektette be. A Vatikán vállalkozásai közül sok felettébb nyereséges volt. Nogara egy sor vállalkozást bekebelezett, köztük a következő cégeket: La Società Italiana della Viscosa, La Supertessile, La Società Meridionale Industrie Tessili, La Cisaraion. Ezeket egyetlen társaságba tömörítve – CISA-Viscosa néven – Francesco Maria Oddasso báró felügyelete alá helyezte, annak a vatikáni világi tisztviselőnek a felügyelete alá, aki a legnagyobb bizalmat élvezte a Vatikánban. Nogara ezután azon mesterkedett, hogy az új társaságot bekebeleztesse Olaszország legnagyobb textilipari cégével, mely a SNIA-Viscosa volt. Idővel a Vatikán egyre nagyobb érdekeltségre tett szert a SNIA-Viscosa cégben, és végül átvette annak vezetését, amit az is bizonyít, hogy Oddasso báró később a cég alelnöke lett. Így tört be Nogara a textiliparba. Más módszerekkel egyéb iparágakba is betört, ugyanis sokféle trükk volt a tarsolyában. Ez az önzetlen férfiú . . . alighanem többet tett az olasz gazdasági élet fellendítéséért, mint bármelyik üzletember Olaszország történetében . . . Benito Mussolini sohasem volt képes megvalósítani birodalmi álmát, de lehetővé tette, hogy a Vatikán és Bernadino Nogara létrehozzon egy másfajta uralmat” (Nino Lo Bello: The Vatican Empire, 71–3. oldal). Ez csupán egyetlen példa arra, milyen szoros az együttműködés a föld kereskedői és Nagy Babilon között. Nem csoda, hogy ezek a kereskedők keseregni fognak, amikor üzleti partnerük nem lesz többé!"

Jehova Tanúi szerint az Armageddont megelőző valláspusztulás Isten ítéletet lesz azokon az egyházakon, amelyek részét alkotják Nagy-Babilonnak, a hamis vallás világbirodalmának. Jehova Tanúi olyan bűnökkel vádolják a katolikus egyházat mint: „gyanús kapcsolatokat ápol az üzleti világgal”, „A vatikáni tőkét főként villamos erőművekbe, telekommunikációba, a bankvilágba, kisebb vasúttársaságokba, valamint mezőgazdasági gépek, cement és műszálas textíliák gyártásába fektette be.” De vajon mit tudunk arról, hogy Jehova Tanúi mibe fektetik a gyülekezetekből kapott adományokat? A Watchtower Inc. ma az egyik legnagyobb befektető cég a világon. A világ legnevesebb, legnagyobb cégeivel lehet együtt olvasni a nevét az interneten. A Watchtower képviselői rendszeresen részt vesznek a világ vezető gazdasági hatalmainak tanácskozásain. Az ezekről a tanácskozásokról megjelent internetes beszámolókból ki lehet olvasni, hogy Afrikai fejlesztésekbe az egyik legtöbb pénzzel beszálló cég ez a szervezet, együtt sok más világhírű céggel együtt. Például a Parmalat egyik legnagyobb befektetője a társulat volt egy dominikai köztársaságban létrehozott cégen keresztül. Vajon hogyan számoltak el azzal a veszteséggel, amit a Parmalat cég összeomlása okozott a szervezetnek? Nemrég, egy befektetők számára megszervezett összejövetelről olvastam, amelyet az angliai British múzeumban tartottak. Ott olyan nevekkel volt együtt említve a társulat, mint a Rotschild bank. Emelett olvashatunk olyan cégekről, amelyek 100%-ban a társulat tulajdonában vannak, és az amerikai hadsereg számára gyártanak repülőgép alkatrészeket. Őrtorony hadiipari részvények, drón-hajtóműveket fejlesztő cégekben: http://exjt.hu/wtwarhu.html Csak New York-ban több mint 100 cég van bejegyezve, amely a Watchtower tulajdonában van.

