"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

„Gondolkodom, tehát vagyok”.

2015/04/08. - írta: sefatias

René Descartes a XVII. század egyik legjelentősebb tudósa. Elsősorban filozófiai gondolataival vált híressé, de maradandót alkotott a matematika és a fizika területén is. Azok is, akik nem tudják ki ő, ismerik az azóta szállóigévé vált mondatát: „gondolkodom, tehát vagyok”. A kritikai gondolkodás módjáról az Értekezés az ész helyes vezetésének módszeréről című írásában beszélt.

     Descartes felismerte, hogy az ember könnyen becsapható. Az ember valójában semmiben sem lehet biztos. Az érzékeink befolyásolhatóak, tévedhetünk, hamisan érvelhetünk, rossz következtetéseket vonhatunk le, miközben meg vagyunk győződve arról, hogy teljesen igazunk van.  Descartes egy olyan pontot keresett, amelyet nem lehet semmilyen módon kétségbe vonni, és amiből kiindulva meg lehet találni azokat a megkérdőjelezhetetlen igazságokat, melyek a valósághoz vezetnek. A módszere az volt, hogy kétségbevont, hamisnak bélyegzett mindent. Elképzelte, hogy semmi sincs, sem a külvilág, sem a teste. Az egyetlen dolog, ami biztos maradt az az, hogy gondolkodik. Tehát az első és legfontosabb kiindulópontja az volt, hogy képes gondolkodni valamiről, tehát szükségképpen létezik. Megfogalmazta a szerinte első filozófiai elvet: „gondolkodom, tehát vagyok”. Természetesen ennek a filozófiai alapvetésnek mindig is megvolt a kritikája. De ezzel nem kívánok foglalkozni, mert az elmélet hibáitól függetlenül, maga az állítás több szempontból is megállja a helyét. A gondolkodás az ember egyik legfőbb ismérve. Azaz attól válunk önálló emberi lénnyé, ha képesek vagyunk a körülöttünk lévő világról önállóan gondolkodni, és véleményt formálni. Ha valaki nem gondolkodik, ha valaki nem formál véleményt az őt körülvevő világról, akkor a létezése csupán mások utánzása, mások gondolatainak, véleményének átgondolatlan követése. Az ilyen ember nem rendelkezik önálló véleménnyel, élete tanácstalan, és csupán az élet biztosította csodálatos lehetőségek szűk minimumát képes átélni. A gondolkodásunktól vagyunk azok, akik vagyunk. Ha van önálló gondolatunk, ha képesek vagyunk véleményt formálni arról, amit tapasztalunk, tanulunk, akkor az azt jelenti, hogy használjuk a gondolkodóképességünket. Ettől fejlődik az egyéniségünk, ettől válunk önmagunkká. Rudolf Steiner, az antropozófia atyja szerint gondolkodás nélkül nincs megismerés. A gondolkodás olyan szellemi tevékenység, melynek révén a megismerő lény tudatában megjelenik a megismerendő dolog jelentése, lényege, általános jellegű, univerzális tartalma. Minden mást gondolkodva ismerhetünk meg, azaz a megismerésre váró dolgok fogalmi, eszmei tartalmához kizárólag gondolkodva juthatunk.

Hogy mennyire fontos megőrizni a gondolkodó képességet, arra maga a Biblia is figyelmeztet bennünket. Példabeszédek 5:2: "megőrizd a gondolkodóképességet..." Salamon egyértelműen kihangsúlyozza, hogy a gondolkodó képességünket meg kell őrizni. Használnunk kell, mert különben egy olyan fontos képességünket dobjuk a kukába, ami amúgy létfontosságú. Ám bizonyos esetekben az egyházi és politikai vezetők nem igazán örülnek, a gondolkodó embernek. Az önállóan gondolkodó ember, aki képes önálló véleményt formálni, az szerintük megbontja a közösség, a társadalom egységét. A felső vezetők konkurenciát láthatnak benne, amiért is talán el akarják nyomni  a lázadó szelleműnek titulált személyt, aki mást nem csinál, csupán használja az Istentől kapott gondolkodó képességét. Ilyen esetben bizony kiderül, hogy milyen bölcsen fogalmazta meg Salamon a következőket: "a gondolkodóképességét használó embert pedig meggyűlölik." Igen. Sajnos a diktatúrákban, vagy az ehhez hasonló felépítésű szervezetekben, a gondolkodó ember útban van. A felismerései, fejlődő tudása, véleménye, zavarja a fennálló rendszert, és annak vezetőit. Ha egy vallásról van szó, akkor bizony szerencsétlen embert még az Isten ellen való lázadással is megbélyegezhetik.

