"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

Rutherford harca a hatalomért

2012/05/27. - írta: sefatias

Rutherford harca a hatalomért

Jehova Tanúi közül kevesen tudják, hogy Rutherford hogyan került az Őrtorony Társulat élére és milyen kemény küzdelmet kellett vívnia a hatalomért. Russell A. H. Macmillan-t (1877-1966) szerette volna utódjának az elnöki székben, aki akkoriban a Társulat Igazgatója volt. Russell nem akarta, hogy utódja nagy hatalommal rendelkezzen, ezért az Igazgatótestület mellett további két bizottságot állított fel az ellenőrzésre: egy Kiadói Bizottságot és egy Részvényesek Meghatalmazott Testületét. Russell utódja 6 igazgatóval, egy ötfős Kiadói Bizottsággal, és a részvényeseket képviselő teljesen nőkből (!) álló Meghatalmazott Testülettel nézett szembe, mint ellenőrző szervvel. Ezek a szervezetek Russell halálakor kezdtek el működni. Russell 1916. október 31.-én meghalt. A vezetést az 1917. januárjára meghirdetett közgyűlésig egy háromtagú bizottság vette át. Temetésén Rutherford is beszédet mondott aki akkor már a Társulat jogásza és Igazgatótestületének a tagja is volt. Russell ötfős Kiadói Bizottságába megajánlott helyet 2 személy nem tudta betölteni, így Rutherford oda is bekerült, miközben a Társulat jogászaként a háromtagú vezetést végző bizottságnak is a tagja lett. Rutherford talán ekkor kaphatott kedvet a hatalomra. Az egyik igazgató (sokak véleményével megegyezően) javasolta a közgyűlésen, hogy Rutherford legyen az új elnök, amire meg is lett választva. Rutherford a részvényesek Meghatalmazott Testületére mért először csapást. A Bizottság hölgytagjainak bebizonyította, hogy a Testület létezése jogellenes, így a tagok lemondtak szerepükről és a Testület megszűnt. Rutherford kíméletlen vezető volt. Kommunikációs készsége gyenge, gyanakvó volt és nagyon nagy önbizalommal rendelkezett. Ez annyira eltért elődjétől, hogy sokan megnehezteltek rá. Különösen azt sérelmezték, hogy gyakran mondta ki hitbeli dolgokban a végső igazságot. Ez különösen azért volt sérelmes, mert 1917-re már jó néhány teológiailag képzett személy is bekerült a vezetők köré akik hamar rájöttek, hogy Rutherford jogászként és teljesen laikusan áll a Bibliához. Rutherford jogos kritikák kereszttüzébe került. Pont ekkor történt egy olyan eset is amiben lépnie kellett - egy ilyen jogos kritikusával szemben. Ez a kritikusa Paul S. L. Johnson volt, aki mielőtt Bibliakutató lett, evangélikus lelkészként szolgált. Russell halálakor Angliába küldték egy válsághelyzet kezelésére és két nagyon népszerű vezetőt leváltott. Rutherford azonnal a Főhivatalba hivatta Johnsont akinek vitatott eljárását egy vizsgálóbizottság vizsgálta ki. Johnsont a vizsgálóbizottság tisztázta, kiderült, hogy lépése szükséges és jogszerű volt. Ez nem esett jól Rutherfordnak, mert ő nagyon szerette volna Johnsont eltávolítani, aki úgy érezte, hogy ő méltóbb utódja lenne Russellnek, mint egy jogász. Johnson tehát tiszta lett a vizsgálat végén, de javasolta, hogy az elnöknek ne legyen akkora jogköre, hogy bárkit szabadon megvádolhasson. Javasolta, hogy az Igazgatótanács gyakorolja kollektív módon a vezetést, az elnök szerepe csak jelképes legyen. Így elkerülhetők lennének az ilyen felesleges vizsgálatok egy személy bizalmatlansága miatt. Az Igazgatótestület 7 tagja közül négy személy egyet értett Johnsonnal. Johnson javaslatát a Testület megszavazta, de Rutherford nem volt hajlandó azt elfogadni és aszerint gyakorolni a teendőit. A gond az volt, hogy az Igazgatótestület határozata jogszerű volt, de az elnök megbízatása élethosszig szólt, így semmilyen körülmények között sem lehetett leváltani. Ez állóháborúhoz vezetett és ilyen körülmények között jelent meg az Írástanulmányok hetedik kötete. A könyv Russell addigi kedves hangvételével élesen szembehelyezkedik, megjelenik benne egy újabb prófécia 1918-ra. A Rutherfordot korábban leszavazó négy igazgató sérelmezi, hogy egy ilyen jelentős tanításbeli változásról nemhogy nem dönthettek, hanem még előzetes értesítést sem kaptak. Rutherford ekkor beszélgetésre hívta a négy ellene szavazó igazgatót. Rutherford közölte velük, hogy nincsenek törvényesen megválasztva igazgatónak (ami nem volt igaz). A négy igazgató ezzel le is lett váltva és ideiglenesen