Vajon ha a Katolikus egyház elítélhető azért, mert Olaszországban az ő tulajdonában lévő cég uralja a textil ipart, és befektetései vannak a telekommunikációs cégekben, az energia iparban, a bankoknál, és a vasúttársaságokban, akkor Jehova tanúi miért nem elítélhetők azért, ha ugyanezt teszik? Ezt nem úgy hívják, hogy kettős mércével mérés? Mi elítéljük a másikat ugyanazért, amit mi is megteszünk? Nem úgy hívják ezt, hogy képmutatás? Jehova Tanúi a hitelkártyás POS terminálok miatt ítéltek el más egyházakat, aztán végül nekik is lett. Ez Magyarországra is nemrég jutott el: http://jehovatanui.blog.hu/2012/10/28/kongresszus_csepel_2012_10 És mit várhatunk el az egyház képviselőitől, ha maga az egyház legfelsőbb vezetése ilyen? Csodálkozhatunk, ha mindenhol képmutatásba botlunk? „A fejétől büdösödik a hal” szokták mondani. Tehát ne csodálkozzunk azon, ha mindenhol ezt a problémát tapasztaljuk. Jézus egyértelműen megmondta, hogy egy korhadt fa csakis értéktelen gyümölcsöt teremhet. (Máté 7:15-20) Olvasd el a posthoz tartozó linkeket, és döntsd el, hogy vajon a Jehova Tanúit képviselő Watchtower Inc. elkövette ugyanazokat a bűnöket, amelyekért más egyházakat elítél.

Őrtorony biznisz

„A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel” című könyv nagyon jól kifejti, hogy Jézus Krisztus példáját követve mit kellene tenni. Nézzük csak: „Belekeveredett-e Jézus valaha is kétes üzleti vállalkozásokba? Nem. Még csak saját háza sem volt, hiszen ’nem volt hová lehajtania a fejét’! Egyszer ezt tanácsolta egy gazdag, ifjú elöljárónak: „adj el mindent, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz az egekben; és jöjj, légy a követőm!” Ez kitűnő tanács volt, melyet, ha az ifjú megfogadott volna, nem nyomasztották volna többé üzleti gondok.” Vajon az egyház megfogadja a többi egyháznak adott saját tanácsát? Vannak üzleti vállalkozásai? Vannak. Eladja azokat, hogy a szegényeken segítsen? Nem. Éppen ezért nyomasztják üzleti gondok? Igen. A társulat rengeteg energiát fektet az üzleti vállalkozásaiba, Ezzel szemben soha nem segít a szegényeken. Még a sajátjain sem, mert bár gyakran olvassuk, hogy Jehova tanúi katasztrófa esetén jól megszervezik a mentést, és a károsultak ellátását, de ezt elsősorban a hívek állják a saját zsebükből, és a segélyszállítmányok is a testvérek adományaiból származnak, nem pedig az egyház vagyonából megy. Más vallásoknak vannak idősotthonaik, kórházaik, iskoláik, hajléktalanszállóik Jehova Tanúinak nincs. Megemlíteném, hogy a gyülekezeti helyeket önkéntesek építik a saját adományaikból, aztán tovább fizetik a teremépítési költségeket a végtelenségig a rezsiköltség mellett úgy, hogy nincs a tulajdonukban. Az Őrtorony részvénytársaságnak van az egyik, ha nem a legnagyobb ingatlanportfóliója a világon.  Fényűző, több millió dolláros ingatlanjaikat, (kongresszusi termeiket is) nagy haszonnal értékesítik; brooklyni épületeiket összesen 1 milliárd dollárért hirdetik. Megemlíteném, hogy bár mindig hangoztatják, hogy pénzgyűjtés nincs, mégis minden kongresszuson vagy gyülekezetben állandóan bejelentik hogy nem elégségesek az adományok, ez a hívek érzelmi zsarolása. Csak hab a tortán, hogy az Őrtorony Zrt.-t (Watchtower Inc.) pénz alapon hozták létre, kijelentve hogy addig létezhet, amíg a pénzalap tart.

Egy újabb befektetői fórum, amin a Watchtower részt vett: ITT