Jehova Tanúi már a Bibliával való ismerkedésük elején megtanulják, hogy mindenkinek meg kell találnia az ’igaz vallást’. Aki mellényúl, vagy valami más okból nem fogadja el a Mindenható Isten által elfogadott, és a szellemével támogatott egyházat, akkor az rettegve várhatja az Armageddoni pusztulást önfejűsége, és tudatos vaksága miatt. A tanulmányozás alatt, és később a keresztény életpályája alatt, minden Tanú százszor és százszor áttanulmányozza a kiadványok segítségével, hogy a Biblia szerint milyen jellemzői vannak az igaz vallásnak, és hogy ezt Jehova Tanúira milyen pontosan ráillik. Épp ez az oka annak, hogy rengeteg Tanú, miután csalódik a szervezetben, vagy a gyülekezet tagjaiban, a vénekben, akkor nem hagyja el az egyházat, hanem összeszorított fogakkal próbál kitartani az „igazságban”. Amikor elgondolkodik a hogyan továbbon, akkor az őrtornyokban gyakran felemlegetett történetre gondol, amiben Péter, és Jézus beszélgettek.

„ Ennek hallatán azért a tanítványai közül sokan ezt mondták: „Botrányos beszéd ez; kicsoda hallgathatja?” Jézus azonban, mivel tudta magában, hogy a tanítványai zúgolódnak emiatt, ezt mondta nekik: „Titeket ez megbotránkoztat?… Ennek következtében a tanítványai közül sokan elmentek a hátrahagyott dolgokhoz, és nem jártak vele többé. Jézus azért ezt mondta a tizenkettőnek: „Talán ti is el akartok menni?” Simon Péter így válaszolt neki: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszédei vannak nálad”

Ezt a történetet Jehova Tanúinak ezrei pörgetik le az agyukban az életük során többször is. Úgy érzik (és éreztem én is), hogy ez a történet pontosan ráillik arra, amikor megbotránkoznak valamin a gyülekezetben. Így gondolkodhatnak: „Jézusban, a messiásban is megbotránkoztak emberek, akkor az igaz vallásban is meg lehet botránkozni. Ha Péternek, és a többi apostolnak is nehéz volt a helyzet átélése, akkor nekem miért ne lehetne az életemben egy hasonló helyzet, amit nehezen dolgozok fel? Ha a zavar ellenére az örök élet reménysége miatt Jézussal maradtak az apostolok, akkor én miért ne maradnék az igaz egyházban az örök élet érdekében?”

Látszólag ez az érvelés pontos, és egy keresztény, ha az egyház mellett dönt, akkor úgy érzi, ezzel Péter apostolt utánozza, aki később helyreállt érzelmileg, és erős hittel szolgálta tovább Jehovát. De egy fontos tényezőt figyelmen kívül hagy az az ember, aki így érvel. Ugyanis a tömeg nem azért botránkozott meg Jézuson, mert Jézus olyan dolgot tett, vagy mondott, ami helytelen, vagy bűnös dolog lenne! Jézus felkent messiásként, nem paráználkodott, vagy káromkodott, vagy adót csalt, vagy pökhendien bánt az emberekkel, vagy hanyagolta el a felelősségét. Az emberek nem azért botránkoztak meg, mert a szentírást olvasva homlokegyenest az ellenkezőjét látták Jézusban, mint ami ott le van írva! Hanem azért mert vagy nem értették meg Jézus beszédét, vagy pedig nem akarták már követni őt. Viszont a gyülekezetben, mindig valamilyen szentírás ellenes tevékenység okozza a botránkozást! Tehát egy olyan dolog, amit maga Jézus is elítél! Vajon ilyenkor helyes úgy gondolkodni, hogy „ha nehéz is, de az örök élet reménysége miatt kitartok, és végzem tovább a feladataimat”?

Ahhoz hogy erre pontos válasz kaphassunk, ahhoz tisztában kell lenni azzal, hogy mi a vallás, és hogy Jézus alapított-e egy vallást, illetve ha alapított, akkor melyiket? Nézzük először, hogy mi a vallás.

