"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

Az igazság a valóságban van

2018/03/01. - írta: sefatias

Már régóta keressük az igazságot. Évszázadok, évezredek teltek el ebben a komoly kutatásban, ami sosem volt eredménytelen. Igazságok tömegei váltak emberek millióinak meggyőződésévé, és építettek rájuk emberéleteket, illetve haltak meg értük. Némelyik igazságnak kevés követője volt, némelyiknek, meg sok. És amikor két egymásnak ellentmondó igazság egy időben, és közel azonos területen bukkant fel, általában az maradt talpon, amelyik mögött több ember, nagyobb hatalom állt. De hiába győzött, mert újabb és újabb igazságok kerültek felszínre, amelyek más és más módszerekkel, más és más típusú emberek meggyőződésévé vált. Ma, mikor ezen igazságok képviselőinek nincs lehetőségük háborúzni, embereket ölni, egyszerre láthatjuk a rengeteg egymásnak ellentmondó igazságokban hívő embereket, amint hirdetik hitüket, és nézik hülyének a másként gondolkodót.

vydvdsvdsvds.jpg

Bizonyítékok, következtetések, érvek tömegeit ráncigálják elő valamilyen misztikus, ellenőrizhetetlen múltból, hátha a másik oldal felismeri benne azt az igazságot, amelyet ők már isten bölcsességének köszönhetően magukévá tettek. Aztán csalódottan és kimerülten veszik tudomásul, hogy a másik még nem rendelkezik azzal a bölcsességgel, nem ért el az isten megértésének arra a szintjére, ahol az ő érvei elérnék céljukat. Marad a harag, a megvetés, és a kiválasztottság érzés. Persze mindkét oldalon.

Érdekes és persze nem meglepő módon, bizonyos témákban nem találkozni vitákkal. Például a mindenki számára egyszerre és egyformán érzékelhető dolgokban nem vitatkoznak. Például nem jellemző, hogy két saját ellentétes igazságában hívő ember arról vitatkozna, hogy képes-e az ember segédeszközök nélkül, a víz alatti életre. Nem találkoztam még olyan emberekkel, akik arról vitáztak volna, hogy a Gellért hegy a Duna, vagy a Tisza, netán a Maros partján áll-e. Általában senki nem kérdőjelezi meg, hogy a háztartásban használt mosógép működéséhez szükség van-e elektromos áramra.

Abból ritkán van probléma, mikor valaki olyan mindennapokban tapasztalt dolgot jelent ki igazságként, amivel szinte mindenki találkozik. A valósággal való közös kapcsolat, annak közös átélése nem generál vitát, nem okoz széthúzást. Azok a szubjektív, ám általánosnak tekintett igazságok, melyek gyakran vannak ütköztetve egymással, jobbára olyan alapokkal rendelkeznek, amelyek elvesznek a múlt homályában. Azt látom, hogy semmilyen módon nem igazolható események szolgálnak kiindulási pontként, illetve megtörtént eseményeket idealizálnak túl, misztifikálnak, és ezt tekintik meggyőződésük alapjaként. Mindkét esetben elkövetik azt a hibát, hogy a saját igazságukat egy valóságon kívüli, soha nem tapasztalt, túlidealizált, múltban eredő alapra helyezik. 

Azért, hogy sikerüljön a saját igazságukat másoké fölé emelni, óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy ezt a múlt homályába veszett, misztifikált eredetet valahogy igazolják. Elméletekkel bástyázzák körül, amelyeket szintén szubjektív módon próbálnak valósággá tenni. Persze sikertelenül, és így csupán növelik a vitatható elméletek számát. Hogy mire is gondolok?

A keresztények rengeteg erőfeszítést tesznek azért, hogy bebizonyítsák azt, hogy a Bibliában leírt történetek megtörténtek a valóságban. A teremtés, az özönvíz, Jézus gyógyításai, feltámadása és ezeknek valamilyen módon történő igazolása könyvek tömegeit töltötte meg, és számtalan vitát generált. Ugyanez vonatkozik a ma divatos nacionalizmusra. A magyarság többi nemzet fölé emelése olyan történeteket kíván, amelyekben mi magyarok emberebbek, ősibbek vagyunk a többi nemzet embereinél, akik valamilyen misztikus erőnek köszönhetően különleges tetteket hajtottunk végre. Az erőnk és a különlegességünk a múltban ered, és a múlt hőseivel ma is létező kapcsolatunk táplálja.

