"Majdnem minden tudásunkért azoknak tartozunk, akik nem értettek egyet, és nem azoknak, akik igen" (Charles Caleb Colton)

Az önismeret

2015/01/20. - írta: sefatias

"Az önismeret, önmegismerés egy olyan önmagunkra irányuló lelki folyamat, amely során megismerjük személyiségünk, tulajdonságait, képességeit, szándékait, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek együttes működését."

Vajon miért kell, egy Istenben hívő keresztény embernek megfelelő önismerettel rendelkeznie? Nem elég, ha ismeri a Biblia rá vonatkozó passzusait? És ha nem elég, akkor egyáltalán miért fontos az önismeret?

Az én teljesen szubjektív meglátásom szerint, az önismeret ugyanolyan fontos, mint az istenismeret, vagy bizonyos szemszögből még fontosabb.. Az egyik nem létezhet a másik nélkül. Istent nem lehet megismerni anélkül, hogy ne ismernénk meg önmagunkat, és ne határoznánk meg a saját személyiségünket, vágyainkat, képességeinket, indítékainkat. A kereszténység megfelelő gyakorlásához elengedhetetlennek tartom, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a személyiségünk hogyan áll fel, és miként működik. Ha valaki ezt elhanyagolja, akkor a hite, vallásossága, keresztény cselekedetei alapjaként egy külső bázisra van szükség, amelyből meríti az indítékait, gondolatait, és ami segít neki eligazodni az életben és a döntései meghozatalában. Sok keresztény ezt teljesen természetesnek tartja, hiszen a Biblia, a dogmatika, a képzett lelkipásztor, a gyülekezet érett tagja, olyan külső bázisok, megerősítések számára, amelyek megfelelő iránymutatásként szolgálnak az életben.

Ám ha az ember mindig kívülről határozza meg magát, és önmagát, a céljait, vágyait, jellemének formálását rábízza egy tőle független külső forrásra, akkor felmerül a kérdés, hogy ki is valójában ez az ember? Vajon még mindig önmaga? Valóban a saját érzései, vágyai, céljai irányítják az életét, a döntéseit, vagy csupán nem más, mint egy távirányítású autó, vagy játék, akit egy külső forrásból irányítanak mások, a saját szándékuknak megfelelően?

A kérdés sokkal fontosabb, mint hinnénk. A Példabeszédek 3:5 látszólag azokat igazolja, akik a saját önmeghatározásukat, önismeretüket elhanyagolják,és kívülről várják azt. Hiszen a Biblia kéri azt, hogy "Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz.". Még néhány hasonló gondolat felidézésével le is zárhatnánk a témát, mondván semmi szükség az önismeretre. Elég az, ha ismerjük a dogmákat, néhány bibliai tanítást, és azután nincs más dolgunk, mint azt csinálni, amire a hozzáértők megkérnek. De van egy másik oldala is az istentiszteletünknek, amit sajnos eléggé elhanyagolunk. Az istentiszteletünk ugyanis a sajátunk.Amikor bemutatjuk Istennek azt amit neki szánunk, az csak akkor értékes számára, ha azt nem másoktól kaptuk, hanem mi hoztuk létre. A Róma 12:1 verse elgondolkodtató. Érdemes megvizsgálni. A vers így szól a SZIT szerint: "Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok." Viszont van a versben egy olyan gondolat, ami a legtöbb magyar fordításban nem köszön vissza, ám témánk szempontjából nagyon fontos. A vers utolsó gondolata tartalmaz még egy kifejezést görögül, amit valószínűleg elég nehéz belegyömöszölni a magyarba. Ez a szó az értelmes. Ezért az egyik magyar fordítás ezt így adja vissza: " mint a ti okos istentiszteleteteket." vagy "; ez értelmi képességetekkel végzett szent szolgálat", "okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat".

Amint látható ebből a három fordításból, az Istennek bemutatott és neki tetsző istentisztelet, nem másokból táplálkozik, nem mások elméjére támaszkodik, hanem belőlünk jön. A bensőnkből származik. És csak is úgy lehet a sajátunk, ha a saját értelmünket, eszünket használjuk.

Tehát ahhoz, hogy az imádatunk megfelelő legyen Istennek, elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk önmagunkkal. Valójában az, aki nincs tisztában önmagával, nem ismeri önmagát, nem is tud megfelelő döntéseket hozni. Hogy mire alapozom ezt? Jézus több ízben meghatározta, hogy mi legyen az alapja a másokkal való bánásmódunknak. Érdekes módon nem a törvényre, vagy valami könnyen megismerhető prófétai szóra utalt, hanem valami teljesen másra.

Máté 7:12: "Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! "

Máté 22:39: "Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. "

Jézus mindkét esetben megerősítette, hogy a másokkal való bánásmódunknak nem a Szentíráson,vagy más kívülről jövő információn kell alapulnia, hanem a bensőnkön. Az érzéseinken, tudásunkon, vágyainkon stb. Ezek szerint ahhoz, hogy másokkal keresztényi módon tudjunk bánni, arra van szükség, hogy teljesen tisztában legyünk a saját vágyainkkal, kívánságainkkal, indítékainkkal, azaz önmagunkkal.

De vajon nem az önzés az, amire most ösztönözni szeretném az olvasóimat? Egyáltalán nem. A Biblia szerint az ember Isten képmására lett teremtve. Azaz ha önmagunkba nézünk, és őszintén igyekszünk felfedezni valódi énünket, akkor a felismert képben Isten fog visszaköszönni ránk. Valami hasonlót fogalmazott meg Jézus a főpapi imájában: " Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, "  Tehát ha megismerjük önmagunkat, akkor a bennünk lévő Istent fogjuk megismerni, akinek mi amúgy is a képmásai vagyunk. Tehát a tetteink mozgatórugója nem lesz más, mint az Istentől származó, belénk teremtett szeretet.

Természetesen nem szeretném lekicsinyelni a Biblia szerepét az Isten megismerésében, de valljuk be, hogy a Biblia és az állítólag abból származó ismeret hatására, rengeteg ember vált gyűlölködővé, vagy éppen gyilkossá. Azok a "keresztények" akik nem az eszüket használva, nem önmagukból indultak ki, hanem rábízták a tetteiket, indítékaikat egy külső forrásra, könnyen rávehetők voltak olyan  kegyetlen bűntettekre, amelyeket még leírni is szörnyű. Azok a keresztények akik mások kínzása, kivégzése mellett szálltak síkra egy dolgot nem tettek meg. Nem gondolkodtak el azon, hogy amit éppen tesznek azt szeretnék-e ha velük teszik meg? A tompa lelkiismeretüket felülírta valami barom módon megfogalmazott teológiai látásmód, ami mögött vallási türelmetlenség, gyűlölet volt, és nem a Szentírás.

Igaz ma már nincsenek kivégzések, száműzetések. A kereszténység egymástól eltérő nézeteket valló egyházai megtanultak viszonylag békésen egymás mellett élni. De valljuk be őszintén, hogy a békés felszín alatt ott van a "mindenkihülyecsakénnem" teológia, a másikra ferde szemmel néző, kereszténységét alacsonyabb rendűvé redukáló, elitista hozzáállás. És mindez miért? Mert a fontossági sorrend nem megfelelő. A keresztény életében az ember értéktelen holmi. Az ember - akár saját maga, akár más - a fontossági sorrend sokadik helyén áll, valahol hátul, és bőven megelőzi őt az egyház, a dogmatika. Sőt a legtöbb keresztény önmagát és másokat is a dogmatika szűrőjén keresztül nézi. Pedig azt hiszem, hogy a fontossági sorrendben Isten után, közvetlenül az ember jön. És minden más csak utána.

Ugyanis az Isten iránti szeretetünk mértékegysége a másokkal való bánásmódunk. Ez a kettő egyenesen arányos egymással. De másokkal csakis akkor tudunk jól bánni, ha mi már tisztában vagyunk azzal, hogy számunkra mi a jó. De amíg erre nem jövünk rá, addig másnak sem tudjuk megadni

 

192 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sefatias.blog.hu/api/trackback/id/tr57090667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mint olvasod 2015.01.23. 01:28:20

@Csakegyember: Most akkor 'felálltál' vagy sem? A gondolatcserétől elzárkózol (vagy talán csak a jellembeli hiányosságaim miatt nem lehet velem beszélgeni és 'kompromisszumot kötni' a valóságról? Mondhatni: én vagyok a hibás és megátalkodott:)) de célozgatni azért még jóleső érzés? 'Felálltál az asztaltól': ezt elmagyarázhatnád, mert nem értem. Mintha csak a Te fejedben létezne egy asztal, amihez leülsz, hogy megtérits embereket és ha nem állnak kötélnek, akkor felállsz és angolosan távozol, esetleg még odamondasz egy 'tekelt' ... csak miheztartás végett:)) ... érdekes kommunikációs megoldás ...

Azt hittem legalább abban egyetértünk, hogy a 'hamis dilemma' módszerét nem használjuk az érvelésben ... de akkor mégsem ...

Ha van mondandód nekem/rólam akkor, beszélgessünk: tisztelettel, egyenesen, szépen megfogalmazva, értelmesen és ha lehet dogmatizmus nélkül. Ha erre nem vagy képes, akkor a célozgatás már elég kisstilű: a pályára nem lépsz (hogy játsz) de a pálya széléről azért beszólogatsz, miköben már Te magad önkényesen lefújtad a meccset korábban. Valóban lehet közöttünk jellembeli különbség ...