Rutherford négy bizalmi emberét helyezte a székekbe. Ugyanazen a napon Johnsont beszélgetésre hívta és közölte, kirúgja a Bételből az elnök ellen szervezett lázadása miatt. Johnson azt felelte, hogy fellebbez az Igazgatótestülethez és amennyiben azok helybenhagyják a döntést, elköltözik a Bételből. Rutherford erre válaszul erőszakkal kizavarta az épületből. Ekkor az eddig Rutherford mellett álló A. N. Pierson is szembefordult Rutherforddal, de hajthatatlan maradt. A gyülekezetek megosztottak lettek Rutherford és az igazságtalanul elbocsátott igazgatók között. Időközben 1918. januárjában sor került a következő közgyűlésre ahol a Rutherford által vezetett szervezet tagjai természetesen őt és az embereit választották meg, kik között ott volt W. E. Van Amburgh, de a közben a 4 igazgató és Johnson védelmére kelt régi igazgatónak megmaradt Pierson már nem. A szavazáson alulmaradt 4 igazgató és Johnson megalakította a Hajnal Bibliatanulmányozó Csoportot. Ebből a csoportból Johnson 1918 nyarán kivált, a ma is működő Laikusok Házi Bibliatanulmányozó Mozgalma nevű csoporttal. Ekkor történt egy teljesen váratlan dolog, Rutherford és az igazgatók börtönbe kerültek. Az 1919-es (1917-ben Rutherford javaslatára bevezetett) évi tisztújító közgyűlés idején is fogságban voltak. Rutherford komolyan aggódott sorsuk és saját elnöki széke miatt, főleg amiatt, hogy börtönben ülőként maradhat-e elnök. Az 1919-es közgyűlésre Rutherford mártírrá vált a követői szemében és e miatt a lojalitásra hivatkozva a közgyűlés megszavazta neki az elnöki széket. Ekkorra a négy igazgató és Johnson már külön utakon jártak önálló szervezettel, nem jelentettek fenyegetést Rutherfordnak. A következő harc a gyülekezetek tagjaiért folytatódott. Főleg Johnson csoportja nagyon erősen tudott érvelni a Rutherford által kigondolt új tanítások ellen. A gyülekezetek tagjai értesültek a jogszerűtlen és erőszakos kizavarásról a Bételből. Valamit tenni kellett a tagságért. Egy zseniális terv született ekkor. Rutherford tudta, hogy a gyülekezetek tagsága azon a véleményem lesz amin a felvigyázók. 1919-1922 között Rutherford bevezette a gyülekezetek minden tagja részére a kötelező evangéliumhirdetést. Ez lefoglalta az egyszerű tagokat, a "lázadozó" véneket pedig arra hivatkozva, hogy nem prédikálnak (maga Rutherford sem tette meg) 1932-től meg lehetett fosztani kiváltságaiktól. 1938-ban a helyzet megszilárdítása érdekében bevezették, hogy a Társulat jelöli ki a gyülekezet vezetőit. 1938 előtt a gyülekezet szavazással választotta őket, de 1938-tól a tagok számára kijelölték a vezetőket. 1922-ben a szervezet tagjainak száma a kötelező evangéliumhirdetés miatt sok helyen a felére csökkent. A prédikálómunka következtében sokszorosan megnövekedett az újak száma. 1932-ben már a régóta Bibliakutatók jelentették a veszélyt akik emlékeztek Russellre és a leváltott négy igazgatóra. Ezek közül sokan felvigyázók lettek akik hangot adtak sok éve hangoztatott nemtetszésüknek. Ezek a személyek nem voltak hajlandók prédikálni, sem az őket megválasztó gyülekezet. Erre szolgált az 1932-es reform. Az 1938-assal a maradék Russell-követőket is megfosztották befolyásuktól. Rutherford 1938-1942 között örülhetett a művének. Addigra tudott csak teljesen leszámolni a belső ellenzékével. Súlyos harcok árán megszerzett hatalma nemsokára súlyos döntés elé állította: a II. világháborúban követői üldözéssel kerültek szembe az egész világon, Németországban már 1933 óta. Személy szerint nagyon bízott abban, hogy Armageddon közel van. A végidőszámítgatásait ekkor újabb két vezető elégelte meg, Nathan H. Knorr és Frederick Franz. Ők azonban akkor már tudták, hogy Rutherfordnak nincsen sok hátra az életéből. Teljes kételyek között 1942-ben meghalt. Halála után néhány év alatt a korábban leváltott vezetők visszakaphatták kiváltságaikat (akik hajlandók voltak prédikálni), de a koruk miatt sohasem juthattak jelentősebb befolyáshoz. Kissé komikus utóélete Rutherford harcának, hogy Európa keleti részén a kommunista országok egyes titkosszolgálatai azt terjesztették el a Nemzetközi Főhivatal vezetéséről, hogy Russell emberei visszavették a hatalmat Jehova Tanúi irányításában. E miatt Igazhitű Jehova Tanúi néven egy jelentős létszámú csoport vált le a szervezetből.

