"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

X + 20 = Y

2012/04/22. - írta: sefatias

A post címében egy két ismeretlenes egyenlet található. Nem voltam túl jó matekból a suliba, úgyhogy nem is próbálom megoldani. És az igazság az, hogy ez az egyenlet nem is matematikai feladvány. Ez az egyenlet rólam szól. És természetesen olyanokról, akik hozzám hasonló helyzetben vannak. A kiindulópont az X, amihez 20-at kell adni, hogy megkapjuk az Y-t. Az egyetlen biztos pont az egyenletben, a 20-as szám. Ez a szám vagyok én, és a húsz éves keresztény szolgálatom, tanulmányozásom. A X az a pont, ahonnan indultam, az Y pedig az ahová érkeztem. Miről is van szó? Húsz év keresztény tevékenység után, hova jutottam? Mi az Y? Mi lett belőlem? Egy hitehagyott? Aki egy hitehagyott blogot ír, vagy más hitehagyott oldalakon kommenttel? Az hogy mi a végeredmény, az persze elsősorban attól függ, hogy mi az X. Mi a kiindulópont, ahonnan kezdjük az egész számolást.

Hogy pontos választ kapjak arra, hogy Én vagy bárki más, aki hasonló cipőben jár, milyen helyzetben van,segítségül hívtam az ’Érveljünk’ könyvet, a 173. oldaltól ezzel a témával foglalkozik. Nézzük először is, hogy mi a hitehagyás fogalma:

Hitehagyás

Meghatározás: A hitehagyás Isten imádatának és a neki végzett szolgálatnak a feladását jelenti, vagy attól való elfordulást, tulajdonképpen Jehova Isten elleni lázadást jelent. Egyes hitehagyottak, bár állítják, hogy ismerik és szolgálják Istent, mégis elvetik a Szavában lefektetett tanításokat vagy követelményeket. Mások kijelentik, hogy hisznek a Bibliában, de elutasítják Jehova szervezetét.

Vajon én feladtam Isten imádatát? Feladtam a neki végzett szolgálatomat? Fellázadtam Jehova Isten ellen? Egy szóval tudok erre válaszolni: NEM! A körülményeim ugyan megváltoztak, de továbbra részt veszek az imádatban. Az ima., és Isten szavának tanulmányozása továbbra is részét alkotja a mindennapjaimnak. Sőt! Azt hiszem az elmúlt néhány hónapban, intenzívebb volt a tanulmányozásom, mint eddig bármikor. Hogyan szolgálom az Istent? Gondolom itt a cikk írója a prédikáló szolgálatra gondol. Mind a mai napig megragadom a lehetőségeket a hitemről való tanúskodásra. És bizony azt hiszem a gyülekezeti óraátlagot simán tartom. És a testvérek szolgálata? Én azt hiszem ez is beletartozik a szolgálatba. Ha azt nézzük, hogy hány kiközösített személlyel folytatok magánbeszélgetéseket, illetve hány testvér ír nekem privát üzeneteket, tesz fel kérdéseket nekem, akkor ezt is kipipálhatom. A szolgálatomat a gyengék, és a kételkedők érdekében ugyanúgy folytatom, mint az elmúlt 20 évben. (Az persze más kérdés, hogy erre én is alaposan rászorulok, a nálam érettebb személyek részéről) Nézzük tovább. Elvetettem az Isten szavában lefektetett tanításokat, követelményeket? NEM! Továbbra is A Bibliában lefektetett alapelvek irányítják az életemet, és sehol sem tudnék jobb útmutatót találni Isten szavánál, a Bibliánál. A benne leírt követelmények mértékadóak, és felülbírálhatatlanok. Hiszek abban, hogy a Biblia Jehova Isten Szava! És Jehova szervezetével hogy állok? Elutasítom? Na ez egy jó kérdés. Itt már bizonytalan vagyok. De ha a Bibliából megmutatja valaki, hogy melyik Jehova szervezete, és erre megcáfolhatatlan bizonyítékot mutat fel, akkor alárendelem magam a bizonyítékoknak. Bár húsz évig Tanú voltam, és ma is annak vallom magam, kételkedek abban, hogy az Őrtorony társulat pontosan azt tenné, amit Jehova elvár tőle. Legalább is mindent összevetve nem tartom jobbnál, más egyházaknál.

