"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

"Mit kell tennem, hogy megkeresztelkedjem?"

2012/09/10. - írta: sefatias

Az elmúlt hetekben, hónapokban a JJ. blogján, a kommentelések közben, többször felmerült az a probléma, hogy akik csatlakoznak Jehova Tanúihoz, azok vajon mennyire felkészültek, mennyire vannak tisztában a Biblia tanításaival? El lehet mondani 3-4 hónapos bibliatanulmányozás után, hogy az illető már összefüggéseiben látja a Bibliát? És ezek után el lehet várni tőle egy életre szóló felelősségteljes döntést, aminek a következményeit nem is látja? Vajon tényleg ismeri a bibliát egy friss tanú akkor, amikor úgy dönt, hogy csatlakozik ehhez a szervezethez, döntésének minden következményét vállalva? És vajon tényleg tisztában van azzal, hogy milyen következményei lehetnek a döntésének?

Ahhoz, hogy valaki Jehova Tanúja lehessen, először egy „próbaidőt” kell letöltenie, amit kereszteletlen hírnökként folytat. Azok, akik kereszteletlen hírnökök szeretnének lenni, azaz elkezdeni a Tanú életet annak minden kihívásával együtt, mint pl. a prédikáló szolgálat, olyan emberek, akik már elkötelezik magukat Jehova tanúi mellett. Nagyon ritka az az eset, amikor egy kereszteletlen hírnököt nem engednek megkeresztelkedni. De nézzük meg, hogy milyen vizsgálaton, vizsgán kell átesnie annak a személynek, aki Szeretne Jehova tanúja lenni, és a megkeresztelkedése előtt kereszteletlen hírnökként szolgálni. Az ezzel kapcsolatos eljárásmódot a „Szervezetten Jehova akaratának cselekvésére” című könyvből másoltam ki. Ime:

A követelmények teljesítése

Mielőtt meghívnál valakit első ízben a szántóföldi szolgálatba. És azt javasolnád neki, hogy adjon le szántóföldi jelentést a gyülekezetnek, meg kell felelnie bizonyos képesítési feltételeknek. Ha valaki elkísér bennünket a szántóföldi szolgálatba, akkor nyilvánosan úgy azonosítja magát, mint aki Jehova népe gyülekezetéhez tartozik, tehát úgy fognak rá tekinteni, mint aki már összhangba hozta az életét Jehova igazságos irányadó mértékeivel, és kereszteletlen hírnök lehet a gyülekezetben.

Az elnöklőfelvigyázó intézkedni fog, hogy két vén beszéljen erről veled és a tanulmányozóddal. A következő pontokat fogják megvizsgálni:

- Mire mutatnak az érintett személy kijelentései? Hiszi, hogy a biblia Isten ihletett szava? (2Tim 3:16)

- Ismeri-e a Szentírás alaptanításait, és hisz-e azokban úgy, hogy ha kérdéseket tesznek fel neki, a Bibliával összhangban tud válaszolni, nem pedig a hamis vallási tanok vagy egyéni elképzelései szerint? (Máté 7: 21-23; 2Tim 2:15)

- Megtartja-e azt a bibliai parancsot, hogy ápoljon közösséget Jehova népével a gyülekezeti összejöveteleken, ha ezt az egészségi állapota és a körülményei megengedik? (Zsolt 122:1; Héb 10: 24,25)

- Tudja-e mit tanít a Biblia a paráznaságról, a házasságtörésről, a többnejűségről és a homoszexualitásról, és összhangban él-e ezekkel a tanításokkal? Ha együtt él egy más nembeli személlyel, törvényes házasságot kötött-e vele? (Máté 19:9; 1Kor 6:9,10; 1Tim 3:2; Héb 13:4)

- Komolyan veszi-e a részegségre vonatkozó bibliai tilalmat? (Ef 5:18; 1Pét 4:3,4). Távol tartja-e magát a kábító, vagy tudatmódosító szerek mindennemű, nem orvosi célú használatától, legyenek azok természetes vagy szintetikus anyagok? (2Kor 7:1)

- Felismeri-e, hogy mennyire fontos a rossz társaságok kerülése? (1Kor 15:33)

- Végérvényesen megszakította-e a kapcsolatát minden olyan vallásszervezettel, amelynek tagja volt, és felhagyott-e azzal, hogy látogassa azok összejöveteleit, támogassa működésüket, és részt vegyen tevékenységeikben? (2Kor 6: 14-18; Jel 18:4)

- Szigorúan semleges-e a világ politikai ügyeit illetően? (Ján 6:15; 15:19; Jak 1:27)

- Hiszi-e amit a Biblia az Ézsaiás 2:4-ben a nemzetek ügyeiről mond, és összhangban él-e azzal?