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.23. 07:12:44

@Csaba Tarró: " valódi keresztyénséget megfélelmesítéssel és vérrel még senki sem hozott létre,"

Ebben egyetértünk. A baj az, hogy Európa szinte minden országa erőszakkal lett keresztény. És, hogy őszinte legyek, számomra megkérdőjeleződik azok kereszténysége, akik a krisztusi szellemtől eltávolodva "hirdetik" az evangéliumot. Bárki, aki különbnek tartja magát a többiektől, bárki aki felhatalmazva érzi magát mások irányítására, bárki, aki úgy érzi, hogy dönthet mások kereszténysége felett, csupán szubjektív vélemény alapján és ennek verbális vagy fizikai erőszakkal hangot is ad, nem értette meg Jézust. Ebből adódóan nem lehet a követője.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.23. 07:32:55

"@Csakegyember: Azt hiszem van egy fontos lépés amit mindannyiunknak meg kell lépni. Választ kell adnunk arra a kérdésre, hogy miért vagyok keresztény. Ehhez olyan mélységekbe kell lemenni, ahol semmi nincs, és "virtuálisan" újra kell építeni a meggyőződésünket.
@mint olvasod:azt mondja, hogy jónak tartja Jézus tanításait, de nem tudja elfogadni, mint Istentől küldött megváltót, mint messiást. Most legyünk őszinték: Mi bizonyítja, hogy Jézust Isten küldte? Van valami konkrét bizonyíték, amit egy bíróságon bemutatva mindenki elfogad, és arra tekintettel mindenki keresztény lesz? Nincs. Jézus Messiási voltát semmi sem bizonyítja. Ez csupán egy ókori sztori, amit mindenki ismer. De semmilyen külső bizonyíték nem támasztja alá.
Ez ettől függetlenül nem jelenti azt, hogy Jézus nem Isten fia. Mert igaz, hogy semmi sem bizonyítja, hogy az, de azt sem bizonyítja semmi, hogy nem az. Ezért a Jézushoz való viszonyunkat magunknak kell rendeznünk. És ezt nem lehet máshogy, mint letisztitjuk magunkat minden vallásos befolyástól, szembenézünk a hitünkkel, és alaposan megkritizáljuk. Ha a kritika hatására megáll, akkor az a saját véleményünk. Ha nem áll meg, akkor nem a saját véleményünk volt. Ha meg sem merjük vizsgálni, az meg azt jelenti, hogy félünk attól, hogy nem is igazmindaz amiben hiszünk. És itt jön a néhány hete írt posztom kérdése: Mégis kinek a döntése a keresztényégem? A sajátom, vagy másé? Ha a sajátom, akkor miért akarom, hogy az én döntésem másé is legyen, mikor én sem szeretném, ha más döntése miatt lennék keresztény? És ha az én döntésem, akkor miért nem engedem, hogy más is meghozza a saját döntését?
Egy keresztény alapból úgy van beállítva, hogy a hite nem a sajátja, hanem készen kapja. És elvárja, hogy mindenki más hozzá hasonlóan elfogadja a kész hitet. Aki ezt nem teszi meg az nem jó keresztény.
Csaba megpróbál érvelni amellett, hogy ez jó, de az érvei a legkisebb próbát sem állják ki. Benne is megvan az, hogy"mindenkihülyecsakénnem" és miért? Mert enélkül nem tudja a aját kereszténységét megélni. Egy kereszténynek szüksége van az elitizmusra, mert másképp nem tudna megbecsüléssel lenni saját maga felé. Pont azért, mert a hitét, nézeteit készen kapta. Nem az ővé, hanem másé. Köthető egy névhez. A protestánsok különösen hajlamosak a bálványimádásra. Jobban, mint a katolikusok, csak épp nem veszik észre. Amikor az érvelésükben elkezdenek Jézus, Pál vagy Péter helyett az elmúlt 200 év teológusaira utalni, akkor az egy alapos bizonyítéka annak, hogy én "Kálviné vagyok" én meg "Lutheré" "Én meg Spurgeoné" stb.
És sajnos ez a nézet teljesen áthatja a protestantizmust, és emiatt szakad ezerféle szektára.
Pedig Jézus tanítása végtelenül egyszerű. Csak a sok teológus által összehordott rengeteg marhaság miatt nem lehet felismerni

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.23. 07:33:49

Aki nem mer kérdéseket feltenni, az fél attól, hogy válaszokat fog kapni.

Csaba Tarró 2015.01.23. 07:59:44

@sefatias: Nagyjából egyetértünk. Az európai országok többségében erőszakkal lettek ''keresztyének'', de az ezekben az országokban élő hívő keresztyének igen.
Az ne pásztoroljon senkit, aki úgy gondolja, hogy nincs erre Istentől való elhívása.
Más: Ahogy Krisztus elfogadásáról vélekedtsz megint a lényeget hagyja számításon kívűl, a Szentlélek bizonyságát az egyén számára.
Te Pisti, hogy érzed?
Újjászülettél már a Szentlélektől, vagy ez is csak egy ókori story számodra?
Nem bántásból kérdezem, hanem mert ezen az örök életed áll, vagy bukik.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.23. 08:03:47

@Csaba Tarró: Honnan tudja egy ember, hogy az elhívása Istentől jön? Mi rá a bizonyíték akár maga akár a közösség számára?
Az újjászületésemrőlazt kellene megkérdezni, aki újjászűlt. Ugyanis az nem én voltam. A szó szerinti születésemhez sincs semmi közöm. Nem is emlékszek rá. Nem hiszem, hogy a keresztényi újjászületés különb ennél.

Csaba Tarró 2015.01.23. 08:29:41

@sefatias: Normális esetben a gyümölcsök tanúskodnak róla, eleve ezek alapján kellene a gyülekezeteknek presbitereket választani.
Más: Nem kell megkérdezned anyukádat, hogy megszűlt-e, a Szentlelket sem kell megkérdezned az újjászületésedről, tudnod kell.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.23. 08:33:01

@Csaba Tarró: Akkor írj egy rövid értekezést az újjászületés módjáról, bizonyítékairól, csakis a Biblia segítségével

Csaba Tarró 2015.01.23. 09:02:28

@sefatias: Az újjászületés ''mechanikája'' le van írva az Efézusi levélben. A kűlső jeleit megtalálod Jézus, János, Pál szavai között.
Viszont legalább ilyen fontos a személyes újjászületésedben a személyes megtapasztalás.
Amikor is az életed gyökeres fordúlatot vesz, megváltozik az érdeklődési köröd, az életviteled, a gondolkodásod, értékrended. ''Szerelmes'' leszel Krisztusba.
Aki nem látja meg ezeket a változásokat az életében, annak ideje elgondolkodnia arról, hogy mit jelent átmenni a halálból az életre.

Csakegyember · http://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/ 2015.01.23. 09:31:45

@mint olvasod: A provokáció szerintem a lényedben van.
Hangzatos szavakat használva képtelen vagy oly szükséges emberi tulajdonságok kinyilvánítására mint az empátia,kompromisszum..s közben igen, lövöldözöl mindenra ami mozog...hiányában az említett tulajdonságoknak...Tudod harcolsz az újszövetség ellen.harcolsz Krisztus mivolta vagy kivolta ellen...ugyanakkor nagyon nagy szükséged lenne rá, hogy tanulj tőle...természetesen nekem is...
u.i.csak ennyi, s légyszives ne foglalkozz velem, próbálj másba kötni, engem kímélj meg....Tisztelettel csak egy ember

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.23. 09:34:53

@Csakegyember: Én nem éreztem, hogy harcolt volna Krisztus ellen. Csupán az jött le, hogy nem az a véleménye mint nekünk. De az miért baj?

Discipline 2015.01.23. 09:41:31

@Sitites:
"ehhez a "tegyük félre a teológiákat"-hoz valami gyökeresen más kell. Mert ha félretesszük a meglévő nyolcat, tizenhatot, akárhányat, akkor még mindig nincs garancia arra, hogy nem gyártunk mi magunk kismilliót." - Igen, mert ilyen az emberi természet. Teológiát gyárt. Elvetsz mindenfajta teológiát, tiszta lappal indulsz, de előbb-utóbb szükségszerűen kialakítod a saját teológiádat. A felmerülő gyakorlati kérdésekre ugyanis választ kell a adni, és ez már teológia, ha pedig rögzíted is ezeket a válaszokat, az már dogmatika. Ez elkerülhetetlen. Ezt be kell látni ahhoz, hogy normálisan tudjunk egymáshoz viszonyulni.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.23. 09:43:50

@Discipline: A szubjektív teológia szerintem elkerülhetetlen. Ezért nem abbanlátom a megoldást, hogy küzdünk ellene, hanem, hogy megpróbáljuk tiszteletben tartani a másik jogát a nézeteihez, és a méltóságát, hogy nem nézzük hülyének, csak mert másképp gondolkodik

Csakegyember · http://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/ 2015.01.23. 09:45:30

@sefatias: Akaratam erre válaszolni,meg is írtam, de már nem akarok táptalajt szolgáltatni további "eszmecserének"

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.23. 09:47:06

@Csakegyember: Pedig érdemes. Az eszmecsere mindig hasznos

Discipline 2015.01.23. 09:53:33

@sefatias:
"Mégis kinek a döntése a keresztényégem?" - A saját döntésed kell, hogy legyen, de be kell látnod, hogy a saját döntésedet is egy csomó külső tényező befolyásolja, és ezek között jócskán vannak olyanok is, amiknek nem vagy tudatában, tehát nemhogy befolyásolni nem tudod, de még arról sincs fogalmad, hogy egyáltalán hat rád egy bizonyos tényező. Ez minden döntésünkre érvényes. Az ember nem légüres térben létezik, nincs olyan, hogy külső befolyástól mentes döntés.
Ezt el kell fogadni, ez is az önismeret része. Nem várhatsz arra, hogy legyen egy olyan helyzet, amikor minden szükséges ismeret birtokában, minden tényező figyelembevételével önállóan hozod meg a döntést, mert ilyen helyzet nem létezik. Az adott körülményekből kell a lehető legjobbat kihozni.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.23. 10:06:05

@Discipline: Ebben eljesen egyetértünk. Bár szerintem vannak szintek a másoktól jövő befolyásolásban. És éppen ezért gondolom azt, hogy helytelen lenne meg és elitélni azokat, akik másképp gondolkodnak. Ugyanis lehetetlennek tartom a gondolkodásmód mikéntjének megértését. Ám pont a kereszténység az, am ezt a legkevésbbé veszi figyelembe.

Discipline 2015.01.23. 10:09:40

@sefatias:
"megpróbáljuk tiszteletben tartani a másik jogát a nézeteihez, és a méltóságát, hogy nem nézzük hülyének, csak mert másképp gondolkodik" - ez így van, és itt tényleg lejjebb kell adni az emlegetett "elitizmusból". Ezen a téren igazán jól jön a bűnösség-tudat és az önvizsgálat: ne én, bűnös ember, akarjam megítélni a másik embert.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.23. 10:12:07

@Discipline: "igazán jól jön a bűnösség-tudat és az önvizsgálat: ne én, bűnös ember, akarjam megítélni a másik embert. "

Ez eddig nem jött be. A bűnösség tudat inkább az elitizmus táptalaja, mint a másik jogának és méltóságának tiszteletben tartásáé. Valami más kell.

Discipline 2015.01.23. 10:47:52

@sefatias:
"vannak szintek a másoktól jövő befolyásolásban" - természetes, nem is akartam ezzel azt sugallni, hogy az ember teljesen ki van téve a külső befolyásnak, és csak ez alapján dönt. A külső befolyások nagyon is széles skálán mozognak, természetükben és kényszerítő erejükben is nagyon különfélék lehetnek. Ezzel a befolyás-halmazzal bírkózik meg az ember tudata, és ennek eredményeként születik meg a döntés.

