Az előző posztomban nem sikerült odáig sem eljutnom, amivel igazából elkezdhettem volna azt a témát, amiről írni szeretnék. És ahogy kavarognak bennem a gondolatok, lehet, hogy most sem érek a végére. Ott fejeztem be, hogy ma az egyházak rendkívül ki vannak hegyezve a szexualitásra, és bár valamilyen álságos oknál fogva mélyen elítélik, mégis akörül forog az egész életük. (már most érzem, hogy ma se jutok a végére, és, hogy egy kicsit kesze kusza leszek). Tehát adott egy fiatal, akinek teli van hangyával a gatyája. Nem feltétlenül fiú, hiszen a nők sem maradnak le a férfiakhoz képest a szexuális vágyukkal .

Pál ezt írja a fiatal nőkről: "A fiatalabb özvegyeket ellenben utasítsd el, mert ha nemi ösztöneik közéjük és a Krisztus közé állnak, férjhez akarnak menni...Azt kívánom tehát, hogy a fiatalabb özvegyek menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket," (1Tim 5:11, 14)

Ezt pedig azokról, akik nem bírnak a vágyukkal: "De ha nincs önuralmuk, kössenek házasságot, mert jobb házasságot kötni, mint szenvedélytől lángolni." (1Kor 7:9)

Tehát Pál elismeri, hogy a nemi vágyat kezelni kell, mert különben "azt is megtanulják, hogy tétlenkedők legyenek, a házaknál kódorogva; igen, nemcsak hogy tétlenkedők, de pletykálkodók is, és mások dolgába avatkozók, olyasmikről beszélve, amikről nem kellene", sőt "némelyek már el is fordultak, hogy Sátánt kövessék" Vagy pedig folyamatosan "lángolni" fognak. Hát egyik sem kellemes.

Természetesen minden keresztény tudja, hogy „nem jó az embernek egyedül". Kell egy társ. Ám a kérdés itt kezd szerintem bonyolódni. Mire való egy társ? Mit kell pótolnia, kiegészítenie bennünk egy társnak, hogy jó legyen? És mi volt az ami Ádámnak hiányzott? A szex? Vagy még egy csomó más dolog? Valaki akivel beszélgethet? Valaki akivel együtt dolgozhat? Valaki, akivel egy nagyot pancsizhatott egy tóban? Valaki, akivel elmehet pecázni? Valaki akivel megoszthatja a legbensőbb érzéseit? Ha Jehova Isten nem Évát, hanem mondjuk egy Bélát teremtett volna, akkor  a szexen kívül valószinűleg minden igénye ki lett volna elégítve Ádámnak. Viszont ha ebből a szempontból nézzük, akkor a nő tényleg nem másért lett teremtve, mint azért, hogy Ádám hetente kétszer háromszor könnyitsen magán. És akkor el is érkeztünk oda, hogy akkor mi is a házasság? Nem más, mint egy olyan kapcsolat, amiben a szerződő felek bizonyos időközönként kielégítik egymás szexuális igényeit? Bár ez így igen durván hangzik, de van egy olyan érzésem, hogy a házasságot pont a vallások alacsonyították le erre a szintre, és pont a vallások miatt van az, hogy a fiatal keresztények nem a lelki társukat, a barátjukat, a munkatársukat, a szerelmüket keresik egy kapcsolatban, hanem azt az embert, akivel végre kufircolhatnak. Miért? Ez nagyon érdekes.

Az egyházak szerint a szexuális élethez csakis a házaspároknak van joga. Minden mást csinálhat együtt egy férfi és egy nő, csak a szexet  tilos gyakorolniuk. A szex, és ezzel a vágyak kielégítése, csakis a házaspárok joga. És mi a házasságtörés? Az nem más, mint amikor a házaspár egyik tagja, egy harmadik féllel szexszel. Tehát a házasság fogalma valójában leredukálódott a szexre. Ha összeházasodtok kufircolhattok, ha félrelépsz, akkor vége a házasságnak. Akármilyen megbotránkoztatónak hangzik is, de ez így van. A házasságokat azért kötik, hogy végre kielégüljenek, és a házasságot az szakítja meg, ha a kielégülésben egy harmadik fél vesz részt.

