Jehova Tanúi nagy hálával tekintenek mozgalmuk megalapítójára Charles Taze Russellre. A kiadványaikban gyakran méltatják önfeláldozásáért, mivel lemondott egy jól jövedelmező állásról, azért, hogy az evangéliumhirdetésre tudjon koncentrálni. Russel apjának ruhaüzleteiben voltak érdekeltségei, melyben társtulajdonos volt. A cégből ráeső részt eladta, és a befolyt pénzből, létrehozta a Watchtower Bible and Tract Societyt. Jehova Tanúi ennek az anyagi önfeláldozásnak köszönhetik azt, hogy mára egy világméretű modern kiadóhivatal  szolgálja ki őket szellemi táplálékkal. ez a táplálék könyvek, füzetek, traktátusok, és Bibliák millióinak formájában jut el hozzájuk.

Russelre úgy tekintettek, mint az első igazán hű és értelmes rabszolgára, akinek semmi sem volt fontosabb, mint hogy ellássa szellemi táplálékkal a szellemi háznépét. A róla készült fotók szinte minden esetben bibliaolvasás, vagy egy előadás közben készültek róla. Abban az időben ő volt egy személyben annak a mozgalomnak a szellemi atyja, és motorja, amely mára Jehova Tanúi világméretű szervezetévé vált. Arról nem szeretnék most írni, hogy annak ellenére, hogy ilyen képet festenek Russelről az őt száz évvel később követő embereknek, valójában a mai Jehova Tanúi gyakorlatilag semmit nem őriztek meg nagy példaképük tanításaiból, örökségéből. Russel tanításai a halála után mind feledésbe merültek, a szinte isteni ihletettségűnek tekintett könyveit már 80 -90 éve nem nyomtatják. És igyekeznek azokról tudomást sem venni, mert olyan dolgokat tanított, amin ma, egy józan gondolkodású, Bibliát ismerő személy csak fejét fogva nevetne. Arról nem is beszélve, hogy közel száz évvel a halála után megfosztották attól a címtől is, hogy ő valaha is részét alkotta volna a „hű és értelmes rabszolgának”, amelyre Krisztus bízta földi javait.

Ez a poszt teljesen másról fog szólni. Egy teljesen más emberről, akit Jehova Tanúi nem ismernek, és akit a társulat minden eszközzel megpróbált mindig is elfeledtetni a Tanúkkal. Ez az ember nem más mint, William Henry Conley.

Ki volt ő? Egy mélyen vallásos, Istenben és az Ő ígéreteiben bízó Pittsburgi üzletember. Jehova Tanúi nagyon büszkék arra, hogy az alapítójuknak hitt Charles Russel gazdag volt, pedig valójában nem is volt olyan gazdag, és nem az üzletét áldozta fel, hanem csak az üzletrészét. Az persze kérdés, hogy ez mennyire volt áldozat, de erre majd később visszatérünk.  Conley ugyanis egy valóban gazdag ember volt. ő volt a tulajdonosa a Riter-Conley fémipari vállalatnak, amely bányáknak, hajógyáraknak és más ipari cégeknek szállított. A gyár olyan kapacitással dolgozott, hogy más megrendelései mellett ki tudta elégíteni a világmérető Standard Oil Co. olajtartályokra vonatkozó igényeit. A gyár több mint 600 alkalmazottat foglalkoztatott, ami később a duplájára emelkedett. Hogy mekkora vállalat lehetett Conley  cége, azt jól mutatja, hogy egy ötszintes irodaházból irányították  az aközben világhírűvé vált  vállalatot. De Conley emellett, még más cégekben illetve bankokban is részvényes volt. Ezért elsősorban bankárként vált ismertté.(például az USA harmadik legnagyobb bankjánál). Emellet komoly karitatív tevékenységet folytatott. Több jótékonysági szervezetet működtetett Pittsburgben, beleérte árvaházakat, és afro-amerikaiak gyermekeinek iskoláját, és a helyi kórházat. (itt hozzátenném, hogy egyes kutatók szerint Conley szabadkőműves volt. Erre sok jel utal, például a karitatív tevékenység. A szabadkőművesek kötelező jelleggel hoztak létre és támogattak árvaházakat. Magyarországon is hozzájuk köthető ez a tevékenység. De konkrét bizonyítékot nem találtam Conley szabadkőművességére- Sefa)