Számíthatunk-e arra, hogy hitehagyottak támadnak a keresztény gyülekezetben?

1Tim 4:1: „ Az ihletett kijelentés azonban határozottan megmondja, hogy a későbbi időszakokban némelyek elpártolnak a hittől, félrevezető ihletett kijelentésekre és démonok tanításaira fordítva figyelmet.” 2Tessz 2:3: „Senki, semmilyen módon ne vezessen titeket tévútra, mert nem fog [Jehova napja] eljönni, csak ha előbb eljön a hitehagyás, és kinyilatkozik a törvénytelenség embere, a pusztulás fia.” Kik is a hitehagyottak? Akik elpártolnak a hittől, , félrevezető ihletett kijelentésekre és démonok tanításaira hallgatnak.

Jelen pillanatban semmilyen szervezettel, vallással nem ápolok közvetlen kapcsolatot. Járok összejövetelre, és tanulmányozom a kiadványokat, de elsősorban a Bibliát. Azt hiszem csak azokat a tantételeket hagytam el Jehova tanúi hitnézetei közül, amelynek semmi bibliai alapját nem találtam. Tehát nem hallgatok megkérdőjelezhető forrásokból jövő információkra.

A hitehagyottak néhány jellemvonása: Megpróbálnak követőkre szert tenni, és ezáltal szektás szakadásokat idéznek elő

Csel 20:30: „közületek is támadnak majd férfiak, akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat.” 2Pét 2:1, 3: „közöttetek is lesznek hamis tanítók. Ugyanezek romboló szektákat fognak bevezetni csendesen, és megtagadják még a tulajdonosukat is, aki megvette őket . . . Mohóságból ki is fognak zsákmányolni benneteket elferdített szavakkal.”

Kíváncsi lennék, hogy az amiben hiszek, vagy amit írok, az kiforgatott, vagy romboló-e. Szerintem nem. Még akkor sem, ha néhányan esetleg megdöbbenek rajta. De az nem az én hibám, ha valaki általam szembesül először azzal, hogy nem minden úgy van, ahogy addig gondolta. És hogy magam után vonom e a tanítványokat? Egyáltalán nincs ilyen célom. semmi értelmét nem látom egy új gyülekezet, vagy vallás alapításának. ráadásul teljesen alkalmatlan vagyok erre. Ráadásul kizsákmányolni ? Dehogyis!

Talán azt állítják, hogy hisznek Krisztusban, de nem veszik komolyan a követőire bízott prédikáló- és tanítómunkát

Luk 6:46: „Miért hívtok hát így: »Uram! Uram!«, és nem cselekszitek, amit mondok?” Máté 28:19, 20: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket . . . , és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek.” Máté 24:14: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég.” Ahogy korábban említettem, minden lehetőséget megragadok, hogy Istenről beszéljek. Talán azt állítják, hogy Istent szolgálják, azonban elutasítják képviselőit, a látható szervezetét Júd 8, 11: „ezek az álmokba merülők is hasonlóképpen beszennyezik a testet, semmibe veszik a felsőbbséget, és becsmérlően beszélnek a dicsőségesekről. Jaj nekik, mert . . . Kórah lázadó beszédében vesztek el.” 4Móz 16:1–3, 11, 19–21: „Kórah . . . felkelt . . . és még kétszázötven ember Izrael fiai közül, a közösség fejedelmei . . . Összegyűltek hát Mózes és Áron ellen, és ezt mondták nekik: »Elegünk van belőletek, mert az egész közösségből mindenki szent, és Jehova közöttük van. Miért emelitek hát magatokat Jehova gyülekezete fölé?« [Mózes ezt mondta:] »te és egész közösséged, mely összegyűlik, Jehova ellen van. Mert mi Áron, hogy ellene zúgolódtok?« Amikor Kórah egybegyűjtötte az egész közösséget ellenük a találkozás sátrának bejáratához, megjelent Jehova dicsősége az egész közösségnek. Jehova ekkor szólt Mózeshez és Áronhoz, ezt mondva: »Váljatok külön ettől a közösségtől, hogy kiirthassam őket egy szempillantás alatt!«”

