"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

A szabadság

2012/07/08. - írta: sefatias

Az ember mindig hoz döntéseket. Egyes döntések életre szólóak, mások nem. Sok döntésünk kihat az életünk minden részére és jelentős következményei vannak. vajon mi alapján tudjuk eldönteni, hogy az éppen meghozott döntésünket meg fogjuk-e bánni vagy nem? A döntésekkel kapcsolatban általában utólag szokott mindez kiderülni. A következmények bizonyítják, hogy a döntés jó volt-e vagy sem. De vajon mi segít a döntésünk meghozatala előtt elbírálni, hogy jó-e az a döntés vagy sem? Vajon elmondhatjuk a döntéshozatal után azt, amit kb. 25 évvel ezelőtt a Pokolgép nevű zenekar fogalmazott meg?

„Ha újra megszületnék, akkor is így élnék,

Tudd meg, semmit sem bántam meg!

Ha újra megszületnék, akkor is így élnék,

Én már semmit sem bánok meg!”

Vajon 20 év házasság után el tudod mondani, hogy ha most lennél 20 éves, ugyanazt a nőt vennéd el feleségül? Vagy ugyanazt a vallást választanád? Ugyanazt a szakmát? Ugyanazt az életstílust? Ha újra születnél, akkor is így élnél? Persze ezek a kérdések valójában nem állják meg a helyüket. Hiszen ki az, aki nem lett okosabb, akinek nem lett kifinomultabb, jobb az értékítélete? Ki az, aki mindent pontosan ugyanúgy csinálna? Viszont van valami, amikor jogosan mondjuk azt, hogy már másképp döntenék, mert a döntés pillanatában nem voltam tisztában minden fontos tényezővel. Vagy kényszerítő tényezők álltak fenn, amelyek megköveteltek egy bizonyos döntést, pedig valójában sosem hoztam volna meg azt a döntést. Nézzünk egy példát erre a házasság mellett döntés esetében.

Vajon jó döntés elvenni feleségül egy nőt, akit valójában nem vennék el (még), de egyszer csak teherbe esett, és most már kénytelen vagyok. Sőt talán évek múlva derül ki, hogy nem is tőlem lett terhes. Vajon felelős vagyok azért a döntésért? Vagy nézzünk egy másik fontos részét az életünknek. A vallást. Vajon amikor döntés született arról, hogy milyen vallású legyek, akkor abba milyen mértékben volt beleszólásom? Illetve ha volt is, tényleg teljes mértékben tájékoztatva voltam minden tényezőről? Volt beleszólása egy pár hetes, hónapos csecsemőnek a vallása megválasztásába? Vagy ha olyan egyházról van szó, amelyben felnőtt keresztelés van, akkor a keresztény szülők nevelése, érzelmi hatása gyermekeikre, mennyire számítanak kényszerítő tényezőnek? Vajon mennyire játszik szerepet a vallás választáskor a szülőknek, illetve a családnak, baráti társaságnak való megfelelés kényszere? De tegyük fel, hogy felnőttként, a család, barátok ráhatása nélkül döntesz egy bizonyos vallás felvétele mellett. Talán bekopogtak hozzád, vagy megszólítottak az utcán, vagy a tévében láttál egy szimpatikus Istentiszteletet, ami nagy hatással volt rád. Ahhoz, hogy csatlakozhass, talán el kell végezned egy rövid tanfolyamot hetente elmenve a lelkipásztorhoz, vagy hozzád jönnek, és a lakásodon tanulmányozzák veled a Bibliát. Eltelik néhány hónap, és már kész is vagy a keresztelkedésre. De vajon ennyi elég? Elmondhatod magadról, hogy a Bibliát már összefüggéseiben ismered? Látsz minden érvet, ellenérvet, és bármire tudod a választ? Sok esetben évek telnek el, mire az ember észreveszi, hogy sok dolog nem úgy van, mint ahogy tanították, de akkor már nagyon nehéz kilépni.

