Az utóbbi időben sokat foglalkoztat az ember-Isten viszony.Az előző posztban már boncolgattam, hogy Isten törvényeiben látszanak azok az alapelvek, melyek segítenek felismernünk, hogy Istennél mindig fontos a gyengébbek, kiszolgáltatottak helyzetének biztosítása. Isten mindig odafigyelt arra, hogy se a szegények, se a háziállatok, se a termőföld, vagy épp a gyümölcsfák ne legyenek szükségtelenül kihasználva, elnyomva. Kötelezővé tette a róluk való gondoskodást, a pihenést stb. Magyarán Isten mindig jogokat biztosított azoknak, akik valamilyen okból mások alá voltak rendelve.

Ezzel szemben azt tapasztalom, hogy a vallásos emberek önként lemondanak a jogaikról, teljesen alárendelve magukat Istennek, úgy beállítva önmagukat, mint akik még arra is méltatlanok, hogy levegőt vegyenek. Mintha az életünk minden mozzanata, pillanata nem lenne más, mint a mélységes megalázottság Isten előtt. Aki nem ad hálát könnyezve Istennek a kegyelméért, és nem ismeri el semmirekellő szolga voltát, az valójában már nem is keresztény. Az megtagadja Krisztust, megtagadja a kegyelmet. A Krisztus iránt érzett hála, hogy megváltott bennünket a bűnünk alól át kell hogy hassa az életünk minden percét.  Neki köszönhetünk mindent, hogy megszabadultunk bűneink alól, hogy Isten nem tekint ránk mint méltatlan bűnös gonosztevőkre.

Ezzel az egésszel két baj van. Az egyik, hogy nem illik bele abba a képbe, amit én Istenről látok a Bibliában. A másik pedig az, hogy igazságtalan. Én sehol nem látom, hogy az Istennel kapcsolatot ápoló személyek túlzottan lemondtak volna önmagukról. Inkább azt látom, hogy a Biblia szereplői gyakran egyenrangú félként beszélgettek Istennel, vagy Krisztussal. Bár elismerték, hogy ők a mindenhatóhoz képest porszemek, mégsem a túlzott alázatoskodás és a folytonos hálálkodás jellemezte őket. A másik pedig, hogy igazságtalan. Miért is tartom igazságtalannak? Azért mert én nem tehetek arról, hogy Ádám vétkezett. Az egész emberiség történelme során élt egyetlen ember sem tehet róla. Milyen dolog az, hogy emberek millióinak azért kell szőrnyű kínok között leélni az életét, mert egyszer valaki úgy gondolta hogy a saját útjára lép? Azt is igazságtalannak tartom, hogy az emberiség évezredeken keresztűl a legválogatottabb kínokon ment keresztül, amit most nem részleteznék, csupán azért, mert Ádám önfejű volt.

Az a rengeteg fájdalom, félelem, rettegés, gyötrelem amit átélt az emberiség, nem lehet arányban Ádám bűnével. Ha valaki ezt mégis így gondolja az nincs tisztában az élet negatív oldalával,

Amikor előszőr voltam rákos, sugárkezelést kaptam az Országos Onkológiai Intézetben. Heteken keresztül mindennap jártam, sok sorstársammal. Néhány nap után megszoktuk, megismertük egymást. Kedélyesen elbeszélgettünk, hogy kinek milyen rákja van, hogyan éli meg stb.Már ismerősőkként köszöntünk egymásnak. Néha jelentek meg újak, és voltak akiknek lejárt a kezelés. De ez a kedélyes hangulat megmaradt.

Ám egyszer olyan történt, ami megváltoztatta ezt. A Tűzoltó utcai gyermekklinika gépe, amelyen a gyermekeket kezelték elromlott, és átírányították őket a mi intézetünkbe. A kezelő szűk folyosója megtelt kopasz gyermekekkel és a szüleikkel. Fiatal anyukák próbálták nyugtatni a betegségtől, kemoterápiától legyengyűlt gyermekeiket, miközben a szívüket tépte a gondolat, hogy néhány héten hónapon belül a gyermekük meg fog halni, ha nem lesz eredményes a kezelés. A megszokott kedélyes hangulatnak vége volt. Komoran ültünk a folyosón, és magunkba roskadva próbáltunk választ kapni a kérdésre: MIÉRT??????

KERESZTÉNYKÉNT SEM VAGYOK KÉPES FELFOGNI, HOGY HOL VAN EBBEN AZ IGAZSÁG ÉS A JOG. HOL VAN EBBEN A KEGYELEM?