W.H. Conley a feleségével együtt mélyen vallásos volt, és egy adventista gyülekezetbe jártak, ahol az 1860-as évek végén megismerkedtek Russelékkel.  Ebben a gyülekezetben olyan személyeket hallhattak prédikálni, mint Jonas Wendell, George Stetson, vagy George Storrs. Jehova Tanúi mindhármukat megemlítik a történelmükkel foglalkozó könyvükben, mint akik nagy hatással voltak a fiatal alig húsz éves Charles Russelre. Viszont történhetett valami ebben a gyülekezetben, ami miatt szakadások történtek az 1870-es évek elején. Valószínüleg az lehetett a gond, hogy a gyülekezet 1870-re jósolta meg Krisztus visszatérését és ezzel Armaggedont. Ez nem valósult meg, és a gyülekezet tagjai csalódottak voltak. Ekkor a Conley és a Russel család létrehozták a saját bibliatanulmányozó csoportjukat, ami öt főből állt. Conleyből és a feleségéből, valamint Joseph Russelből és két gyermekéből Margaret és Charles Russelből. Ez az ötfős kis csoport volt az, ami megalapozta Jehova Tanúinak világméretű terjeszkedését.

1876-ban ez a csoport összeolvadt az akkor sokkal nagyobb létszámmal bíró, Nelson Barbour vezette adventista csoporttal, és Russel,  Barbour újságának társszerkesztője lett. Barbour sem tudott elszakadni a folyamatos jósolgatásoktól, és Krisztus visszatérését  1873-ra,74-re, majd 75-re határozta meg. De mivel ez nem jött be, úgy döntött, hogy Krisztus visszatért ugyan, csakhogy emberi szem számára láthatatlanul. A látható visszatérést 1914-re datálta. Ezt a tanítást a Russel vezette csoport elfogadta, és magáévá tette, és csatlakozott Barbour  csoportjához.  Russel és Barbour, valahogy kiolvasták a Bibliából, hogy 1878 húsvétjának éjszakáján az akkor élő szentek élve elragadtatnak az égbe. Ezért néhányan közülük fehér  ruhákba öltözve gyűltek össze egy hídon Pittsburgben. De az elragadtatásból nem lett semmi. Charles Russel később tagadta, hogy ő is ott lett volna az elragadtatást várók között a hídon.

1879-ben Russel és Barbour  összekülönböztek a Krisztusi váltságdíjon, és szétváltak útjaik. William H. Conley, Russelékal tartott. (Úgy tűnik nekem, hogy Conley nem volt híve a különböző időpontok jósolgatásának, ami miatt nem volt szimpatikus neki a Barbour féle csoport, és ami miatt később szakított Russellel is- Sefa). De más korábban Barbour gyülekezetébe tarozó személy is követte Russelt, mint például John H Peaton. Így egy viszonylag nagyobb gyülekezet jött létre, amely sok kis csoportban tartotta az összejöveteleit.

És itt jön a képbe az igen tehetős William Conley, aki támogatta Russelt az elképzeléseiben 1879-ben elkezdik kiadni a Sioni Őrtornyot. Bár az Őrtorony kiadványok elsősorban Russel befektetésének tekintik az Őrtorony folyóirat kiadását, a történelmi tények mást mutatnak. Az Őrtorony társulat alapításakor az alaptőke 5000 dollár volt. Ebből 3500 dollárt Conley, 1000 dollárt Joseph Russel, és 500 dollárt Charles adott hozzá a tőkéhez. Mivel részvénytársaságról van szó, láthatjuk, hogy a fő részvényes, és egyben a társulat fő tulajdonosa, a 70% tulajdonrésszel rendelkező W. Conley volt, aki ennek megfelelően az újonnan alapított részvénytársaság elnöke lett. Az alelnök Joseph Russel, aki a befektetése miatt 20 %-os tulajdonrésszel rendelkezett. A mindössze 500 dollárt befektető és ezzel a cégből 10 % tulajdonrésszel rendelkező Charles T. Russel pedig a titkár/pénztáros lett.(Hirdetők könyv 576. oldal) Láthatjuk, hogy a fiatal Charles nem sok szerepet kapott az újonnan megalapított részvénytársaságban. A társulat első évében 40 000 dollárt költöttek könyvek, és más kisebb lélegzetvételű kiadványok készítésére. Később Russel szívesen hivatkozott arra, hogy ez az ő anyagi áldozatának köszönhető, de ismerve a tulajdonjogi helyzetet, és a tulajdonosok anyagi hátterét, ez aligha látszik valószínűnek. Erre utal az is, hogy Conley 1882-es kihátrálása után kb. 10 évig az Őrtorony társulat nagyon kevés adományt kapott. Tehát az első néhány évben az Őrtorony elsősorban Conley adományainak köszönhetően volt képes fennmaradni.

Russel képtelen volt elszakadni attól az adventista hagyománytól, hogy mindenféle számolgatásokkal jósolgasson időpontokat. Ki tudja honnan, de Russel rájött, hogy a korábbi 1878-húsvétjára várt elragadtatás téves volt, és 1881-re tette az időpontot. Ez, és Russel radikalizmusa sok vallásos kérdésben(háromság, pokol, más időpontok jósolgatása) és még néhány másik dolog nagyban hozzájárult, hogy Conley 1882-ben megszüntette az adományok folyósítását, és többet nem adta a nevét a könyvek, füzetek kiadásához. Conley képtelen volt elfogadni Russel megszállottságát, amivel mindenáron időpontokat akart kiszámolni, megjósolni. 1884-ben Conley kilépése miatt a társulatot újra be kellett jegyezni. Conley elhagyta Russelék gyülekezetét, és csatlakozott a református egyházhoz.

Nem sokkal Conley kilépése után, a másik „nagyágyú” John H. Peaton is elhagyta Russelt. Peaton hitt a háromságban, az egyetemes megváltásban, amelyeket Russel eretnekségnek tartott. Valamint Peaton az elragadtatást 1914-re várta, míg Russel az 1880-as évekre. Persze aztán ezt, a be nem teljesedés miatt, később ő is kitolta 1914-re. De ugye az sem jött be.

Összegezve a leírtakat elmondhatjuk Conleyről, hogy egy józan gondolkodású, önfeláldozó keresztény ember volt, aki nem sajnálta az idejét a Biblia tanulmányozására fordítani, a pénzét pedig a rászorulók megsegítésére, valamint az evangélium hirdetésére felhasználni. Russelékat elhagyva Conley továbbra is támogatott egyházakat, gyülekezeteket, amelyek az evangélium hirdetésében részt vettek.  Bátor ember volt, aki kiállt a meggyőződése mellett, de mégsem volt forrófejű, hiszen türelmesen várt, hátha jobb irányba változnak a dolgok. Egy biztos. Jehova Tanúi méltatlanul bánnak ennek az embernek a hírnevével, hiszen valójában ő volt az Őrtorony társulat alapítója és első elnöke. Az ő pénzének köszönhetik azt, hogy az Egyesült Államikban beindult az a mozgalom, amely Jehova Tanúi világméretű szervezetévé nőtte ki magát. Még a haláláról sem írt az Őrtorony, pedig abban az időben is szokás volt a meghalt testvéreikről megemlékezni néhány sorban. Jehova tanúi pedig azóta is, az elmúlt 130 évben tartják magukat ahhoz a hagyományukhoz, hogy méltatlanul bánnak azokkal, akik komoly erőfeszítéseket tettek a szervezetükért, de miután már nem tudtak azonosulni a sok ostobasággal, ami az egyház vezetését jellemzi, elhagyták őket. (például nem tettek ki olyan fényképet a királyságterem építésről, amelyen én is rajta vagyok. Pedig a móri gyülekezet létrehozásában, és a terem építésben nem kis szerepem volt - Sefa)

(Ezt a cikket több angol nyelvű forrást alapúl véve készitettem Trifi fordításaiból. Köszönet neki a munkájáért)