A cikksorozatom első részében már kifejtettem, hogy az Őrtorony folyóiratok szerint, és a tapasztalatok szerint is a felvigyázók, (vének) tevékenysége, magatartása, vagy épp egy testület megkérdőjelezhető döntése az, ami a legtöbb botránkozást okozza. De vajon miért ez az a pont, ami először feltűnik egy új kereszténynek? Miért ezen botránkoznak meg a legtöbben? És ki a felelős azért, ha valaki a felvigyázók miatt megbotránkozik? 

Amit egy keresztény elsőként megtanul a Bibliatanulmányozása során az az, hogy Jehova Isten nem tétlen szemlélője a világ eseményeinek, hanem tevékenyen részt vesz a világ megmentésében. Szent szellemével támogatja a világméretű prédikáló munkát, és ennek köszönhetően gyülekezetek fejlődnek egyre nagyobbá, vagy éppen jönnek létre új helyeken. Ezekben a gyülekezetekben vezetésre van szükség, és Jehova nem hagyja magára a nyáját. Odafigyel arra, hogy gondoskodjon megfelelő pásztorokról, tanítókról, akik odafigyelnek a nyáj szükségleteire, és ezért ahogy azt mindig olvashatjuk is az őrtoronyban, Ő maga választja ki a szelleme által az arra alkalmas férfiakat a gyülekezet élére. Az hogy ez pontosan hogyan is történik, nézzük meg egy őrtoronyból:

„A véneket a szent szellem nevezi ki (Cselekedetek 20:28). Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy ezeknek a férfiaknak először is meg kell felelniük az Isten Szavában olvasható követelményeknek; Isten Szava pedig szellem által ihletett . Ezenkívül a vének, akik megvizsgálják, hogy egy testvér megfelel-e a szentírási követelményeknek, buzgón imádkoznak Jehova szent szellemének az irányításáért”

Azok akik ezt megtanulják, abban hisznek , hogy Jehova választotta, és nevezte ki ezeket a férfiakat erre a feladatra. Általában az újonnan megkeresztelt személyek ezért nagyon felnéznek, a náluk jóval tapasztaltabb, és képzettebb, előadásokat tartó, érett felvigyázókra. Ám ahogy telik az idő a véneket övező nimbusz csillogása itt ott elkezd kopni. Ilyenkor a friss keresztény ezt általában megbeszéli a tanítójával, és megnyugtató választ kap arra vonatkozóan, hogy ezen nem kell csodálkozni, hiszen a vének is tökéletlenek, és hozhatnak hibás döntéseket, vagy mondhatnak olyat, amivel megbántanak másokat. Néhány bibliai példával ezt alá is ehet támasztani. (Péter szájhősködése, Jézustagadása, személyválogatása, Pál és Barnabás heves vitája stb) Ez az első lépcsőfok. A következő lépcsőfok a botránkozásban az, amikor már a hírnök nem egyszerű tökéletlenségből fakadó hibákat lát, hanem olyan jellemvonásokat, illetve cselekedeteket a vének részéről, amelyek már bizony szentírási tanácsokat, szabályokat sértenek.(büszkeség, fekete munka, adócsalás, lopás, hazudozás, feladatainak elhanyagolása) Ez már komoly traumát okoz, és kérdéseket vet fel a keresztényben. De ezt is megbeszéli valakivel, és megint megnyugtató választ kap. Például Dávid és Saul példáján keresztül, Hogy Dávid nem emelt kezet a felkent királyra, és nem tett semmit, hogy azt a gonosz királyt elmozdítsa a helyéről, hanem türelmesen megvárta, míg Jehova nem lép az ügyben. Ilyenkor előkerül már az az érv is, hogy Az aki kinevezte a felvigyázót( Jehova) az el is tudja mozdítani az állásából. Ezt alá is tudják támasztani, akár a jelenések könyvével, ahol maga jézus úgy mutatkozik be, hogy a csillagok(vének) az ő kezében vannak, és ő irányítja őket. De az őrtorony is beszél ilyenről:

„Ezeket a keresztény felvigyázókat továbbra is a szent szellemnek kellett vezetnie, miközben ellátták feladataikat Isten nyájának pásztoraiként. Ha valaki, akit kineveztek egy hivatalba, már nem felelt meg az isteni irányadó mértékeknek, idővel a szent szellem úgy működött, hogy eltávolította őt az állásából.”

