Ha valamiről, két egymásnak ellentmondó állítással találkozol, és semmilyen módon nem tudod ellenőrizni, hogy melyik az igaz, mire következtetsz? Kétféle következtetést is le lehet vonni:

                 - Az egyik állítás nem igaz

                 - Egyik állítás sem igaz

Mivel nem tudod ellenőrizni egyik állítást sem, döntést kell hoznod az állításokkal kapcsolatban:

                 - Az egyiket elfogadod

                 - A másikat fogadod el

                 - Egyiket sem fogadod el

A helyzetet bonyolíthatja, hogyha mindkét állításnak ugyanaz a forrása. Ugyanis akkor a következtetések száma kibővülhet:

                  - nem csupán az állítások igazságtartalmát vonod kétségbe, hanem a a forrás megbízhatóságát

                  - ha nem a megbízhatóságát vonod kétségbe, akkor megpróbálsz értelmet keresni ugyanazon személy két állítása mögött.

Hát így vagyok én a Biblia két teremtési beszámolójával. Nem tudok mihez kezdeni velük. Esélyem sincs, hogy eldöntsem melyik az igaz, mivel semmilyen eszközöm nincs, hogy utána járjak. Éppen ezért úgy gondolom, hogy senki nem is várhatja el tőlem ezt. Még Isten sem. És ez itt a lényeg.

Kell egyáltalán döntenem? Biztos, hogy választanom kell, a teremtési beszámolók és azok magyarázatainak alternatívái között? Biztos, hogy le kell tennem a voksot valami mellett, hogy egy mások által létrehozott istenképnek megfeleljek? Mert mi változik meg egy döntéstől? Valójában semmi. A kérdés akkor is ellenőrizhetetlen, megválaszolhatatlan marad. Ám önmagamat kizárom a többi válaszlehetőség elfogadásának lehetőségétől. Még akkor is, ha nem lesz lehetőségem a többit sem megvizsgálni. És a döntés esetében beállok egy csoportba. Azok csoportjába, akik hozzám hasonlóan, ugyanazt a döntést hozták meg, ugyanolyan körülmények között. Ők sem tudják megvizsgálni az élet létrejöttének körülményeit. Nem tudják eldönteni, hogy az ember, vagy a fa volt előbb. Csupán egy sok fontos elméletet mellőző logika mentén szállnak síkra, egy lehetőség mellett. 

Számomra a Bibliában található, két egymásnak ellentmondó teremtési beszámoló a következő üzenetet hordozza:

Istent nem érdeklik a teremtésről szóló elméletek. Nem tartja fontosnak, hogy az emberek ezzel foglalkozzanak. Egyáltalán  nem foglalkozott azzal, hogy pontos információval lásson el bennünket az élet létrejöttével kapcsolatban, így nekünk sem kell a kérdést feszegetnünk. Az egyetlen tény, hogy az élet létrejött valahogy, és itt vagyunk. És ezt az életet nem arra kell felhasználni, hogy olyan múltba és homályba vesző kérdéseken veszekedjünk, aminek akkor se lenne haszna, ha dönteni tudnánk benne, nem hogy így. 

A másik ami a két teremtési beszámoló üzenete számomra, hogy a Biblia nem egy Isten által megírt, tűpontos üzenet az emberiség számára. Ha az lenne, akkor azt onnan lehetne tudni, hogy tűpontos. A  Biblia pontos, Isten szerinti értelmezésének megtalálására elment már kétezer évünk. És még mindig ugyanott tartunk, mint az elején. (ha nem rosszabb a helyzet). Ha Isten annyira akarta volna, hogy tisztán lássunk teológiai kérdésekben, akkor azt könnyűszerrel megcsinálhatta volna úgy, ahogy azt sokan hiszik, is, hogy megcsinálta. Egy Biblia nagyságú könyvben a világ nagy igazságait, és azok bizonyítékait simán le lehetett volna írni. De Istennek esze ágában sem volt. Ő nem törődött azzal, hogy pontosan leírja a teremtést. Nem foglalkozott a Szentháromság pontos megfogalmazásával. Ezek eszébe se jutottak. Csak mi áldozunk feleslegesen életeket ezekre a kérdésekre.

És amíg mi évezredeken keresztül a múltba révedünk, hogy megértsük azt, a jelenünk elillan, és nem élünk a lehetőséggel, hogy az életünket, ami attól függetlenül van, hogy nem tudjuk, hogyan, úgy éljük, hogy abban örömet leljünk. És azzal, hogy a jelenünket feláldozzuk a múltunkért, csupán elszalasztjuk a jövőnket. Elodázzuk mindazt, amit megvalósíthatnánk. És ezt tesszük majd kétezer éve. És csodálkozunk, hogy nincs eredmény