Kik ma Isten képviselői? Mivel tudják bizonyítani? Kitől kapták a kinevezésüket? És én ráadásul azt hiszem senki fölé nem emelem magam. Tehát igazából nem tudom, hogy ki az akinek az elutasításától függ a hitehagyottságom. Ha valaki megmutatja a kinevezését Istentől, azonnal alárendelem magam neki.

Nemcsak az igaz hitet adják fel, hanem ’verik’ is korábbi hívőtársaikat; nyilvános kritizálással és más módszerekkel gátolják tevékenységüket; az ilyen hitehagyottak magatartása bomlasztó, nem építő

Máté 24:45–51: „Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái fölé, hogy megadja nekik eledelüket a kellő időben? . . . De ha az a gonosz rabszolga azt mondaná valamikor is a szívében: »Késik az én uram«, és verni kezdené rabszolgatársait, és enne, inna a megrögzött részegesekkel, akkor olyan napon jön meg annak a rabszolgának az ura, amelyen nem várja, és olyan órában, amelyet nem tud, és megbünteti őt a legnagyobb szigorral, és a képmutatók közé jelöli ki a részét.” 2Tim 2:16–18: „Kerüld azonban az üres beszédeket, melyek sértik azt, ami szent; mert egyre messzebbre mennek majd az istentelenségben, és szavuk úgy fog terjedni, akár az üszök. Ezek közül való Himéneusz és Filétusz. Ezek az emberek eltértek az igazságtól, azt mondva, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyek hitét.”

Verem korábbi hívőtársaimat? Mivel? Hogyan okozok nekik szenvedést? Az hogy olyan dolgokat írok, vagy mondok, amik megfelelnek az igazságnak, az verésnek számít? Cáfolja meg valaki például ’a megbotránkozás’ címet viselő postjaimat. Azt persze tudom, hiszen átéltem, hogy az igazsággal való szembesülés fájdalmas, de azt nem én okozom, hanem az aki korábban ezt eltagadta. Tehát ha fáj is, az akkor sem az én hibám. (prédikátor 1:18)

Üdvözölhetik-e a hűséges keresztények a hitehagyottakat, vagy olvashatják-e az irodalmukat?

2Ján 9, 10: „ Aki előretolakszik, és nem marad meg a Krisztus tanításában, annál egynél sincs ott Isten . . . Ha valaki elmegy hozzátok, és nem ezt a tanítást viszi, soha ne fogadjátok az otthonotokba, s ne is köszönjetek neki soha.” Róma 16:17, 18: „Buzdítalak pedig titeket, testvérek, hogy tartsátok a szemeteket azokon, akik meghasonlásokat támasztanak, és botránkozásra adnak alkalmakat, ellentétben azzal a tanítással, amelyet tanultatok, és kerüljétek őket . . . mézesmázoskodással meg hízelkedő beszéddel tévútra vezetik az álnokság nélküliek szívét.”

A 2jános 9,10 versénél érdemes megvizsgálni az előzményeket. A 7. versben egyértelműen megfogalmazza János hogy kire gondolt: ’aki nem vallja Jézus Krisztus testben való eljövetelét’. Hát én vallom. Soha nem fogom azt mondani, hogy Krisztus nem jött el testben. Tehát üdvözölhetsz. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy a szavaim mennyire mézesmázosak, hízelkedőek. Hogy botránkozást okozhatnak az lehet. de csak annak, aki eddig nem volt tisztában az igazsággal. Maradt még két alcím. Azok már nem illenek ide teljesen, és a lényegüket, már kitárgyaltam. Ami ebből kiderült, hogy nem vagyok hitehagyott. Tehát a Y-t azonosítottuk. Már csak az X-et kell.