Discipline 2015.01.23. 10:56:22

@sefatias:
Meglehet, hogy a bűnösség-tudatnak több negatív kihatása van mint pozitív. Ez a rossz hozzáállásból adódik. Számomra ugyanis egyértelmű, hogy bűnösként nem ítélkezhetek a másik ugyanolyan bűnös felett. Ha mégis megteszem, mert a természetem erre vezet, akkor legalább vegyem ezt észre (önvizsgálat).
Az, hogy a bűnösség tulajdonképpen miben áll, honnan ered, az megér egy külön eszmecserét.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.23. 10:58:12

@Discipline: :) hát meg. Engem is érdekel a téma. De túl bonyolult, hogy írjak róla. Pedig érik

Discipline 2015.01.23. 11:05:49

@sefatias:
Mivel így van összerakva a világ és az ember, hogy nem lehet külső befolyástól mentesen döntést hozni, azt kell mondanunk, hogy az embernek saját döntése a döntés akkor is, ha bármilyen erős külső kényszer vagy befolyás hatására hozta is azt. Ugyanis a döntés hatásait ilyenkor is neki magának kell elszenvednie.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.23. 11:07:40

@Discipline: Engem nem ez a része érdekel, mert ez ellen nem lehet tenni semmit. Engem a felelősségrevonás érdekel. Mennyiben vonható felelősségre egy befolyásoltság alatt álló ember a döntéseiért?

Sitites 2015.01.23. 11:08:56

@Discipline: igen, én is mindössze azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy önmagában a "teológiák félretevésével" nem zárjuk ki az egymás megnemértését.

mint olvasod 2015.01.23. 11:17:45

@sefatias: Értjük egymást, minden szavaddal egyetértek. Elgondolkotam azon, hogyan is vagyok valójában Jézus személyével és talán nem 100% pontos megfogalmazás az, hogy 'nem tudom elfogadni Jézust, mint Istentől küldött megváltót, mint messiást.' Ahogy irtad: azt sem bizonyítja semmi, hogy nem Ő a messiás. Lehetséges, hogy igaz az apostolok állitása és evangéliuma, csak számomra nem meggyőző és azt hiszem amig meg nem jelenik nekem is (mint Pálnak) addig nem is nagyon tudok már más 'messiásba vetett hitre' ösztönző dolgot találni az apostoli üzenetben (persze ha megjelenne, akkor is ott lenne a kérdőjel, hogy O.K., Te azt állitod magadról, hogy Te vagy Jézus, de ezt nekem miért kell elhinnem? Győzz meg, kérlek' Mert tényleg, mi bizonyitja? Erre azt lehetne mondani, hogy 'megátalkdott hitetlen' vagyok, de én inkább azt mondom: számomra a valóság (igazság) és a életem annyira fontos, hogy nem hiszek el 'csak úgy' bárkinek bármit. Égből érketett angyalnak sem. Az üzenet talán szép (ahogy az evangáliumok történetei valóban szépek) , de valóban igaz? Az apostoli retorikával már csak azért is óvatosan bánnék, mert meg akarja határozni a más emberekhez való viszonyomat: pl. van Akivel együtt sem ehetnék. És pont azért mert a szeretet számomra fontos, itt a lelkiismeret azt mondja: ebbe senki sem szólhat bele. Én döntöm el, hogyan bánok az emberekkel és ez számomra elfogadhatatlan: komoly érvekre lenne szükségem, hogy egy ilyen utasitással együttműködjek (ez igaz általában arra, amikor más emberek felé negativan kell megnyilvánulni: pl. kiirtani kánaán lakosságát. Nem szolgálnék egy olyan Istent, Aki ilyesmit kér ... olyan komoly érvekre lenne szükség, amit én soha nem kaptam meg a szentirásból és önmagában nincs hitem, hogy bólintsak). Úgy gondolom: Az életet önmagának kell felfedezni és megválaszolni minden embernek. Ehhez bátorság és kiváncsiság kell ... azt látom, hogy az emberek jobb szeretnek inkább egy mankóra támaszkodni, mint a saját lábukon járni. Oscar Wilde szavai szerint:

„A legtöbb ember egy másik ember. Gondolataik valaki más véleménye, életük utánzat, szenvedélyük idézet."

Nem akarok egyetlen tanitásnak sem bábja lenni. Ha szép tanitás, akkor sem. Ha igaz, akkor sem: meglehet az igazság rettenetesen rút dolog és ez esetben meg én nem kérek belőle: ha az élet valójában nem a szeretetről szól, akkor inkább nem kérnék belóle. Szeretet nélkül az élet rideg és értelmetlen. Remélem, hogy a valóság az szép és várom, hogy az élet meggyőzön erről: anélkül, hogy én erőlködnék az élet szépségének bizonygatásán, kétségbeesve győzködve magamat.

Discipline 2015.01.23. 11:22:02

A felelősség kérdése már korántsem ilyen egyszerű. Milyen felelősségrevonásra gondolsz konkrétan? Jogi, emberi, isteni?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.23. 11:26:54

@Discipline: a jogit kihagynám. Elitélhető egy áriánus, aki áriánus közegbwn nőtt fel, áriánus érvelést tanult, és áriánus nézeteket vall, mert soha nem hallott mást, vagy mert az ellene érvelő képességei korlátozottak voltak, vagy épp nem tudta felfogni az érveket? Elitéli őt isten? Elitélheti őt egy embertársa?

Discipline 2015.01.23. 13:48:08

Az emberi oldalról a magam nevében tudok nyilatkozni: szerintem a cselekedeteidért, döntéseidért teljes felelősséggel tartozol. Ezt úgy értem, hogy Neked kell viselni ezek következményeit, Neked kell megküzdened a következményekkel, ezt más nem teheti meg helyetted. Esetleg csak segíthetnek ebben. Elítélni nincs jogom, és szerintem más embernek sincs. Más kérdés, ha valaki a saját hitét, esetleg saját dogmarendszerét védi a nézeteiddel szemben. Ehhez viszont teljes joga van. Egy ilyen vita hevében történhetnek olyan kijelentések, amik már ítélkezésnek tekinthetők. Ez már nem jó, és ezt fel kellene ismernie annak, aki ilyen kijelentést tesz. Ez eléggé érzékeny terület, néha nehéz meghúzni a határt a saját hitrendszer védelmében történő elhatárolódás és az ítélkezés között.

Hogy Isten kit, mit, hogy ítél, arról csak sejtéseink lehetnek. Mivel az összes körülménnyel tisztában van, azokkal is, amivel az ember nincs, az emberi értelem meg sem tudja közelíteni azt a szintet, hogy Isten ítéletét felfoghatná. Halvány sejtéseink azért lehetnek, pl. a jogban is ismert a jóhiszeműség fogalma. Úgy gondolom, Isten is a szándékot nézi, tehát nem ítél el olyan hibáért, amit jó szándékkal, de a körülmény kényszerítő ereje miatt követtél el. Meg egyébként is, azért mert valaki nem tud úgy hinni a Szentháromságban, ahogy az valamelyik egyház dogmatikájában meg van fogalmazva? Ezért ítélne el valakit? Úgy érzem, hogy sokkal-sokkal komplexebb az, ahogy Isten az embert látja, mint hogy ilyen kérdéseknek jelentősége lenne...

Arpicus 2015.01.23. 18:02:46

"Istenismeret nélkül nincs önismeret és önismeret nélkül nincs istenismeret."-Kálvin
"
|
GAJDÓ ÁGNES
Önismeret és istenismeret

Könyvespolcra

A kötet élén Thomas Merton egyik igen fontos gondolata található: „Csupán egyetlen igazi feladat áll előttem, amelytől egész életem, békém és boldogságom függ: föl kell fedeznem önmagamat, miközben fölfedezem Istent. Ha megtalálom őt, akkor megtalálom saját magamat, és ha megtalálom a magam igazi énjét, akkor megtalálom őt." S milyen igaz mindez! Sokan küszködnek az életben, nem találják a helyüket, nem találják a nyugalmat, semmi sem jó, ami van. Hol a pénzt keveslik, hol a munkát sokallják. Máskor az a bajuk, hogy emberekkel kell foglalkozniuk, vagy épp ellenkezőleg, „megőrülnek" a társaság hiányától. Mindent és mindenkit kritizálnak, s észre sem veszik a napok, a hetek múlását, elszalad mellettük minden jó, és kimaradnak a kalandokból, élményekből. Nem látják, hogy békétlenségük és elégedetlenségük miatt életük sivár, eseménytelen. Csak a nyavalygás és a panaszkodás minden egyes napon...
Holott minden emberben rejlik valamilyen tehetség, mindenki jó valamiben. Csak épp meg kell találnunk, mi is az. Az egyik ember erős, a másik gyors. Akad, akinek észből adatott több, a másik szemfüles és talpraesett, könnyen kivágja magát a kényes helyzetekből. Senkivel sem célszerű összemérni magunkat, hiszen az élet nem verseny. Ha magunkhoz képest elég jók vagyunk, az már biztató jel. A változás képessége ugyancsak az, hiszen minden reggel új eséllyel kezdjük a napot. Ám előbb el kell fogadnunk önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk. A rossz tulajdonságainkkal együtt. Erre figyelmeztet David G. Benner kanadai pszichológus is: „Merő illúzió azt gondolni, hogy megismerhetjük önmagunkat, miközben nem veszünk tudomást azokról a vonásainkról, amelyeket szívünk szerint letagadnánk. A valóságon csak akkor változtathatunk, ha előbb magunkhoz öleltük. Mindaddig, amíg nem tudjuk úgy elfogadni magunkat, ahogyan Isten – tehát teljesen és feltétel nélkül –, csupán felületes önismeretre tehetünk szert."Igazi önmagunkat akkor találjuk meg, ha Istent keressük. A szerző arra figyelmeztet, hogy „a hivatás – bár mindig cselekvéssel is jár – jóval többet jelent annál, hogy mivel »foglalkozunk«. Azt jelenti, hogy Krisztus arcát kell bemutatnunk a világnak. Erre hív bennünket Isten." S hogy mindezt megvalósíthassuk, nem árt tisztában lennünk azzal sem, hogy egyediek vagyunk, s egyikünk (lelki) élete sohasem lehet a másik életének másolata. Figyeljünk befelé, hogy fölfedezzük, mi az igazi hivatásunk, mi a valódi életfeladatunk, s közben ne feledjük: „Csak a valódi énünkben találhatunk rá a teljes hitelességre."