- Valóban Jehova Tanúja szeretne lenni? (Zsolt 110:3)

Ha a kijelölt vének nem látják tisztán, hogy miként érez a tanulmányozó valamely kérdésben, akkor kérjék meg, hogy lapozza fel a megemlített írásszövegeket, és fűzzön hozzájuk megjegyzéseket, mert így megértheti a bibliaversek jelentőségét. Fontos tisztában lennie azzal, hogy csak azok vehetnek részt Jehova tanúival a prédikálómunkában, akik összhangban élnek e szentírási követelményekkel. A tanulmányozó kijelentései segíteni fognak a véneknek eldönteni, hogy tudja-e, milyen elvárásoknak kell eleget tennie, és ésszerű mértékben megfelel-e a követelményeknek ahhoz, hogy elkezdhesse a szántóföldi szolgálatot.

Nézzük sorba. Az első fontos gondolat így hangzik:

1. meg kell felelnie bizonyos képesítési feltételeknek. Tehát nem lehet akárki Jehova Tanúja. Csakis azok, akik megfelelnek bizonyos feltételeknek. Ezeket a feltételeket az egyház szabta meg, Az egyház vezetői döntötték el, hogy mik a feltételek.

2. Ha valaki elkísér bennünket a szántóföldi szolgálatba, akkor nyilvánosan úgy azonosítja magát, mint aki Jehova népe gyülekezetéhez tartozik, tehát úgy fognak rá tekinteni, mint aki már összhangba hozta az életét Jehova igazságos irányadó mértékeivel, és kereszteletlen hírnök lehet a gyülekezetben. Az egyház a legfontosabb feltételként azt szabta meg, hogy az illető személy, olyan életet éljen, ami megfelel a Biblia elvárásainak, tehát magaviseletével nem hoz szégyent Jehova Tanúira. Ez meglátszik a tíz kérdés összeállításából, mivel csak egyetlen egy kérdés foglalkozik azzal, hogy milyen bibliai tudással, ismerettel rendelkezik a jelölt. Az összes többi kérdés inkább a magánéletével, és az erkölcsi hozzáállásával foglalkozik. Egyedül a második kérdés foglalkozik azzal, hogy ismeri-e a Biblia alaptanításait, és hogy ha néhány kérdést feltesznek neki ezzel kapcsolatban, akkor tud-e rájuk válaszolni. Ilyenkor a megbeszélés során a vének feltesznek néhány egyszerű kérdést, amire egy 6-8 éves kisgyerek is tudna válaszolni, nem hogy egy 4 hónapja tanulmányozó felnőtt. Sőt azt is figyelembe veszik, hogy ha még nem tanult valamit, mert még nem jutottak el oda a könyvben, akkor azt nem firtatják. Nem kérik meg, hogy bizonyítsa be néhány bibliavers segítségével, hogy a „hű és értelmes rabszolgát” Jézus Krisztus 1918-ba kiválasztotta. Nem kérik meg, hogy pontosan magyarázza el, hogy mik a bizonyítékok arra, hogy Krisztus 1914-ben elkezdett uralkodni. Nem kérik meg, hogy érvekkel, támassza alá, hogy csak a felkent 144000 veheti magához az emlékjegyeket. És még sok más olyan dologgal sem foglalkoznak, ami később talán komoly problémát jelenthet a keresztény életpályája során. Hogy miért nem kérdezik meg? Elsősorban azért, mert ezekre a kérdésekre általában a vének sem tudnak válaszolni. A legtöbb esetben egy vén bibliaismerete vetekszik egy frissen megkeresztelt személyével. Nem nagyon vannak képezve komolyabb szentírási tudásra. (én sem voltam)

3. Ha a kijelölt vének nem látják tisztán, hogy miként érez a tanulmányozó valamely kérdésben, akkor kérjék meg, hogy lapozza fel a megemlített írásszövegeket, és fűzzön hozzájuk megjegyzéseket. Érdekes ez a mondat. Egyértelműen nem az a kérdés, hogy a tanulmányozó személy mit tud, hanem az, hogy miként érez. Azaz a kérdés csupán annyi, hogy egyetért-e ezekkel a kérdésekkel, és meg tudja-e erről győzni ezt a két vént. A Biblia ismeret, e könyv egészének átlátása, a Jehova Tanúi által tanított, vitatott kérdések szóba sem jönnek. Nem érdekes, hogy olvassa-e a Bibliát. Inkább az a fontos, hogy a tanulmányozóról megtudják, hogy van-e már érzelmi kötődése Jehova Tanúi gyülekezete, és Jehova Tanúi tanításai iránt. Az egyetlen szempont az érzelem, Megtudni, leellenőrizni, hogy miként érez.