Tehát ha egy felvigyázó nem felel meg az elvárásoknak, akkor Jehova majd a megfelelő időben lépéseket tesz az ügy érdekében. Nincs más teendőnk, mint amit az előző részben is olvastunk: „A szellemi tisztánlátás segíteni fog megértenünk, hogy ez nem ok arra, hogy ne járjunk össze többé Jehova népével, és hogy ne szolgáljuk többé Istent... A szellemi tisztánlátás által megfelelő nézőpontra tudunk szert tenni, és segít tudatosítani azt, hogy mi Istennek adtuk át magunkat, és a vele való kapcsolatunkat becsben kell tartanunk, függetlenül attól, mit tesznek mások. Ha semmit sem tehetünk teokratikusan a nehézség leküzdésére, türelmesen Jehovára kell várnunk, hogy ő orvosolja a helyzetet. Ne adjuk meg magunkat a kétségbeesésnek, és ne is legyünk erre hajlamosak, hanem inkább várakozunk Istenre.”

Ez a válasz is általában lecsillapítja a kedélyeket, de a vénekbe vetett bizalom már elmúlik. A hírnök már nem tiszteli a véneket úgy mint korábban, de tovább végzi a feladatát. Mígnem eljön egy olyan pillanat - harmadik lépcsőfok- amikor személyes konfliktusba kerül egy, vagy több felvigyázóval, akik igazságtalan, átgondolatlan nem megfelelő tanácsot adnak neki egy olyan ügyben, amiben a hírnök a sokéves tapasztalata alapján úgy érzi, hogy csak rá, az ő lelkiismeretére tartozik. Ilyenkor igen heves indulatok is kitörhetnek mind két félből. Az változó, hogy mi lesz a vége egy ilyen helyzetnek, de a hírnök már nem hisz abban, hogy a szent szellemnek bármi köze lenne a vének kinevezéséhez. Tehát megtörtént a megbotránkozás. Az előző részben meghatároztam a botránkozás fogalmát: „Aki megbotránkozik, az olyat tapasztal, ami nincs összhangban azzal, amiben addig hitt! Valami olyat amit eddig másként tanult, és emiatt becsapva érzi magát. Nem tudja összekapcsolni a tanult információt, az általa tapasztalt gyakorlattal.” Az hogy ezután mi történik, az már személy és körülmény függő. De előfordulhat, hogy a vének miatti botránkozáshoz hozzáadódik még más is. Pl. a szeretet hiánya, néhány tanítással való egyet nem értés stb. Az hogy valaki ilyenkor mit tesz, hogyan reagál, az már sok mindentől függ.( Család, rokonság, barátok, kialakított életritmus ami a Tanúkhoz köt.)

De egyáltalán hisznek a Tanúk abban, hogy a szent szellem nevezi ki a véneket? Sok legenda terjeng arról, hogy a kommunista rezsim alatt a gyülekezetbe beépülő besúgók, vagy a már ott azzá váló hírnökök, igen magas pozíciókig küzdötték fel magukat. Ezt néhány Őrtorony cikk is elismeri . Vajon őket a szent szellem nevezte ki vénnek? Biztosak lehetünk abban, hogy nem. De akkor ki?

Érdekes azt hallani amikor maguk a felvigyázók beszélnek a szent szellem általi kinevezésekről. Ők már részt vesznek az ajánlásokban, látják egymás, és a környező gyülekezetek hibáit, jobban belelátnak az ügyekbe. Egy jellemző beszélgetés jutott eszembe erről kisegítőszolga koromból. Az akkori elnöklő felvigyázómat megbízta a köf. hogy segítsen nekem vénné válni, mivel olyan helyen szolgáltam ahol kialakulóban volt egy gyülekezet, de helyi vének kevesen voltak. Ő eljött hozzám egy beszélgetésre, és felhívta a figyelmemet, hogy mennyire fontos törekedni, és felkészülni erre a feladatra. Hogy miért? Elmondása szerint azért, mert gyakran előfordul, hogy valakit túl korán neveznek ki, és emiatt a vének testülete, és a gyülekezet is kárt szenvedhet. A beszélgetés vagy két órán keresztül tartott, de ez a mondat légkalapáccsal lett belevésve az agyamba. VALAKIT TÚL KORÁN NEVEZNEK KI! Micsodaaaa?Hát nem Jehova nevez ki akkor amikor már alkalmasnak lát? Én ekkor már túl voltam a második lépcsőfokon(lásd fent), és bár voltak kérdéseim a kinevezésekkel kapcsolatban, ezeket még magamnak sem mertem feltenni, nemhogy másnak. De hogy történhet meg hogy valaki t túl korán neveznek ki? Talán Jehova nem figyelt oda eléggé? Vagy a szent szellem megelőzte az utasítást? Számomra ez az információ megdöbbentő volt. És mivel az elnöklő mondta, kénytelen voltam elfogadni, hogy ebben van valami. Mivel én is hallottam arról, hogy besúgók is ki lettek nevezve vénnek korábban, ezért a saját véleményem ebben az ügyben az lett, hogy bár lehet, hogy vannak vének, akiket a szellem nevez ki, de vannak akiket nem ő. De akkor ki?