 

Forrás:Bikbak

10 komment
· 2 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr34549537

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Rutherford Beth-Sarimban 2012.06.08. 19:56:35

Jehova Tanúi könyv 76. oldal: 1930. március 19-i Aranykorszakban megjelent az az okirat, amely először Rutherfordnak, aztán a WTS-nek adományozta az ingatlant. A Beth-Sarim olyan pénzből épült, amelyet kifejezetten erre a célra gyűjtöttek. Beth Sa...

Trackback: Joseph Franklin Rutherford, az elítélt bíró 2012.06.08. 19:55:50

 A második Watchtower elnök, Joseph Franklin Rutherford börtönbe vonulása előtti fényképe:ELÍTÉLT BŰNÖSHa a börtönben maradt volna "milliók akik ma élnek", nem lennének egy szekta tagjai!Rutherfordot és az Őrtorony társulat egész szerkes...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2012.05.27. 20:12:44

Van egy fantasztikus oldal a neten a Bikbak. Hihetetlen jó cikkek vannak Jehova tanúiról. Mivel az oldal már évek óta nem frissül, Ezért néhány cikket kimentek onnan, hogy minél több emberhez eljusson az infó.
bikbak.uw.hu/index2.htm

szehenza 2012.05.28. 07:36:19

@sefatias: tényleg nagyon jó cikkek, jó lesz, ha átteszed ide.Érdekes volt nagyon, amit Izraelről ír! mi a véleményed?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2012.05.28. 07:37:01

Már sokadszor olvasom el ezt a történetet. Mivel a Hirdetők könyvet nagyon jól ismerem, és ott is szerepel(bár kisé kikozmetikázva) Pontosan beleillik a képbe. Rutherford tisztességtelen, gonosz módon ragadta magához a hatalmat, meggátolva ezzel Russel végrendeletének megvalósítását. Ami végül a 70-es években mégis megvalósult. Ez a történet igazán feladja a leckét azoknak, akik abban hisznek, hogy Jehova szelleme nevezi ki a gyülekezeti vezetőket.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2012.05.28. 07:40:05

@szehenza: Hát folytattam már kutatásokat Izraelről. A Biblia beszél erről több helyen is. Róma 11-ben főleg, de nem vagyok azon a szinten még, hogy érdemben állást foglaljkak. De érdekes párhuzamot látok. Russel és Rutherford, valamint a hitgyülis Németh Sándor magyarázatai között.

szehenza 2012.05.28. 07:55:51

@sefatias: én most végig olvastam a Róma 11-et, meg Zakariás 12:10-et.Nekem teljesen logikus. De nagyon tetszett,amit a hű és bölcs rabszolgáról is ír a másik blog.

szehenza 2012.05.28. 07:57:19

jó ez a cikked is egyébként, tetszik:)

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2012.05.28. 08:00:51

@szehenza: :) hát ez nem az enyém, de tényleg jó. Sajnálom, hogy nem folytatták azt a honlapot. rengeteg érdekes infó van ott.

szehenza 2012.05.28. 08:06:06

@sefatias: na jó, de most itt van az oldalon, és hasznos olvasni való:)

zsuzsi31 2012.05.28. 14:52:44

@sefatias: Én is kedvelem azt az oldalt ezen jót szórakoztam: 126 nap Armageddon után

Catilina. 2012.05.29. 18:53:57

@zsuzsi31: Szia,én is jól szórakoztam rajta,tetszett a sztori,többször is elolvastam,viszont olvasás közben lassan kezdett kialakulni egy a történet hátterét sötétre festő,gonosz kép,amely egyre nyomasztóbban bontakozik ki a végéig.Az a felismerés tudniillik,hogy a tanúk vezető testülete ezt meg is valósítaná,ha csak rajtuk múlna!