(David G. Benner: Az önismeret ajándéka. Harmat Kiadó, Budapest, 2014. A könyv megvásárolható az Új Ember könyvesboltjában.)"
"David Benner könyve az önismeret és istenismeret szoros összefüggését hangsúlyozva azt a folyamatot tárja elénk, hogyan találhatunk rá Krisztusban valódi énünkre, és miképpen élhetünk ennek megfelelően. A valódi önismeret feltétele ugyanis, hogy olyannak lássuk önmagunkat, amilyennek Isten lát minket. Az igaz istenismeret feltétele pedig az, hogy Istenről ne csupán elvont fogalmaink vagy elképzeléseink legyenek, hanem az életgyakorlatunk során szerzett személyes tapasztalatokkal is rendelkezzünk. "
Az önismeret nem választható le az istenismeretről!Aki ezt megpróbálja az keresztyén szempontból tévelyeg.Nem ismeri sem magát sem az istenismeretben nem jutott messze.Isten-Jézus Krisztusban-a megismerése(Ján.ev.17,3!MBT)a kulcs a valódi önismerethez.Ha az emberből indulunk ki és kihagyjuk Istent akkor vagy tévelygünk vagy csak emberi módon pszichologizálunk.J.I.Packer írt ma már egy klasszikusnak számító könyvet "Igaz istenismeret"címmel(Harmat 1994).Az önismeret és az istenismeret szorosan kapcsolódik egymáshoz(1Kor.2,11MBT).
Két link:
www.gref.hu/2012/igehirdetes/sorozathoz-nem-tartozo-igehirdetesek/istenismeret-es-onismeret/
www.grl.hu/2012aprahitatok.pdf
Számomra a legtömörebben Derencsényi István határozta meg ezt a dolgot:"A helyes Isten ismeret vezet el a megbízható önismerethez.Az igazi önismeret nem az,hogy én milyennek látom magamat,hanem,hogy Isten milyennek lát engemet."-ez a lényeg és aki ezt megérti az már jócskán előrehaladt az önismeret útján ami egy életen át tartó feladat...egy területen sem tudja magát az ember annyira becsapni és félrevezetni magát mint ezen a területen.Azt hiszi ismeri magát,aztán kiderül,hogy éppenséggel nem ez a helyzet.Gyakran kívülálló emberek jobban ismernek és kiismernek bennünket mint ahogy azt mi hisszük vagy látjuk...ezek azok az emberek akik a "sorok között is tudnak olvasni".Gyakran krízishelyzetben mutatkozik meg,hogy mi lakik ott mélyen bennünk amiről addig fogalmunk sem volt...amikor pillanatokra elveszítjük magunk felett a kontrollt.Legjobb út az önismerethez a Szentlélek vezetése és a Biblia tanulmányozása,útmutatása.
"Ismerjük hát meg,törekedjünk megismerni az Urat!"-Hóseás 6,3a MBT

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.24. 07:10:30

@Discipline: Én is úgy gondolom, hogy az ember tartozik felelősséggel a tetteiért, döntéseiért. De ezt a felelősséget én nem terjeszteném ki a transzcendenssel kapcsolatos döntésekre. Az ember, természetéből fakadóan tudja, érzi mi a jó. Aposzt pont erre lett kihegyezve

Máté 7:12: "Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! "

Máté 22:39: "Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. "

Minden épelméjű ember tudja, hogy ami neki rossz, vagy a családjának, az másoknak is. Ezért a kegyetlenség semmilyen formában nem igazolható. Sem a fizikai, sem az érzelmi.
Ezért én úgy gondolom, hogy azok a "keresztények" akik kegyetlenkedtek, és ezt ráadásul Isten nevében tették felelősségre vonhatóak.
A dogmatikáról ugyanaz a véleményünk. Nem hiszem, hogy a dogmatika szempont lenne Isten előtt
Erről írtam itt: sefatias.blog.hu/2013/12/06/furkeszitek_az_irasokat_mert_azt_hiszitek_hogy_orok_eletet_talaltok_bennuk

omnium minister 2015.01.24. 13:34:26

@Arpicus: Kedves Arpicus!
Ne haragudj, hogy hosszú hallgatás után most először megint épp veled akadok össze.
Talán nem véletlen, hogy a polcon levő könyvekből való hossú idézeteket nem sikerül könnyen bevágni, mert hogy én pl. nem igazán erre lennék kiváncsi. (Remélem, ezzel nem sértelek meg.) Ráadásul, az idézőjelek használatából nem igazán tudom kivenni, hol ér véget az idézet, és mi a személyes meglátásod. Jó lenne, ha ezt 2-3 mondatban elmondanád, ill. ha idézel az sem baj, de emeld ki légyszíves a 2-3 legfontosabb mondatot!

omnium minister 2015.01.24. 13:40:31

Még azt hozzáteszem, hogy a Kálvin idézet nagyon jó, csak nem vagyok vele kisegítve. Mert ha jól értem, az alapkérdés az, hogy mi akik evidenciának tartjuk az első felét, elfogadjuk-e, hogy a második fele is igaz.

Arpicus 2015.01.24. 14:17:59

@omnium minister: Kedves Barátom!
Teljes mértékben igazod adok Neked.Most már én is úgy látom,hogy sokkal jobb és célszerűbb lett volna az amit ajánlasz.Egyszerűbb volt bemásolni az egész szöveget.Elég lett volna a Merton és a Benner idézetet beírni.Így valóban zavaros egy kicsit.Máskor erre jobban figyelek majd.
Köszönöm az építő kritikát!
Azt nagyon sajnálom,hogy a prédikációs link nem működik habár harmadszorra pontosan beírtam.Azt érdemes elolvasni,én le is mentettem magamnak.A Gazdagréti református gyülekezet honlapján megtalálható,aki akarja kikeresheti.Egyébként egyáltalán nem sértettél meg,sőt hálás vagyok,hogy figyelmeztettél,hogy a kevesebb néha több.:)Gyakorolnom kell a tömörebb megfogalmazást.A második hsz-odban felvetett véleményed jogos,gondolkodom rajta.Amolyan jeligének szántam.Az imént írtam egy hsz-ást egy másik blogon amely jócskán kivett belőlem úgyhogy most mentálisan nem vagyok fitt.
Egyébként nem akartam nagyon hozzászólni a dologhoz mert ez az önismeret dolog divattémává vált.Amit eddig ebben a témában olvastam abban túl
kevés a hit és túl sok a pszichológia.Azt veszem észre,hogy keresztyén körökben a pszichológia amolyan valláspótlék/hitpótlék formájában terjed.Egy kicsit sarkosan:minél kevesebb a hit annál több a pszichológia.A pszichológia önmagában nem rossz dolog,de a gyökerei nem éppen keresztyéniek(Freud és különösen Jung okkultan terhelt volt).Ezért nem teljesen tiszta forrás,óvatosság nem árt.Még a keresztyén pszichológusok írásaiban is látom e zavaros forrásnak a nyomait.Ha az alap nem jó akkor az épület sem lehet az.Szerintem az önismeret túlhangsúlyozása az identitászavar egy formája.No most már messze mentem el...
Köszönöm az észrevételedet és a reakciódat!Hasznosak voltak,igyekszem tanulni belőlük.

Discipline 2015.01.24. 16:03:13

@sefatias:
"De ezt a felelősséget én nem terjeszteném ki a transzcendenssel kapcsolatos döntésekre." - De az ilyen döntéseknek vannak "evilági" következményei is, és azokat ugyanúgy viselnünk kell, mint bármely más döntés következményeit. Így a felelősséget, legalábbis részben, az ilyen döntésekre is ki kell terjeszteni.
"Az ember, természetéből fakadóan tudja, érzi mi a jó." - Ez azért nem teljes mértékben igaz. "Isten képmására" vagyunk teremtve, de a természetünkben benne van az Istentől való eltávolodás is. Ezért, ha önmagunkba nézünk, részben Isten fog visszaköszönni, részben pedig egy "szörnyeteg". És sajnos nem egyszerű a kettőt elválasztani egymástól.

Az "aranyszabályt" (Mt 7:12) én is nagyon fontosnak tartom az emberek egymás közti viszonyában. Egyszerű és világos szabály, könnyű lenne betartani. Sajnos mégsem érvényesül kellő mértékben.
A kegyetlenséget elkövetőket Isten felelősségre vonja isteni mérce szerint. De hogy vonhatók felelősségre emberi mérce szerint? A jogi felelősség egyértelmű, itt a törvények alapján lehet ítélni. De a morális felelősséget hogy állapítsuk meg? Figyelembe tudunk venni minden körülményt? És a felelősségre vonás módja mi legyen? Elég, ha kimondjuk, hogy valaki felelős ezért meg ezért, vagy ennél tovább menjünk?

karalabe4 · http://eletazortoronyutan.blogspot.com/ 2015.01.24. 17:49:44

Hát, ez csúcs!
"Az ne pásztoroljon senkit, aki úgy gondolja, hogy nincs erre Istentől való elhívása."

Talán e sor megfogalmazója felett még sosem pásztorkodott olyan, aki szilárdan hitt abban, hogy Istentől való elhívása van:)
Na meg mit is jelent az 'Istentől való elhívás'? Hangokat hall az illető (Isten óvjon attól)? Vagy belső késztetést érez? Na ez már jobban hangzik. De mi van akkor, ha mégsem jól ítél meg egy helyzetet? Ha téved? Akkor azzal mi lesz, Istenre keni, vagy a 'pásztorolt' delikvensre?
Na, ekkor jöhetnek fel azok a kérdések, hogy 'eleget imádkozol', 'megtértél már' vagy 'újjászülettél'? Mert ha nem, akkor hiába magyarázok neked, akkor nem értheted, mert BENNEM az "Úr Lelke van", de benned? Már ne haragudj, de valószínűleg a sátáné(...ezt nem mindig mondják ki csak sugallják), hiszen EZÉRT nem értünk egyet, és EZÉRT nem fogadod meg az "Úr tanácsait" (melyek mellesleg az én személyes ítéleteim és véleményem rólad....).

Hát ez annyira röhejes. És mindez éppen az "önismeret" címszó alatt....

Csaba Tarró 2015.01.24. 18:09:39

@karalabe4: Kedves, ha valaki ki akar forgatni valamit, ki is forgatja.
Továbbra is mondom, hogy aki úgy érzi, hogy nincs reá Istentől való elhívása ne pásztoroljon senkit. Esetleg lesz belőle egy theológiai szakmunkás, de nem egy másokért szolgáló pásztor.
Szolgáltál már valaha valahol valamilyen poszton keresztyén gyülekezetben?
Tudod, ha valaki nincs tisztában a saját újjászületésével az ahhoz az ''úszóhoz'' hasonlít, aki még egyetlen karcsapást sem tett meg a vízben, de az úszás mikéntjéről prédikál...

karalabe4 · http://eletazortoronyutan.blogspot.com/ 2015.01.24. 19:23:46

@Csaba Tarró:
Tehát csak azért, mert én más oldalról látom ugyanazt a problémát, már kifordítom a szavaidat?
Azt hiszem nem csak az "újjászületett" emberek úsznak egyedül, hanem mindenki más is. Mégpedig mindenki úgy, ahogy éppen tud. Az "újjászületettek"-nek is ugyanúgy lyuk van a seggükön, nem hinném, hogy ezt túl kéne misztifikálni....