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr624466504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Trifena 2012.04.22. 15:17:30

ez jó lett Sefa! Büszke vagyok Rád! :)

karalabe4 · http://eletazortoronyutan.blogspot.com/ 2012.04.22. 17:59:32

@sefatias:
Sefa!
Nagyon jó írás, csak így tovább. Az vagy, akinek tartod magad, igaz biztosan követtél el hibákat (ki nem), de senkinek sincs joga hitehagyottnak nevezni téged csak azért mert nem bólogatsz butaságokra.

Ha valaki így tekint téged, akkor az ítélkezés, amivel a nyakukba vették azt a malomkövet, ami a te életed megítélésével kapcsolatos.
(arról nem is beszélve, hogy ezzel a kijelentéssel magukról állítanak ki bizonyítványt: eletazortoronyutan.blogspot.com/2012/02/projekciorol.html)

Örülök, hogy írod ezt a blogot, színvonalasak a cikkeid.

szehenza 2012.04.22. 18:45:18

nagyon jó cikk, csak annyira szomorú. Most amúgyis megint magam alatt vagyok, olyan kár, hogy ilyesmit kell írnod. És az a legszomorúbb, hogy egy aktív tanú lenézi az embert, nem tudja, hogy az ismeret néha fájdalmas.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2012.04.22. 18:49:41

@karalabe4: köszi. vannak még ötleteim, és lehet, hogy egy kettőhöz kérem a segítségedet

reboot (törölt) 2012.04.27. 10:37:29

" Tehát a Y-t azonosítottuk. Már csak az X-et kell."

Várom a folytatást X-el kapcsolatban :)

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2012.04.27. 11:04:39

@reboot: hát majd később. Addig a fantáziájára bizom mindenkinek. Ha teli lennék idővel, akkor irnák folyamatosan. Egyszerre két három új post van a fejemben, és rendezgetem őket.

Silverman 2013.11.27. 16:18:02

„Hiszek abban, hogy a Biblia Jehova Isten Szava!”

Én úgy mondanám, vannak ihletett tartalmú részek benne. Persze ez attól is függ, mit tekintünk ihletésnek. Egy vers is lehet ihletett, nekem az egyik kedvenc versem a Vang An Si. Arról a törekvésről szól, mikor az ember úgymond istenes rendszert szeretne létrehozni, mégis visszahanyatlik a porba. Ez a folyamat megfigyelhető az egyházaknál is, jönnek a nagy reformok, aztán mégis csak ugyanolyan lesz majdnem, mint amit meg akart reformálni. Lásd a hitgyüliből kivált autonom gyülekezet. De a verset érdemes elolvasni szerintem:

(Szabó Lőrinc: VANG-AN-SI)

– Hiába! – hallotta ezerszer
Sen-Tszung, a sárkánytrón ura.
– Nincsen remény! – és ijedten nézett
a remete Vang An-Si-ra.
– Jobb nem tudnod, hogy mi van ott kint! –
dörögte három ezredév
és a Tanácsban csak a szent bölcs,
Vang-An-Si rázta a fejét.

Fejét rázta, és így kiáltott:
– De! tudd meg! s felejtsd soha!
Én, Van-An-Si neveltelek föl,
én és a filozófia;
most tied a trón: megcsináljuk,
mit még senki se mert, akart,
az Isten Országát a földön,
én, a gondolat, s te, a kard! –

– Császár, ne akarj tudni semmit! –
könyörgött a rémült Tanács.
– Sen-Tszung, könyörgött a szent, – tárd ki
varázstornyod négy ablakát!
– Ne, császár, ne hallgass a népre! –
– Császár, hallgasd meg népedet! –
És szólt Sen-Tszung, az ifjú császár:
– Van-An-Si, én neked hiszek! –

A torony négyfelé kitárult,
a Tanács meghajtá fejét
és Sen-Tszung, mit császár sohasem tett,
hallgatta, miért sír a nép;
a négy ablak négyfelé tárult,
és begyűjtötte mind a kínt,
mit fél Ázsia szíve néma
viharként dörgött odakint.