A legtöbb vallásos ember csupán egyféle gondolkodást ismer. Azt amit tanítottak neki. Általában kevesen szánnak időt arra, hogy többféle nézetet is megvizsgáljanak, méghozzá elfogultság nélkül. Amire a gondolkodásukat, teológiai nézetüket alapozzák, az már egy valaki más által elkészített instant teológia. Nagyon kevesen merészkednének odáig, hogy kétségbevonjanak mindent, hogy aztán kemény munkával újból felépítsenek valami saját, önálló rendszert.

     Tehát ne hagyjuk lanyhulni a gondolkodóképességünket! Használjuk, és legyen önálló véleményünk! Hogy mennyire kell komolyan vennünk ezt a figyelmeztetést a gondolkodóképességünk használatára? Hát a sok ezer vallásilag és sok más területen félrevezetett, érzelmileg, és szellemileg rabszolgaságban tartott ember példája bizonyítja, hogy, ha nem figyelünk oda, ha nem használjuk a tudásunkon alapuló gondolkodóképességünket, akkor bizony könnyen olyan emberek csapdájába eshetünk, akik nem biztos, hogy jó indítékkal közelednek hozzánk. A fent idézett Steiner azt mondja, hogy megismerni valamit csakis gondolkodva lehet. Tehát aki nem gondolkodik, nem használja a gondolkodó képességét, az valójában nem is ismeri meg azt, amire rábízza az életét. Olvassunk, tanuljunk, hogy gondolkodhassunk. Csak ebben az esetben fogunk létezni!

16 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr557351500

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

karecsi 2015.04.09. 20:59:24

Sajnos az emberek 80 százaléka csak barom az miatt, hogy nem gondolkozik.

Egy_nick 2015.04.09. 22:57:36

Viszont aki gondolkodik, nem biztos, hogy helyesen gondolkodik. A kérdés ezért az, hogy miben különbözik a nem gondolkodó ember a rosszul gondolkodótól? - Talán abban az illúzióban, hogy ő (a rosszul gondolkodó) gondolkodik? Úgyhogy a gondolkodás is illúzió. Eredeti gondolatai szerintem senkinek nincsenek. Minden csak utánzás, meg átfogalmazás, úgyhogy még maga a gondolkodás sem létezik.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.09. 23:00:40

@Egy_nick: részben egyetértek veled. Ezen már én is gondolkodtam. Holnap megpróbálok rá érdemben válaszolni. :)

abdulasib 2015.04.10. 03:13:50

@Egy_nick: Ez jutott eszembe: Sztem aki rosszul gondolkodik az hideg, aki jól az forró, aki meg egyáltalán nem az langyos. A Bibliában Isten ez utóbbiról van a legrosszabb véleménnyel (kiköpi a szájából).
Elképzelhetőnek tartom, hogy nincs olyan gondolat, amire már valaki más előttem ne jutott volna el. De az ellenkezőjét is el tudom képzelni. Miért ne? :)
Azonban a lényeg sztem, hogy a gondolatainkban fejlődjünk és számunkra új dolgokat fedezzünk fel, megismerjük az ismeretlen Istent.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.10. 07:30:32