Szép napot neked!

Csaba Tarró 2015.01.24. 19:57:56

@karalabe4: Nem az a kiforgatás, ha másként látsz valamit, hanem ha mások szavainak saját kedvedre adtsz jelentéstartalmat.
Az újjászületéstől nem fog eltűnni a lyúk, ha megfigyeled a kérdésem, az nem arra írányúlt, hogy én akarom megítélni Sefa állapotát, hanem ő mit érez róla.
Nem ok nélkül kérdeztem.
Általában azokat idegesíti ez a kérdés, akik nem tudnak mit kezdeni vele, rögtön ki is festetted a karizmatikus katyvasszal.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.24. 20:19:10

@Csaba Tarró: Te mit érzel a saját állapotodról? Újjá vagy születve?

omnium minister 2015.01.24. 20:22:34

@Arpicus: "Csak remélhetem és kívánhatom, hogy senki sem lesz "jungiánus". Hiszen én nem képviselek egy tant, hanem tényeket írok le, és javaslok bizonyos felfogásokat, amelyeket megvitatásra érdemesnek tartok." C.G.Jung - Szerintem az Ördög nem szokott ilyen szerény lenni.
Az szerintem is nagy baj, ha a pszichológia hitpótlékká válik. Én viszont azt is ön- és közveszélyesnek tartom, akinek a hit, vagy a bibliaismeret mintegy "felmentés a szellemi tornaóra alól". És nem azért, mert fárasztónak, hanem ösztönösen veszélyesnek gondolja a tornaórát. Teljes joggal, mert az önismeret útján egyszercsak rájönne pl, hogy - bár 30 éve megtért, valójában egy nárcisztikus személyiség, mellyel rátelepszik a közösségre. A gyülekezet meg tűri, mert ugyebár meg van írva, hogy el kell hordozni egymást szeretetben.

firecrest 2015.01.24. 20:35:39

@Csaba Tarró: Csodálom a kitartásodat Sefa irányába. Én úgy érzem, ő nem akar bízni Istenben csak a saját eszében. Ez nála az akadály.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.24. 20:36:58

@firecrest: Ezt miből gondolod? Hol tudnád meghúzni biztosra a "saját észben" és az "istenben" bízás határait?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.24. 20:42:46

@firecrest: Lenne még két kérdésem:
Meg tudnád százalék arányban határozni az Istenről valódi ismerettel rendelkező, és a becsapott vallásos ember arányait?

Honnan tudhatja egy becsapott ember, hogy be van csapva?

Csakegyember · http://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/ 2015.01.24. 20:44:06

@Csaba Tarró: Különben számomra is a kitartásod figyelemreméltó. Én "hosszútűrésnek "mondanám, le a kalappal...én erre képtelen lennék..S ezt fűggetlenül attól, hogy miben értek vagy nem értek veled vagy a többiekkel egyet.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.24. 20:45:45

@Csakegyember: :) én ezt másnak hívnám. Nem tudom pontosan meghatározni, de a hosszútűréshez semmi köze. Inkább makacsság, megfűszerezve egy kis elitizmussal, és olvasottsághiánnyal

Csakegyember · http://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/ 2015.01.24. 21:02:35

@sefatias: Szerettem volna pá szót Csaba védelmében....inkább csak annyit "hajrá Csaba" még ha nem is értek sok mindenben veled egyet,,,pl.az újjászületés..hát én azn hiszem újjászülettem,legalább is úgy tudom, most azt hiszem kárhozatban vagyok, aztán megint kitudja...
Figyelemreméltó az ilyen ember, aki ily módon kitart elve-elvei mellett

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.24. 21:06:20

@Csakegyember: Kérdés az, hogy ezek valóban az ő elvei, vagy az ismerethiány és a befolyásoltság eredménye-e?

Engem "vallástalan és gyökértelen ember"-nek tart és igaza is van. Én nem merek döntéseket hozni, mivel látom, hogy az én tudásom, képességeim, lehetőségeim nincsenek meg hozzá. Tehát sok tekintetben nincsenek is elveim.

Csakegyember · http://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/ 2015.01.24. 21:18:11

@sefatias: Láttad a nyomát is valaha, hogy felkapta volna a vizet,vagy megsértődött volna....Te jobban régebbtől ismered...

firecrest 2015.01.24. 21:18:37

@sefatias: Miért kellene meghúzni a határt?
Komolyan gondolod, hogy arányokról kellene beszélgetnünk?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.24. 21:22:20

@firecrest: Igen. Ugyanis ha beismerjük, hogy a vallásos emberek jelentős része be van csapva, akkor felmerül a kérdés, hogy ezt mivel lehet elkerülni. Tehát a kérdés az:

Meg tudnád százalék arányban határozni az Istenről valódi ismerettel rendelkező, és a becsapott vallásos ember arányait?

Honnan tudhatja egy becsapott ember, hogy be van csapva?

Hol tudnád meghúzni biztosra a "saját észben" és az "istenben" bízás határait?

Ugyanis tudnom kell, hogy ha azt hiszem, hogy istenben bízok, akkor megvan-e az esélye annak, hogy valaki Isten nevében átver?

Ezeket ismered?

11Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek.

Akkor, ha valaki azt mondja: Íme, itt a Krisztus vagy amott! – ne higgyétek. 24Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is.

Arpicus 2015.01.24. 21:33:08

@omnium minister: "Teljes joggal, mert az önismeret útján egyszercsak rájönne pl, hogy - bár 30 éve megtért, valójában egy nárcisztikus személyiség, mellyel rátelepszik a közösségre"-egy nárcisztikus személy átélhet valódi megtérést?!Kétlem.Ő saját magába szerelmes,a "megtérés"csak eszköz a céljai eléréséhez.Nem,ő 30 év után sem fog rájönni,hogy a megtérése igencsak vékonyka volt.Igazad van,lehet ezt egy ideig kompenzálni a bibliai és hit ismeret takarójával.Kérlek,hogy írd le bővebben mit értesz Te ez alatt:"felmentés a szellemi tornaóra alól"-mi lenne ez a szellemi tornaóra?
Ez meg különösen érdekes mondat:" "Teljes joggal, mert az önismeret útján egyszercsak rájönne pl, hogy - bár 30 éve megtért, valójában egy nárcisztikus személyiség, mellyel rátelepszik a közösségre. "-ez nem egy légbölkapott mondat,tartalom van mögötte.Te tanúja lehettél egy ilyen jelenségnek.Érdekes volna megtudni mit takar ez a mondat.Egyébként engem hosszabb ideje elgondoltat a megtérés kérdése.Mi a jele a valódi megtérésnek?Ma szinte futószalagon "termelik"a "megtérteteket"(akik talán a megtérés első lépéseinél tartanak még),gyorsan bemerítik őket mert a siker,a szám a fontos.Úgy látom,hogy ebben is az ipari keresztyénség működik(főleg amerikai mintára),ennek az "iparnak"a termékei,áldozatai a balga szüzek akik azt hiszik,hogy...pedig nem.Nagyon alacsonnyá tettük a küszöböt a kereső hívők számára.Gyorsan,szinte minden kontroll nélkül kijelentjük valakiről,hogy "megtért",elmondatjuk vele a "megtérők imáját"...becsapjuk őt is és magunkat.Ezért is van a mai evangéliumi keresztyénség a szárdiszi és laodiceai állapotban...

Csaba Tarró 2015.01.24. 21:36:01

@sefatias: Igazad van nem tartasz fegyvert a fejemhez.
Van amikor be kell látnia az embernek, ha valami nem megy.
Világos már számomra, hogy nem én vagyok az aki segíthet neked, rajtad.
Minden jót neked, nektek!

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.24. 21:38:48

@Csaba Tarró: Miből gondolod, hogy rajtam segíteni kell? És honnan tudod, hogy rajtad nem kell?

firecrest 2015.01.24. 21:40:11

A vallásos embereket ki csapta be?
Miben/kiben bíztak ők?
És ha meg tudnám határozni az arányát azzal előrébb lennél a hitedben?
Történetesen engem nem csapott be senki. Önként adtam át az életem Krisztusnak.
Ne az emberekre nézz hanem Istenre és hagyd abba a sebeid nyalogatását.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.24. 21:41:24

@firecrest: :) én már régóta nem nyalogatom a sebeimet. Viszont érdekelne, hogy milyen körülmények között adtad át az életedet Krisztusnak?

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.24. 21:42:44

@firecrest: Ráadásul a vallásos embereknek az a legnagyobb gondja velem, hogy nem nézek emberekre. El kéne dönteni, hogy egész pontosan mi a baj velem. Az, hogy emberekre nézek, vagy az, hogy nem?

Arpicus 2015.01.24. 21:43:17

@firecrest:"@Csaba Tarró: Csodálom a kitartásodat Sefa irányába. Én úgy érzem, ő nem akar bízni Istenben csak a saját eszében. Ez nála az akadály."-elnézést,hogy belekotyogok...igaznak tartom a megállapításodat,csak annyit tennék hozzá,hogy Sefatisanál nem Jézus Krisztus van a központban hanem az ember.Ebből következik aztán a többi...
Csaba állja a sarat,minden elismerésem.A múltkor én kidőltem.Néha az a benyomásom,hogy bizonyos embereknek megvilágosítani egyébként egyszerű bibliai igazságokról nehezebb mint a macskát megtanítani olvasni...

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.24. 21:44:38

@Arpicus: És miért az ember van nálam középpontban?

firecrest 2015.01.24. 21:46:28

@sefatias:
Ha igazán és őszintén érdekel, akkor elmesélhetem itt vagy akár személyesen is.

Csakegyember · http://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/ 2015.01.24. 21:47:24

@Arpicus: Szervusz...egy pár napra itthon vagyok...aztán megint megyek.....aztán megint...úgyhogy most kihasználom netezek, örülök hogy megjelentél....

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.24. 21:47:32

@firecrest: Engem érdekel. Elmondhatod, ahogy és ahol szeretnéd

Csakegyember · http://jehovatanuikozepeskeleteuropaban.blog.hu/ 2015.01.24. 21:57:11

@sefatias: Biztos ehhez hasonlókra gondoltak: "!Először is azt írnám le, hogy ... hiszem, a Krisztusközpontú istentiszteletről át kell váltani az emberközpontú istentiszteletre. .."
Habár én ezt letisztáztam veled....

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.24. 21:58:57

@Csakegyember: a kérdés nem az, hogy mit állítok, hanem, hogy MIÉRT állítom azt?