S a vihar feljajdult Keletről:
– Császár, nincs munka, nincs kenyér! –
– Kifoszt az uzsorás, a kalmár! –
sírt a milliótorku Dél.
– A bér! a tőke! – zúgta Észak
és Nyugat zúgta: – A papok! –
Sápadtan hallgatta a császár
a négy beszélő ablakot.

Sápadtan hallgatta a császár,
amit még nem hallott soha:
hogy a szabadság nem szabadság,
a jog az őserdők joga,
hogy a szegényt a fenevad pénz,
mint tigris a nyulat, eszi,
s a világ csak nézi a gyengét
és legfeljebb megkönnyezi.

Irtózva hallgatta a császár,
hogy átkozódnak a szivek,
hogy elsírták mind, amit szemébe
nem mondtak volna soha meg;
irtózva hallgatta a néma
mennydörgést, amit a kulik
kétszázmillió szíve vert és
az imát: – Ég fia, segíts! –

Az ablak bezárult. – Hiába!
Nincs remény! – mondta a Tanács.
– De van! – tört ki Vang-An-Si, – császár,
akard s itt lesz az új világ!
– Akarom! – szólt és megölelte
szent bölcsét Sen-Tszung: – Akarom!
Tanítóm voltál, most is az vagy,
kezedben minden hatalom! –

És Vang-An-Si dolgozni kezdett
és dolgozott tíz éven át.
Védte a gyengét, tőrbe csalta
a tigrist és a banditát.
– Pénz, műhely és bolt: az államé mind,
– hirdette, – én kereskedem,
s mint agy és kéz, mit munka termel,
elosztom becsületesen! –

Tíz évig dolgozott a szent bölcs,
büszkén, hogy amit most csinál,
ezer év múlva is csak álom
lesz más népek fiainál;
békét hirdetett s ölt nyugodtan,
ha ölnie kellett neki,
angyalok voltak katonái
s angyalok a hóhérai.

Tíz évig dolgozott Vang-An-Si
és dolgozott mindenkiért,
kétszázmillió szíve volt és
a vén világ arcot cserélt;
látta: roppant számok és tervek
bölcs kényszerben hogy építik
szerencse, önzés, bűn s örök harc
fölé az ész és a rend álmait.

Tíz év… S a szent hívta a császárt
és a Tanácsot. – Kész vagyok,
itt a művem! s az új világra
kitárta a négy ablakot.
Boldogan hajolt ki a császár,
Vang-An-Si boldogan figyelt:
köröttük a birodalomnak
kétszázmillió szíve vert.

Csend volt, mint mindig, titok és csend,
de hatni kezdett a varázs,
megszólalt kétszázmillió szív
s a titokból lett vallomás:
– Öld meg! – zúgta egy hang. Utána
égig csapott a düh s a vád:
– Öld meg! – Kit? – kérdezte a császár. –
– Vang-An-Sit, a pokol fiát!

– A bölcsek bölcsét? – A bolondot! –
– A szentet? – Ördög szentje volt!
– Hallod? – nézett a bölcsre Sen-Tszung.
– Öld meg: mindenkit kirabolt!
Öld meg! – az átok, mint a tenger
özönlött a császár felé.
– Őrültek! – kiáltott Vang-An-Si
és kilépett a nép elé.

– Őrültek! Elűztem a kalmárt!...
– A tied éppúgy becsapott!
– Bankpénz helyett … – De katonákkal
Hajtottad be a kamatot!
– Az úri tőke… – Spicliké lett!
– A papok… – Azért nincs eső!
– Munkahadsereg… – Mint a börtön!
– Jövőtök… – Ma kell, nem jövő! –

És már megint égig csapott a
vihar, tombolt az új világ:
– Most remény sincs meggazdagodni!
Császár, öld meg a bestiát!
– Őrültek! – suttogta a császár
s becsukta a négy ablakot,
s elnémult kétszázmillió szív
s az önzés újra hallgatott.