Mindkét esetben szükség van a múltra, mert a jelenben nincs semmi amibe kapaszkodhatnának. A keresztények a saját különlegességüket a bibliai hősökkel létrehozott misztikus kapcsolatra vezetik vissza, a magyar nacionalisták pedig az ősi magyar hősökkel próbálnak azonosulni. Mindkét esetben a jelenben élő ember a múltban keresi a saját önazonosságát. A múlt eseményeit kutatja, és idealizálja, hogy magát jobbnak lássa. De mivel ez a túlidealizált múlt nem igaz, ezért az ebből épített önazonosság is téves. Vagy nem. Mert ugye ami elveszik a múlt homályában, az sem ide, sem oda  nem tud igazolást nyújtani. Mert lehet, hogy Isten valóban Ádám oldalából alkotta meg a nőt, lehet, hogy Jézus valóban feltámadt, és lehet, hogy Isten valóban a magyar nemzetet választotta ki. Ami biztos, hogy ezek a múltban játszódó történetek ma semmilyen módon nem igazolhatóak. Az igazolhatatlanságuk pedig oda vezet, hogy folyamatos viták szabdalják szét a társadalmat.

Az a tény, hogy a saját igazságunk védelmében, a múltban merülünk el, és ott keressük a bizonyíthatóságot, azt jelenti, hogy a jelenünket feláldozzuk a vélt, igazolhatatlan, teljesen szubjektív véleményünk, igazsággá válásának oltárán. Ennek a múltban vizsgálódásnak semmi értelme. Minden esetben azt próbálja bizonyítani, hogy a jelenben is élő Isten, a múltban egyszer már igazolta a feltételezett igazságot, és ez a múltban történő igazolás ad létjogosultságot a jelenben, az adott "igazságnak". Az én problémám ezzel az, hogy az az Isten, aki a múltban meghatározott valamit, nem veszi észre, hogy a jelen emberének pont úgy szüksége van az ő közvetlen igazolására a jelenben, mint a múlt emberének az ő saját jelenében? Nem veszi észre, hogy a hallgatása emberek millióinak ad értelmetlen célt, felesleges harcot? Fel se merül benne, hogy ő is felelős azért a sötétben tapogatózásért, ami jellemez bennünket?

Jelenleg úgy gondolom, hogy ha a Természetfeletti nem hajlandó pontos utat mutatni, akkor nekünk semmi okunk rá, hogy a róla szóló igazolhatatlan, sok esetben egymásnak ellentmondó történetekre építsük fel a jelenünket, és így a jövőnket is. Az hogy az identitásunkat ókori, középkori túlmisztifikált, túlidealizált történetek alapján határozzuk meg, az semmivel sem másabb, mintha a Hófehérke, a Micimackó, vagy épp a Hétszünyű Kapanyányi Monyók történeteit használnánk fel erre. Ezért szerintem(!!!) más kiindulópontot kell választanunk. Az identitásunk és az igazságkeresésünk alapjaként nem igazolhatatlan, múlt homályába vesző történeteket kell felhasználnunk, hanem olyan, mindenki által tapasztalt, érzékelt és nem kétségbe vont valóságokra, amelyek körbevesznek bennünket.

Például a keresztények évszázadok óta vitáznak a háromságról - minden nézet képviselői a Bibliát lobogtatva -, miközben azt sem tudják, hogy a Biblia hogyan jött létre, kik dolgoztak a létrehozásán, és milyen feltételek mellett. A magyarság nagy védelmezői pedig úgy tekintik a magyarságot különlegesnek, hogy közben nem tudják meghatározni a magyarság fogalmát sem. Mindkettő olyan  alap, amiről Jézus azt mondta: "a balga ember(...), aki házát homokra építette.Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált." Máté 7: 26, 27. A bizonytalan alapra épített elméletek összedőlnek.

A valóság, a jelen nem bizonytalan. Vannak benne megfogható dolgok, amelyekre lehet építkezni.

 

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr3113707030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2018.03.07. 13:50:42

Honnan tudjuk hogy a valóságot látjuk?
Ha a valóságnak vélt dolgot veszük alapul akkor az igazság sem lesz igaz.Nem igaz?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2018.03.08. 06:28:19

@Ihletett: Így van. igazad van. Az ember önmagában csupán egy eltorzult teljesen más valóságot alkot magának, vagy alkotnak neki. Erről szól a Platon írását tartalmazó korábbi posztom:
sefatias.blog.hu/2013/10/04/a_barlanghasonlat

A valóság felismeréséhez kevesek vagyunk egyedül. Ezért is írtam a posztban a következő gondolatokat:

"A valósággal való közös kapcsolat, annak közös átélése nem generál vitát, nem okoz széthúzást."