Arpicus 2015.01.24. 22:08:21

@sefatias:"@Csakegyember: :) én ezt másnak hívnám. Nem tudom pontosan meghatározni, de a hosszútűréshez semmi köze. Inkább makacsság, megfűszerezve egy kis elitizmussal, és olvasottsághiánnyal"-kínomban nem tudok mást tenni mint nevetek ezen a képtelen megállapításodon.Azzal vádolod Csabát,hogy elitista pedig te itt éppen a saját elitizmusodról tanuskodsz:OLVASOTTSÁGHIÁNY.Szegény Csaba egy műveletlen ember mert a Bibliát tartja a fő olvasnivalójának és nem olvas össze-vissza minden irodalmat,hogy abból egyfajta "teológiát"építsen fel.Amellett,hogy ez a megállapításod sértő és pejoratív még az is hozzátartozik,hogy saját magad mész be abba az utcába amit olyan keményen igyekezel ostorozni:az elitizmusba.István barátom,ez bizony képmutatás...Azt sugallod,hogy magasan felette állsz Csabának.Én másképp látom.Lehet,hogy makacs,de te is az vagy,elitizmust nála nem látok-nálad újabban igencsak.Olvasottság:én is sokat olvasok mégsem tekintem magamat olvasottnak.A kérdés,hogy milyen minőségű olvasmányt olvasunk:olyant ami erősíti a hitünket vagy olyanokat amelyek minden irányban kételyeket szülnek.A visszakérdezős stratégiád és taktikád már fárasztó.Ha nincsen érved akkor jön a visszakérdezés.Amikor megjön a válasz, azt akkor manipulálod.
A napokban olvastam egy érdekes gondolatot Thomas Hardy-tól:"Nem ritka eset,hogy a hosszú tévelygés alkalmatlanná teszi az embert további útra,és mi haszna akkor a tapasztalatnak?"Szomorú tény:ott a kezedben a Biblia,olvasod és nem érted,nem tudsz úgy igazán mit kezdeni vele,innen már egyenes az út a téves következtetésekbe.Nekem teher már itt hozzászólni de ez mellett nem mehettem el szó nélkül.Nem tudom,hogy megérem-e azt,hogy lesznek már válaszaid is nem csak kérdéseid...?!

Arpicus 2015.01.24. 22:09:45

@sefatias: szerintem ezt itt mindenki látja rajtad kívül.Ismét a régi visszakérdezős taktika...

firecrest 2015.01.24. 22:15:29

@sefatias: Nálunk a családban a húgom tért meg először. Ő beszélt nekem Krisztusról és a megváltásról. Kiröhögtem és gúnyoltam ezért őt évekig. Aztán Isten válságba sodort ami évekig tartott. Hat évvel az ő megtérése után elmentem egy csendes hétre Biatorbágyra. Ott nagyon kedvesek voltak velem és a hét vége felé megkérdezték, át akarom-e adni magam Jézusnak. Én azonnal igent mondtam mivelhogy lelkileg nagyon mélyen voltam. Senki nem erőltette rám a megtérést és szívesen jártam vissza oda nyaranként feltöltődni.
Persze a folytatás nem volt könnyű. Átadni magam Isten akaratának és szeretni az ellenségeimet is.
Ennek idestova 17 éve.
A hely és a metakommunikáció hiánya miatt ennyit szerettem volna dióhéjban elmondani.

Arpicus 2015.01.24. 22:16:20

@firecrest: köszönöm kérdésedet, relatíve jól vagyok.Most a szememmel vannak problémák,de ez már régi dolog...vigyáznom kell,ennyi.Örülök,hogy ismét találkoztunk.A napokban olvasgattam egy kicsit K.Zsuzsa blogját,amúgy relaxációként,olvastam a Te lényegretörő hsz-it is.Zsuzsa lassan beindítja újból a blogját.Remélem,hogy majd ott is folytathatjuk az építő eszmecseréket...:)

firecrest 2015.01.24. 22:18:20

@Arpicus: A Parókián olvastad a Hardy idézetet, ugye? :)

firecrest 2015.01.24. 22:20:00

@Arpicus: Zsuzsa blogját már nem látogatom. :(

Arpicus 2015.01.24. 22:22:11

@Csakegyember:Szervusz. Köszönöm az érdeklődésedet!Minden nap gondoltam Rád.
Remélem,hogy átolvastad az eseményeket az ezt megelőző posztoknál.Nagyon tanulságos vita volt habár nekem a végén kiment a biztosítékom.Kérlek jelentkezz időnként,főleg akkor ha túl leszel a dolgokon!
Az Úr áldjon meg és adjon Neked minél előbbi teljes felépülést!

Arpicus 2015.01.24. 22:27:31

@firecrest: igen.Hasonló oldalakon járkálunk? :)
"Zsuzsa blogját már nem látogatom. :(" -ha nem titok tudatnál,hogy mi ennek az oka?Egy nagyon jó prédikációt tett fel most.Nekem sokat mondott az az igehirdetés.Ott sokáig nagyon aktív voltál ezért furcsa nekem ez a kijelentésed.Te tudod,hogy miért.Azon a blogon ismertelek meg és kezdtem értékelni a hozzászólásaidat és a hozzáállásodat a dolgokhoz. :)

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.25. 16:06:49

@Arpicus: "Ismét a régi visszakérdezős taktika... "

Jézustól tanltam. A visszakérdezés nem rossz módszer arra, hogy a kérdező indítékait, vagy érvelési hibáit feltárjuk.

Én egy szóval sem mondtam, hogy a Csaba műveletlen ember. Inkább úgy fogalmaznék, hogy jó keresztény módjára egyoldalúan táplálkozik. Nem hiszem, hogy azt sugallnám, hogy felette állok. De azt igen, hogy so olyat olvastam, amit ő vagy te nem.
Ennek a posztnak atz utolsó bekezdésére hívnám fel a figyelmedet

sefatias.blog.hu/2014/01/06/az_elitizmusrol

Ja és a te kommentedre, amit mindig elfelejtesz.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.25. 16:13:02

@Arpicus: "Ha nincsen érved akkor jön a visszakérdezés"
:) ez érdekes. Szerintem ti em tudjátok eldönteni, hogy mivel vádoljatok. Én egyértelműen kijelentettem, hogy vallásellenes és dogmatika ellenes vagyok. Nagyon kevés dolog van, amiben határozott döntést hoztam. Számomra nem a válaszok a fontosak, hanem a kérdések.Csak azt nem értem, hogy mi ezzel a baj?

omnium minister 2015.01.25. 16:32:06

@Arpicus: Jól sejted, konkrét személyről van szó. Hogy milyen volt a 30 vagy kitudjahány évvel ezelőtti megtérése, nem tudom ellenőrizni. DE NEM AKAROK ABBA A HIBÁBA ESNI, HOGY CSAK MERT LÁTOM EGY JELLEMHIBÁJÁT, KÉTSÉGBEVONJAM A HITÉNEK ŐSZINTESÉGÉT, MEGTÉRÉSÉNEK VALÓDISÁGÁT. Ugyan ez volna a könnyebbik út (vagy ha úgy tetszik, felmentés a tornaóra alól)részemről. Szerintem ugyanis nem újabb (most már igazi, de tényleg igazi) megtérésre van szüksége, hanem az önismeretben való elóbbrejutásra. Egyelőre ennyit, mert én sem akarok terjengős (nárcisztikus?) lenni.

Discipline 2015.01.25. 19:03:31

@sefatias:
"tudnom kell, hogy ha azt hiszem, hogy istenben bízok, akkor megvan-e az esélye annak, hogy valaki Isten nevében átver?" - Azt kell mondjam, ez nagy részben műveltség, tájékozottság kérdése. Ha nekem pl. egy bányászati kérdésben kellene döntenem az útmutatásod alapján, akkor úgy vezethetnél félre, ahogy kedved tartja, ugyanis teljesen tájékozatlan vagyok a témában. Ezzel viszont én tisztában vagyok, így nem is mennék bele egy ilyen döntéshelyzetbe. Ugyanez a helyzet a vallási kérdésekkel is. A jelenlegi teológiai tudásodból ítélve, biztos, hogy nem tudna senki átverni Téged, ezért ebből a szempontból nyugodt lehetsz.
De van ennek egy másik oldala is. A korábbi rossz tapasztalataid miatt nem bízol már semmilyen tekintélyben, ami a Te helyzetedben végül is érthető, de ezzel úgy gondolom, átestél a ló túloldalára. A társadalom működéséhez szükség van egy bizonyos mértékű tekintélytiszteletre. Ha eleve úgy állsz hozzá, hogy át akarnak verni, azzal nem jutsz sehová. Úgy érzem, kicsit túlpörögtél ezen a témán.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.25. 19:08:41

@Discipline: Valószínüleg igazad van. Ezt azt hiszem sosem tagadtam. Úgy látom, hogy a kiegyensúlyozottság nem egyik pillanatról a másikra jön, hanem sok munka és idő eredménye. Most nem csinálok mást, csupán sok munkát ölök bele valamibe, amit fontosnak tartok, és adok magamnak időt rá.

Egyszer ezt írtam:

"Én magam is elindultam az úton. Jehova Tanújaként már nem bírtam tovább menni. Váltanom
kellett. És most megint megyek. Nem olyan tempóban, mint mások, nem olyan teherrel, mint
mások, nem olyan értelmi képességekkel, mint mások. Hanem úgy ahogyan azt az Istentől kaptam.
A magam módján. Az én Istenkeresésem nem tartozik másra csakis Istenre és én rám. Mi ketten
tudjuk, hogy mire vagyok képes, mit tudok megcsinálni, illetve azt is, hogy hogyan. Biztos vagyok,
hogy ha élek, akkor néhány év múlva másként fogok gondolni sok mindenre, mint most. Mint
ahogy már most másként gondolok több dologra, mint néhány hónapja.

Azt hiszem, jogom van a saját ritmusomhoz."

sefatias.blog.hu/2013/01/12/hitvallasom_911

omnium minister 2015.01.25. 20:17:29

@sefatias: Azt hiszem most van itt az ideje, hogy én is írjak valami személyeset. Sajnálom, hogy néhány fórumtárs, - akihez mellesleg a látható egyházban elfoglalt státuszát tekintve sokkal közelebb állok, mint hozzád - szerintem téved a személyeddel és a blogod értelmével, szándékával kapcsolatban. Jómagam köszönettel tartozom, mert az elmúlt napokban is tanultam valamit az Ószövetségi kánon kapcsán, ami megerősiti bennem, hogy keresztény és keresztyén között jóval kisebb a szakadék, mint amekkorának látszik. Illetve, hogy a törésvonalak nem feltétlenül ott vannak, ahol látni véljük.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.25. 20:21:59

@omnium minister: :) köszönöm. De azért ne értékelj túl. Csupán annyi előnyöm van egy átlagkeresztényhez képest, hogy nem kötnek a dogmák, és ezért bátrabban merek olyan témákhoz nyúlni, amitől mások félnek. Persze én is félek, csak már nem érdekel. Ugyanis azt tanultam János apostoltól, hogy ha félek, akkor nem szeretek. Én pedig nem félek Istentől, hanem szeretem.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.25. 20:24:20

@omnium minister: Egyébként ez a célom. Ez a blog célja hogy rájöjjünk: "hogy keresztény és keresztyén között jóval kisebb a szakadék, mint amekkorának látszik."