Sajnos ma már a tapasztalat az bizonyítja, hogy éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki eljusson egy olyan szintre a bibliaismeretben, hogy önállóan tudjon véleményt formálni bizonyos kérdésekben. De ez így természetes. Nagyon sokat kell tanulmányozni a Bibliát, hogy valaki azt mondhassa: „már kezdem érteni” Ez más egyházaknál nem jelent különösebb gondot, hiszen általában minden egyház engedi a szabad gondolkodást, véleményformálást. De nem így Jehova Tanúi. Ott bizony nem szabad önálló véleményt alkotni. Csakis az egységes tanítás lehet a cél. Éppen ezért amikor egy ember éveken keresztül folytatott személyes bibliatanulmányozása során rájön arra, hogy a legfontosabb, a legalapvetőbb kérdésekben nem tud egyetérteni az egyháza tanításával, akkor már olyan súlyos, elsősorban érzelmi kérdésekkel kell szembenéznie, ami gyakran elviselhetetlenül nagy terhet jelentenek. Ekkorra az egyház minden tagja érzelmileg teljesen foglya az egyháznak, és életüket minden szállal oda köti. Ekkor már a kiközösítéstől való rettegés, a család és a barátok elvesztése olyan komoly visszatartó erő, ami érzelmileg hatalmas terhet jelenthet.

És ekkor felmerül a kérdés: Vajon ki a felelős ezért? Kinek a döntése vezetett ehhez a helyzethez? Azé a csekély bibliaismerettel rendelkező személyé, aki a pontos ismeret hiányában, ám érzelmi túlfűtöttségből Jehova Tanújává lett? Vagy azé az egyházé, amely a kezdetekkor szándékosan nem hívta fel a figyelmét ezekre a buktatókra, holott teljesen tisztában voltak vele? Vagy azé a két véné, aki átnézte vele a kérdéseket, de ők maguk sem voltak tisztában azzal, hogy mekkora felelősséget varrnak valakinek a nyakába? Ki a felelős azért a lelkiismereti válságért, amit egy ébredező személy érez, amikor rájön, hogy hamisan tanították? Ki a felelős a széthullott családokért, a megszakadt baráti kapcsolatokért? Ki a felelős azért, amiért egy lelkiismeretére hallgató személy kénytelen elviselni korábbi barátai megvető magatartását?

Sajnos ma már bizonyossá vált, hogy Jehova tanúi elsősorban olyan embereknél tudnak sikereket elérni, akik csak felszínes, vagy éppen semmilyen bibliaismerettel nem rendelkeznek. Azokat, akiben van vágy az Isten megismerésére, ám semmit nem tudnak a bibliáról, könnyen be lehet hálózni. Én magam is ilyen ember voltam, és korábban én magam is azt a nézetet vallottam, miközben közel húsz évig végezetem ezt a munkát, hogy egy vallásokban járatlan embert könnyebb megtanítani Jehova Tanúi tanításaira, mert aki már rendelkezik valamilyen képzettséggel, azt már nehéz ezekkel a furcsa, logikátlan tanításokkal behálózni.

Tehát bizonyossággal állíthatom, hogy azok, akik vállalják a Jehova Tanújaként végzett szolgálatot, és erre ráteszik egész életüket, azok olyan helyzetben hozzák meg ezt az életre szóló döntést, amikor arra még semmilyen rálátásuk sincsen.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr904766500

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Johnny Joker · http://jehovatanui.blog.hu/ 2012.09.10. 22:01:13

"Többek között a következő kérdést fogják feltenni neki a keresztelkedési szertartáson: „Megérted-e, hogy önátadásod és megkeresztelkedésed Jehova Tanújaként azonosít téged mint Isten szellemétől irányított szervezete tagját?” Épp ezért fontos felismernie, hogy >>>nem szolgálhatja Istent anélkül, hogy tevékenyen ne csatlakozzék az igaz keresztény gyülekezethez [azaz Jehova Tanúihoz].<<<"

Ezt írja a Biblia?