Persze nem mindenki éli ezt át, és aki nem éli át, az nem is értheti. A napokban olvastam egy újságcikket, amit bemásolok ide. Egy 16 éves lány haláláról szól:

 A férfi tavaly áprilisban ölte meg a fiatal lányt. Az előre kiszemelt helyszínre csalta azzal, hogy segít kibékíteni őt volt barátjával, ám valójában magának akarta megszerezni. Elhívta a tinit a Duna-partra, és amikor rádöbbent, hogy Dominikát nem kaphatja meg, megölte. A tettesnek egy bábun kellett megmutatnia, hogyan végzett a lánnyal.

– El akart menni, én ekkor megfogtam az arcát. Mondtam, hogy beszéljük meg a dolgot. Elindult, erre megragadtam a nyakát. Szorongattam – elevenítette fel a videón T. Zoltán, aki aztán egy földön talált téglával többször fejbe verte a tinit.

A férfi a történtek újrajátszása közben zokogásban tört ki, majd elájult. A gyilkos szerdán lehajtott fejjel ült a tárgyalóteremben, miközben a kislány édesapja könnyeit nyeldesve nézte, hogyan halt meg gyermeke.

– Ilyenkor látom magam előtt az egészet, valósággal peregnek a képek. Olvastam a jegyzőkönyveket, tudom, mit élt át a lányom. Magam elé képzelem a helyszínt, és azt, hogyan ütötte és fojtogatta – sóhajtotta az apa, Dráfi János, aki a gyilkos vallomásából tudja, hogy kislánya végig őt szólongatta, tőle várt volna segítséget. – Ezt soha nem lehet feldolgozni – fojtogatta a férfit a sírás.

– Annyit tehetek, hogy őrzöm a kislányom emlékét, és kijárok hozzá temetőbe. A fájdalom ugyanúgy égeti a lelkemet mindennap, az a tudat pedig elviselhetetlen, hogy Dominika szenvedett. A képeket, amelyek a helyszínen a meg-gyilkolt kislányomról készültek, a mai napig nem néztük meg. Pont elég, hogy a vallomásokból tudom, milyen sérülések voltak rajta – csuklott el az apa hangja, aki hasztalan próbált a gyilkos szemébe nézni, a fiatalember végig kerülte a tekintetét.

 Nem történt semmi különös. Csupán meghalt egy ember a hétmilliárdból. Meghalt, mert ezt érdemelte, hiszen bűnös volt, bűnben született. Ám akik így gondolkodnak, nincsenek tisztában azzal, hogy egyetlen ember halála sincs egyensúlyban Ádám bűnével. Mindegy, hogy erőszakos halálról legyen szó, vagy betegségről, vagy egyszerűen csak végelgyengülésről, egyetlen halál is sokkal súlyosabb büntetés annál, mint amit megérdemeltünk. Aki úgy gondolja, hogy tévedek, gondoljon bele egy kicsit abba, amit ez a kislány átélt.

Egy csellel elcsalták, fojtogatták, és egy téglával szétverték a fejét. 16 évesen. Egy 31 éves felnőtt férfi. Mit érezhetett, mikor már tudta, hogy nincs menekvés? Mit érezhetett, miközben levegő után kapkodva próbált menekülni egy állat súlyos csapásai elől, amikor egy téglával újra és újra lesújt az arcára? A gyilkos vallomásában elmondta, hogy szegény lány az édesapját hívta. Miközben a torkát erősen szorították, az édesapja után kiálltott, aki ekkor gyanútlanul valami egyszerű, hétköznapi dolgot csinálhatott. Mi játszódhatott le a fejében miközben levegő után kapkodva, súlyos csapásokat kapva rájött, hogy innen már nincs menekvés?

És mit érezhettek a szülei, miután megtudták mi történt? Mit érezhettek mikor belegondoltak, hogy gyermekük mit élt át? Te mit éreztél volna kedves keresztény testvérem, miután a te gyermekeddel tették volna ugyanezt? Megérdemelte, mert bűnös volt, és a bűn zsoldja a halál? Azt hiszem, hogy ha az én gyermekemmel tették volna ugyanezt, képtelen lettem volna tovább élni ezzel az érzéssel.

Ez csupán egyetlen ember halála. Sajnos ilyenből talán több ezer van naponta. És nem beszéltünk a történelem szőrnyű népírtásairól, emberek szándékos kínzásáról, megerőszakolásáról, megcsonkításáról.

Tényleg nem egyenlíti ki Ádám bűnét az emberiség szenvedése? Kétlem. Jézus akármennyit szenvedett a kereszten, az nyomába sem ér annak amit az emberiség, vagy épp sok ezer ember egyenként szenvedett.

Egyetlen ember halála is többszörös büntetés Ádám bűnéért.

Itt kell még lenni valami magyarázatnak, amit a teológusok kifelejtettek. Ez a szenvedés nem lehet a JÓ Isten beleegyezésével az élet része.