A vallás, és az egyház fogalmak mára már nagyon összemosódtak. Általában ugyanarra gondolunk, akármelyik fogalmat használjuk is. Egy olyan szervezetre, jogi személyre, amely a hitről azonosan gondolkodó embereket fogja össze, és azonosítja. Ez hivatalosan megfogalmazva a következőképpen hangzik:

„Az azonos hitelveket követők, vallásuk gyakorlása céljából, önkormányzattal rendelkező vallási közösséget, vallásfelekezetet, egyházat (a továbbiakban együtt: egyház) hozhatnak létre. Az egyház egyes nézetek szerint nem más, mint az intézményesült vallás. Magyarországon ma már ez egy jogi szervezeti forma neve is, és nem feltétlenül jelent a hagyományos értelemben vett vallásosságot, hiszen lehetőség van akár ateista egyház alapítására is.”

Tehát a vallás, illetve az egyház fogalmak ma már csupán egy szervezett jogi személyt takarnak, amely lehetővé teszi, hogy a hívek megfelelő keretek között gyakorolják hitüket. A kérdés az, hogy a mai egyházak közül melyiket alapította Krisztus, és melyiket támogatja Isten szelleme? Ennek a kérdésnek megválaszolása nem olyan egyszerű, és nem is szándékozom erről komolyabb tanulmányt írni. De akár ezen a blogon, vagy akár az ajánlóban szereplő blogokon némi türelmes kutatás után pontos választ lehet kapni. Én csupán néhány Bibliaverset idéznék ide.

- Mikor a két tanítvány hallotta őt szólni, követték Jézust.

- András, Simon Péter testvére volt az egyik a kettő közül, akik hallották, amit János mondott, és követték Jézust.

- Ez először a saját testvérével, Simonnal találkozott, és ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást

-„Megtaláltuk azt, akiről Mózes a Törvényben, és a Próféták írtak: Jézust, József fiát, Názáretből.”

Ezek az emberek nem vallást kerestek. Nem egy másik irányzatot, nem egy olyan szervezetet, ami szerintük közelebb állt az igazsághoz. Ezek az emberek a Messiást, Jézust keresték, és követték. Nem emberek, nem egyház, nem egy vallásvezér volt az, aki megmutatta nekik a helyes utat. „Megtaláltuk azt, akiről Mózes a Törvényben, és a Próféták írtak: Jézust” A Szentírás segítségével felismerték Jézusban a messiást, és őt követték, tőle tanultak. Ma sem kell több.

De akkor mi értelme van az egyházaknak, gyülekezeteknek? Jelenlegi meglátásom szerint egyetlen egyház sem felel meg azoknak az elvárásoknak, amelyek alapján határozottan ki lehetne jelenteni, hogy ma ez az egyház a Mindenható isten egyháza, és csakis az elfogadható őelőtte, aki ehhez az egyházhoz csatlakozik, illetve itt keresztelkedik meg. Az elmúlt hónapokban több egyház képviselőjével beszélgettem, és vettem részt az összejöveteleiken. Ezt a tevékenységet még nem hagyom abba. A héten a Hit gyülekezete helyi vezetőjével beszélgettem. Eddig mindannyian azt mondták nekem, hogy az egyházuk nem az egyedül üdvözítő egyház. És kijelentették, hogy más egyházak híveit is testvérüknek tekintik.

Az a Bibliából, és a saját személyes igényeimből is kiderült, hogy a kereszténység gyakorlásához szükség van egy közösségre. Egy keresztény közösség nélkül épülni a hitben nagyon nehéz. Tanulni, ismeretet szerezni lehet egyedül, de Jézus többet vár el ennél. Egy keresztény akkor igazán az, ha dolgozni tud egy közösségért, a testvéreiért. Ha áldozni tud az ő jólétük érdekében. Tehát személyes meggyőződésem, hogy szükséges egy közösség részét alkotni. De hogy melyikét? Melyik közösséghez, egyházhoz csatlakozzunk? Szerintem teljesen mindegy. Minden egyházban vannak Krisztusnak juhai. De nagyon fontos szempont az, hogy az a csoport, vagy egyház ne rendelkezzen az agymosó szekták jellemzőivel, és tiszteletben tartsa a lelkiismereti szabadságot, és ne akarjon túlmenni mindenáron azon, ami meg van írva. 1kor4:6, János 8:32, 36 , Galata 5:1