Korábban már foglalkoztam azzal, hogy ha a bibliai teremtési beszámolót és ezzel a bűnbeesés történetét nem tekintjük valós eseménynek, akkor azzal bizony alaposan áthúzzuk és megkérdőjelezzük a mai megváltástant >> ITT << A belinkelt posztban idézett Rózsa Huba pontosan megfogalmazza azt, ami bennem is már régen felmerült, és azt hiszem sok más keresztényben is: "Az elbeszélés több tekintetben is kérdéseket vet fel a mai emberben. A bibliai történet valószerűségével kapcsolatban kétségeket támaszt a kísértés leírása. Az asszonyt egy kígyó megszólítja, ő pedig minden meglepetés nélkül, magától értetődően beszélni kezd vele. Mindez a meseszerűség benyomását kelti. A jogérzést pedig sérti, hogy az elkövetett bűn nincs arányban a büntetéssel." (Rózsa Huba: Őstörténet, 55.old)
Rengeteg nyomós érv szól amellett, hogy ezt a történetet ne tekintsük valóságnak. Bennem már a kereszténységem kezdetén megfogalmazódott az a gondolat, hogy a megváltás valójában Isten igazságtalanságának tökéletes példája. Én igazságtalannak tartom, hogy egy ember hibája miatt, minden ember büntetést kap, és igazságtalannak tartom, hogy egy harmadik, teljesen ártatlan személynek kell az egészet helyrehozni, szőrnyű kínok árán.
Ha én mindenható lennék, akkor biztosan másképp oldottam volna meg. Ha én döntöm el azokat az alapelveket, törvényeket, ami alapján a világ működik, biztos nem engedtem volna, hogy egy ember hibája miatt milliárdok szenvedjenek feleslegesen. Hogy őszinte legyek, Jézus szenvedése észrevehetetlenné törpül az emberiség kollektív szenvedése mellett. De abban is biztos vagyok, hogy emberek tömegeit rejti a történelem, akik olyat éltek át ami egyénileg is messze felülmúlja Jézus szenvedését. Magyarán: sehol nincs igazságos arányosság a megváltástanban. És ahol nincs arányosság, ott nincs igazságosság se. Tehát a megváltástan nem tükröz vissza semmilyen igazságosságot Isten részéről.
Ám ha a teremtési beszámolót kiiktatjuk, és úgy tekintjük azt, mint egy tanulságos történetet, ami fel akarja hívni a figyelmünket valami fontos dologra, és emellett megpróbálunk kellőképpen bátran szembemenni a jelenlegi megváltástannal, akkor talán új értelmet nyerhet az eddig teljesen meddő kereszténység. Mert valljuk be, a kereszténység eddig önmagában nem sok jót tett le az asztalra. Még egyszer hangsúlyozom az önmagában kifejezést.
Ha a teremtési beszámoló és ezzel az "egy ember" bűne eltűnik, akkor az élet létrejöttének, és a bűnbeesésnek mikéntje nem korlátozza be a megváltástan újraértelmezésének lehetőségeit. Márpedig erre megvan az igény. A megváltástannak összhangban kell lennie a valósággal, összhangban kell lennie a Bibliával, összhangban kell lennie az ószövetséggel. Tehát igazolhatónak kell lennie. Ám valljuk be, ezek közül eddig egyik sem teljesült. Már ez is azt bizonyítja, hogy valami nem stimmel vele.
Sokat gondolkodom ezen. Ha nem Ádám vétkezett, hanem egy azonosíthatatlan esemény miatt esett ki Isten kegyéből az emberiség, akkor bizony az emberiségnek együtt kell tennie valamit a helyzet megoldásáért. Számomra itt jön be a képbe Jézus. Miatta nem tudok elszakadni a kereszténységtől. Az ő példája és tanításai olyan szinten vonzanak, hogy minden megoldást abban látok. Ha úgy tudnánk élni, bánni egymással, ahogy azt ő tette, ha uralkodó magatartásformává válna az a viselkedésmód, amit ő mutatott nekünk, és kért tőlünk, akkor az önmagában felérne egy egész világra érvényes megváltással.
Miközben a kereszténység várja a megváltót és a megváltást, nem történik semmi. A világ szenvedése nem változik, az emberek nem lesznek jobbak, nem bánnak egymással szeretetben. A kereszténység jelenlegi várakozása semmiben nem viszi előre az emberiséget és az embert sem. A kereszténység neve alatt gyűlölködés, politikai, gazdasági kizsákmányolás folyik. Jézus azt mondta, hogy a fát a gyümölcsiről lehet megismerni. És valljuk be, a kereszténység gyümölcse nem túl szívderítő látvány. És amíg nem a tetteken lesz a hangsúly, addig ez nem is fog változni.
"senki nem lehet keresztény anélkül, hogy keresztényként élne." (Ferenc pápa)
Az utolsó 100 komment: