Mielőtt folytatnám az én utópiámról szóló sorozatot, egy dolgot mindenféleképp tisztáznom kell.Méghozzá azt, hogy mit is jelent az emberközpontú istentisztelet. Először is azt írnám le, hogy ez nálam mit NEM jelent. Nem jelenti az ember Isten helyére állítását. Nem jelenti a fontossági sorrendek felborítását. Nem jelenti annak felrúgását, amit a Bibliában olvasok. Pál ezt mondta:
"A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat. " (1kor 3:11)
Tehát az alap adott. Senki nem vethet Isten épületének más alapot, mint Jézus Krisztust. És már azonosítottuk is az épület két fontos jellemzőjét. A tulajdonosa Isten, az alapja pedig Jézus. A jelenleg még kidolgozás alatt álló nézetem szerint az épület céljának pontos meghatározása a lényeg. Amikor Pál arról beszélt, hogy az Isten templomának alapja a Krisztus, akkor ezt azért tette, mert a gyülekezetekben kialakult valamiféle versengés. "Én Pálé vagyok!" "Én Apollósé!" "Én Kéfásé!" "Én meg Krisztusé!" (1kor 1:12, 3:4) Úgy tűnik, hogy vérre menő versengés alakult ki a keresztények között azon, hogy ki melyik tipusú beszédet fogadja el. Tehát valaki Pétert, valaki Pált vagy Apollóst tekintette jobb, bölcsebb tanítónak, és azon veszekedtek, hogy melyik "teológiája" hozzáállása jobb, krisztusibb. Viszálykodásuk miatt éretlen keresztényeknek tartotta őket, miközben ők meg voltak győződve arról, hogy bölcsek, és a maguk bölcsességét többre tartották, mint a másikét. Pál mikor lezárja a vitáról szóló írását ezt mondja: " Ne többet annál, ami írva van! Senki se kérkedjék az egyikkel a másik rovására! Ki mond különbnek másoknál? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?"
Tehát az isten tulajdonában lévő Krisztusra, mint alapra vetett épület repedezései, szerkezeti hibái az épületet alkotó emberek felfuvalkodottságából erednek, mivel különbnek, jobbnak, bölcsebbnek tartották magukat az Isten ismeretében másoknál. De vajon lehet egy istentiszteleti forma jó, ha annak egyik eleme a látszólag teológiai helyes látásmód? Mint látjuk ez oda vezetett, hogy a keresztény közösségben féktelen viszálykodások alakultak ki, amelyekben semmibe vették magát az embert. Nem az alapján ítélték meg egymást, hogy ki hogyan viselkedik, ki milyen erőfeszítést tesz mestere Krisztus utánzásában, nem az alapján tartották egymást kereszténynek, hogy mennyire evangéliumi az élete, hanem aszerint, hogy most melyik nézetet vallja. Kéfásét? Pálét? Apollósét? Vagy netán még különbet: Krisztusét?
Tehát a nagy vitatkozásokban elfeledkeztek arról, hogy a valódi kereszténységet az egymás iránti szeretet, a testvériség kell, hogy jellemezze, amelynek egymás tiszteletében, önfeláldozó szolgálatában kellett megnyilvánulnia. Az előző posztomban ezt így fogalmaztam meg: "Szóval mit is látok megoldásnak? Akármennyire megbotránkoztató ez, azt hiszem, a Krisztusközpontú istentiszteletről át kell váltani az emberközpontú istentiszteletre. Az imádatunknak nem a helyes dogmatikán, a tűpontos teológiai látásmódon kell alapulnia, hanem az emberekkel való helyes bánásmódon."
Jézus ezt mondta: "Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat." (Máté 6:23,24)
Tehát hiába akar valaki Istennek felajánlani valami ajándékot. Amíg az embertársával nem békés a kapcsolata, addig az a felajánlás nem éri el a célját. Istennek és Krisztusnak az EMBER fontos. Ezért van ez az egész. Tegyük fel, hogy van egy király, aki nagyon szereti a virágokat. Azontúl, hogy mindent megtesz, hogy az országában minden város virágban pompázzon, a palotája kertjét maga gondozza, és törődik a virágaival. A szomszéd király elhatározza, hogy minden virágot elpusztít, és eltünteti a virágokat a föld színéről. Háború alakul ki melyben sorra vívják a csatákat, és a virágokat szerető király hadserege kerül ki győztesen a csatákból. Az egyik győztes csata hírét egy osztag katona nagy örömmel és elánnal viszi a királynak, és hogy minél előbb közöljék a jóhírt, átgázolnak a bakancsaikkal a király saját művelésű virágoskertjén, széttaposva a virágokat. Lehet, hogy a király örülni fog a jóhírnek, de az is biztos, hogy nem veszi jó néven a saját virágainak eltaposását.
Ezzel a kis mesével arra szeretném felhívni a figyelmet, Hogy a nagy csatározásban hajlamosak lehetünk a csata hevében elfeledkezni arról, hogy a csata célja nem az ellenség legyőzése, hanem a virágok életben tartása. Lehet, hogy hatalmas harcokat vívunk magyarul ki sem fejezhető teológiai nézetek mellett, vagy ellen, de ne felejtsük el, hogy Krisztus az emberekért jött a világra, az emberek megmentése volt a célja, és az emberekkel való törődésünk minőségétől függ az, hogy miként ítél meg bennünket.
János ezt írja: "Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát." (1János 4:20)
Kimutathatja-e bárki az Isten iránti szeretetét, ha a keresztény testvére iránt ezt nem bírja? Hogyan mondhatná valaki, hogy szeretem az Istent, de képtelen vagyok a tetteimmel bizonyítani, hogy valóban szeretem őt? Tehát az Isten iránti szeretetünk, CSAKIS az emberekkel való bánásmódunkban látszik meg. Isten szeretete nem a helyes dogmatikában, nem a tűpontos teológiai látásmódban, hanem az emberekkel való bánásmódunkban látszik meg
Tehát az egész teremtési és megváltási folyamat középpontjában nem Krisztus áll. Ő ezekben csak eszköz, De még csak nem is az Atya, hanem az ember áll. Minden őérte történik. Szerintem hiba lenne, ha ezt a célt eltévesztenénk, és a Krisztusban való hit, a róla szerzett pontos ismeret többet érne,mint az emberekkel való bánásmód. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezekre semmi szükség, hanem azt, hogy az ember fontosabb,mint a pontos ismeret. Ha pedig egy keresztény kételkedni kezdene, kétségbe vonna bizonyos keresztény tantételeket, akkor sem az a megoldás, hogy kizárjuk őt a kereszténységből. "A kételkedőkön könyörüljetek" (Júdás 22) Vagy ahogy egy másik fordítás adja vissza: "Ezenkívül továbbra is tanúsítsatok irgalmasságot némelyek iránt, akiknek kételyeik vannak"
Ugyanezt erősíti meg János: „sőt azt írom, ami kezdettől fogva a miénk volt: hogy szeressük egymást… Mert sok hitető jött el a világba, akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el: ez a hitető és az antikrisztus. (2János 5, 7) János keményen fogalmaz:a kételkedőt nem a tűpontos ismeret fogja megmenteni a Hitetőtől és az antikrisztustól, hanem a közösségben tapasztalható szeretet.
Mindezt azért írtam le, hogy látható legyen, hogy az emberközpontú istentisztelet mit jelent és mit nem jelent nálam.
A következő poszttól azzal foglalkozok, hogy az én utópiámban milyen lenne a kereszténység
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ORION 2014.09.09. 11:27:44
ORION 2014.09.09. 12:05:24
4,11 Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők megvetettetek,
4,12 és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.09.09. 12:16:32
De akkor én kiváncsi lennék arra, hogy ezt a gyakorlatban hogyan valósítanád meg?
ORION 2014.09.09. 16:04:38
Egy szellem lettél az Úrral (1 Kor 6:17)
Szent, igaz és megmosott lettél (1 Kor 6:11)
Isten gyermeke vagy (1 János 3:2)
Üdvösség birtokosa vagy (Zsidó 6:9)
Feltámadt élet benned van (Efezus 2:5)
Krisztus benned él (Kol 1:27)
Isten igazsága vagy (2 Kor 5:21)
Kiválasztott (Efezus 1:4)
Amint Ő van úgy vagy te is (1 János 4:17)
Ami igaz Jézus szellemére az igaz benned is (1 János 2:8)
Kenetet kaptál ami örök benned (1 János 2:27)
Szellemed újra van szülve felülről (1 Péter 1:23)
Tested a Szellem temploma (1 Kor 6:19)
Teljes vagy (Kol 2:10)
Krisztus elméje van benned (1 Kor 2:16)
Új emberbe vagy öltöztetve (Kol 3:10)
Új teremtmény vagy (2 Kor 5:17)
Örök életed van és kijöttél a halálból (János 5:24)
Világosság fia vagy (1 Tessz 5:5)
Isten örököse (Róma 8:17)
Másik Királyságban vagy (Kol 1:13)
Megpecsételt vagy (Ef 4:30)
Értékes hitet nyertél (2 Péter 1:1)
Mindennel megajándékozott vagy (2 Péter 1:3)
Áldott vagy(Ef 1:3)
EZ AZ IGAZSÁG CSAK EL KELL HINNI!!!!!!!!
KMZ_hyperion 2014.09.09. 19:28:43
A cikkben az egy csoporton belüli kétkedőkről van szó. De szerintem sokkal több szót érdemel két eltérő hitű csoport, akik teljesen más nézeteket vallanak, más szokásokat gyakorolnak. A szeretetet egymás közt vagy a csoportok között kell-e nézni?
Nyilván mindkettőt persze. De ahogy írtad az előző cikkben a vallások még a kereszténységen belül is divergálnak egymástól. Ha pl. most egy JT olvasná Orion határozott kijelentését arról, hogy ki Isten örököse (Róma 8:17), akkor - ha értelmesebb - tisztelettel kifejtené a saját véleményét arról, hogy mi az "IGAZSÁG, AMIT CSAK EL KELL HINNI!!!!!!!!".:) Hogyan egyeztetnéd össze az eltérő igazságokat a szeretet szellemében? Mi a gyakorlata annak, hogy ha valaki megfellebezhetetlenül állít valami és a másik egy másikat, akkor ne erre fókuszáljanak?
KMZ_hyperion 2014.09.09. 19:35:39
S még persze az is, hogy a cikkben kifejtett elv mentén lehet akár totál hülyeségeket vagy konkrét hazugságokat is állítani, ha valakik valódi szeretettel viseltetnek mások iránt? Lehet a vallás nevében megkérdőjelezni a földi élet más elemeit - oktatást, tudományt, politikát, egyebet - feláldozva mindezt annak oltárán, hogy az emberek kijönnek egymással? Vagy van esetleg valamilyen mentális határvonalad azt illetően, hogy a szeretet jegyében mennyire jelentéktelen az, hogy ki mit mondd, állít, hisz?
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.09.09. 19:58:41
" Lehet a vallás nevében megkérdőjelezni a földi élet más elemeit "
Ezt jótól kérdezed. Én alapból asnarchista vagyok. Ami azt jelenti, hogy vallás nélkül is megkérdőjelezem az oktatás és a politika helyét a társadalomban. A tudomány más kérdés, mert szerintem az nem társadalom, hanem egyén függő.
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.09.09. 20:09:07
Én megpróbálok:
1Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!
Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből!
Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez a törvény és a próféták.
44Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! 45Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak,
Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. 29Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. 30Az én igám édes, és az én terhem könnyű.”
19Nem vitatkozik s nem kiabál, szavát sem hallják a tereken. 20A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el,
Meg ilyenek
KMZ_hyperion 2014.09.09. 20:16:15
Jó, akkor maradjunk a tudománynál: elfogadható-e, hogy valaki azt mondja, a Hold nincs is ott, az nem egy kődarab, hanem egy fényforrás, a holdraszállás kamu, az összes eddigi fénykép, műhold, leszállóegység, a kínaiak tervezett holdbázisa hülyebaromság. De nagyon kedves és szeretetteljes. Meddig mehet el anélkül, hogy ki kéne igazítani? Ezt csak azért kérdezem, hogy lássam a határvonaladat.
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.09.09. 20:23:44
"azt látom, hogy a megvalósítása (annak amiről írok) gyakorlatilag lehetetlen"
"ahogy a bevezetőben említettem, előttem sem tiszta teljesen minden."
Ettől függetlenül megéri róla beszélgetni, csak vegyük figyelembe, hogy ez utópia.
Számomra teljesen elfogadható, ha valaki nem tudja felfogni, hogy jártunk a holdon. Tökéletesen ellennék egy geocentrikus világképben hívő emberrel. Ha nem is ennyire durva, de hasonló elképzelésű emberekkel nap mint nap találkozok. Nem hiszem, hogy nagy ügyet kéne ebből csinálni
ORION 2014.09.09. 20:36:33
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.09.09. 20:38:22
KMZ_hyperion 2014.09.09. 20:53:28
A második fele: hát ez is ... megoldás. Bar szerintem a hétköznapokra is hatással vannak bizonyos nézetek, amit nem lehet csak úgy neutrálisan elintézni. Föleg annak kapujában, ami az emberiségre vár.
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.09.09. 20:57:55
Mire gondolsz? Mi vár az emberiségre?
KMZ_hyperion 2014.09.09. 22:06:58
Hát csak arra, hogy maholnap emberek fognak élni azokon az égitesteken, és bizony sok tudatlan marha kiegészülve a ma oly divatos konteóval komoly akadályokat gördíthet a fejlödés útjába. Így is vannak olyan eszetlenek, akik nem oltatják be a gyereküket, soha nem viszik orvoshoz, és hála ennek olyan betegségek jönnek vissza, amelyek eddig nem okoztak gondot.
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.09.09. 22:31:53
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.09.10. 07:59:40
ORION 2014.09.10. 11:29:22
Isten.
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.09.10. 11:34:17
ORION 2014.09.10. 11:42:30
ORION 2014.09.10. 15:51:56
mi mit teszünk. Ő végezte el mi helyettünk.Ezért vagy te áldott ,megmosott,örökös stb,stb.
Arpicus 2014.09.10. 21:37:13
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.09.10. 21:39:18
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.09.11. 07:21:57
Azt hiszem én nem provokálok, hanem inkább szemtelen vagyok. És ez nem egy tudatos döntés a részemről. kiskamasz korom óta van bennem lázadásra való hajlam. Nem véletlen, hogy mindig afelé a stílus felé hajlottam, vagy azt a nézetet vallottam magaménak, amelyik a legjobban szemben állt a rendszerrel. Ez nem tudatos, hanem zsigeri.
A blogot nem azért csinálom, mert a tanulmányaim során elértem egy szintet, amit szerintem tanítani kell, hanem ez a blog, ahogyan azt már sokszor leírtam , nem más, mint az útkeresésemnek a tanulásomnak, előre(vagy hátra) haladásomnak, bukdácsolásomnak, bizonytalanságomnak bemutatása. Nem provokálok, csak szemtelen módon nem szégyellem a tudatlanságomat, és mint tudatlan, balga ember,szemrebbenés nélkül leírom a kétségeimet, nem foglalkozva azzal, hogy az milyen hatást kelt.
Amikor még azt hittem,hogy alkalmas vagyok mások tanítására, és botor módon kiálltam sok száz ember elé, akkor is azt vallottam, és többször el is mondtam, hogy nem az a baj, ha rosszra gondolsz, vagy kételyeid vannak, hanem az a baj, ha erről nem beszélsz senkivel. Ugyanis akkor esély sincs rá, hogy bárki is segítsen helyre rakni a dolgokat, csak magában forr az ember.Érdekes és képmutató módon én magam nem mertem ezt alkalmazni, hiszen én álltam elől, nekem kellet az utat mutatni, és hülyén nézett volna ki, hogy nyíltan bevallom, hogy én is bizonytalan vagyok. Ma már ezt levetkőztem, és felvállalom a tudatlanságomat, képzetlenségemet, de közben igyekszem minél többet tanulni. Ezért olvasok,és ezért járok gimibe. Az osztálytársaim nagy része a lányom és a fiam lehetne de hát egyszer be kell pótolni azt ami elveszett. Nekem erre most jött el az idő.Én az utam elején vagyok. Ezért nem zavarnak a kritikák, amelyeket például a Reposzton kapok, vagy ha valaki, aki korábban ajánlotta a blogomat olvasásra, már nem teszi. A kritikáknak örülök. Azt mutatják, hogy mire figyeljek.
Arpicus 2014.09.11. 20:10:25
Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2014.09.11. 21:04:41
Az elvet támogatom, de a gyakorlat hogy nézne ki?
Nem lenne pontosabb emberközpontú istenképről beszélni? Miszerint Isten az ember(iség) valódi, hosszú távú, jól megfontolt javát akarja, és nem öncélúan, hanem az emberiség javára. Ez az istenkép alapvető fordulatot hozna a világképünkbe.
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.09.11. 21:08:57
Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2014.09.11. 21:13:42
ORION 2014.09.11. 21:15:01
Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt) · http://zsotza.blogspot.com 2014.09.11. 21:30:19
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.09.11. 22:07:21
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.09.12. 07:56:18
Emberközpontú istentisztelet<> Emberközpontú istenkép
KMZ_hyperion 2014.09.12. 19:55:46
Dehát fejlödünk, ez van. Sytka blogjàn is mondták már, hogy sok mindent nem lehet olyan egyszerüen megfogalmazni, mint a faék. Neked is három, négy poszt kell az utópiádhoz:P
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.09.12. 20:09:41
karalabe4 · http://eletazortoronyutan.blogspot.com/ 2014.09.14. 12:01:07
Ezt a problémát könnyen megoldják a vallásosak: egyszerűen kizárják a kereszténységből az illetőt, akivel nem tudnak kijönni, vagyis találnak benne valami hittani problémát (háromsághívő/nem hisz a háromságban, túl materiális, túl ezoterikus vagy akármit...). Ergó ha már nem a "testvérük", akár már nyugodtan belerúghatnak (mondjuk az irgalmas szamaritánusról szóló példázatot azért még ki kéne hagyniuk valahogy a Szentírásból....), így megmaradhatnak a vallásos önámításban.
De a viccet félretéve, szerintem nem lehet és nem is feltétlenül kell "mindenkivel kijönni". Ez is benne van a Bibliában. Igen, néha csak a megfelelő kilométer távolságot kell megtalálni két ember között, ami a béke záloga lehet. Szóval a 'legyetek békében mindenkivel, amennyire rajtatok múlik' tanács alkalmazása sok esetben csak a megfelelő távolság vagy megközelítés megtalálásával elérhető - elvileg.
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2014.09.14. 12:39:06
karalabe4 · http://eletazortoronyutan.blogspot.com/ 2014.09.14. 13:02:36
"Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak."
A szeretet "kimutatása" mindenkinek mást jelent. Az egyik azt akarja, hogy a béke érdekébe lehetőleg fedjék el a kényes kérdéseket, míg a másik pont abban látja a békét, ha felhozza ezeket, amivel lehetőséget ad a gyógyulásra. Mikor ajánlatos az egyiket tenni és mikor a másikat? Na, ehhez kell az az ítélőképesség, amiért az Isten fiainak mondatnak azok, akik igyekeznek a békére.
karalabe4 · http://eletazortoronyutan.blogspot.com/ 2014.09.14. 13:19:59
Igazából mindenki rendelkezik valami olyan képességgel, amivel a többi ember szolgálatára lehet, egyébként nem született volna meg. Így egy ideális keresztény társadalomban senkinek sem kéne éheznie vagy mások nyakán élnie. Kérdés az 1., hogy az illető maga tudja-e magáról, hogy mi ez a terület, 2. a többiek elfogadják-e ezt a szolgálatot vagy felfuvalkodottságukban úgy gondolják, hogy ők is meg tudják oldani az adott problémát (holott nyilvánvalóan nem), így inkább elutasítják azt, így egy űrt kreálva ezzel.
Csaba Tarró 2014.09.14. 13:48:37
manapság dívatos dolog felborítani az
egyháznak adott biblikus egyensúlyt.
Az egyik véglet, amikor a szeretet
nevében mindent elnézni igyekeznek.
A másik szélsőség, amikor az ismeret
birtoklásának vélt, vagy valós megléte
semmibe veszi a szeretet szűkségét.
Bocsánat, hogy megint a Bibliára
hívatkozok, de elég jól felismerhető
módon tanít az egyensúly
megőrzésének szűkségéről:
2Pét.1:1. Simon Péter, Jézus Krisztus
szolgája
és apostola, azoknak, a kik velünk
egyenlő drága hitet nyertek a mi
Istenünknek és megtartónknak Jézus
Krisztusnak igazságában:
2. Kegyelem és békesség adassék
néktek bőségesen az Istennek és
Jézusnak a mi Urunknak
megismerésében.
3. Mivelhogy az ő isteni ereje
mindennel megajándékozott minket, a
mi az életre és kegyességre való,
Annak megismerése által, a ki minket
a
saját dicsőségével és hatalmával
elhívott;
4. A melyek által igen nagy és becses
ígéretekkel ajándékozott meg
bennünket; hogy azok által isteni
természet részeseivé legyetek,
kikerülvén a romlottságot, a mely a
kívánságban van e világon.
5. Ugyanerre pedig teljes igyekezetet
is fordítván, a ti hitetek mellé
ragasszatok jó cselekedetet, a jó
cselekedet mellé tudományt,
6. A tudomány mellé pedig
mértékletességet, a mértékletesség
mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig
kegyességet,
7. A kegyesség mellé pedig
atyafiakhoz való hajlandóságot, az
atyafiakhoz való hajlandóság mellé
pedig szeretetet.
8. Mert ha ezek megvannak és
gyarapodnak bennetek, nem tesznek
titeket hivalkodókká, sem
gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus
Krisztus megismerésére nézve.
9. Mert a kiben ezek nincsenek meg,
az
vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi
bűneiből való megtisztulásáról.
10. Annakokáért, atyámfiai,
igyekezzetek inkább a ti
elhívatástokat
és kiválasztatásotokat erőssé tenni;
mert ha ezeket cselekszitek, nem
ütköztök meg soha.
11. Mert ekképen gazdagon adatik
majd néktek a mi Urunknak és
megtartónknak, a Jézus Krisztusnak
örök országába való bemenetel.
12. Annakokáért nem mulasztom el,
hogy mindenkor emlékeztesselek
titeket ezekre, hogy tudjátok ezeket,
és
erősek vagytok a jelenvaló
igazságban.
Tit.3:1. Emlékeztessed őket, hogy a
fejedelemségeknek és
hatalmasságoknak
engedelmeskedjenek, hódoljanak,
minden jó cselekedetre készek
legyenek,
2. Senkit ne szidalmazzanak, ne
veszekedjenek, gyöngédek legyenek,
teljes szelídséget tanusítván minden
ember iránt.
3. Mert régenten mi is esztelenek,
engedetlenek, tévelygők, különböző
kívánságoknak és gyönyöröknek
szolgái, gonoszságban és irígységben
élők, gyűlölségesek, egymást gyűlölők
valánk.
4. De mikor a mi megtartó
Istenünknek
jóvolta és az emberekhez való
szeretete megjelent,
5. Nem az igazságnak
cselekedeteiből,
a melyeket mi cselekedtünk, hanem az
ő irgalmasságából tartott meg minket
az újjászületésnek fürdője és a Szent
Lélek megújítása által,
6. Melyet kitöltött reánk bőséggel a
mi
megtartó Jézus Krisztusunk által;
7. Hogy az ő kegyelméből
megigazulván, örökösök legyünk az
örök élet reménysége szerint.
8. Igaz ez a beszéd, és akarom, hogy
ezeket erősítsed, hogy igyekezzenek jó
cselekedetekkel előljárni azok, a kik
Istenben hívőkké lettek. Ezek jók és
hasznosak az embereknek;
9. A balgatag vitatkozásokat azonban
és a nemzetségekről való
tudakozásokat, és a civakodást és a
törvény felől való harczokat kerüld;
mert haszontalanok és hiábavalók.
10. Az eretnek embert egy vagy két
intés után kerüld;
11. Tudván, hogy az ilyen romlott, és
vétkezik, önmaga is kárhoztatván
magát.