Elnémult kétszázmillió szív,
csak kettő beszéld odabent.
– Hiába! sóhajtott a császár.
– Nincs remény! – sóhajtott a szent.
– Ugye, mégis a régi rend jobb?! –
tapsolt a győzelmes Tanács.
És Vang-An-Si befalaztatta
a szent torony négy ablakát.
a vers forráslinkje: www.gerlo.hu/kommunizmus-vita/beszelgetes.html
érdemes elolvasni ezt is, Bulányi György is felszólal.

Silverman 2013.11.27. 16:25:02

„soha ne fogadjátok az otthonotokba, s ne is köszönjetek neki soha.”
az az érdekes, hogy Jézus ennek az ellenkezőjét tanítja, ha kell bocsássunk meg még hetvenhétszer is…….a kirekesztés, a megvetés az elutasítás, ezek az eszközök még betegebbé teszik azt az embert, akivel gond van, s csak még megátalkodottabb lesz.

„A 7. versben egyértelműen megfogalmazza János hogy kire gondolt: ’, aki nem vallja Jézus Krisztus testben való eljövetelét’. Hát én vallom. Soha nem fogom azt mondani, hogy Krisztus nem jött el testben.”
Soha ne mond, hogy soha!
Ez a kritérium, csupán annyit mutat, hogy a pauliánus gyülekezetek hitvilágának ez volt az alfája és omegája. Azt is tudjuk, hogy miért kellett kritérium:
Ez a kanonizálás egyik lépcsőfoka volt.
Pál apostol megerősítette az újszövetségi iratok elismerését, kibővítve azzal, hogy a saját maga írásait állította előtérbe: „De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok” Gal. 1: 8. Ez megnehezítette a hívőknek az ítéletalkotási képességüket, hiszen sejtelmük sem lehetett arról, hogy amit felolvasnak nekik, az valóban apostoli irat-e. Annál is inkább, mivel az apostoli korban is rengeteg hamisítvány volt, így nem lehetett pontosan tudni, hogy mi az, amitől nem szabad eltérni. A hamis iratokról a II. Tesz. 2: 2 tudósít: „ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által,”. A legsúlyosabb kitétel az I. Ján. 4: 1-3 „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.”
Az I. János szerzője felismerte azt, hogy a hívők nem képesek megítélni, melyik hamis levél és melyik nem ezért meghatározott egy kritériumot, amely alapján meg lehet ítélni a szövegeket. A kritérium alapjává teszi, hogy krisztust azonosítja-e valaki Jézussal vagy nem, itt egyértelműen a gnosztikus kereszténység elleni kirohanásról van szó, akik tagadták azt, hogy Jézusnak valóságos teste lett volna. A Messiás eddig, egy elképzelt személy volt, az I. János szerzője felhatalmazást adott a későbbi üldözésekre, sátánná kikiáltásokra és a későbbi vallásháborúkra, nemcsak a zsidók, hanem az összes többi vallás irányában is, sőt magában a kereszténységen belül is. A krisztus Jézus hirdetése még mindig nem tette teljesen nyilvánvalóvá, hogy mi elfogadható és mi nem, hiszen, voltak hamis apostolok, akik vallották, hogy testben megjelent Krisztus, és Krisztus apostolainak mondták magukat, ezért írja Pál:
„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.” II. Kor. 11: 13-14
Lássuk be, a történelem bebizonyította, hogy lehet valaki a sátán küldötte annak ellenére, hogy vallja, hogy Jézus a testben megjelent Krisztus. A kritérium felállításánál, a gnosztikus látszattest hívőket választották el a többi hívőtől.

Ha ma kellene kritériumot alkotnom, mondjuk nekem, azt mondanám, aki krisztushívő, az nem követi Jézust, hanem pauliánus, azaz Pál követő. Mondom ezt azért, mert tudom, hogyan változott meg a szó jelentése, hogy krisztus, de ezt talán egy másik kommentben.
üdv
Ákos