De akkor mi kell ahhoz, hogy valóban jó döntéseket hozzunk? Sokat gondolkoztam ezen mostanában. Egy olyan döntéshez, amit nem fogsz később sem megbánni, önmagadra van szükséged. Egy olyan közegre, olyan helyzetre, amiben csak te vagy, és nincs semmi kényszerítő tényező. Azt a döntést nem fogod megbánni, aminek a meghozatalában teljes szabadságnak örvendesz. Ez a teljes szabadság magában foglalja a tudást, és a kényszerítő helyzetek kizárását. Jézus nagyon jól fogalmazta ezt meg a János 8:32-ben: „és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket”. Tehát ahhoz, hogy eljuss a szabadságra, először meg kell ismerned az igazságot. De vajon mikor fogod tudni, hogy az igazságot ismerted meg, és nem csak a valaki szerinti igazságot? Lehet, hogy évek, évtizedek kellenek ahhoz, hogy teljes bizonyossággal állíthasd: Igen, ez az igazság! Ezt akarom!

Jakab, Isten emberekkel kapcsolatos szabályozásait a ’szabadság tökéletes törvényének’ nevezte. Vajon kötelezhető, kényszeríthető bármilyen módon valaki arra, hogy a szabadság tökéletes törvényének alárendelje magát? Vajon tényleg a szabadság törvényének nevezhető az, aminek a megtartására, valamilyen okból kényszerítve vagy? Amikor döntöttél, akkor teljesen tisztában voltál minden ténnyel? Tudtad, hogy ez, az igazság, amelyről Jézus beszélt? Vagy csak nemrég jöttél rá, hogy az, amit neked igazságként tanítottak, az csupán egy tanító szerinti igazság volt? Lehet, hogy évek teltek el, mire rájöttél, hogy a szabadság, amelyet te az igazságnak köszöntél, valójában egy hamis igazság általi rabszolgaság volt?

Jézus így folytatta miután beszélt arról, hogy az igazság ismerete szabaddá tesz: „ha a Fiú szabaddá tesz titeket, valóban szabadok lesztek” Látsz itt egy furcsa szót? Azt mondja Jézus, hogy VALÓBAN!! Miért kellett ezt ennyire kihangsúlyozni? Mi különbség van a szabadság, és a valódi szabadság között? Lehet, hogy a szabadság érzése gyakran hamis lehet? És csak te érzed úgy, hogy szabad vagy, közben meg mások érdekeit szolgálod rabszolgaként? A valódi szabadság az, amikor soha senki nem korlátoz, és a döntéseidet úgy és akkor hozod meg, ahogy és amikor akarod, és ezért nem ítélnek el, nem vetnek meg, hanem bíznak abban, hogy az igazság pontos ismerete elég bölccsé tesz arra, hogy alkalmas legyél jó, és nem megbánható döntéseket hozni. Ezt a szabadságot Krisztusnak köszönhetjük (Gal 5:1) Pál pedig kihangsúlyozta, hogy nagyon vigyázzunk rá. Ne engedjük, hogy bárki is elvegye, ugyanis mindig lesznek emberek, akik szeretnének majd valahogy valaminek a rabszolgájává tenni. A 13. versben itt Pál kifejezetten megemlíti, hogy egy keresztény elhívása valódi szabadságra történt. Persze a szabadság nem teljesen korlátlan. Amikor a szabadságunkkal már kárt okozunk másoknak, akkor túlléptünk egy határt. Az önzés határát. Tehát, ha a szabadság tökéletes törvényében élünk, akkor ez segít boldognak lennünk, és olyan döntéseket hoznunk, amelyeket nem fogunk megbánni. Természetesen Jakab arra is felhívja a figyelmet, hogy a döntéseink olyanok legyenek, amelyek nem okoznak kárt másoknak, mert a szabadság tökéletes törvénye alapján leszünk mi is megítélve. (Jakab 2:12)

Tehát amikor a vallásod mellett döntöttél, akkor ezt a teljes igazság birtokában, valódi szabadság alatt tetted meg?

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr84635979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

yerushalem 2012.07.08. 23:29:54

most írok egy levelet valakinek aki nagyon fontos számomra és kb ezt fogalmaztam meg neki amit most olvastam Tőled! hihetetlen!

a "gondolati közösség" jutott erről eszembe, hogy ez milyen szép egy kifejezés az értékrendre, együttgondolkodásra, valahova tartozásra!

hogy hangzik?:-)