Vajon mit szólna egy keresztény közösség, ha egy fiatal szerelmespár a következőket tenné?
Amíg asztalánál mulat a király, nárduszom jó illatot áraszt magából. 13Kedvesem, mint egy csomó mirha, a keblemen pihen majd
Adjatok mazsolás kalácsot, hadd kapjak erőre, üdítsetek föl almával, mert a szerelemtől egész beteg vagyok! 6A balját a fejem alá teszi, a jobbjával meg átkarol.
7Milyen szép vagy és milyen igézetes! Szerelmem, gyönyörűségem! 8Akár a pálmafa, olyan a termeted, a melleid meg, mint a szőlőfürtök. 9Elhatároztam: fölmegyek a pálmafára, s megszerzem gyümölcseit. A melleid legyenek szőlőfürtök, a leheleted almaillat, 10A szád meg a bor a legjavából.
Kedvesemé vagyok, utánam vágyódik. 12Gyere, kedvesem, menjünk ki a mezőre, töltsük az éjszakát (kinn) a tanyákon! 13Korán reggel menjünk ki a szőlőhegyre, nézzük meg, fakad-e a szőlő vesszeje. Vajon kifeslettek-e virága bimbói, s a gránátalmafák virágoznak-e már? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel. 14Illatot árasztanak a szerelem almái, sok pompás gyümölcs hever ajtónk előtt. Frisset is, régit is tettem el neked, kedvesem!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Aranyosi 2013.10.31. 10:11:30
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.10.31. 10:13:50
Ping-Pong 2013.10.31. 12:12:03
"Betűszerinti értelemben, egy jegyespár tiszta szerelmének leirását tartalmazza párbeszédben, kik a házassági egyesűlésök ellenébe álló legnagyobb akadályok s a legerősebb kísértetek között is, melyekkel a csábitás a menyasszony erényét megtámadta, egymáshoz hívek maradtak. Azonban e betűszerinti értelem csak hűvelye a könyvecskének, mely alatt a legmélyebb s legszentebb igazságok magva rejlik, melyek miatt nemcsak a zsidó, hanem a keresztény egyház is annak olvasását híveinek kezdettől ajánlotta. Az ókori zsidók egybehangzó értelmezése szerint t. i. a jegyespár szeretete azon magasabb isteni szeretetet és jegyesi viszonyt jelképezi, mely Istent valamint választott népéhez, úgy minden egyes igaz lélekhez csatolja. Erre a zsidók alapúl az ó szövetségi szentírás több helyét veszik, melyekben az Isten világosan mint Izrael népének jegyese állítatik elé (Jer. 2,2. Ezek. 16,8.), úgy hogy e viszony jelképezése az Énekek énekében teljes összhangzásban van a szent írók szellemével és gondolkozásmódjával. Ezenkivűl némely zsidó tanítók a jelen ének képei alatt egyszersmind a Messiásnak választott népével eljegyzését is értik, s értelmezésök alapját szintúgy a szentírásban találják föl, miután már a 44. Zsoltárban a Messiás úgy ábrázoltatik, mint király, ki menyekzőt tart, melyből az üdvösség származik minden népre. Egybehangzólag a régi zsidó egyházzal, a keresztény anyaszentegyház is az e könyvecskében leírt szerelmet kezdettől fensőbb értelemben vette. A szent atyák egyhangú tanítása szerint, abban az Isten Fiának az anyaszentegyházzal s minden egyes igaz lélekkel való egyesűlése ábrázoltatik, és a konstantinápolyi 2-ik egyetemes zsinat 553. évb. kárhoztatta mopsuesti Tivadarnak azon állitását, mintha ez ének nem volna egyéb, mint szerelmi költemény, melyet Salamon az egyiptomi király leányával történt egybekelésének (Kir. III. 11,1.) alkalmára szerzett. A szent atyák ezen tanítása nemcsak a zsidó egyház hitére támaszkodik, hanem e hitnek igazolását találja sz. Pál apostol tanításában is, ki Krisztusnak az anyaszentegyházzal egyesűlését a házassági viszonyhoz hasonlítja (Efez. 5,31.), sőt megerősítik ebben maga Krisztus Jézus nyilatkozatai is, ki magát evangéliomában úgy, mint az ezen énekben fölhozott jegyes, majd vőlegényhez hasonlítja, kinek eléje az okos szüzek tele lámpával mennek, hogy vele menyekzőt tartsanak; majd királyhoz, ki országát birtokába venni jő; majd ismét pásztorhoz, ki juhait ismeri, azokat néven szólítja, s érettök életét adja. Azon véleménynyel, mintha csupán érzéki, bár tiszta szerelem előadása lett volna szerző czélja: minden ellenkezik. Ellenszólnak nemcsak a régi zsidók és keresztények, kiknek pedig jól kellett tudniok, mily értelemben vették ez éneket kezdettől, mióta iratott; hanem ellene szól e könyvecskének a többi szent íratok gyüjteményébe lett fölvétele is, melybe csak vallási könyvek vétettek föl; és végre a legtöbb más keleti népek példája is, melyeknél Istennek kölcsönös szeretete igaz hű tisztelőihez, olyan képek egész sora által volt ábrázolva, melyek az érzéki szerelemtől vétettek. Különben a zsidók e könyv olvasását ifjaiknak eltiltották, s azt csak a házasoknak, 30 éves koruk után engedték meg. A keresztény anyaszentegyházban nem volt ugyan ily tilalom, sőt a templomban e könyvecske nyilván is olvastatott; de mindamellett a ker. tanítók igen üdvösen azt tanácsolják: hogy azt csak azon keresztények olvassák, kik józan, éber lélekkel bírván, a világ gyönyörűségét megvetik, és nagyobb tökéletességre törekszenek. Az ilyenek a titokteljes ének leplezetlen képein nem botránkoznak meg, mivel a tisztáknak minden tiszta, míg a förtelmeseknek és hitetleneknek semmi sem tiszta, mert meg van fertőztetve az ő elméjök és lelkiisméretök. Tit. 1,15."
sefatias · http://sefatias.blog.hu 2013.10.31. 12:19:47
Szerintem Krisztus biztos nem gondolt még ebből a szempontból a menyasszonyára, akármilyen páthosszal is ír róla a te Káldid, vagy Tárkányid. Szerintem amit beidéztél az csak szószaporítás