@Egy_nick: Szerintem óriási különbség van aközött, aki gondolkodik, és aközött aki nem. A tanuló, gondolkodó, érdeklődő ember egyre többet tud és ért meg a világból. Nagyobb rálátása lesz a világra. Egy gondolkodó ember megérti, hogy lehet létjogosúltsága a többféle nézőpontnek, felismeri, megérti, hogy a más véleményen lévőknek is lehet igazsága, vagy részigazsága. A tudás és a gondolkodás így elvezet valamiféle türelemhez, megértéshez. Ezzel szemben az, aki magáévá tesz valahogyan egy nézetet, nem tanul, nem gondolkodik, az megreked a saját kis világában és azt az egyet fogja igazságként elfogadni. Az egyetlen igazságba vetett hit pedig türelmetlenséghez, mások lenézéséhez vezethet. Elég sok példa van erre a világban

Az viszont egy más kérdés, hogy a jól gondolkodó ember sem fog közelebb kerülni az abszolút igazsághoz, mert az szerintem megismerhetetlen, igy az igazi eredménye nem lesz meg a gondolkodásának, tanulásának. Viszont az ilyen emberek közül többen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a könyveiket, írásaikat olvasva jobbá tegyék a világot és mások életét. A gondolkodás nem illúzió, hanem egy létfontosságú és eredményes foglalatosság. És szerintem vannak új gondolatok. A világ fejlődése új gondolatoknak köszönhető. Ám ezek az új gondolatok nagy mértékben mások korábbi gondolataiból erednek

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2015.04.10. 09:23:45

@sefatias: „Az ember valójában semmiben sem lehet biztos."

Descartes ezt nem mondja. A „gondolkodom" bekezdés utániban már magabiztosan leszögezi: „tehát Isten létezik". Közben nem vezet elé érdemi érvelést, szóval inkább vak tyúk is talál szemet alapon írja, hogy cogito, ergo sum, mintsem egy átgondolt, reflektált keretben.

A helyes gondolkodás módozatairól már Szókratész/Platón óta folyik az írásbeli diskurzus, és eddig senki sem jutott ütős következtetésekre.

Egyfelől arra törekszünk, hogy a gondolkodásunk gyakorlati hasznot hozzon, egybevágjon a tapasztalati adatainkkal. Ez nagyon helyes. Másfelől azt gondoljuk, hogy a gyakorlatról/tapasztalatról szóló vélelmeink kvázi-biztosak. Ez nagyon helytelen, mert biztos, hogy tévedünk.

Az evolúció arra kondicionál, hogy a túlélés érdekében magabiztosan képviseljük az érdekeinket, és erre a célra tudományosnak hangzó, valójában következetlen és átgondolatlan érveléseket fabrikáljunk. (És hogy vakok maradjunk a fabrikáltságra.) A felvilágosult állapot nem más, mint hogy rálátást nyerünk e paradox léthelyzetre.
www.ted.com/talks/jonathan_haidt_on_the_moral_mind?language=hu

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.10. 12:03:51

@Vértes László: "„Az ember valójában semmiben sem lehet biztos."
"
>>Descartes ezt nem mondja. <<

Ezt tényleg nem mondja, mert ezt írta: "azért föltettem magamban, hogy bármit, ami valaha eszembe jutott, nem tekintek igazabbnak, mint álmaimnak csaló képeit. "

millet 2015.04.10. 12:26:17

Pascal 146. töredéke: "Az ember minden jel szerint arra van teremtve, hogy gondolkozzék; ebben rejlik minden
méltósága és minden érdeme; egyetlen kötelessége az, hogy helyesen gondolkozzék. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, a teremtőjén és a rendeltetésén kezdje a gondolkodást.
Mármost min jár az emberek esze? Ezen soha, hanem a táncoláson, a lantpengetésen, danoláson, versíráson, lovas karikajátékon, duellumon, királyi cím elnyerésén, anélkül hogy valaha is elgondolkoznának rajta, mit jelent királynak, és mit embernek lenni."

millet 2015.04.10. 12:30:32

Sátán is "nagy koponya". Ő is gondolkodik. Az emberek közül is nagyon sokan csak önzően gondolkodnak. Használják ezt a képességüket, de végül is feleslegesen.

bjanek 2015.04.10. 20:59:57

@millet: egyetértek. a gondolkodás nem szabad, h csupán öncélú legyen, és nem szabadna csak tudás szinten megmaradnia, hanem elsősorban hasznos tettekre kell váltani vö:
"Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak ők, és nem értelmesek! Bölcsek ők a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok!"