Testvérek vagyunk. Akármit csinálunk, akármit hiszünk, ezen nem lehet változtatni

Arpicus 2015.01.25. 21:57:00

@sefatias: nem akarok veled ismét meddő és parttalan vitába bocsátkozni.Ez a blog lassan valamilyen harmadrangú vitafórummá alacsonyul.Evidens számomra,hogy a blog színvonala egyre alacsonyabb.Kár,mert voltak jó posztok és jó viták itt.Egy körben forognak már itt jó ideje a dolgok és Veled kapcsolatban mindig ugyanazzal a problémával találkozom:nem érted az evangéliumi keresztyéneket,nem érted vagy szándékosan nem akarod érteni az érveiket...ezért nem tudsz zöld ágra vergődni sem Csabával,sem velem meg még néhány egyénnel.Ezek az emberek lassan elhagyják ezt a blogot és keresnek egy olyan közeget(vagy már van nekik)ahol ÉPÍTŐ vitákban,eszmecserében vehetnek részt.Ez az állandó kákán csomó keresése,az állandó és néha felesleges és megterhelő boncolgatása a dolgoknak most már kezd visszafelé elsülni.Sok értékes hozzászóló már rég nem jelentkezik,néhány meg most fog innen lelépni.Az építő vita fontos,a meddő vita fárasztó.Főleg ha csak körbe-körbe forgunk.Én az elmúlt pár posztban próbáltam direkte vagy a sorok között figyelmeztetni Téged,hogy nem jó irányba haladsz.Jóhiszeműen.Te ezeket a személyed elleni támadásnak vetted.A Te "vallásod"amolyan ész-vallás,nem a Biblián alapul.Olvasol egy könyvet,kapsz egy impulzust és abból kerekítesz valamit.Olyan akrobata bukfencektől sem riadsz vissza,hogy az istentagadó,a hívőket kigúnyoló Voltaire-ből keresztényt csinálsz.És nem ez az egyetlen fából vaskarika dolog Nálad.Majd újból kicserélődik a blogod tábora és ez addig fog tartani amíg Te is rájössz,hogy az amit művelsz az egy zsákutca.Egy pici tanácsom van a számodra:többet kellene agyalnod azon,hogy mit jelent az,hogy újjászületés és megtérés.Ha ez megtörténik egyszer Veled akkor nagyon hasznos dolgokat tudsz majd csinálni.Félek,hogy ez nem fog Veled megtörténni.Úgy látom,hogy te kitartóan és magabiztosan haladsz az általad jónak tartott "mindenben kételkedek" úton.Ezen az úton és nem megyek Veled,partner pedig még kevésbé akarok lenni.Pál apostol beszél a "hit szempontjából megbízhatatlan emberekről"(2Tim.3,8MBT).Most már számomra világos,hogy sajnos, Te ebbe a csoportba tartozol.Szomorú,de nincs mit tenni,ez van...Te haladsz az általad kitaposott úton.Te dolgod.Ehhez én tovább semmilyen módon nem asszisztálok és nem asszisztálhatok.Azt hiszem,hogy küldetésem ezen a blogon a befejezéshez közeleg.A mi kettőnk felfogása alapvető hívő dolgokról,ha akarod dogmákról,annyira messze esnek egymástól mint Makó Jeruzsálemtől.Ez pedig kizár minden értelmes és építő vitát.Te hajthatatlan vagy,még egy kritikusodnak sem adtál igazat és egy jottányit sem mozdultál el a kiinduló pontodtól.Nem engedsz egy cseppet sem...a végső szó a Tied és csak Neked lehet igazad.Legyen,ahogy akarod.Ezeket a sorokat szomorúan de most teljesen nyugodtan és higgadtan írom.Nem vádol itt Téged senki,ezt csak Te beszéled be magadnak.Képlékenynek mutatod be itt magad miközben valójában vasbeton szilárdságú a "hitvallásod".Aki egy kicsit is tud a sorok között olvasni az ezt megláthatta.A gondolkodási mechanizmusod nagyon behatárolt és kizárólagos.Mi ketten nem tudunk egymással mit kezdeni,vitákat képtelenek vagyunk befejezni,inkább valamelyik fél abbahagyja mert kifárasztod és kicsinálod.Azt kívánom,hogy egyszer már juss el a kérdésektől a válaszokig és hagyd abba az egy helyben csücsülést.Te vitát is azért provokálsz,hogy a vita megerősítse a Te álláspontodat.Ennek az érdekében mindent el is követsz.Az ellenérvek nem érdekelnek,lepattannak Rólad mint a teniszlabda a falról.Én sem exhibicionista se mazochista nem vagyok,nincs szükségem erre.Máshol és más felületen talán bírok egymást építő eszmecserékben részt venni.Ezen a blogon ez a jelen pillanatban lehetetlen.Tudom,hogy ez amit itt írtam a Te szemedben falra hányt borsó,de kötelességnek éreztem ezeket a sorokat leírni magam miatt,azok miatt akik követik a blogot és a vitákat,azokban is az én kifejtéseimet és nem utolsó sorban miattad is.Valahol Nálad rövidzárlat van és amíg ez ott van addig nem fogsz se előre haladni sem fejlődni.Könyvekből sok ismeretre tudsz és fogsz szert tenni de a lényeget veszíted el a szemed elől:a valódi ismeretet amelynek egyetlen forrása a Biblia hiteles fordításban.Ezt kellene tenned és nem homokvárakat építgetned.Ez a Te blogod,azt teszel rajta amit akarsz,a Te jogod.Én azonban befejezem a "kalandot" ami a Sefatias blogon való részvételemet illeti.Az utóbbi posztok és viták meggyőztek arról,hogy Nálad és a blogon a változásnak és a változtatásnak még a halovány lehetősége sem sejlik.És végül:Te toleránsnak mutatod be megad,de nem vagy az...Önáltatás:talán ez a legmegfelelőbb megállapítás ami kialakult bennem Rólad.Bementél egy labirintusba és sehogyan sem találod a kiutat,de lehet,hogy nem is akarod,jól érzed magad az útvesztőben...
Remélem,hogy egyszer a jövőben valahol még tudunk valami hasznosat mondani egymásnak,most ennek írmagját sem látom.Ne haragudj,hogy eddig is zavartam a köreidet!
Adios!

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.25. 22:21:43

@Arpicus: :) nem zavartad köreimet. További jó olvasást!

mint olvasod 2015.01.25. 22:49:32

'meddő és parttalan vita': avagy Sefa olyan dolgokat vizsgál őszintén, amire mások őszinte kérdések nélkül már adtak egy választ. Sefa sehogy sem akar dogmatikusan érvelni önmagának, a vádlói sehogy sem akarnak őszintén szembe nézni a kérdésekkel (ahhoz fel kellene adni a prekoncepcióikat). Más szavakkal: A valóság a maga végtelen természetével parttalan és Sefa nem akar egy önigazoló elméletnél lehorgonyozni, inkább feldedezné, hogy mi van a biztonság illúzióját adó szigeteken túl. Mások intik: vigyázz Sefa, veszélyes vizekre evezel. De Sefa úgy érzi: az Ő felfedező-útja nem veszélyesebb, mint ülni egy szigeten és bizonygatni magunknak, hogy biztonságban vagyunk ...

'Te haladsz az általad kitaposott úton': valójában járatlan az út amelyen Sefa jár. Az érveikben bizó emberek nem merészkednek oda, ahol Ő a válaszokat keresi.

'Bementél egy labirintusba és sehogyan sem találod a kiutat,de lehet,hogy nem is akarod,jól érzed magad az útvesztőben...'
Az igazság az, hogy jelenleg mindannyian a labirintusban vagyunk. Néhány hiszik ugyan, hogy ismerik a kivezető utat (és bizonygatják, hogy volt egy ember, Aki legyőzte a labitintust és az Ő követői hagytak erről pontos irásos útmutatást), de az ilyen vádakkal dobálózó emberek közül egyik sem tapasztalta még, hogy mi van valójában a labirintuson túl. Aki ilyet mond az ugyan a hit embere (és a hitét tiszteletben tartom), de nem látja a hite és a valóság között lévő külünbséget. Persze az a fajta önismeret amely veszélyes erre a 'mindenáron táplálni akart hitre' nem keresztényeknek való.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.26. 07:40:04

@mint olvasod: Érdekes ez az egész. Ez az út önmagában nem veszélyes. Azok teszik veszélyessé, akik nem nézik jó szemmel azt, ha valaki másként csinálja a dolgokat, mint megszokott volt. Husz János útja sem volt veszélyes önmagában, vagy épp Mórus Tamásé sem. És még sorolhatnám a kivégzett emberek neveit. Az ő útjuk nem volt veszélyes. Azok az emberek voltak veszélyesek, akik úgy látták, hogy veszélyes úton haladnak, és ezért azt az egyetlen megoldást látták, hogy az ilyen embereket ki kell zárni a kereszténységből, és hogy meg ne fertőzze az igaz keresztények békés légkörét, ki is kell írtani még a fajtáját is. Arpicus kommentjéből is ez a szellem sugárzik :)