A válasz hamar megérkezett. Mikor vén lettem, és én is részt vettem más vének ajánlásában, láttam mekkora szerepe van ilyenkor egy olyan vénnek, aki nagyobb tekintélynek, és esetleg keményebb fejnek örvend mint a többi. Sok ilyen kinevezést láttam már. És olyat is, amikor az ajánlás mellett kardoskodó vén, aki tűzzel vassal véghez vitte az akaratát, évekkel később őszintén bevallotta, hogy nagyon megbánta, hogy akkor azt az embert vénnek ajánlotta. Ekkor ugyan már nem hittem a szent szellem általi kinevezésben, de azért megint feltettem magamnak a kérdést, hogy hol volt a szent szellem ekkor? Szabadságon? Betegállományban? Persze ekkor már belelátásom volt az ajánlások, kinevezések menetébe a körzet többi gyülekezetében, és a körzet, illetve kerületkongresszusok, valamint a királyságterem építés esetében is. Azt hiszem elmondhatom, hogy a személyes szimpátiának, barátságnak, rokonságnak több szerepe van az ajánlásoknál, mint a bibliai követelményeknek. Személyesen ismerek olyan testvéreket, akik jóval a kinevezésük előtt paráznaságot követtek el. Ezeket az embereket mind a kisegítő szolgai, mind a véni kinevezés előtt megkérdezték, hogy van-e az életükben valami, ami alkalmatlanná tehetné őket a kinevezésre. Mindketten hazudtak mindkét esetben, ami ismét megkérdőjelezi az alkalmasságukat. Ám mégis évekig vének illetve az egyik különleges úttörő is volt, a feleségével együtt, aki ugye szintén bűnt követett el. De ódákat tudnák zengeni a feketén, illetve számla nélkül dolgozó vénekről. Olyanokról, akik büszkeségükben embereket tettek tönkre érzelmileg, figyelmen kívül hagyva mindazt amit Jézustól tanulhattunk a nyájjal való bánásmódról. Olyanokról aki több százezer, illetve millió forint eltulajdonításában voltak vétkesek, és mégis vének, és nem rövid ideig , hanem évekig, évtizedekig gyakorolták a tevékenységüket. Olyanról, aki hosszú évekig házasságtörést gyakorolt, közben meg ugyanezért másokat elítélt, és a kiközösítésük mellett döntött. Olyanokról, akik terrorban tartották családjukat, illetve újabban olyanokról is, akik pedofília vádjával ülnek börtönben már, miközben ezt a bűnt évekkel a kinevezésük előtt is gyakorolták.

Szóval ki nevezi ki ezeket a véneket? És ha a kinevezésük után bűnt gyakorolnak évekig, akkor ki a felelős a tetteikért? Sajnos elmondhatjuk, hogy a társulat egy az egyben Jehovát nevezi meg, mint egyedüli felelőst ezen ügyekben, és a rosszul végződő kinevezésekért nem vállal felelősséget. Ha valakit méltatlanul neveznek ki, vagy éppen igazságtalanul törölnek tisztségéből, a társulat mossa kezeit. Bár a pedofília vádjával börtönben ülő vének, kisegítőszolgák miatt dollármilliókat fizet ki az egyház a károsultaknak. De vajon tényleg Jehova a felelős ezekért? Ő nem figyel rendesen oda amikor a tálentumokat osztogatja? Vagy mindez már súrolja az Istenkáromlás fogalmát? A válaszadást ismét az olvasóra bízom