Folytatnám a homoszexualitással kapcsolatos gondolataim. Ahogy írtam, kb. három éve gondolkodok ezen. Sok kérdésemet magamból kiindulva próbáltam megválaszolni, mivel nincs a környezetemben olyan meleg, akivel ezeket megbeszélhetném. Egyébként rendkívül fontosnak tartom ezt a módszert, hiszen ha önmagunkba nézünk, sok kérdés teljesen természetes választ kap. Talán pont ezért próbálják meg egyre jobban elnyomni az emberek gondolkodó készségét. Ez a poszt elég nyersen lesz fogalmazva. Ezért előre elnézést kérek a melegektől is és azoktól is, akik nincsenek hozzászokva.

Az egyik kérdés, hogy lehet-e divatból homoszexuális valaki?

Biztos vagyok abban, hogy vannak olyan identitás zavarban lévő személyek, akik valamilyen elfogadás, elismerés miatti vágyból létesítenek homoszexuális kapcsolatot. De ezt nem nevezném divatnak. Egy kicsit gondoljunk bele ebbe. Tegyük fel, hogy divatba jön a homoszexualitás. Azért beszélek erről jövő időben, mert szerintem még nem jött divatba, akárki állítja is ezt. Amikor elkezdtem gondolkozni azon, hogy vajon egy meleg lehet-e teljes jogú tagja egy keresztény közösségnek úgy, hogy közben párkapcsolatban él, először megpróbáltam belegondolni, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki meleg legyen.

Szerelem férfiak iránt?

Először is az agy érzelmeket érintő területének úgy kell működnie, hogy egy férfi szerelmet tudjon érezni egy másik férfi iránt. Elképzelhetetlennek tartom, hogy bármilyen divathullám képessé tegyen arra, hogy szerelmes legyek egy férfiba. Egyszerűen nincs semmi, ami megragadná a figyelmemet, ami miatt szerelemre lobbanhatnék egy fickó iránt. Bányászként olyan fürdőnk volt, ahol egy öltözőben több mint ötszázan voltunk. Mikor leszázalékoltak, a munkám miatt  négy ilyen fürdőben jártam naponta. Meztelen férfiak tömegeit láttam 20 év alatt. A férfi testek típusainak minden skáláját végig tudtam nézni. Naponta jöttek szembe velem lógó pöccsel. A húsz év alatt rengeteg időt töltöttem el fürdés és munka közben, meztelenül beszélgetve. Soha egy pillanatra nem mozdult meg bennem valami, ami beindított volna valami érzelmet, vagy vágyat valamelyik munkatársam iránt. De ha mondjuk egy női öltözőben kellett volna ugyanezt csinálnom....

Vágyni egy férfira?

És akkor a vágy. Hát bevallom őszintén el sem tudok szebbet képzelni egy női testnél. Szerintem órákat tudnék eltölteni, csupán a bámulásukkal. Szerintem nem kell ecsetelnem, hogy mit indít be egy ilyen "nézelődés". Nincs az a férfi test, ami többet érdemelne egy pillantásnál. Mert ha már ott van, akkor az ember látja, de nem érdekli. Max annyira, hogy kinek nagyobb a pöcse. De aztán az érdeklődés itt be is fejeződik. De hogy egy meztelen férfi látványa feltüzelje bennem a vágyakat? Esélytelen. Nincs olyan porcikája egy férfinak, ami be tudna indítani. Bezzeg egy nő...

                                                          Na ugye?

Szex?

Szexelni egy másik férfival? Még a gondolatától is ökölbe szorul a talpam. Egyszer kaptam egy ajánlatot. Azt mondta a fickó, hogy mindent megkapok, ha felmegyek hozzá. Sokat nem gondolkodtam a dolgon. Addig ütöttem és rúgtam, amíg el nem tudott menekülni.Szerintem ha közelítenem kellene egy fickó végbeléhez, a fütykösöm bebújna az alhasamba. Ha csókolóznom kellene vele akkor hánynék. Ha erre gondolok, az undortól kiráz a hideg.

Szóval ezeket végig gondolva azt állítani, hogy valaki képes lenne csupán divatból homoszexuális kapcsolatba belemenni, szerintem hülyeség. Az érzelem, a vágy, a szex nem olyan terület, amit az ember egy kapcsolóval át tud állítani. Ha valaki képes szerelembe esni egy azonos neműbe, aki ráadásul még tetszik is neki, ha örömet okoz neki ábrándozni róla, ha boldoggá tenné egy csók, és teljesen kielégítené őt egy kufirc, akkor az azt jelenti, hogy az agyában teljesen másképp működik valami, mint az enyémben. Ezt nem lehet irányítani. Nem tudom elhinni, hogy ez befolyásolható. 

Mint mondtam, igyekszem magamból kiindulni. Kétlem, hogy engem befolyásolni lehetne arra, hogy egy férfiba szerelmesedjem, rá vágyjak, és vele szexszeljek. És ha valaki alapból homoszexuális beállítottsággal rendelkezik, és mindaz örömet okoz neki, amitől én hányni tudnék, akkor szerintem ezt nem lehet átállítani. Ahogy elvárom, hogy engem olyannak fogadjanak el amilyen vagyok, és személyem elleni undorító támadásnak tekinteném, ha meg akarnák változtatni a vágyaimat, úgy azt hiszem ez a homoszexuális érzelmekkel, vágyakkal bíró embernek is kijár. 

A kérdés az számomra, hogy ami az érzelmeket, vágyakat irányítja bennünk, az lehet-e beteg? Azaz betegségnek számít-e az azonos neműekhez vonzódás? Erre nem tudok válaszolni. De a végeredményt tekintve nincs is értelme a kérdésnek, mivel nálam okosabbak sem tudják a választ. A lényeg, hogy nagyon sok ember él közöttünk, aki homoszexuális érzelmekkel bír. Valamit kell csinálnunk velük, vagy értük. De semmi olyat, amire ők ne vágynának. Nem az ember egy bizonyos jellemzőjét kell kezelni, hanem az egész embert. A nemi identitás pedig ugyanúgy az én része, mint bármi más.