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.26. 07:51:08

Magyarán: Nem az út veszélyes, hanem az utat szegélyező gyűlölködésre hajlamos személyek :) Sajnos a kereszténység képtelen levetkőzni ezt a Krisztusra és a tanítására szégyent hozó mentalitást. Olyan mélyen beleivódott a keresztényekbe a vallási türelmetlenség, hogy sokszor még önmagukkal is türelmetlenek. Ahelyett, hogy békében élnének egymás mellett, tiszteletben tartva a másik jogait, inkább a saját igazságosságukba, tudásukba vetett feltétel nélküli hittel gyalázzák, gyilkolják azt, aki nem olyan mint ők.
Nem tudom mi kell ahhoz, hogy az evangélium erősebb legyen, mint egy közel kétévezred alatt keresztény alapjellemmé vált ám arra egyáltalán nem hasonlító szokás

omnium minister 2015.01.26. 10:32:25

Csak megerősítitek bennem azt a meggyőződést, hogy ha valami ellen küzdenem kell, az a félelem. Fentebb kérdezted, Sefa, hogy mennyire tehető felelőssé az egyén, ha egy igen erős csoportnyomás hatása alatt cselekszik.
"Az egyház minden püspököt és érseket kötelezett az eretnekek elleni harcra, ha nem tették meg, kiközösítés (anathéma, excommunicatio) várt rájuk.
A kiátkozás az egyik legsúlyosabb büntetés volt a középkorban, akit kiátkoztak, nem vehette magához a szentségeket, bárki büntetlenül megölhette, a kiátkozott gyakorlatilag kívül került a társadalmon." Wikipédia
Ha van a Gonosznak mindig kéznél levő eszköze, amivel kegylenségre tudja bírni az embereket, az az ösztönös félelem. Ennek pedig táptalaja a zárt közösség (valaki ezt is fejtegette már korábban) A félelem ellenszere viszont (most szándékosan állítom szembe a kettőt) nem a hit, hanem valóban a szeretet.
Én azonban egyelőre még hiszek abban, hogy létezik olyan összetartó, mégis nyitott közösség, ahol ez gyakorolható.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.26. 10:35:31

@omnium minister: Én sosem állítottam, hogy nem létezik. Én magam is tagja voltam ilyen közösségnek. Hiszem, hogy a kereszténység képes ilyen közössségek létrehozására. Ám komoly kérdéseim vannak amiatt, hogy ez miért nem sikerül hosszútávon, illetve nagyobb méretekben

omnium minister 2015.01.26. 10:56:57

Röviden: Szerintem ugyanazt a szénfalat csákányozzuk, csak más-más oldalról. (Csak ránk ne szakadjon a bánya!) :-)

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.26. 11:02:20

@omnium minister: :) szerintem is. Ezért is nem értem, hogy mi haszna van a kirekesztősdinek, ha egyszer a céljaink ugyanazok

mint olvasod 2015.01.26. 12:39:46

@sefatias: A kirekesztők szempontjából - még ha ez sokszor nem is tudatosodik bennük - az a haszna a 'boszorkányüldözésnek', hogy a külső problémára koncentrálva látszólag megoldanak egy belső konfliktust. Valójában a konfliktus ott van benn továbbra is - a bizonytalanság és a félelem - csak amig van egy külső célpont (pl. valaki más eltérő véleménye, amit azonnal cáfolni kell) addig erre a célpontra koncentrálnak és kikerül a fókuszból a saját bizonytalanságuk ill. ez a 'küzdelem' megadja a visszaigazolást, hogy Ők a jó oldalon állnak, mert küzdenek a rossz oldalon állokkal.

A tagadás sokkal erősebb kötelék, mint a szeretet: a szeretet nem kényszeriti rá magát senkire és könnyen távozik az életünkből, ha nem tartunk rá igényt. A tagadás az nem ilyen: az gúzsba köt és odaláncol minket ahhoz, amit tagadni akarunk. Ezért nem érzem már működőképesnek a Tizparancsolatot: minden egyes sora oda köti az embert valamihez, amitől valójában az illető menekülni akar, mert fél tőle: 'Ne paráználkodj' ... semmi sem köt jobban a paráznasághoz, mint ez a tiltás/tagadás. Megteremti a kapcsolatot és bevési az ember elméjébe a paráznaság fogalmát, csak oda van mellé biggyesztve a 'ne' ... szemléltetéként: A Forma 1-es pilótának a verseny során soha nem szabad arra gondolnia, hogy 'ne ütközzön a falnak'. Törvényszerű lenne, hogy nekicsapódik (van olyan, hogy egy autóvezető a kihalt pusztaságban is nekimegy az egyetlen oszlopnak, amikor kisodródik, mert ha valamire ráfókuszálunk, akkor törvényszerűen kapcsolatba kerülünk vele. Ez esetben a 'csak nehogy nekimenjek az oszlopnak' gondolat törvényszerűvé teszi az ütközést) Kisodródásnál a Forma 1-es pilóták keresnek egy olyan fókuszpontot, ami felé haladni akarnak és aféle kormányozzák az autót. Olyat mondani, hogy 'Ne ütközz a falnak' garantált baleset lenne.

A kirekesztők valójában tagadni akarnak valamit (önmaguk előtt elsősorban) és ez a tagadás odaláncolja Őket a kirekesztésre itélt ideákhoz. Nem tudnak szabadulni ezektől a gondolatoktól, minden módon próbálják cáfolni (ezért járnak olyan sokan vissza a blogra, pedig hangsúlyozzák, hogy nem érdemes ide járni olvasni) ... hogy megszabaduljanak ezektől az kinzó 'tapadós' gondolatoktól a középkorban módszeresen kezdték irtani az 'eretnek' gondolatok embereit. Ma a legszembetűnőbb jele annak, hogy valaki szabadulni szeretne egy 'tapadós' gondolattól, az az érzelmi alapon folytatott, támadó kommentelés. Ez is egyfajta tanulás (egy idő után leeseik majd a tantusz), csak a nehezebb formája.

Jézus üzenete egyszerű: szeress ... ebben nincs félelem, nincs tagadás, nem a visszaigazolásért teljesit. A megoldás egyszerű: tartsd a fókuszt a szereteten.

Aki azért támad másokat, hogy a saját látszólagos békéjét fenntartsa (a saját ideáira szerezzen egy visszaigazolást azáltal, hogy a saját mércéje szerint megnyer egy vitát vagy 'jól kioszt' egy 'tévelygőt') az egészen biztosan nem a szeretetre koncentrál.

Sitites 2015.01.26. 16:52:02

@mint olvasod, Sefatias: "ezért járnak olyan sokan vissza a blogra, pedig hangsúlyozzák, hogy nem érdemes ide járni olvasni"
Nem mindenki hangsúlyozza...mert a nyeresége már szinte nem is rejtett. De jön, mert van miért jönnie. Amit szeretne, ahhoz hozzájut. A szeretet vajon mit jelent ebben a helyzetben? Néha a nyílt és egyenes "NEM"-et, egy betűvel sem többet. A játszmázáshoz partner is kell, még ha a partner nem is "akar", de bőven elég, ha engedi magát belevonni. Attól már partner.

sefatias · http://sefatias.blog.hu 2015.01.26. 18:03:41

@mint olvasod: Ebben a bevonzásban látok valamit, de én nem tudom kiterjeszteni a külső dolgokra(pusztaság, oszlop) Arról olvastam, hogy a szervezet képes betegségeket kreálni, és azt hiszem át is éltem ilyeneket. De kétlem, hogy a szervezet képes bevonzani olyan dolgokat, ami fölött nincs hatalma.

Sok ember számára fontos, hogy legyen egy vonatkoztatási pont, amihez meghatározhatja magát. Általában mindenki szereti a rosszhoz viszonyítani magát, mert abból pozitívan jön ki. A baj sok esetben az, hogy a vonatkoztatási pontot egy teljesen labilis másik ponthoz képest választja ki, És így minden lóg a levegőben és bizonytalan. Pl adott egy dogmatika. A dogmatika valójában egy teljesen bizonytalan, semmihez sem viszonyítható dolog. A dogmatika olyan alapokon nyugszik, amely nem megfogható. Ám úgy állítják be, hogy az egy stabil pont. A keresztény ember a bizonyíthatatlan, instabil dogmatika alapján keres egy másik pontot, amit kinevez negatív példának, és a kettőhöz viszonyítva határozza meg önmagát. Az egész helyzet több sebből vérzik.
1. Nincs biztos pont az életében, mert mindent a bizonytalanhoz viszonyít, ezt megpróbálja ellensúlyozni azzal, hogy a bizonytalanhoz fűződő kapcsolatát elnevezi hitnek. A hitnek ad egy definiciót, ami látszólag stabilizálja a helyzetet.
2. Szüksége van egy általa, a dogmatika alapján negatív példának meghatározott csoprtra vagy személyre, amihez képest pozitivan tudja magát meghatározni. Ez együtt jár a csoport, vagy a személy lenézésével, elitélésével
3. Önmagát mindig másokhoz viszonyítva látja, ami alacsony önértékelést mutat, vagy ahhoz vezet
4. Mind önmaga, mind mások megítélésében, nem játszik szerepet a szeretet, hanem inkább a dogmatikához képest történő elhajlástól való félelem
5. Nem önmagából indul ki, nem képes meghatározni, hogy számára mi a jó, és emiatt másokkal sem tudja ezt a jót tenni

Az egésznek pedig az az eredménye, hogy a fickó - Isten ide, Isten oda - teljes belső bizonytalanságban él

mint olvasod 2015.01.26. 18:30:10

@sefatias: A tanuló autóversenyzőknél ez egy konkrét 'vizsgatétel': beül az oktatóval a tesztautóba, Aki egy váratlan pillanatban kibillenti az autót az egyensúlyából: ha a pilóta arra gondol, hogy 'nem akarok a gumifalnak' menni, máris megteremtette a kapcsolatot. Nem 'new age/spirituális' értelemben, hanem az elme konkrétan arra kezd el fókuszálni. Az elme nem ismeri a 'nem' fogalmát, egyszerűen csak arra lesz fókuszált, amire fókuszálták. Olyan, mintha azt mondogatná magának az ember, hogy 'nem vagyok éhes, nem akarok enni, nem akarom azt a csokitortát és nem szeretem azt töltöttkáposztát sem' ... ilyen hozzáállással persze, hogy csak még éhesebbek leszünk, hiszen végig az evésre gondol.
A pilótának azt kell megtanulni, hogy a krizishelyzetben találjon egy olyan pontot ami felé haladni akar. Ilyenkor az elme arra a pontra fókuszál és a kormányzás is ilyen fókuszáltsággal történik: és igy tudja megőrizni az uralmát az autó felett. A oktatói utasitás egyszerű: Ne nézz a falra, összpontosits oda, ahová el akarsz jutni. A gyakorlatban ezt nagyon nehéz kivitelezni, mert a legtöbb ember szeret inkább a problémára fókuszálni és igy a kapcsolat megmarad közötte és a probléma között.
Amikor valaki összeszedi a pusztában az egyetlen oszlopot (van ilyen), az ennek a jelenségnek a nagyon kihegyezett változata: annyira fókuszál arra, hogy elkerüljön valamit, hogy végül pont ezzel a fókuszáltsággal vezeti neki az autót az egyetlen oszloponak/fának: thumbs.dreamstime.com/x/car-crash-country-road-22106942.jpg :)))

A dualista/dogmatikus szemléletmód szerintem is pont igy működik. Annak örüök, hogy nem csak hirből ismerem, hanem tapasztaltam, amikor benne voltam.
süti beállítások módosítása