Ez a fajta hozzáállás sok kérdést vet fel bennem. Az egyik az, hogy ha egy fiatal azért köt házasságot, mert már nem bír a vérével, és az első másnembelivel házasságot köt, akkor azt nevezhetjük-e szabad akaratból kötött házasságnak? Ugyanis (főleg a kisegyházaknál) a párválasztásra nem sok idő van, mert ki bírja azt vágyakkal, hogy évekig csak nézik egymást mire kimondják az igent? Ráadásul még a maszturbálás is bűn. Tehát valóban a szabad akarata játszott szerepet a párválasztásban a fiatalnak, vagy a nemi vágya ösztönözte erre? Persze mondhatjuk, hogy természetesen a szabad akarat volt a döntés mögött, mert a fiatal maga döntött úgy, hogy hozzámegy a másikhoz, vagy elveszi feleségül. De a szabad akarat kérdése nem ilyen egyszerű. Hogy érzékeltessem a szabad akarat körüli problémákat, kicsit menjünk vissza mintegy hét, nyolcszáz évet, az inkvizició korába. Adott egy ember, akit megvádoltak egy bűnnel, aminek az lett a vége, hogy máglyahalálra ítélik. Persze lehet, hogy ártatlan, mert az inkvizició által alkalmazott eszközöknek köszönhetően a legkülönösebb bűnöket is bevallották szegény párák. Tehát adott egy halálra ítélt, aki ártatlan. Azt mondják neki, hogy mivel bűnt követett el ezért lassú kínhalál vár rá. Ám ha bevallja, és bűnbánatot gyakorol, akkor gyors kivégzésben lesz része, és egy pillanat alatt meghal, ha nem vallja be és nem tart bűnbánatot, akkor a szadista hajlamú hóhér addig fogja kínozni a legkülönbözőbb eszközökkel, amíg bírja, és csak több órás szörnyű szenvedés után fog meghalni. Szegény emberünk szabadon dönthet, és a szabad akaratát használva választhatja ki, hogy melyik módszerrel szeretne meghalni.  De vajon ez az ember valóban a szabad akaratból dönt? Hiszen két lehetősége van, mindkettő szőrnyű véget ér, de az egyik még szőrnyűbb? Ha az emberünk a gyors halált választja, akkor az szabad akaratból hozott döntés, vagy pedig olyan kényszerítő erők léptek fel amelyek valójában esélyt sem adtak arra, hogy szabadon döntsön? Ha ez az ember valóban szabadon dönthetne, akkor milyen megoldást választana?

Tehát mennyire számít szabadon hozott döntésnek az, amikor egy éretlen fiatal, nemi vágytól fűtve rövid ideig tartó udvarlás után házasságot köt valakivel akit nem is ismer? Szegény még ki sem elégítheti magát, mert az is bűnnek számít. Marad a gyors, átgondolatlan házasság. Szerintem túl sok itt a kényszerítő erő ahhoz, hogy ez egy önálló, jól átgondolt döntés legyen.

Mert ugye mitől házasság a házasság? Szerintem nem a szextől. A házasság nem csupán arról szól, hogy a nemi vágy okozta belső feszültségeket időnként lelohasszuk egy másik ember segítségével. A házasság olyan kapcsolat, ami arról szól, hogy két ember szereti, tiszteli egymást. Támogatják egymást a bajban, és a jóban is. Barátai egymásnak, együtt dolgoznak, és együtt szórakoznak. Egy házas ember igényt tarthat a házastársára. Amikor valaki házasságot köt, akkor az anyakönyv vezető, vagy a pap sokat beszél arról, hogy mennyi mindennel jár a házaság, és hogy ki kell tartaniuk egymás mellett.A fiatal pár mindenféle fogadalmat tesz, amelyben megígérik, hogy társai lesznek egymásnak mind a jó időszakokban, mind a nehézségekben. Ez a házasság. Két ember érzelmi, szellemi közössége amelybe nem fér bele egy harmadik. Bár lehet a férjnek is, és a feleségnek is egy jó barátja, akivel időt tölt, de az nem pótolhatja azt az intimitást, ami egy feleség, és egy férj között van.

 Egy dolgot nem hallottam még egy esküvőn sem. Azt hogy az ifjú pár nyílvánosan megfogadta volna azt, hogy soha mással nem szexelnek. Ez a fogadalom valahogy mindig kimarad a házassági fogadalmakból. Nem mintha hiányozna, hiszen ez mindenki számára természetes. De ha a házasságkötésnél szóba sem kerül a szex, akkor hogy lehet, hogy a házasságtörésnél csakis  az jöhet szóba? Miért van az, hogy azt nevezzük házasságtörésnek, amit a házasságkötésnél soha meg sem említ senki? Az anyakönyvezető és az egyház képviselője papol mindenféle csodálatos dologról, amitől szerintük a házasság házassággá válik, amitől az különb, más, mint egy szimpla barátság, de a szex, és a szexszel kapcsolatos dolgok kimaradnak. Ám mégis CSAK (!!!) az számít házasságtörésnek, ha az egyik fél egy harmadiknál keresi a szexuális örömöket.

A kérdéseim ezek: valóban csak a szex teszi a házasságot házassággá? Ebből adódóan csak a szex lehet az, ami annak véget vet? Érvényes-e az a házasság, amit egy fiatal átgondolatlanul, kényszerítő erők hatására kötött egy vadidegennel, akiről később kiderül, hogy nem is jó házastárs? Ha érvényes, akkor ki a felelős azért mert rosszul választott párt, és ezt egy életen keresztül el kell viselnie? És ha a házasság nem a szextől házasság, hanem sok más, annál nemesebb érzéstől, akkor mi valójában a házasságtörés?

És el is érkeztünk a lényeghez, amiért ezt a két posztot írtam. Mi a házasságtörés? Na erről legközelebb

A házasságról itt olvashatsz még