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2015.04.11. 08:37:13

@sefatias: „ezt írta: "azért föltettem magamban, hogy bármit, ami valaha eszembe jutott, nem tekintek igazabbnak, mint álmaimnak csaló képeit. "

Célszerű megkülönböztetni a retorikai eszközt a tényleges mondanivalótól. Aki nem tudja, hogy ébren van-e vagy álmodik, az nem jelenti ki nagy mellénnyel, hogy Isten tehát van.

Descartes úgy érvel, hogy mivel ő ismeri a jóság bizonyos fokozatait, kell legyen egy abszolót jó Lény, tehát Isten van. Ez mai szemmel marhaság. Szókratész/Platón még gondolhatta így, mert nem voltak ellenkező tudományos adataink. Descartes esetében ez egy következetlen neoplatonista beütés, maga sem gondolta végig, mit akar.

Ha én ismerem a paprika csípősségét, kötelező lennie egy abszolút csípős esszenciának? Ugye, nem?

Ha én ismerem a butaság egyes fokozatait, kötelező léteznie az abszolút butaságnak? Nem.

Ha ismerem az okosság néhány fokozatát, szükségszerűen létezik abszolút okosság? Frászkarikát.

Ma már tudjuk, hogy a fogalmaknak nincs metafizikai létük, mindössze az agyunkban létező impulzusok. Isten léte ezzel a megközelítéssel egyáltalán nem bizonyítható, és Descartes részéről sem a bizonyítás, sem a kételkedés nem hiteles. Ettől függetlenül, a kontextusból mások által kiragadott „gondolkodom, tehát vagyok" tagmondat méltán vált szállóigévé.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.11. 08:40:28

@Vértes László: Laci! Ne dékárttal vitatkozz, hanem velem. Én nem írtam olyanokról, amik ellen fellépsz

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2015.04.11. 10:04:57

@sefatias: Részben igazad van, fentebb főleg magával Descartes-tal szálltam vitába. Ám a posztodat nem Descartes írta, hanem te.

Ahogy Kanttól is sikerült egy másodosztályú gondolatmenetet előásnod (bratan-bratan.blogspot.hu/2015/04/ketfele-tudomany-avagy-modszertani.html), Descartes-tól is megtaláltad azt, ami sem rajta, sem rajtunk nem segít. Ez valami hobbi nálad, hogy filozófusok selejtes okfejtéseiből válogatsz úgy, mint ha az lenne a lényegük, és ami a lényegük, azzal meg nem foglalkozol?

Mi lenne, ha nem folyóméterre írnál, hanem az élet valóban fontos kérdéseinek természete szerint? Úgy sokkal rövidebben és lényeglátóbban posztolhatnál, esetleg még fejlődhetnél is menet közben.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.04.12. 08:10:56

@Vértes László: Nem igazán értem a problémádat. De ahogy olvasom a mindenhova elszórt kommentjeidet, úgy látom, hogy nem csak én vagyok ezzel így

kjapp · https://napfenyesblog.wordpress.com/ 2015.08.30. 18:13:32

@karecsi:
"Sajnos az emberek 80 százaléka csak barom az miatt, hogy nem gondolkozik.
"

A 80% egy százezrede, aki szintén nem gondolkodik, az meg szent.

Válaszolj a kérdésemre légy oly elragadóan bájos 2017.09.15. 15:55:13

És mivan ha a gondolkodás csak bizonyos keretek között "mozog"?Ugyértem honann tudhatom higy mit nézek szubjektíven és mit objektíven?Hinann tudom hogy azt látom amit nézek?Honann tudom hogy amit gondolok azt valóban én gondolom-e?