"Az identitásunk és az igazságkeresésünk alapjaként nem igazolhatatlan, múlt homályába vesző történeteket kell felhasználnunk, hanem olyan, mindenki által tapasztalt, érzékelt és nem kétségbe vont valóságokra, amelyek körbevesznek bennünket."

Tehát a valóság megismeréséhez, több ember közösen átélt, megtapasztalt, érzékelt, nem kétségbe vont tudására van szükség. És olyan alapokról kell indulni, amelyek megfelelnek ezen kritériumoknak, és nem is szabad olyan területekre merészkedni, amelyek nem

2018.03.09. 23:14:02

Szerintem közösösen sem lehet meghatározni mindenki láthatja roszul az adott helyzetet.Attol hogy valamit kozosen tapadztslunk a tapasztalat kozos lesz és ezősebb minz ha csak egyeful eljuk meg.Viszont nem biztos hogy az igazságot tapasztaljuk kozosen. Vegyuk példának azt hogy :
Egy hal az akkbáriumban szuletett es ott is hal meg namost a hal leélneti ugy az egész életét hogy csak az akvárimról tud és haltársaival megyötődenk minden számukra érzékelhető dologról.A halak csak rész igazságokat látnak és tapasztalnak.Nem tudják hogy hány meg hány édes meg sós víz van a föld nevű bolygón sőt azt sme hogy egy állitolahos univerzumban vagyunk stb.
Például a fénynek egy bizonyos részét látjuk "látható spekrtum" amit látunk azaz a színek.Ez a teljes spektrum kb 5% át teszi ki.
Engem ez a dolgo nagyon zavar.Hogy nem lehetek minden tudás birtokában időhiány miatt mert 1x meg fogok halni.Ezert sokszor azon gondolkozom hogy mi dent vagy semmit ha nem kaphatok meg mindent akkor minek csinalni,lehet hogy inkabb a boldog tudatlansagban kene lennem.Hiszen a biblia szerint Adam es Eva is így kezdte nem tudtàák mi a jó és mi a rosz.Lehetseges lennr hogy csak az orom mistt vsgxunk s golfon?En pl tudok hinni a lelekvandorlasban mert ha megnezzuk a fotikat akkor energiat sem letrehozni sem elpusztitani lehete.Az folyton alakul.En meghalok megesznek a kukacok a kukato megeszi egy madár a madárt egy ragadozó a rgadozót megeszi egy ember az ember megint meghal es ez egy orok korforgas olyan mint a víz sosem fog elfogyni .A halal talán vsak rhy állomása sz értnek.Viszont akor a lélek pedig nem evilági.

a századik juh 2018.03.10. 08:23:11

Az az igazság, jó ötlet volt, de a valóság: Volt! :) Úgy látom, törölték az eseményeket.

2018.03.10. 13:01:57

Koszi mar olvastam elolvastam megegyszer.Nem értem miért linkelted be ,de tényleg :).
Azon gondolkodtam hogy vajon nem egy dogma az hogy semmit sem fogsdok el igaznak amit csak nem tapasztalhatok.Vajon vannak jó dogmák és tosz dogmák ?
Lehrt hasznos és lehet haszontalsn.
De szerintem az sem feltetlenul kell elfogadunk isgznak amit tapadztalunk akár közöden akár egyedül.Egyébként ha a tömeg irányít akkor a tömeg lehhülyébb tagjához fognak igazodni.Az lesz a nívó.

balivi 2018.04.22. 07:34:41

Szia Sefa! Én azt gondolom, hogy a valóság egy halmaz, aminek van sötét és világos része. A valóság az igazság ismerete nélkül sötétség, míg az igazság ismerete által világosság. Ezért aztán a jelenben is megtapasztalhatod mindkettőt. Amikor a keresztények önmagukkal is vitáznak, akkor ők vajon a valóság melyik "halmazállapotáról" vitáznak vajon? :-))) Pedig ők aztán az igazság egyedüli letéteményesének tartják magukat. Na üdv.
süti beállítások módosítása